Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-23 / 302. szám
1987. december 23., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bérek, pótlékok, díjak Ösztönzés és takarékosság az egészségügyben Hosszú évek követelése teljesül rövidesen. Az egészség- ügyi intézményekben — kórházakban, rendelőintézetekben — régóta szorgalmazzák az önálló bérgazdálkodást. A tervezett adó- és ánreform részeként bevezetésre kerülő személyi jövedelemadóval összefüggésben most «erre is lehetőség nyílik. Az újonnan kapott lehetőséggel élni azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Rendkívül bonyolult, még a bérkérdésekben járatos szakembereket is alaposan próbára tevő tennivaló hárul napjainkban az ágazatra az egészségügyiek bérének megállapításánál. Az áttérésnél ugyanis egyszerre több szempontot is kell érvényesíteni. A frissen megszerzett, régóta áhított önállóság, mint lehetőség a döntések előtt, nem is tűnik tehát valójában ajándéknak. Annál inkább egy döntéshozatal előkészítésével mindig együttjáró, felelősség- teljes, nehéz munkának. Ezekben a napokban mindnyájan számolunk. Különösen nehéz számtani műveleteket kell elvégezni az egészségügyben. Egyetlen ágazathan sincs ugyanis olyan bonyolult és szerteágazó pótlékrendszer, mint éppen ezen az elsősorban humánus feladatokat ellátó területen. Márpedig úgy kell összeadni, szorozni, osztani, százalékot számítani, hogy a különféle pótlékok a bruttósítás után a személyi jövedelem részévé váljanak. Mert általános irányelv: senkinek sem lehet kevesebb a jövő év első hónapja végén kézhez kapott nettó bére, mint az idei, átlagos havi jövedelme. Ágy melletti pótlék. Su- gárártalmi és veszélyességi pótlék. Műszakpótlék, ügyeleti díj és sorolhatnánk tovább az egészségügyi dolgozók szerteágazó, jövedelműiket a szolgálatuk szerint szabályozó juttatások listáját. Ezek beépítésére, illetve alsó összegének meghatározására központi szabályok, előírások születtek. De nem adhatók központi útmutatások arra nézve, hogy ezek nagy része, ha már beépült a személyi bérbe, a jövőben hogyan ösztönözzön a jobb munkára, a belső erőforrások ésszerűbb felhasználására. A munkáltatónak magának kell olyan belső — intézeti — bérpolitikát, bér- szabályozást kialakítania, amely biztosítja az áttérés során a munkáltató és a munkavállaló kölcsönös érdekét. A bérpolitikának tehát olyannak kell lennie, amely a munkakör, a munkafeltétel, a munkakörülmény változatlansága esetén a besorolásnál a bérek nettó összegét megőrzi, és hogy az eddig változó bérelemek azonos teljesítmények és munkafeltételek esetén számottevően ne változzanak ezentúl. Ösztönöiznie kell az egészségügyi hivatásból eredő szakmai feladatok ellátására és a további takarékosságra is. Érthető, hogy ezek a követelmények indokolják az intézeti önállóság erősítését és a központi előírások mérséklését. A bérreform előkészítésének utolsó hónapjait éljük. A szükséges ésszerű módosításokat csak rendkívül átgondoltan, szakszerűen szabad végrehajtani. A jelenlegi bérszerkezet — mint erről már sokszor és sok helyen szó esett — nem segíti kellően az ésszerű létszámés bérgazdálkodást, és az úgynevezett bértömeggazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználását sem. A valós teljesítményekkel sem volt mindig összhangban a jelenlegi bérrendszer. Az eddig alkalmazott bértarifarendszer megváltoztatásánál a főbb elemek természetesen központi elképzelések szerint változnak. Így például a bértételek felső határairól —iaz eddig kötelező* érvény helyett — csak irányelv szól majd. A 310 forintos általános bérpótlék beépül az alapbérbe, így például az egészségügyben az eddig 2700 forintban megállapított kezdő bér 3010 forintra módosul. Az is szerepel a tervekben, hogy az eddig hároméveníkénti kötelező alapbéremelés és a személyi fizetés rendszere megszűnik. A személyi bér megállapítása például addig érvényes, ameddig a munka- szerződés megkötésekor meglévő munkaköri beosztás, munkavégzési feltétel és körülmény valamely elemében változás nem következik be. Ha valaki például sugárártalomnak kitett munkahelyről egy olyan kórházi osztályra megy át, ahol ilyen veszélytől nem kell tartania, újra meg kell állapítani a bérét. Az általánostól eltérő munkavégzés, illetve a többletmunka elismerését szolgálják az egészségügyben az éjszakai és a műszakpótlékok. Az a terv, hogy a két pótlékot — miután azonos körülmény elismerésére vonatkozik — célszerű most összevonni és egyben a műszakpótlékra jogosultak körét kiszélesíteni. Ugyancsak változó bérelem a helyettesítési díj. Különösen fontos kategória ez abban az ágazatban, ahol például az egyik legnehezebb munkakörben dolgozó, az úgynevezett ágy melletti szolgálatot teljesítő háromműszakos ápolónők egyharmada hiányzik. A tartós távollétek és az üres állások nagy száma miatt változatlanul előtérben marad a túlmunka elismerése. Az ügyeleti, a készenléti díj is fontos eleme az egészség- ügyiek jövedelmének. A bérreform során arra törekednek az ágazat vezetői; jogszabály biztosítson lehetőséget arra is, hogy az ügyeletben vagy készenlétben végzett munkát szabadidő biztosításával ismerjék el. Általában az a törekvés, hogy az egészségügyi ágazaton belül egységes díjazási rendszer lépjen életbe. Kevés az idő az átállásra. Annál is inkább, mert sz inte tévedni sem szabad az új bérmegállapításoknál. A bérreform nem -rossz gyakorlatot kíván konzerválni, hanem éppen az a célja, hogy korszerűsítsen. A mai tévedések több évre kihatnak. Ezért is fontos, hogy a megfelelő átálláshoz szükséges ismeretek hozzáférhetők legyenek. Továbbképzési lehetőség, információs szolgálat és tanácsadás segíti ezekben a hetekben a bérrel dolgozó munkatársakat. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének budapesti, Münnieh Ferenc utcai székházában például te- lefonügyetetet és ügyfélfogadást tartanák mindazok számára, akik a személyi jövedelem jövő évben életbe lépő új rendszeréhez kívánnak eligazítást kapni. L. E. Készülnek a divatos női ruhák. A varrógépnél A szövetkezetek között a legjobb Uj üzemel létesítenek Ozdon November második felében szándékoztam írni a Hegyalja Ruházati Szövetkezetről, amely már hosszú évek óta egyenletesen felfelé ívelő teljesítményt produkál. Akkor az elnökasz- szony Osváth Istvánná arra kért, halasszuk el a beszélgetést, mert még nagy dolgok történhetnek az év végéig. A napokban aztán sor kerülhetett a találkozásra. S valóban meglepő hírrel fogadott Os- váthné: a Hegyalja Ruházati Szövetkezet november 30-án teljesítette 1987. évi termelési tervét. A hir önmagában még nem feltétlenül jelent szenzációt. Az viszont már igen, hogy nemcsak a 390 millió forint éves árbevétel előirányzatot haladták meg több mint millióval, de a múlt évihez képest még tíz százalékkal növelték teljesítményüket. már meghonosított 3 M- rendszerű munkaszervezést. — A pályázat elnyerésének milyen ára volt? — Feltételként szabták, hogy a hetedik ötéves tervben hat esztendőnek megfelelő tőkés exporttervet teljesítünk, vagyis egy évet pluszként vállaltunk a nem rubelelszámolású kivitelben-. Aminek természetesen örömmel teszünk eleget, hiszen a pályázat révén hozzájutottunk a nélkülözhetetlen technikához, -technológiához, ami nélkül ma már nem lehet létezni. — A szövetkezet kollektívájának milyen szerepet tulajdonít az eredmények elérésében? — Dolgozóink számos jelét adták annak, hogy ragaszkodnak a szövetkezethez, sz-emélyes ügyüknek tekintik az eredményes munkát. A többleteredményhez az is kellett, hogy dolgozóink többlatfelada-tot vállaljanak a szakcsoportokban, az MHSZ-klub keretében. Nem is csalódtunk az emberekben, ha a körülmények úgy alakultak, hétvégeken is bejöttek dolgozni. Pedig hát a nőknek, az asszonyoknak odahaza is a-kad bőven tennivalójuk. A szövetkezet vezetősége az idén is igyekezett honorálni az egész éves megfeszített munkát. Bizonyíték erre. hogy az egy dolgozóra jutó kereseti szint elérte a hetvenhétezer forintot. Segítettük ezen ikívü-l dolgozóinkat a lakásépítésben, folyamatosan gondoskodtunk a nyugdíjasainkról, szociálpolitikai célokra a Herukon 17 és fél millió forintot költött. Lovas Lajos — Annák külön is örülünk — újságolta az elnök- asszony —, hogy a szövetkezet nem rekedt meg a tőkés exportban, megtartotta, sőt bővítette piacait, ami a mai körülmények között nagy eredménynek számít. A befejező munkafolyamat: a vasalás. Fotó: Laczó József — Hallhatnánk erről adatokat is? — Nincs- mit titkolnunk, hiszen ország-világ tudja, -hogy nagy exportőrök vagyunk a szövetkezeti szektoron belül, a megyében mindenképpen a legnagyobbak. Hogy ez valóban így van, arról számok tanúskodnak: összes kivitelünk az lidén elérte a 380 millió forintot, amelyből1 a nem rubelelszámolású export 316 millió, s ez pedig tizenhat százalékkal több a tavalyinál. — Mit kellett tenni ezért? — Mindenekelőtt alkalmazkodnunk