Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
1987. december 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 November végén a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács épületében tanácselnöki, osztályvezetői értekezletet tartottak. Településeink nép- képviseleti testületéinek vezetői előtt dr. Ladányi József mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy ezt a megbeszélést nem a közeledő év végével együtt járó visszatekintés teszi elsősorban aktuálissá, hanem azok a tennivalók, amelyek egyre markánsabban fogalmazhatók meg a tanácsi munkában. Az alábbiakban a megyei tanács elnökének azokat a gondolatait osztjuk meg olvasóinkkal, amelyek a tanácsoknál dolgozókat és a velük kapcsolatban álló állampolgárokat egyaránt érintik. Meg kell telelni a lakossági igényeknek! Dr. Ladányi József a tanácsi munkáról A megnehezedett viszonyokról, a kevesebb pénzről: — A jelenlegi helyzet a tanácsoktól több népszerűtlen feladat felvállalását igényli. Három dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az első : A szűkösebb viszonyok feletti siránkozás zsákutcáját el kell kerülni. Senkitől sem kívánjuk, hogy örüljön, ám kötelességünk megérteni, hogy kényszerpályán vagyunk és helyzetünkön nem a panaszkodás —, hanem a saját bevételek növelési lehetőségeinek feltárása; a tervezett célok szelektálása és annak vizsgálata segít, hogy az ellátás tervezett mértékének megközelítését milyen új eszközökkel tudjuk elősegíteni. A második: A mi területünkön is érvényes, hogy a stabilizációs szakasznak már a kibontakozás jegyeit is magán kell viselnie. Ehhez elengedhetetlen a lakosság korrekt tájékoztatása, a tanácsi döntések nyilvánossága, ezáltal pedig a célkitűzések végrehajtása feletti lakossági ellenőrzés. Olyan szemléletre van szükség, hogy a tanácsok ne csak felülről várják a határozatokat, az útmutatást vagy éppen az utasításokat, hanem saját tapasztalataikra, gondolataikra, kezdeményezéseikre támaszkodva is keressék a kibontakozás lehetőségeit. A harmadik dolog az előzőekből következik: A tanácstestületekben az érdekek nyíltan ütközni fognak, különösen a helyi tanácsokban. Ezektől ne ránduljunk görcsbe! A vitában valóságos alternatívák merülhetnek fel. Ezeket a világért se söpörjük le! Nem biztos, hogy az egyedül üdvözítő az, .amit az apparátus „kiizzadt’'. Ha a vitákban a lakosság különböző csoportjainak érdekei ütköznek, szembesülnek és kompromisszumhoz vezetnek, akkor hozzájárulunk a nép- képviseleti testületek, a tanácsok meghatározó szerepének érvényre juttatásához. Arról, hogy a kibontakozási, a kormány cselekvési programja új munkastílust követel a tanácsoktól: — Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy meg kell felelnünk azoknak a lakossági igényeknek, amelyek nyíltabb tájékoztatást; az ügyek eldöntésébe nagyobb beleszólást, az ellenőrzés fokozását sürgetik az élet minden területén. Nagyon fontos, hogy a nehezebb helyzetben minden jó ötlet kapjon teret; a lakossági igények a tényleges lehetőségek ismeretében formálódhassanak és azok kerüljenek a tervekbe, amiket a lakosság a legfontosabbnak tart. Ma sem tartom feleslegesnek elmondani: nap mint nap állampolgárok ezreinek ügyesbajos dolgait intézzük, de nem mindegy, hogyan! A hivatal magatartása, szolgálatkészsége, gyorsasága, szak- szerűsége; avagy lélektelen- sége, bürokratizmusa