Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
1987. november 11., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A szovjet gazdasági reform fő irányai Uj gázgyűjtő állomás A reform társadalomtudományok általi definiálása: a haladás érdekében végrehajtott átalakítás, újítás. A társadalom működési mechanizmusának folyamatos tökéletesítése. A szocializmus önmegújitó képességének alapvető eszköze és megjelenési formája. Döntő láncszeme a gazdaságban következetesen végigvitt reform. Ennek értelmében a harmadik reform megy végbe a Szovjetunióban. Az első reform szükségességét Lenin ismerte fel, amikor megírta A terményadóról cimü müvét, és javasolta a hadikommunizmus megszüntetését, az új gazdaságpolitika (a MEP) bevezetését, 1921-ben. A NÉP idején a szocialista állam a népgazdaság döntő pozícióinak birtokában biztosította a szocialista szektor egységes terv szerinti fejlesztését, vezető szerepének erősítését, oly módon, hogy felhasználta az áru- és pénzviszonyokat, lehetőséget adott a tőkés szektor átmeneti és részleges tevékenységére. A helyi szovjeteknek és az állami vállalatoknak nagyfokú önállóságot biztosított. A piaci kapcsolatok kiszélesedése megkövetelte, hogy a vállalatok átszervezzék munkájukat, tevékenységüket jövedelmezőbbé tegyék. Ezért a munka anyagi ösztönzésének különböző formáit fejlesztették ki. Olyan gazdaságirányítási rendszert hoztak létre, amely a szektorok sajátosságait figyelembe véve, tartalmazta az állami szektor közvetlen tervezését, nyilvántartását és ellenőrzését, illetve a magántőkés és kisárutermelő szektorok közvetett gazdasági befolyásolását. A gazdaságirányítási rendszert az 192,0-as évek végén gyökeresen átalakították, erőteljesen megnőtt a köz- pontosítás, kiterjesztették a tervutasítás rendszerét. A 30-as évek második felében a NÉP teljesen véget ért. A személyi kultusz éveiben a reformról nagyon eltérő vélemények alakultak ki. A merev hivatalos politika elutasította, a szocializmustól idegennek tartotta a reformot, a gazdaságirányítás egyetlen szocialista eszközének a tervutasítást ismerte el. A gazdaság átalakításának szükségessége a XX. kongresszus után ismét felmerült. A hatvanas években kísérletek történtek a gazdaságpolitika és az irányítás korszerűsítésére. Központi feladatuknak a gazdaság mennyiségi növekedését tekintették, ehhez átszervezéseket valósítottak meg az irányítás és a gazdálkodás területén. Több vállalat önelszámolásra tért át. A megvalósított átszervezések szükségesek voltak, a gazdaságba lendületet vittek, nőtt a jólét. Ezek azi eredmények extenzív forrásokból táplálkoztak, a források kimerülésével a reformkísérletek megtorpantak. A ’70-es évek végétől újra megélénkültek a reformviták a Szovjetunióban, mind több szakember tartotta szükségesnek a változtatási a gazdaság, az irányítás és a társadalom más szféráiban. 1986 februárjában az SZKP XXVII. kongresszusa állást, foglalt, és átfogó reform megvalósításáról határozott. A reform okának és irányának megértéséhez a kialakult helyzet megismerése szükséges. A Szovjetunió jelentős eredményeket ért el a szocializmus építésében, de a korábbi évek dinamizmusa a hetvenes évek végére lelassult, a gazdaságban stagnálás következett be. Nőtt a távolság a legfejlettebb tőkés országok és a Szovjetunió között a termékek minősége és a termelés hatékonysága tekintetében. A társadalommal, a. gazdasággal kapcsolatos elméleti kutatások megrekedtek, a szocializmussal kapcsolatos elképzelések a ’30-as évek szintjén maradtak. A gazdálkodásban és az irányításban konzerválódtak az elavult módszerek, az új hatékony gazdasági formákat gyakran megalapozatlanul elutasították. A gazdaságban nem volt készség az újítások fogadására. Az áru- és pénzviszonyokat, az értéktörvényt a szocializmustól idegen jelenségként