Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12

1987. november 7., szombat

Jólesik a segítség

A négy fiúval apjuk társasjátékozik

— Nagyon gyorsan elröpült ez a nyolc hónap, mióta itt vannak a gyerekek. Pedig hogy leltem tőle, s ma is van bennem még jócskán drukk, vajon mindent jól csináloik-e? A szomszédok . csodálkozva néztek rám, mikor megtudták, hogy mire vállalkozom, s többen azt mondták, biztos csak a pénzért teszem. Ha a 1 érjem nem bátorít, nem biztat, talán meghátrálok, még a kezdet kezdetén. — kezdte a beszélgetést. Pappné Sereg Erika mezőkövesdi fiatal- asszony, aki megyénkben a harmadik hivatásos nevelőszülő. Az első. Sznlaszenden még nagy port kavart. A másodikról Miskolcon is sokat hallhattunk. Pappék viszont csendben meghúzódva nevelik a hét gyermeket, szőkébb környezetükön kívül még a városban is kevesen tudnak arról, hogy van egv fiatal házaspár, ki két sajátján kívül öt állami gondozott gyermeknek is nyugodt. családi otthont nyújt.

— Februái 13-án. pénteken érkeztek a gyerekek. A dátum baljóslatnak számított az én gyerekkoromban, de most szorongásokkal teli. boldog napnak indult. A Szőilősi testvéreket mi választottuk, Attila 12. Erika 10 és Gábor Zsolt 7 éves. A másik kettő Göncről jött. Noga Beáta 10. ás Szabó Zoltán !) évesek. így van három majdnem egykorú lányunk, mert Viktória is 11 éves. Jó barátnők leltek. A fiúnk, Gábor 4 éves. tőle tartottunk leginkább. Nem mondtuk el neki. hogy mit szeretnénk, csak két nappal a gyerekek megérkezése előtt. Attól tartottunk, hogy féltékeny lesz. De erről hál' istennek szó sincs, inkább — mivel ő a legkisebb — kényeztetik a többiek.

A szóban forgó Gábor bedugja fejét az ajtón, érdeklődve; hogy a délutáni alvást nem bliccelhetnék-e el Zsoltival? A mama rójuk paiancsol, de kél percen belül összevesznek az ágyon. Végül is úgy dönt az apjuk, hogy inkább színezzenek együtt.,mint veszekedjenek.

— Az első hónap volt a legnehezebb. Sok mindent meg kellett tanulnunk együtt. alkalmazkodnunk egymás eddigi életéhez. A munkát megosztottuk. Az ágyakat ők vetik meg, és teszik rendbe maguknak. A szobájukat, holmijaikat nekik kell rendbén tartani. Szombaton együtt takarítunk, s ripsz-t opsz készen vagyunk. Eleinte aludni sem tudtunk, mert némelyikük álmában is nyugtalap volt. Kevés volt az ágynemű a hirtelen megszaporodott csalódnak. Először csak őket ültettük asztalhoz, nehezen szektám meg a mennyiséget, s addig nem mertünk a férjemmel enni, amíg ők jól nem laknak. Most már persze tudom, miből

mennyi kell. Szilvás gombócból szombaton kilencvenet csináltam, s a gyerekek versenyt ettek egymással.

Erika, a művelődési házban dolgozott, mint szervező. Férjei István a Ruházati Szövetkezetben műszerész. Tizenkét éve házasok. Három éve laknak szép, új házukban, amelyet jórészt saját kezükkel építettek két év alatt.

— Többet sírtam, mint amennyit ettem ez alatt a két év alatt. Már a telket is részletre vettük, s a fizetésünk sem volt több négyezer forintnál. Személyi kölcsönt vettünk föl. aztán vállalatit. Az alapot ketten ástuk. de így megspóroltunk vele kétezer forintot. A villanyszerelést, betonozást, együtt csináltuk. Nagy pocakkal; terhesen hordtam a malteros vödröt, a téglát. No, de az már a múlté. Igaz, van mit csinálnunk még, hiszen egy saját házban mindig akad tennivaló, de most mái- időm is van ró.

— Bizony azóta van igazi családi életünk, mióta Erika itthon van — veszi át a szót a férj. Addig mindenki rohant. csak este láttuk egymást. illetve a feleségemet akkor sem. mert a művelődési házban este is. meg szombat, vasárnap is akadt munka. Most a gyerekeikkel

Együtt a csapat

Fotó: Kovács Mátyás

együtt nyugodtan reggelizünk. Egész nap jut ideje a lakást rendbe tenni. Délután pedig sorban érkeznek a gyerekek, s leülhetünk együtt tanulni, játszani, Igaz, a barátaink kikoptak mellőlünk. Mi sem járunk sehová, csak a nagyszülőkhöz, akik lassan megszokják, hogy megszaporodtunk. A csalódnak és a hét gyermeknek mindenképpen előnyére vált ez a döntés.

