Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. november 11., szerda A vasi szépségflastrom Miskolci Olvasom lapunkban ifjú kolléganőm tet­tekre buzdító, lelkes és lelkesítő kis írását, amelyben biztat minket, miskolciakat, hogy ragadjunk ásót és kapát, segítsünk társa­dalmi munkában erdőt telepíteni kedves hegyünknek, az Avasnak arra a huszonkét hektárnyi darabkájára, amelyen még nem nőttek betomonstrumok, amely még talán képes lesz a mi segítségünkkel újra zöld takaróval ékes, bokros-fás-csalitos hegyvi­déki területté változni. Az írással nekem semmi bajom. Sőt, tetszik is az ifjú pálya­társ lelkesültsége, hozzáállása. Mégis továbbfűzöm gondolatait, mert ez azavasi újraerdősítés ismét csak egy elsietett, elhibázott intézkedést valamennyire takaró szépségflastrom akar lenni. Nem kell túlságosan idős korú miskol­cinak lenni ahhoz, hogy az ember emlékez­zék az Avas déli és keleti lejtőire, a ko­hászat felé viszonylag meredekebben lesie­tő oldalaira, az eg.ylkor — még két évtize­de is — itt állt fákra, erdős-bokros részek­re, gyümölcsösökre, szőlőkre, itt-ott épüle­tekre. Nem tudom, készült-e valaha felmé­rés róla, hány ezer gyümölcsfa termett itt ezen a hegyen, hány ezer egyéb fa adott árnyat és oxigént, mennyi bokor, kisebb- nag.yobb liget volt errefelé. Mint kolléga­nőm írásából olvashatom, „A gyertyánosok, kocsán.ytalan tölgyesek, a bökorerdők, a pusztafüves lejtősztyeppék helyét — érthe­tően — a lakótelep tízemeletes bérházai foglalták el.'’ (Hogy ez miért „érthető”, nem tudom, de nem iis vitázom vele.) Igen. La­kótelep van ma az Avas lejtőin és tete­jén, tíz- meg tízezrek otthona, ha a vég­telenségig barátságtalan, emberidegen is az egész. (Rossz nyelvek szerint ez a lakóte­lep. mint építészeti produktum a majdani építész-oktatásban példa lesz: leendő épí­tészek, ilyet ne csináljatok!) A lakótelep helykijelölésével, felépítésével, annak módo­zataival ma már badarság lenne vitázni. Ám ez az újraerdősítés mégsem hagy nyug­ton. A közelmúltban részt vehettem egy olyan tanácskozáson, amelyen a tanács egyik munkabizottságát tájékoztatta a vá­ros építészetének két felelős vezetője, az építési és közlekedési osztályvezető és a főépítész a város környezeti kultúrájáról, tisztaságáról, a város középtávú építészeti programjáról, köztéri szobrairól. Tájékozta­tójukban szó esett arról is, hogy „Több lelkes építője akadt az Avas keleti olda­lán a tavasz folyamán megkezdett Arbo­rétum és gyűjteményes kertnek", amely lé­tesítmény — ha nem csalódom, azonos az előbb már emlegetett huszonkét hektáros, társadalmi munkásokra váró, újra zöld életre keltendő területtel. A bizottság egyik tagja azt kérdezte, nem furcsa dolo'g-e, hogy nem is olyan régen az Avas döntő részén a lakótelep építkezése miatt az utol­só ribizkebokrot is kiirtották, most meg a megmaradt kis kopár területen arborétu­mot hozunk létre. A szakembertől érkező válasz szerint az építkezések megkezdése előtt egy szaktekintélyekből álló bizottság úgy értékelte, hogy nincs az Avason meg­őrzésre érdemes növényzet. Ennek az ál­lásfoglalásnak birtokában tették pusztává a hegyet, hogy aztán a gyümölcsösök, gyer­tyánosok, egyéb fák helyett betont terem­jen a táj. Pedig, ha már mindenképpen