minősítették. Lebecsülték az önálló elszámolást. A helyzet megérett a változtatásokra, de nem realizálódott. Ennek oka főleg az, hogy az ország vezetése nem ismerte fel, hogy a gazdaságot át kell állítani az intenzív fejlődésre, nem tudta megítélni a változtatások szükségességét és a kialakuló válság veszélyét. A párt harcolt a negatív tendenciák ellen. Volt ereje szembenézni a helyzettel, felismerte a változtatások szükségességét, az országot a reform útján elindította. Az SZKP XXVII. kongresszusa a jelenlegi reform tartalmát így fogalmazta meg: átalakítás, amely támaszkodás a tömegek munkájára, a demokrácia, a szocialista önigazgatás fejlesztése, a kezdeményezés, az öntevékenység ösztönzése, a fegyelem, a rend megszilárdítása, a nyilvánosság, a kritika és az önkritika kibontakozása. Az első lépés az új gazdaságpolitikai koncepciók kidolgozása. Kiinduló pont a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatása, dinamizmust adni a népgazdaságnak. Ehhez a struktúra és beruházáspolitika megváltoztatása, a tudományos ágazatok, az infrastruktúra fejlesztése szükséges, meghatározónak a gépgyártásnak kell lenni. A gazdasági mechanizmus átalakításának fő iránya a központi irányítás hatékonyságának növelése. A siker jelentős tényezői a központi gazdasági szervek. A Tervhivatalnak igazi tudományosgazdasági vezérkarrá kell válni, figyelmét a távlati kérdésekre, a népgazdasági tervek tudományos megalapozására kell összpontosítani. A minisztériumok az ágazaton belüli arányok kialakítására koncentráljanak. Az irányítási rendszer átalakításának lényeges oldala a területi szempontok fokozottabb érvényesítése. A népgazdasági irányítás nagy gazdasági régiókban valósuljon meg. A gazdaság fő láncszeme a vállalatok, egyesülések hatékony munkája. A vállalatok működéséről új törvény készült, amely kimondja, hogy a vállalati önállóság bővül. A fentről jóváhagyott feladatok köre csökken. A vállalatok önálló tervet készítenek, alapja a központ által megfogalmazott normatívák és a kereskedelmi vállalatokkal megkötött szerződések. A kereskedelmi vállalatok felelősek, hogy megrendeléseik megfeleljenek a lakosság reális keresletének. Nő a vállalatok jövedelemérdekeltsége, a nyereség egy hányadát (a normatívák alapján) befizetik a költségvetésbe, a fennmaradó résszel önállóan rendelkeznek; fejlesztési alapot, vagy a dolgozók jólétének javítására alapokat hoznak létre. (A jövőben az egyesülésekhez tartozó vállalatoknak is módjuk lesz alapokat képezni.) A termelés feltételeinek egy részét — az állóeszközöket — továbbra is az állam biztosítja, emellett a vállalatok vehetnek fel hiteleket az eszközök fejlesztésére, illetve a forgóalapok bővítésére, önálló külkereskedelmet folytathatnak a KGST-hez tartozó országok vállalataival, lehetőséget kapnak más piacokon való önálló export- és importkapcsolatokra. A hangsúlyt a gazdálkodás közgazdasági módszereire, az önállóság és felelősség növelésére helyezik. Egységes egészként kell kezelni az árrendszert. Rugalmasabb árakkal lehet biztosítani, hogy az árak magasságát ne csak a ráfordítások, hanem a fogyasztói értékítélet, a piaci kereslet-kínálat is alakítsa. Limitált és szerződéses árak szélesebb körű bevezetésére kerül sor. Sok az aggály; hogy ezek az árformák felerősítik a nagykereskedelmi árak emelkedésének tendenciáit. Ez ellen éppen a piac törvényei hatnak; a legmagasabb árat mindig a hiánycikkekért kell fizetni. Az áremelkedést a termelők monopolhelyzetének felszámolása és a verseny megteremtése gátolja. A pénzügyi és hitelezési eszközök aktívabb felhasználása az önálló vállalati gazdálkodós, a vállalkozás fejlődését, és a felelősség növekedését eredményezi. Ezek az eszközök differenciálnak, a versenyben lemaradók veszteségesekké válnak. Vita tárgya, "hogy mi legyen a veszteséges vállalatokkal? A