Közben megérkezett az iskolából Viki és Attila. Rögtön pártfogásba veszik a kisebbeket, akik felfedezték, hogy a vendég tiszteletére asztalra került a sütemény és az üdítő. Persze az nem elég nekik, amit anyjuk adott, s pillanatonként beszaladnak a szobába egy újabb adagért, s kicsit hall- galózni.

— Ilyen pajkosak — mondta Erika — pedig szigorú vagyok hozzájuk. Eleinte sokan megkérdezték: nem sajnálom őket? Miért sajnálnám? Nőm az utyuli- putyuli kell nekik, hanem a biztonságos, nyugodt csalá- .di otthon. Nagyon is megértem őket. mert én is ilyen hányatottan nőttem föl. Apám ivott, vert, üldözött bennünket. Antiikor elváltak végre, s nyugalomban élhettünk volna, édesanyám kórházba került. Egyedül maKész a Paksi Atomerőmű tV-es számú blokkja. A határidő előtt elkészült új energiatermelő egység segít abban, bogi már az idén az atomerőmű 10 milliárd kilowattóra villamos energiát termeljen, és ezzel fedezze a lakossági több'elfa gyasztásf. Képünkön: Az erőmű (baloldali}. A vezérlőben (jobboldalt).

A Paksi Atomerőmű IV-es számú blokkja

radtunk, 15 évesen neveltem .két kisebb testvéremet. Nekem kellett abból a: kevésből gazdálkodni. Sajnálattal mi sem mentünk semmire, támogatást pedig nem kaptunk sehonnan. Azt mondták anyámnak, adjoin állami gondozásba, ha nem tud miniket fölnevelni. De ő is azt az elvet vallotta, ha szegényen is, de családban nőjünk föl.

Attilának eszébe jut, hogy pénzt kell bevinnie a tanszobára, s nehogy elfelejtse, azonnal kéri. Így a beszélgetés is erre terelődik. — Először sokan mondták, hogy biztos csialk a pénzért vállaljuk. De alki ezt állítja, azt hiszem nem tudja mit beszél, — mondta a gazdasszony. — A szeretetet nem lehet pénzzel megváltani. Nem panaszkod'hatom, hiszen jó beosztással, mindenre elég a havi 20—21 ezer forint, ami bejön a férjem fizetésével és a családi pótlékkal együtt. Ezenkívül évente kétszer ruhára is kapunk. Én dönthetem cl. hogy mi kell a gyerekeknek, de természetesen el kell számolnom a Gyermekvédelmi Intézetnek. Ezen a nyáron még üdülésre is jutott. A négy nagyobb gyerek táborban volt, a három kisebb pedig velünk, Boglárlellén. Szerencsére nem követelőzőek, egymást intik le, ha valamelyik elveti a sulykot. Persze nem jut nekik nagyon drága játékokra, de az apróságoknak is tudnak örülni.

Meghatoltan mesélték el a szülők, hogy amikor az iskolában év végi kirándulás volt, egyikük sem tért haza ajándék nélkül. A rávalót zsebpénzükből spórolták meg. Egy-egy szülinapra, névnapra is vesznek apróságokat, de nagyobb becsülete vana saját maguk készítette ötletes ajándéknak. Nagy izgalommal várják az első közös karácsonyt. Amikor beszélgetésünk végén megkérdeztem, mire vágynak leginkább, Erika azt mondta: — Nagyon szeretnék egy mélyhűtő ládát, hogy amit a kertben megtermeltem, elrakhassam. Két kismalacot is nevelek, amelyet karácsonykor szeretnénk levágni, s az egyik húsát — gondolva a jövőre — jó lenne lefagyasztani. István és a gyerekek másról álmodoznak. Egy Skoda milkrobuszt szeretnének, akármilyen használt, ócska is, csak gurulna, hogy többször kirándulhassanak együtt, 7ie csak nyáron, hanem máskor is.

Lehet, hogy ez a karácsony még nem lesz ilyen gazdag, de hogy együtt ülhetik körül az ünnepi asztalt, az kis ajándékokkal is a legnagyobb öröm.

Orosz B. Erika