Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987. december 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Napjainkban a szocla- listo reformfolyamatnak, megújuló*nok igen fontos kérdése a gazdasággal összefüggő ideológiai felfogásunk, szemléletünk modernizálása. Meggyőződésünk ugyanis, hagy új korszak új követelményeivel kerültünk szembe, amelyekre a marxizmusnak mint nyitóit és a valóságból táplálkozó elméletnek is új válaszokat kell adnia. Gazdaságpolitikai tévelygéseinknek, a világgazdaság gyors változásához való gyenge olkalmazkodó-ké- pességünknek egyik okát éppen abban kell keresnünk, hogy döntéseinkben túlzottan ragaszkodtunk a szocializmus építésének egy korábbi korszakában tgoz, vagy igaznak vélt elméleti-politikai tételeinkhez. Azokat o szocializmus építésének Örökérvényű törvényeinek tekintettük. Pártunk Központi Bizottságának közelmúltban megtartott ülése abból a felismerésből kiindulva tűzte napirendre az időszerű ideológiai kérdéseket, mert meggyőződése, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás sikere komplex változásokat kíván a társadalmi élet valamennyi területén a politikai és ideológiai szférában is. Csak helyeselni tudjuk, hogy a Központi Bizottság az ideológiai kérdésekről széles körű eszmecserét kezdeményezett a pártszervezetekben. Erre igen nagy szükség van, mert a stabilizációs és kibontakozá- _ si program megvalósulásának egyik feltétele, hogy ; a párttagság körében, sőt társadalmi méretekben kialakítsuk az azzal való szellemi, értelmi azonosulást. Ma ezt az azonosulást az értékrend zavarai, ^torzulásai erősen akadályozzák. Ehhez a vitához szeretnék — néhány általam fontosnak tartott el- j méleti kérdés felvetésével — hozzájárulni. Gazdasági elméletünk számos fogyatékossága azzal függ össze, hogy a szocialista országok bosszú ideig önállóan, autark módon, a tőkés világgazdaságtól elzárva voltak kénytelenek gazdaságukat fejleszteni. Ezért a gazdasággal összefüggő ideológiai tételek megalkotásakor zárt szocialista gazdasági modellt tételeztek fel. Az elméleti absztrakció szintjén kidolgozott tételeket — a nemzetközi munkamegosztásba bekapcsolódva — a mai valóságnak megfelelően kell konkretizálni és ellenőrizni. Ez sajnos sokáig elmaradt, késett, s ezért gondolták sokan még a 70-es évek közepén is, hogy: ránk nem hat a tőkés világgazdaság válsága; a mi gazdaságunkat az állandó dinamikus növekedés és az életszínvonal rendszeres emelkedése jellemzi; nálunk a terv- szerűség érvényesülésével ki lehet küszöbölni az egyensúlytalanságot, az inflációt stb. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a világgazdasági hatásokat nem lehet az országhatáron lefékezni, semlegesíteni, hanem azok egy részét kénytelenek vagyunk befogadni, s az az érdekünk, hogy azokhoz gyorsabban alkalmazkodjunk (pl. a termelési szerkezetváltás, tőkemozgás. munkaerőmozgás megvalósítása terén). Mind az elméleti műhelymunka, mind a gyakorlati agitációs és propagandamunka számára új feladatokat jelent a szocializmussal kapcsolatos ideológiai tételeket összhangba hozni az árutermelés ellentmondásaival. Pártunk gazdaságirányítási filozófiája egyre inkább a piac, az árutermelés hajtóerőinek kiaknázására épít. Ez lenini gondolat. Az alapvető gondot az okozza, hogy nem lehet az árutermelés pozitív hajtóerőit sem kiaknázni, ha nem vállaljuk fel tudatosan az ezzel járó negatívumokat, konfliktusokat. Az árutermelés objektív szükségessége miatt a szocialista gazdaság nem harmonikusan, hanem ellentmondásokon keresztül fejlődik. A vállalatok léte sem örök, hiszen ha egy vállalat nem tud alkalmazkodni a piac igényeihez, nem képes a piac igényeit gazdaságosan kielégíteni, fel is számolható. Nem lehet garantálni minden egyénnek azt, hogy élete végéig adott szakmában és adott munkahelyen fog dolgozni. A változtatás, a mobilitás értékrendünkben fontos szerepet kapott a korábbi stabilitással szemben. A mindent felülről várás, az állami gyámkodás helyett előtérbe lépett a társadalom egyes csoportjainak önszerveződő képessége, ami feltételezi a politikai és gazdasági demokrácia kiszélesedését. A javak egyenlő elosztására való törekvés helyett előtérbe kell kerülnie a teljesítmény-közpon- túságraak és az ezen alapuló differenciálódásnak a vállalatok és az