veszteség megszüntetésének a lehetőségeit vizsgálják. A gazdasági mechanizmus átalakítása a tudat átalakításával kezdődik. Megköveteli a vezetés színvonalának emelését, a tudomány eredményeinek az eddigieknél jobb felhasználását. A reform tapasztalatainak megítélése még nehéz, de hatása egyértelmű. E rövid idő alatt a politikai helyzet az országban lényegesen megváltozott. Mélyül a demokratizálás, nyíltabbá váll a politika, fontos változások történtek a kádermunkában. A szellemi aktivitás fellendülőben van. Változik az emberek viszonya a munkához, kötelességeik teljesítéséhez. Az önálló vállalati gazdálkodásban pozitív tapasztalatok vannak, nőtt a közösségek és a dolgozók érdekeltsége a vállalati tervek teljesítésében. Nagyobb a közélet, a közügyek iránti érdeklődés. A megvalósítás során sok ellentmondás is felszínre került. Az emberek általában egyetértenek és szükségesnek tartják az átalakítást, a gyakorlatban ugyanakkor a szűkén vett érdekeik gyakran ellentmondásba kerülnek a hosszú távú társadalmi érdekekkel. Fékezi az előrehaladást a hatalomhoz való ragaszkodás, a megszokás, a bürokratikus formák, a konzervativizmus, amelynek hosszú időre visszanyúló gyökerei vannak. Gyökeres, radikális változás még nem következett be. A fékezés mechanizmusát még nem váltotta fel a gyorsítás mechanizmusa, de a folyamat elkezdődött. Dr. Szilágyi Dezsőné, az ÓIG tanszékvezetője Mintás szőrmék A szőrmebundáik színes mintázására új eljárást fejlesztették ki a Budapesti Műszaki Egyetem szerves kémiai technológiai tanszékének kutatói, együttműködve a Pannónia Szőrmekikészítő, Konfekció és Kereskedelmi Vállalat szakembereivel. Vegyszeres kezeléssel megváltoztatták a szőrmékben lévő fehérjék szerkezetét, s ennek eredményeként a bőr maradandóan megköti a színező festéket. Az eljárást hazánkban és több külföldi országban szabadalmaztatták. A szakemberek korábban is próbálkoztak a bundák festésével, de a szőrméről a festék a vegytisztitás hatására lékopott. Ugyanakkor a színek sem voltak élénkek, a kontúrok elmosódtak. A Cscográd megyei üllésen felavatták a Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat új gázgyűjtőállo- mását. A 830 millió forintos költséggel elkészült állomás 27 termelő kútból naponta 4,5 millió köbméter gázt továbbít az algyői gázüzembe. Sokakat érdekel Hogyan adózik a fi zetövendég-szolgálat ? Az ország legnagyobb szállodájának szokták nevezni a fizetővendégló- tást, s ez nemhogy túlzás, hanem egyenesen szerény megfogalmazás. Hiszen nemhogy egy szállodában, de az ország összes szállodájában együttvéve sincs annyi .szoba, ágy, ameny- nyit a magánszemélyek lakásaikban, üdülőikben a hazai és a külföldi vendégeknek rendszeresen kiadnak. Sőt, ha a szállodai szobákhoz hozzászámítjuk a fogadók, a penziók szobáit. és a kempingekben, a szükségkempingekben felverhető sátrak, az azokban elhelyezhető fekvőalkalmatosságok számát, úgy azok mind, együttvéve hozzávetőlegesen csupán fele any- nyi vendég elhelyezésére alkalmasak, mint a fizetővendéglátó hálózat. A magánszoba-kiadás tehát meghatározó szerepet tölt be az idegenforgalomban még akkor is, ha férőhelyeinek egy részét nem turisták, hanem hazai vállalatok, szövetkezetek veszik igénybe, hogy másutt lakó dolgozóikat elszállásolják. így is elmondható, hagy a fizetővendéglátás nélkül alaposan összezsugorodna az ország fogadóképessége, számottevően csökkennének a turizmusból származó bevételei. LEGNAGYOBB SZÁLLODÁNK Mindezt előre kell bocsátani ahhoz, hogy mérlegelhessük: milyen hatást gyakorolhat a személyi jövedelemadó bevezetése, és kiterjesztése a fizetővendéglátásra. És még valamit: a szobakiadásból származó jövedelem eddig is adóköteles volt, de éppen nép- gazdasági szükségessége miatt, rendkívüli kedvezményeket élvezett. Néhány éve. amikor ezeket az adó- kedvezményeket