kellett a külföldi vevők igényeihez. Régebben könnyebb volt, mert akkor általában nagy sorozatban kellett ruhákat: készíteni. Sajnos, ez már a múlté, ugyanis számtalanszor előfordul, hogy néhány darabos megrendelés érkezik hozzánk, amit el kell) fogadnunk, ha azt alkarjuk, hogy legyen a szövetkezetnek elegendő munkája. — De alapvető feltétel a kifogástalan minőség is folytatta a gondolatsort Os- váthné —, hiszen, óriási a piacon a konkurencia. Ha valaki egyszer elveszíti a pozícióját, hihetetlenül nehéz azt visszaszerezni. A jövőben is feltétlenül szem előtt kell tartanunk, hogy termékeink nagy része kon- juiniktúraérzékeny divatcikk, amit gyorsan, a változó igényekhez igazodva, magas minőségi követelmények és a határidő szigorú betartásával kell előállítanunk. — A számok tanúsága szerint a szövetkezet jövedelmezőségi mutatója eléggé magas, tehát eredményesen gazdálkodnak. — Alapelvünk például, hogy veszteséges terméket nem gyártunk — mondta határozottan az elnökasz- szony. — Ez már önmagában is jó dolog. Ezen túlmenően igyekszünk úgy megszervezni a termelést, hogy az a lehető legmagasabb nyereséget eredményezze. Ez évi nyereségünk várhatóan meghaladja a tervben szereplő hatvankét- milL'ió forintot. Nem állunk tehát rosszul. De mi olyan piacpolitikát is folytatunk, amely a külföldi vevőikor megtartására irányul. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mi minden vevőt kiszolgálunk, bármilyen extra kívánsággal fordul is hozzánk. Ez is magyarázatul szolgálhat arra, miért tudunk a nyugati piacokon megmaradni. — A Herukon mindig híres volt arról, hogy a vezetők és a dolgozók egyaránt fogékonyak az új, az előrevivő módszerek és technika iránt. — Másként nem lehet versenyben .maradni. Ezért is éltünk a hosszú távú exportbővítő pályázat tehetségével. Vagyis, több mint hatvanikétmillió forintot kaptunk műszáki fejlesztési célokra, a legújabb .technika, közte a számítógépes vezérlésű varrógépek megvásárlására. Ugyanakkor tovább fejlesztettük, korszerűsítettük a szövetkezetben MUNKAHELY-TEREMTÉS AZ INNOVÁCIÓS CENTRUM KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Két és fél hónappal ezelőtt alakult meg az Északmagyarországi Innovációs Centrum (Park) Részvény- társaság, amelynek eddigi tevékenységéről és a tervekről tájékoztatták a közelmúltban az újságírókat. II- ku István, a részvénytársaság iparfejlesztési és vállalkozási igazgatója, többek között elmondta, hogy az Innovációs Centrum feladatának tekinti a munkahely- teremtésben való aktív közreműködést is, amely napjainkban különösen fontos tevékenység, főként Ózdon és környékén. A dolog lényege, hogy rövidesen új üzemet létesítenek az ózd— somsályi telepen, ahol kerékpárok világítására szolgáló eszközöket, különféle lámpacsaládokat gyártanak majd. Az ügy előzménye, hogy az illetékes párt-, tanácsi szervek és az Ipari Minisztérium képviselői szóba hozták: a Bakony Művek profiltisztítást végez, s ennek eredményeként átadja, illetve eladja a kerékpárvilágító eszközök gyártását. A hír eljutott Ózdra is. A város, s más, az ügyben érintett szervek vezetői megkeresték az Innovációs Centrumot, s felajánlották: kapcsolódjanak be egy Ózdon létesítendő üzem előkészítésének munkájába. Jellemző a részvénytársaság vállalkozói készségére, hogy tíz nap alatt elkészítették a területfejlesztési támogatás elnyeréséhez szükséges pályázatot, amihez a partnervállalatok. s az illetékes állami szervek messzemenő segítséget nyújtottak. Az új üzem létrehozásával egyrészről hozzájárulnak a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez, másrészről tovább fejlődik az ipar szerkezete. A tervek szerint, a jövő év második felében már megkezdik a termelést. A teendő üzem összesen 143 dolgozót foglalkoztat, betanításuk a Bakony Művekben történik. Az üzem létesítéséhez mintegy 30 millió forint szükséges, amit részben a területfejlesztési alapból, illetve banktőke és forgóeszköz-hitel formájában biztosítanak. A felmérések szerint évi 300 ezer darab kerékpár-világító eszközt (dinamó, lámpa stb.) gyártanak, s a jövőben ily módon helyettesíteni tehet a mostani importot is. A tájékoztatón elhangzott: a részvénytársasághoz, rövid fennállása óta, mintegy másfél száz ügy érkezett. Megalakult időközben az Innovációs Centrum budapesti képviselete, míg Nyíregyházán és Egerben ez a munka folyamatban van. Kazincbarcikán vegyipari és automatizálási termékigazgatóságot hoztak létre.