ide kellett a lakótelepet építeni, s szeren­csére helyenként jó szellősre, tágas terek­kel. széles utakkal szabdaltra építették, bi­zony kis gondossággal sak-sok fa, kis li­get megmaradhatott volna. Elgondolkoztam, vajon az akkori szakér­tői bizottság hol van most, hol, milyen szakvéleményt nyilvánít. Mert a hajdanit, alighanem az akkori városépítés kívánal­mainak megfelelően csiholta ki magából. S az is eszembe .jutott, ha netán még tovább ., akar majd terjeszkedni a hegytetőn a lakó­telep, nem akad-e majd egy újabb szak­értői bizottság (esetleg éppen a hajdaninak a tagjaiból), amely a most társadalmi mun­kában születő huszonkét hektáros ligetkét, az Arborétum és gyűjteményes kert nö­vényzetét minősíti értéktelennek. Várom az avas-tetői liget megszületését. Mentsük, ami és amíg menthető. Belvá­rosi lakos vagyok, alhol hihetetlenül kicsi az egy lakosra jutó szabad terület, s az is egyre fogy, a bontások során született kis térségek — nem merem azt írni: terek — mind beépítendőként szerepelnek a tervek­ben, mert a belváros —? úgy tűnik — attól belváros, hogy agyonzsúfolt. Ha elkészül az újraerdősítés után a üget, s fái, bokrai már oxigént lehelnek, sok-sok belterületi társammal majd felülök a bűzös füstöt okádó autóbuszok valamelyikére, felutazom a hegyre, teleszívom magam az új liget kí­nálta ózondús levegővel, s úgy térek visz- sza. Nagy kár, hogy nem hozhatom ma­gammal az ottani ájert... De addig is nehezen megy a fejembe, hogy a növényzettől lepusztított Avason most társadalmi munkában — amihez bi­zonyára sokan csatlakozunk — mestersé­gesen próbálunk ligetet teremteni. (bcnedek) Tiszta vizet a pohárba Monográfia a megyei vízműről Küllemileg szép kiállítású, mondanivalóját tekintve, gazdag tartalmú könyv a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Vízművek Vállalat mi­nap megjelent monográfiája. A Tiszta vizet a pohárba cí­met viselő, tudományos igé­nyű munka — szerzője Ko­vács Mihály, társszerzője Lostorfer Rezsőné —, a jog­elődök jussán nyolc évtize­des múltra visszatekintő vál­lalat eredményekkel, történé­sekkel teli históriájának hű, pontos krónikája. S túl azon, hogy lehetőséget nyújt az események, a folyamatok és változások összefoglalására, egyben színtere, s fóruma is e mű a következtetések le­vonásának, a korszakos je­lentőségű fejlődés értékelé­sének. A monográfia részletes át­tekintést ad a mai megye területén múltban kialakult vízműtársulatokról, eredeti dokumentumokkal illusztrál­ja az ilyen irányú törekvé­sek, kezdeményezések politi­kai, társadalmi, gazdasági motívumait. Például Sátor­aljaújhely vonatkozásában megtudjuk, hogy a „város képviselő testületé a város vízellátásában egyre gyak­rabban jelentkező gondok és problémák — a meglevő ku­tak vizének szennyezettsége, száraz időben visszatérő víz­hiánya — megoldására víz­mű építését látta szükséges­nek. Az építés pénzügyi fe­dezetét ötven évre szóló tör- lesztéses kölcsönnel kívánták biztosítani. A törlesztést a fizetendő vízdijak fedeznék. A képviselő testület 1903 március hónapban tartott rendes közgyűlésén vízveze­ték létesítését és egy előké­szítő bizottság létrehozását, illetve kiküldését határozta el... ” S hasonlóképpen is­mereteket kapunk például