befolyásolja a lakosság közérzetét. Sok kérdésre kell nemet mondanunk! Ami viszont elintézhető, azt intézzük gyorsan, lelkiismeretesen. A nehezebbé váló helyzetben az emberek türelme gyorsabban fogy — előzzük hieg ezt lelkiismeretes munkával. A hatósági munkáról; arról, hogy a tanácsok hatósági tevékenységében egyre gyakrabban fordulnak elő olyan ügyek, amikor a hatóságnak az állami és állampolgári fegyelem betartása érdekében kell kényszerintézkedéseket alkalmazni. — Néhány konkrét példa: az 15)86. év végi 24 millió forintról ez év október 15- ig 47 millió forintra nőtt az adóhátralék (ebből Miskolcon 12 millió); az elmúlt évben 13 ezer letiltást adtak ki az adóhatóságok; a késedelmes befizetésért kiszabtak 4,7 millió forint adópótlékot; az illetéktartozás 44 millió (ebből 16 millió Miskolcon) ; a lakbénhátralék 13,7 millió forint; a közüzemi szolgáltatási díjaiéból a hátralék 19 millió, a szabálysértések közel 8 millió forintos összegéből több mint 2 millió nem folyt be a tanácsok pénztárába ... A hatósági intézkedés ezekben az esetekben nemcsak a törvényes előírások betartását jelenti, hanem a becsületesen dolgozó, fizetési kötelességeit .pontosan teljesítő többség érdekeinek védelmét is. — A gyakorlati alkalmazásban ez azonban nem mondhat ellent annak a követelménynek, hogy az állam- igazgatási szervek tevékenysége alapvetően az állampolgárokat hivatott szolgálni, a döntéshozatali folyamatban pedig az ügyfelek érdekeit kell szem előtt tartani. Ma a hatósági munkában általában nem a hozott határozatok törvényességével van gondunk — bár egyes tanácsoknál itt sincs minden rendben —, hanem a kultúrálatlan, közönyös és közömbös szemlélettel; az egyes döntésekben megnyilvánuló részrehajlással; az esetenként elmaradó intézkedésekkel, így a szabálysértések elévülésével; a határidők indokolatlan túllépésével. Mindezek a munkafegyelem- mél is összefüggő olyan lazaságok, amelyek nem maradhatnak felelősségre vonás nélkül. Arról, hogy folyik az állami irányítás korszerűsítésének előkészítése, ennek részeként a tanácsi igazgatás korszerűsítése is. — Ismert, hogy Fejér, Komárom, Szolnok és Vas megyében 1988. január elsejétől áttérnek a kétszintű köz- igazgatásra. Bár .nálunk — az adottságok miatt — most nem kerülhetett sor az áttérésre, a feltételek megteremtésével mi is készülünk, s eredményeink is vannak. Évek óta tudatosan igyekszünk a községek és a megyei tanács kapcsolatát szorosabbra fűzni. Ennek részeként a jövő év januárjától további 19 nagyközségi tanácsot közvetlen' megyei irányítás alá helyezünk. A kádermunkában az elmúlt évektől nagy gondot fordítunk a helyi tanácsok szakembergárdájának megerősítésére, megfiatalítására. Eredményeként sok főiskolát, egyetemet végzett vezető dolgozik ma már a községekben is. Komoly feladatot látok abban is, hogy a közigazgatással szembeni közömbösséget —, amely új munkatársaink egy részére jellemző — felszámoljuk, s megtanítsunk mindenkit a lakosság ügyeit alázattal, tisztelettel intézni. Ebben meghatározó szerepe van a vb-titkároknak! A személyi feltételek javítását célzó törekvéseink a jövőben is változatlanok: a lemaradt községek olyan segítése, hogy önálló munkára legyenek képesek, és mielőbb felzárkózzanak a jó színvonalú munkához. — A személyi feltételek biztosításával párhuzamosan tovább csökkentjük a városi