bevezették. egyszeriben megkettőződött a fizetővendéglátásra vállalkozók, illetve a turizmus rendelkezésére bocsátott szobák száma. így, a kedvezmények hatására alakult ki ia fent jelzett arány: a magánszobákban ma majdnem kétszer any- nyi kiadó ágy van, mint amennyi az egyéb kereskedelmi férőhelyeken — tehát a szállodákban, a fogadókban, a penziókban, a kempingekben — együttvéve. Tartani lehet attól, hogy az adózás új rendje visz- szafogja a szobakiadók vállalkozási kedvét. Az új rend értelmében ugyanis a szobakiadásból származó jövedelem után személyi jövedelemadót kell fizetni, ami — legalábbis az előzetes becslések, számítások szerint — lényegesen nagyobb összegű lesz az eddigi kedvezményes adónál. Akiknek valamilyen főfoglalkozásuk van — és a szobakiadók többségének van — azok a két jövedelem után együttesen adóznak majd. S a két jövedelem összevonása azt jelenti, hogy magasabb adósávba kerülnek, mint ha csak főfoglalkozásuk lenne, vagy csak szobakiadásból élnének. KEDVEZMÉNYES ATALANY Igaz, a szobakiadók az új rendben is élveznek bizonyos kedvezményt: költségeiket levonhatják az adóalapból, méghozzá egy magasan megállapított átalány formájában. Az új törvény ugyanis abból indul ki. hogy a fizetővendéglátás költségei sok apró tételből állnak össze, amelyeket nem lenne ésszerű egyenként könyvelni, ezért egyszerűbb átalánnyal számolni. Ahelyett, hogy mondjuk az ágynemű mosatásának vagy mosásának költségét, vagy a tisztító- szerek, a tisztítóeszközök árát, a kiadó szobára jutó világítási, fűtési díjat és más hasonló terheket a fizetővendégló tök feltüntetnék könyvelésükben, egv átalánydíjjal számolhatnak. Ennek az átalánydíjnak a mértéke attól függ, hogy a szobakiadó közvetlenül a vendégnek adja bérbe a szállást, vagy valamelyik idegenforgalmi szervezet közvetítésével. A közvetlen szobakiadás esetén az abból származó jövedelem 40 százaléka minősül költségátalánynak; ennyit lehet levonni az adóalapból. Ez már önmagában ,is kedvezmény; aki fogad vendégeket, az tudja, hogy bevételének 40 százalékát aligha tehetik ki a felmerülő költségek. Akik viszont utazási iroda, idegenforgalmi hivatal közvetítésével fogadnak vendégeket, azok bevételük 60 százalékát vonhatják le költségátalány címén az adóalapból. Tehát jobban járnak, ami annak tudható be, hogy az adózással is ösztönözni kívánják őket arra, hogy vállalati, hivatali közvetítéssel — jobban ellenőrizhető formában — folytassák ezt a tevékenységet. A JÖVŐBEN IS MEGÉRI Hogy végül is milyen mértékű adófizetési kötelezettséggel kell számolná, arra lássunk egy példát. Akinek a főállásából származó bruttó jövedelme mondjuk évi 120 ezer forint, s ehhez járul a fizetővendéglátásból származó, tegyük fel, évi 105 ezer forintos jövedelme, az az összes kedvezmények levonása után — tehát az alkalmazotti kedvezmény és a 60 százalékos költséghányad levonása után — évi 28 900 forint személyi jövedelemadót fizet. Persze, példánk feltételezi, hogy a szobakiadás valamilyen szervezet közreműködésével történik, mert ha anélkül, ha közvetlenül történik, akkor 60 helyett csak 40 százalék költség- hányad vonható le, és magasabb lesz a fizetendő adó összege. Huszonnyolc—huszonki- lencezer forint adó 225 ezer forintos bruttó jövedelem után igazán nem nevezhető soknak, ha ezt az új adózás feltételei között vizsgáljuk. Kérdéses azonban, hogy a nagyobb kedvezményekhez szokott szobakiadók is így látják-e. Remélhetőleg igen, mert ha tömegesen visszaadnák fizetővendéglátó igazolványukat, akkor összezsugorítanák az ország legnagyobb szállodáját. Bízni lehet viszont abban, hogy a személyi jövedelemadó általános jellegét megértve, elfogadják a rájuk is kiterjedő adózás új rendjét, és — ha nem is olyan kedvezményes feltételek mellett, mint eddig — folytatják közhasznú tevékenységüket. (G. Zs.)