Ózd, Tokaj vízvezeték-háló­zatának, vízmüvének tervei­ről és kiépítéséről. A felszabadulás után mind az ivó-, mind pedig az ipa- rivíz-fogyasztás rendkívüli mértékben megnövekedett megyénkben. Üj városok, új városrészek, ipartelepek lé­tesültek, amelyek vízellátá­sát meg kellett oldani. Pél­dául Kazincbarcika és az ot­tani vállalatok, a hőerőmű, a BVK vízigényét 24, Bor- sodszirákon fúrt kút üzembe helyezésével oldották meg. Az igények növekvő mér­téke és a közműellátás ak­kori, meglehetősen alacsony színvonala között a feszült­ség ezekben az években egy­re nagyobb méreteket öltött. Egy ekkortájt készült fel­mérés szerint az ivóvízzel ellátott lakások aránya Ka­zincbarcikán 18,4, Ózdon 13,9, Sátoraljaújhelyen 55,3. Sárospatakon 1,5, Szerencsen 5,1, Mezőkövesden 0,6, Me­zőkeresztesen 2,2, Rudabá- nyán 5,8 százalék volt. Eb­ben az időszakban intézmé­nyes megyei vízellátásról még nem beszélhettünk. Az egészséges ivóvízellátás és szennyvízelvezetés fejlesz­tési koncepciójának meg­valósítása szinte önmagával hozta és egyre sürgetőbben követelte egy megyei hatás­körű szolgáltató vállalat lét­rehozását. Ennek nyomán alakult meg 1951. április l-gyel egész megyére kiter­jedő hatáskörrel a Borsodi Vízmű, amely átszervezések folytán (lavált belőle a Mis­kolci Vízmű, ugyanakkor be­leolvadt a B.-A.-Z. Megyei Vízműépítő és Kútkarbantar­tó Vállalat) 1955-től a B.-A.-Z. Megyei Vízmű, Víz­építő és Szolgáltató Válla­lat nevet viseli. Ez az elne­vezés 1978-ban módosult a mai B.-A.-Z. Megyei Vízmű­vek Vállalat névre. A monográfia további ré­szeiben e közel négy évti­zedes, saját múltra visszate­kintő vállalat tevékenységé­vel foglalkozik, egyebek kö­zött részletesen ismertetve a törzsközművek funkcióit, fej­lődését, a fürdőszolgáltatás gazdagodását és az építőipari tevékenység kiteljesedését. Értékes része a monográfiá­nak a rendkívül gazdag kép­dokumentum, valamint a megye vízellátásénak, csa­tornázásának precíz, pontos, részletes statisztikai adatso­ra. Az érdeklődők figyelmébe magunk részéről jó szívvel ajánlott munka műszaki raj­zait Nagy Lászlóné, fotóit Bartók István, illusztrációit pedig Feledy Gyula, Kos- suth-díjas grafikusművész készítette. (ha) 2. Mutatványosok Az Ellenzék című miskol­ci lap 1910. december 24-én ad hírt Edison újabb, vi­lághírű találmányáról, a ki- nematofonról, amely nem egyéb, mint a kinematográf és a fonográf kombináció­ja. A találmány a mozgó­képszínházak nagyszerű for­radalmát jelenti, s „nagyon rövid időn belül teljesen a maga számára hódítja meg a színházak közönségét” — jósolja a lap cikkírója. A találmány még négy év múlva is szenzáció; s még a háborúra készülő Ferenc Józsefet is meglepi. Amikor bemutatták neki — a korabeli lapok tanúsága szerint — elragadtatottan kiáltatt fel: „Hiszen ez ma­ga az élet! Ez a találmány óriási! Hihetetlen! Akár még egy óráig is elhallgat­tam volna, oly nagyszerű és hatalmas! Küldjék Edison úrnak köszönetemet és üd­vözletemet az élvezetért!” Lifka után még évekig nem volt mozi Miskolcon. (Mit nem mondok: „mozi”! így csak 1907-től beszélünk majd mozgószínházról vagy villanyszínházról.) A „kini” (kinematográf) olyan botránykő volt Mis­kolc városában (is), mint Török Damascén idején