közreműködést, megköveteljük a megyei szak- igazgatási szervektől, hogy ágazatuk fő kérdéseiben legyen községenkénti helyzetképük. Vizsgáljuk az igazgatási társulások teljesebb körűvé tételét. Szorgalmazzuk a helyi tanácsok közötti gazdasági együttműködést és ennek során, ha az egyik tanács saját pénzeszközeit átadja a másiknak, megyei garanciát adunk arra, hogy pénzét a megegyezés szerinti időpontban visszakapja. — Mindezekkel természetesen nem az a célunk, hogy a város és tényleges vonzáskörzetének kapcsolatai lazuljanak! Ellenkezőleg: a térségi szemlélet erősödésével számolunk. Azt várjuk, hogy a városi intézmények ellátó, szolgáltató tevékenysége a vonzáskörzet lakosságának ellátásában lényegesen javul. Arról, hogy év végén, év elején a kereskedelemben teljes körű leltározásra lesz szükség. Politikai, gazdasági érdek, hogy az új árakra való átállás zökkenőmentes legyen: — A kereskedelmi szak- igazgatási szervek — együttműködve a gazdálkodó szervezetékikel — koordinálják, hogy a bezárások rövid ideig tartsanak és a bezárások miatt ellátatlan területek ne alakuljanak ki. Követelmény, hogy alapvető élelmiszerekből, napi fogyasztási cikkekből az ellátást minden területen folyamatosan biztosítani kell. Figyelmeztetést és intézkedést igénylő- tapasztalat, hogy az adó- és árreformmal összefüggő változásokból eredő bizonytalanságok miatt az ipar és a kereskedelem között a IV. negyedévi szerződések megkötése és a jövő évi megállapodások realizálása vontatottan halad. Nem engedhető meg, hogy emiatt áruellátási zavarok keletkezzenek. A megyei tanács vb kereskedelmi osztálya áttekinti a megyében az ezzel kapcsolatos helyzetet és szükség esetén intézkedéseket kezdeményez a végrehajtó bizottságnál. Az indokolatlan áremeléseket is keményen szankcionálni kell! Természetesen c helyütt a megyei tanács elnöke által elmondottakból — a helyzetelemzésből és feladat- meghatározásból — csak néhány gondolat közlésére volt alkalmunk. Annak reményében, hogy ezek megfontolása valamennyiünk hasznára való. Ügy is, ha tudjuk, tapasztaltuk: több mint 45 ezer dolgozó fejti ki tevékenységét megyénkben a köz szolgálatában a tanácsi intézményeknél, szerveknél, akik a mindennapos életben testközeli kapcsolatban vannak az állampolgárokkal. Ez a tapasztalat és ez a kapcsolat azt mutatja, hogy jó párbeszéd lehetőségének nézünk elébe. Mindennek a gyakorlati hasznát csak a jövőben tudjuk megítélni, igazán. Várják, álmodják, de nem gyártják Nem tarthatom magam ahhoz az elvhez, hogy a magyar autóról, illetve a hazai gyártású vagy összeszerelésű gépkocsiról (kinek, hogyan tetszik) csak jót mondjak. A „jó” ugyanis tervekből, álmokból és ábrándokból ered, bár ez nem nélkülöz jó adag racionalitást, a „nem jó” viszont a tétova múltban, s az ellentmondásos jelenben gyökerezik. A számomra elérhető dokumentumok és források ismeretében sem jelenthetem ki, hogy hamarosan lesz made in Hungary kocsi, s abban sem vagyok bizonyos, hogy belátható időn belül megoldódik a hazai autóellátás gordiuszi csomója. A hírek manapság legalább olyan gyakoriak, mint a forgalmas út mellöl gyakran föl- röppenö verebek szárnyalása. Próbálok rendet tenni az információk között; véleményem, indulatom és megrögzött gyalogos voltam miatt némileg önkényesen válogatva a hírek között. Ezért is íródott egyes szám első személyben ez az oknyomozó dolgozat. Talán