egyének között egyaránt. Csak így, ennek a keményen érvényesített érdekeltségnek alapján lehet elvárni az emberekben meglévő kezdeményezőkészség kibontakozását. Persze az érdekeltséget vállalaton belül is gyökeresen új alapokra kell helyezni. Meg kell találni annak a módját, h.ogy az egyén, vagy kisebb csoport mint vállalkozó, hogyan találja meg a helyét az üzemben, hogyan lehet az egyént jobban és hosszabb távon érdekeltté tenni a vállalati és népgazdasági célok teljesítésében, hogyan lehet az egyének pénzét is jobban mobilizálni a közösség hasznára. Mindez megköveteli a széles körben uralkodó „irigység”- en való felülemelkedést, az egyéni érdek pejoratív értelmezésének megszüntetését. A gazdálkodás hatékonyságának emelése szükségessé teszi a tulajdonviszonyok korábbi sematikus értelmezésének túlhaladá- sát. A szocialista tulajdon- viszonyoknak sokszínűeknek kell lenni; az állami és szövetkezeti tulajdon mellett szükség van vegyes tulajdonformákra, társulásokra, részvénytársaságokra, magyar—külföldi vegyes vállalatokra, kis- magántulajdonra stb. A döntő kérdés, hogy mely tevékenységet milyen tulajdonformában, milyen méretekben lehet a leggazdaságosabban és a szükségletek gyors, minőségi kielégítésére törekedve végezni. Ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy a gazdaságban kockázat van. Nincs biztos garancia minden vállalkozás esetében a sikerre. Pe jobb döntési és érdekeltségi viszonyok között a kockázatot mérsékelni lehet. A jogszabály- alkotásnak és -értelmezésnek is gyorsabban kell követni a piaci, vállalkozói viszonyok kialakítását. Káderpolitikai gyakorlatunkban is nagyobb elismerést kell biztosítani a kezdeményező, ésszerű kockázatot is vállaló vezetőknek A vezetők minősítésekor nem egyetlen hibából kiindulva, hanem össztevé- kenysége alapján kell mérleget készíteni. Új megvilágításba kerül a fizikai és szellemi, a produktív és improduktív munka. A tudományostechnikai forradalom korában az alkotó szellemi munka is döntő szerepet kap a műszaki megújulásban és értékteremtésben. A kétkezi munkával szemben felértékelődik az értelmiségi tevékenység. A fizikai munka is egyre magasabb szakképzettséget igényel. Hosszabb távon az automatizálás, robotizá- lás hatására csökken a termelésben résztvevők, és nő a szolgáltatásban dolgozók száma. Az improduktív tevékenységek (egészségügy, kultúra, kutatás) társadalmi hasznossága is elvitathatatlan, sőt fontos feltétele a termelés fejlődésének. Mindezek megvalósítása — párosulva gazdasági nehézségeinkkel, a stabilizáció terheivel — jelentős helyi feszültségeket, konfliktusokat is okozhatnak. A szocializmust építő gaz- da,ság természetesen nem működhet a tőkés társadalom könyörtelenségével. A gazdasági hatékonyság fokozásával, a termelési szerkezet váltásával stb. járó emberi konfliktusok (munkahelyváltás, átképzés stb.) kezelésének széles szociálpolitikai eszköztárát kell kialakítani, de a szociálpolitikát világosan szét kell választani a termeléstől, a gazdálkodástól. A szociálpolitika (foglalkoztatáspolitika, adópolitika, nyugdíjrendszer stb.) alapvetően állami eszközökkel oldja fel az áruviszonyok kiszélesítésével járó ellentmondásokat, de az egyén felelőssége is fokozódik saját sorsának irányításában. Az állami ígéret arra vonatkozik, hogy önhibáján kívül senki ne kerülhessen lehetetlen helyzetbe. At eíkövetfcető évek (•(adatainak megoldásé tehát nem nélkülözhet: ideológiai munkánk kát- sxerűiitését. Csők a dialektikus és történeti látásmád erősítésével lehet például azt elfogadtatni, hagy életszínvonalunk alakulása nem uakilhatá el a többi gazdaságpolitikai cél (oz egyensúlyi helyzet javítása, termelési szerkezetváltás} elérésétől. Mindenekelőtt a párttagság, a vezetők körében keli alkotó vitákban kialakítani ezekben az új kérdésekben o nézetazonosságot. Nagyobb szellemi pezsgésre van szükség a pártszervezetekben, a társadalmi és tömeg- szerveretekben annak érdekében, hogy gazdasági tudatunkat és munkánkat új tartalommal töltsük (el. Dr. Miklós Imre a megyei pártbizottság osztályvezetője f Gépek mellett... | Laczó József felvételei Apró falu gondjai Meghívót hozott a posta, mely falugyűlésre hív egy zempléni kis községbe. A szíves invitálás mellett az indoklás: „Ügy gondoljuk, önteltség nélkül, volna