Dé­rynééit; színháza. A rossz erkölcsök fóruma — mond­ták —, amelytől — mint az ördögtől — tiltották a diá­kokat. A rendőrség árgus szemekkel cenzúrázta a „pi­káns” (bokamutogató) ké­peket, túlbuzgó tanárok üze- kedtek romlatlan neveltje­ik után a kini-vetítéseken (közben egyikük „odaégett” a szerelemtől a mozgószín­padon fellépő színésznő láb­ikráihoz, majd fokozatosan züllött vele az alkoholizmu­sig). De a mozgókép szenzációs vendégcsalogató üzlet volt, s egyre impertinensebb erő­szakkal hódította meg, békí- tette magához a polgári er­kölcsöt. 1900-ban válaszlevelet kap a Borsod—Miskolci Közmű­velődési Egyesület munkás­gimnáziumának akkori igaz­gatója (dr. Kosztolánczy Zoltán). A levél tárgyunk esetében kultúrtörténeti do­kumentum, azért szó szerint idézem: Uránia Magyar Tudományos Szín­ház Budapest, VIII. Kerepesi u. 20. 1900. ápr. 1. Nagyságos Uram! Szóbeli megbeszélésünket az Igazgatóság elé terjesz­tettem, s az örömmel fogad­ta Nagyságod ajánlatát az Uránia miskolci kirándulá­sára vonatkozólag. A feltételek, melyeket az Igazgatóság megállapított, a következők: 7 esti előadás díja 1400, azaz ezernégyszáz forint. A két iskolai elő­adásért 100, azaz egyszáz Ft. A színház helyisége, a villamos áram és szolgasze­mélyzet költségeit az Uránia nem fedezi. Ezzel szemben az Uránia kötelezi magát a 7 esti elő­adáson és a 2 iskolain a szöveget, a felolvasót, vetí­tőkészüléket és a képeket, úgyszintén a vetítő személy­zetet rendelkezésükre bocsá­tani. Az előadások programját Nagyságod az Uránia műso­rából kivéve a díszletes ré­szeket méltóztassék szaba­don vállasztani. (sic!) Reményiem, hogy az elő­adások a kulturális czél ér­dekében hasznot fognak hozni, s szerencsésnek érez­zük magunkat, hogy nagy­ságod buzgósága folytán az Uránia vidéki előadásait Miskolcon kezdheti meg. Hazafias üdvözlettel alázatos szolgája Dr. (olvashatatlan aláírás) Ami ebből a levélből a miskolci mozitörténet kez­deteire vonatkoztatható, az hogy; az Uránia csak fővá­rosi központtal működik, s a vidéki előadások sorát Miskolcon kezdte meg, s az előadások meglehetősen költségesek. Hol tartották ezeket az Uránia-előadáso- kat? Az Urániának Miskol­con még nincs állandó szék­háza (1913-tól már lesz), tehát 2 hely jöhet számítás­ba: a Búza téri kini-sátor, ahol Lifka korábban, ké­sőbb Király Pál is tartjaO vagy a színházban, ahol 1904-ben már rendszeresók Dolgozókat alkalmaznak Egy munkakörben vállalkozás és számítástechnika! Az Észak- magyarországi Innovációs Cent­rum (Park) Itt. munkatársakat keres, számítástechnikái vál­lalkozási területre, felsőfokú végzettséggel és szakirányú gya­korlattal. Idegen nyelv ismere­te előny. Teljesítményen alapu­ló magas kereseti lehetőség! Je­lentkezés; Makra József számí­tástechnikai vállalkozási igazga. tónál. Cím: IC (P) Itt. Miskolc, Bajcsy-Zs. út 4. Telefon: 89-244, 81-831. Az Észak-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat központja felvesz takarítónői müszakveze- töt, továbbá gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkező vil- íamosipari vagy gépipari tech­nikust. Jelentkezni lehet sze­mélyesen a vállalat gondnoksá­gi csoportvezetőjénél, Miskolc, Dózsa Gy. u. 13. sz. alatt. Te­lefon: 35-127. DUNACOOP Gt. pályázatot