édes teher lenne, ha nyakunkba vennénk ... Laczó József fotómontázsa Jó hír, hogy a csakugyan elegáns Szamara osztása (és nem árusítása) már megkezdődött. A televízió reprezentatív tudósításban számolt be arról, néhány hónappal korábban, hogy a magyar polgár már Marutit is vehet. Álig nagyobb a kis Polskinál, igaz, japán receptúra alapján gyártják Indiában, de nyilván a nagy szállítási távolság és költség miatt az ára meghaladja a negyedmillió forintot, különböző cégektől vásárolni lehet használt nyugati márkákat, s az esztendő elején volt olyan időszak, amikor a Trabantért és a Wartburgért nem kellett sorba állni. Viszont tudomásom van arról is, hogy egy null-kilométeres Zastavát 30 ezer forintos felárral kínálnak. s talált már vevőre vadonatúj, 1300-as Lada 300 ezer forintért. Gusztus dolga, pénztárca dolga. A hallomások alapján elszomorodva gondolok arra, hogy egy fuszeklit vásárló nyugdíjas több időt tölthet ei a kívánt portéka kiválasztásával, gusztálásával, mint akit az értesítő gépkocsiátvételre invitál valamelyik — többnyire távoli — Merkur-telepre ... Eszi. nem eszi, nem kap mást. Hallottam egy olyan fővárosi maszekról is, aki a telepről frissen kihozott Daciák helvrepofozására rendezkedett be. Meghúzza a csavarokat. beállítja a lámpát és a kereket, átnézi az elektromos rendszert, s pótolja a hiányzó alkatrészeket. Az egyszeri szolgálatért négyezer forintot kér. ötlete kamatozó vállalkozásnak bizonyult, jól megél, de persze a rejtett hibákat (az öt sebesség huncut dolog) ő sem tudja kiszűrni. Az ősszel, a BNV után, Miskolcon is bemutatták a Zaporozsec új modelljét. Pontosabban a Diósgyőri Gépgyár előtt, s ez nem véletlen. A DIGÉP már régen szeretne beszállni valami autóügybe. Készsége, éhsége, lehetősége és igénye van erre. De erről majd később, hiszen szólni kellözdról, az. ózdi gyürkőzésekről is. KAR A BENZINÉRT! Ma Magyarországon 300 ezer gépkocsiigénylést tartanak nyilván. Optimális esetben ez három év alatt elégíthető ki. Csakhogy a meglevő állomány öregszik, mert elkeserítően magas, kilenc év körüli a hazai autópark átlagéletkora. A jelentkezők fele, harmada a régit szeretné újra váltani. Azért, mert van rá pénze, s azért is, mert reméli azt, hogy a korszerűbb típus kevesebbet fogyaszt, s kevésbé alkatrészigényes. Roppant könnyű kiszámolni, hogy mondjuk egy dízel Golf fenntartása mennyivel olcsóbb, mint egy szuper- benzint igénylő Moszkvicsé. De az előbbi nemcsak drágább. hanem a többség számára hozzáférhetetlen. Nekünk pedig olyan kocsira lenne szükségünk, amelybe befér a család és a csomag, keveset fogyaszt, hiszen nem vagyunk olajnagyhatalom, s 22 forint a benzin, ráadásul jellemezné az az elsőként talán a svédeknél megálmodott modell (gondoljunk csak a Volvó- ra), amely a hosszú élettartamot tűzte zászlajára. Egy hivatalos becslés szerint az átlag-állampolgárnak szánt szériakocsik közül a Volvo a legvitálisabb. Átlagos „kihordási ideje” 12 esztendő. Persze, láttam már 17 esztendős, évenkénti vizsgával még most is futó Zsigulit, rácsodálkoztam CX-es Trabantra. De ezek kuriózumok. Ma hazánkban másfél millió a személygépkocsik száma. Sok üzemanyagot, sok alkatrészt, gyakori szervizt igényel ez a park. Most mar ott tartunk, hogy kimondhatjuk: a gépkocsi nem luxus. Csak nagyon drága. Megvenni is, üzemben tartani is, garazsírozni is. És a beszerzés