és van mit mondanunk székhely- és társközségünk fejlődéséről ...” Alsóbereckiben minden házba bedobták a néhány soros levélkét, hiszen a tanácsi fogadóórákon túl ez a fórum, ahol elmondhatja a lakosság a véleményét, a gondjait. A kezdés időpontjában, szombat délután öt órakor csak néhányan voltak még a hűvös kultúrotthonban. — Tudja — mondták magyarázkodva — a falusi embernél első a jószág. Most van az etetés ideje, aki akar is, csak később jöhet. Ügy tűnik, később sem nagyon akartak, az itt lévők szóvá is tették a gyér érdeklődést. Lassan szállingóztak az emberek, többnyire a közép- és az idős korosztály. Fiatal alig akadt. Szekeres András tanácselnök azt mondta: — Tavaly tömve volt az egész ház. Pedig az idén is eljuttattuk az iskolások segítségével mindenkihez a meghívót.— A tanácselnök beszámolójában tájékoztatta a résztvevőket az intézmények munkájáról, eredményeiről, köztük a kereskedelmi ellátás helyzetéről, és a társadalmi munkavégzésről. Akármilyen kis községről van is szó, a gondok nincsenek arányban ezzel. A két falu — Alsó- és Felsőberecki — a járások megszűntével vált önállóvá, mindössze ezerkétszáz lelket számlál. A Iélekszámmal arányos fejkvótából és a szerény keretből azonban mindig gyarapodnak valamivel. Most ABC-áruházat építenek, megyei tanácsi támogatással. Igaz, kicsit csúszik az átadás, de a vezetékes víz bevezetésével még friss tőkehús ás lesz a 200 négyzetméter alapterületű üzletben. Felsőbereckiben márciusban mini gázcseretelepet adtak át, elkészült az iskola és a szolgálati lakás tatarozása, és épül a, tűzoltószertár. Helyben most szervezik a vízműtársulást, átadták a tűzoltószertárat, leburkolták az iskolaudvart, új községi könyvtárat alakítottak ki az öregek Otthonának egy részében, és a régiből Ifjúsági Klub lett. Lassan felépül az orvosi szolgálati lakás, és ha betöltik a körzeti orvosi állást, régi óhaja teljesül az itt lakóknak. Jövő áprilistól szeretnék bevezetni mind a székhely-, mind a társközségben a szervezett szemét- szállítást. A hozzászólásokban dicséret és több kritika hangzott el, mint ez majd minden fórumon szokott. Több felszólaló panaszkodott a községből közlekedő autóbuszjáratok miatt, hiszen kevesen vállalhatnak munkát helyben, sok a Sátoraljaújhelybe bejáró. Szerintük a menetidőt nem tartják be a sofőrök, és nem állnaík meg minden megállóban. Mint elmondták, rossz a tápellátás, mert helyben nem árulnak élelmet a jószágnak. A tetemes fuvarköltség viszont visszaveti az állattartó kedvet. Jó néhány helyen kialakulóban van az illegális szemétlerakóhely a község külső pontjain, remélhetően, ha megoldják az elszállítást, ezek megszűnnek. Többen panaszkodtak arra is, hogy sok a faluban a kóbor kutya, valamit tenni lehetne, már csak az iskolás gyermekek miatt is. Bizony javítani kellene az ellátást a jelenleg üzemelő helyi boltban, mert gyakran előfordul, hogy tíz órakor érkezik meg a tej és a kenyér, és gyakoriak a hiánycikkek; most a margarin, a vaj, az olaj. Többen méltatták mindazt, amit az új tanácselnök funkcióba lépése óta tett, aki sátoraljaújhelyi ugyan, de kicsit haza is jött, mert a felesége Bereckibe való. Jó, ha lesz új bolt; járhatókká javították az utakat, hogy minden gyermeket felvehetnek az óvodába, minden utcát lámpa világít meg. Megszépült a kultúrház, napjaikat az öregek az idősek klubjában tölthetik, az iskolások új étkezőben fogyaszthatják el ebédjüket, és hogy igyekszenek a fiatalokat itt tartani azzal is, hogy építési telket alakítanak ki számukra. Persze, ez nem egy ember munkájának köszönhető és sokszor nem is az anyagi lehetőségeknek, hanem a jól szervezett társadalmi munkának, a sok segítő kéznek. S amíg hallgattam az eredményeket, az apró, s nagyobb örömöket, egy kép villant elém: Idős paraszt bácsitól hallottam nemrégiben: Tudja — mondta —, a falusi ember nem szokott a készhez. Nincs elkényeztetve, mint a városiak. Ha nincs út, hát betonoz, ha nem jön a víz a vezetékből, kutat fúr, ha nincs tüzelő, az erdőbe megy rozsét gyűjteni, ha bolt kell, épít magának. Szépíti a környezetét, ahogy tudja, mert hiszen, ha ezt választotta, ha itt maradt, apró lépésekkel is szeretné a saját képére varázsolni. S gyanítom: a bereekiek is így gondolják ... Orosz B. Erika ...az Autóvill Mezőkövesdi Gyárában