hirdet miskolci székhelyű terü­leti igazgatóságára területi igaz­gatói, területi igazgatóhelyette­si, létesítmény-főmérnöki mun­kakörök betöltésére. Tevékeny­ségi kör: építőipari beruházá­sok vállalkozásszintü lebo­nyolítása. Bérezés: megegyezés szerint. Pályázati feltételek: műszaki egyetem, vagy mű­szaki főiskola építész szakán szerzett végzettség, 5—10 éves építőipari beruházási gyakorlat az igazgatói munkakörben, 5 éves vezetői gyakorlat is. er­kölcsi és politikai feddhetet­lenség. A pályázat tartalmaz­za: részletes szakmai önéletraj­zát, a szakmai életút, jelenle­gi munkakör és munkahely, valamint vezetői gyakorlat is­mertetésével ; végzettséget iga­zoló okmányok hiteles másola­tát; lakcímét, telefonszámát. A pályázatok beküldésének határ­ideje; 1987. november 15. Cí­münk: DUNACOOP Gt., 1101 Budapest, János utca 175. Ér­deklődni lehet: 630-027 49, ill. 43 melléken. A Tiszai Vegyi Kombinát Vas­útüzemébe keres dízclmozdony- vezetöi képesítéssel, legalább 3 éves szakmai gyakorlattal ren­delkező mozdonyvezetőket, il­letve gépészeti főosztályára fel­vonószerelő szakképesítéssel ren­delkező dolgozókat. Bérezés a kollektív szerződés alapján, kö­zös megegyezés szerint. Érdek­lődni lehet: Ueninvárosban, a TVK munkaerő-gazdálkodási osztályán személyesen. vagy telefonon, a 49 21-019, vagy a 21-012-es számokon. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari vállalat mályi központjába anyaggazdálkodói munkakörbe középfokú végzett­séggel és középfokú anyaggaz­dálkodói szaktanfolyammal ren­delkező munkavállalót felve­szünk. Fizetés kollektív szer­ződés szerint. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban, a személyzeti vezetőnél, Mályiban. A Borsod Megyei Gyümölcs- szesz- és Üdítőipari Vállalat Sárospatak, Nagy L. u. 2. sz. alatt pályázatot hirdet belső el­lenőri munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: számviteli és pénzügyi főiskolai végzett­ség, vagy mérlegképes könyvelői szakvizsga, legalább 5 éves szak­mai gyakorlat, erkölcsi feddhe­tetlenség. A pályázatot önélet­rajzzal 1987. december I5-ig kell benyújtani a vállalat igazgatója címére. Bérezés a kollektív szerződés alapján megegyezés szerint. Számviteli csoportvezetői mun­kakörbe felveszünk számviteli főiskolai, vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel, legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkező munkatársat. Jelent­kezni írásban, részletes önélet­rajzzal az alábbi címen lehet: Városgazdálkodási Vállalat Me­zőkövesd, Dózsa Gy. u. 2. A Herman Ottó Gimnázium felvételre keres asztalos kar­bantartót cs egy takarítónőt. a vetítések. (Igaz, később hallunk a Polgári Kaszinó­ról — ma: helyén a Magyar Honvédelmi Szövetség áll—, a Royal Szálló étterméről, sőt: Ikésőbb más éttermek és ikávéháza'k is próbálkoz­nak mozgóképék vetítésével, — ezek azonban csak szezo­nális, alkalomszerű próbál­kozások.) A vetítések helyére vonat­kozó dokumentumok közül két újsághírt emelhetünk ki a nagyon gyér választékból. Az egyik a Miskolczi Napló 1909. júl. 20-i közleménye, amely szerint „Tóth Péter lakatossegédtől, aki a búza­téri villanyszínházban van alkalmazva, a sátorból va­sárnapra virradó éjjel ellop­tak egy öltözet ruhát.’” (A kárvallott