körülményei is méltatlanok az árhoz, a korhoz, a viszonylagos árubőséghez szokott vásárló közérzetéhez. Mit lehet tenni? SIKERÉLMÉNYT IS AD A prognózis szerint a jelenlegi behozatali konstelláció nem elégséges. Sem mennyiségileg, sem pedig minőségileg. Az idei behozatal meghaladta a százezret, de a reális kereslet legalább 300 ezer darabos készletet indokol. Ennyi nincs, ennyi nem lehet. Legalábis a mostani felállásban. Az külön téma, s csak érintőlegesen említem, hogy nálunk egy átlagos kocsi egy átlagos havi jövedelem harmincszorosának felel meg. A fejlett tőkés országokban ez a hányados három-négyszeres. Továbbá: egy televíziós interjúban hangzott el, hogy mi, magyarok az autó viszonylag magas árában fizetjük meg, hogy a tömegközlekedés deficites, hogy a hús és a tej állami támogatást élvez. Viszont, emberi számítás szerint, jövőre emelkednek az árak. A hivatalos közlés szerint 15 százalékkal. Aligha hihető, hogy a négyke- rekűekre árstopot rendelnek el... önvédelemből, virtusból, a szükségek sarkantyúzta igények miatt, már régen felvetődött, hogy vágjunk bele a személykocsigyártásba, vagy -összeszerelésbe. Nem azért, hogy az importot megszüntessük, hanem elsősorban azért, hogy kiegyensúlyozottabb ellátást tudjunk biztosítani. Itt természetesen csak nagyobb, 40—50 ezres tételek jöhetnek számba. A külkereskedelmi kontingens adott, s belátható időn belül lényegesen aligha változik. Keményvalutáért aligha vásárolunk majd VW Passatot, FIAT Unót. A magyar személygépkocsi-gyártás beindítása nemcsak szorító ellátási gondokat oldana meg, hanem piacot, perspektívát, s lehetőséget adna több .tucatnyi hazai vállalatnak a megélhetésre és a boldogulásra. És még valami: egy remek, egy európai színvonalú jármű piacra dobása — túl az anyagiakon — sikerélményt is adhatna a megtépázott hírnevű magyar iparnak, s a gondokkal küzdő gazdaságnak. MEG KELLENE PRÓBÁLNI! Özdon komoly kísérleteket folytattak egy gépkocsiba is beépíthető, mindenevő motorral. A DIGÉP rendelkezésre tudna bocsátani egy komplett szerelőcsarnokot, s több kisebb borsodi üzem is beszállhatna a részegységek gyártásába vagy összeszerelésébe. A legutóbbi hír ebben az ügyben az, hogy Diósgyőrben Skodát szerelnek majd össze. Milyen típusút? Ki gyártja a motort? És mi lesz a Zaporozseccel? Hol tartanak a japán (a Suzukiről van szó) tárgyalások? A megválaszolatlan kérdések sora még hosszú. Még talán nem késtünk el. De néhány tény újbóli közlésétől nem tekinthetek el. Az ipari körzetek közül a borsodi pályázhat a legnagyobb eséllyel egy autógyárra. A műszaki, gépgyártási tapasztalat, a hely szelleme, a gyürkőzés szándéka esélyt ad erre. De inspirálhat a megye fogyatkozó gazdasága és gazdagsága is. Borsod az egyoldalú, s korábban az egyetemlegesen országos érdekeket szolgáló iparfejlesztés miatt lépéshátrányba került, elvesztette dinamizmusát. Lokális és személyre szabott egzisztenciális gondokkal küzd. A monokulturális ' gazdaság hátrányai most kulminálnak. Tudom, hogy az autógyártás önmagában nem üdvözít. Generális népgazdasági gondjainkat nem oldja meg. De hiszem, hogy egy olyasfajta vállalkozás, amely együtt és egyszerre többféle igényt elégítene ki. Mondjuk: rendet tenne a kócos autópiacon, munkát adna sok kohászati dolgozónak, s a korhoz méltó feladat elé állítaná a műszeripart. Meg kellene próbálni! Brackó István