aztán az utcán felismerte az öltönyét, s a tolvajt a rendőrrel lefogat­ta.) E cikk szerint tehát 4 vetítések helye a Búza téren alkalomszerűen felállított sá­torban volt; a másik doku­mentum 1904 januárjában szintén a Miskolczi' Napló­ban jelent meg Tanulságok (Visszapillantás az Uránia miskolci szereplésére) címen: „minden tényezővel közre kellene hatni, hogy ezek az ismeretterjesztő előadások (...) időközönként rendsze- resíttessenek. A mai elposvá­nyosodott színiirodalom mel­lett valósággal nyereség­számba menne, ha a közön­ség a rendes színiidényben is élvezhetne havonként leg­alább egyszer-'kétszer e vi­déken is Uránia-előadásokat. A cikk technikai és szer­vezési hibákat panaszol (gyenge volt a villamos­áram, tűzveszély, a gyerek- csapat tolongása, mellyel a szervezés „óriási zűrzavart idézett elő a színházi néző­téren”, s hogy „a vetítőké­szüléket a nézőtéri bejárat melletti szűk páholyban ál­lították fel.. . ”.) E dokumentum szerint a színházban (is) tartottak elő­adásokat. Ez (a búza téri sá­tormozi fenntartása mellett) annál is inkább valószínű, mert ezek az előadások (job­bára) a színházi szezon-szü­netekben rendeződték, s a „nézőtér” és páholy” kife­jezések is azt látszanak iga­zolni. (Következik: Legendák tere, Búza tér) Dr. Kárpáti Béla Az Unió Afész pályázatot hir­det az alábbi munkakörök be­töltésére : közgazdasági osztály- vezető. Pályázati feltétel: köz­gazdaságtudományi egyetemi, vagy pénzügyi és számviteli fő­iskolai végzettség, legalább 5 éves vezetői gyakorlat. Munka­ügyi előadó. Pályázati feltétel: középfokú iskolai végzettség és felsőfokú munkaügyi szaktan- folyam és legalább 3 éves szak­mai gyakorlat. Fizetés mindkét esetben megegyezés szerint. A pályázatokat részletes önélet­rajz csatolásával az Unió Afész főkönyvelőjénél (Miskolc, Kos­suth u. 1. sz. alatt) kérjük le­adni. A December 4. Drótművek kereskedelmi főosztálya mun­katársat keres exportelőadói munkakörbe. A munkakör be­töltésének feltételei: szakirányú felsőfokú végzettség és felső­fokú német nyelvvizsga. Bére­zés a kollektív szerződés alap­ján, megegyezés szerint. Je­lentkezni lehet személyesen, vagy telefonon, a vállalat ke­reskedelmi főosztályvezető lénél (telefon: 16-847), vagy a sze­mélyzeti főosztály vezetőjénél (telefon: 88-424), cím: Miskolc, Besenyői u. 18. sz. Használt — elsősorban gyer­mekruházati — termékek fel­vásárlásához, megfelelő képe­sítéssel, szakértelemmel és gya­korlattal rendelkező becsüst felveszünk. Alkalmazás várha­tó ideje: 1987. december 1. MÉRUSZ, Déryné u. IC. sz. A holloházi SZOT-üdülö fel­vesz: felszolgálót, takarítónői, mosónőt, villanyszerelőt (kar­bantartó), szakácsot, bérszám­fejtő-adminisztrátort. Munkás ■ szállást és napi háromszori ét­kezést kedvezményes áron biz­tosítunk az üdülőben. Jelentke­zés: személyesen vagy írásban az üdülő vezetőjénél. Levélcím: SZOT-üdülö, Hollóháza, 39.99. Az Észak-magyarországi Áram­szolgáltató vállalat felvételre keres hegyvidéki üdülőbe, gond. nokot és kisegítőt. Házaspárok jelentkezését várjuk. Jelentke­zés csak személyesen, ' délelőtt 8.00—11.00 óra között, a terv- és üzemgazdasági főosztályve­zetőnél. Miskolc, Dózsa Gy. u. 13. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom