Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1987. november 4., szerda november Ünnepi nagygyűlés Miskolcon Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára mondott ün­nepi beszédet. (Folytatás az 1. oldalról) MSZMP Borsod Megyei Bi­zottsága gépkocsijavító mű­hely vezetője, Papp Ferenc- né, a Borsodi Vegyi Kombi­nát ügyintézője, Pázsit Csa­ba, az MSZMP Borsod Me­gyei Bizottsága politikai munkatársa, Stukán Gyula, a tömöri Petőfi Termelőszö­vetkezet munkaügyi vezető­je. Az MSZBT Országos El­nöksége a magyar—szovjet A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács dísztermében tegnap délelőtt adták ál azo­kat a kitüntetéseket, melye­ket a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, külön­böző minisztériumok, illetve a megyei tanács adományo­zott a nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfordu­lója alkalmából. A kitünte­téseket dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke adta át. Április Negyediké Érdem­rendet kapott: Bán János, a Mezőnyárádi Községi Tanács vb-titkára, F.ejes László, a megyei tanács nyugalmazott elnökhelyettese, Fenyvesi András, a mezőzombori ta­nács elnöke, Kulcsár István, a megyei tanács osztályveze­tő-helyettese, Telepi József, a megyei tanács főmunkatár­sa. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Dró­tos Lászlóné, a megyei épí­tőanyag-ipari vállalat igazga­tója, Palágyi Ernő, a pálhá- zi tanács elnöke, dr. Sótonyi Gábor, a Megyei Kórház- Rendelőintézet osztályvezető főorvosa. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Bánvölgyi Károlyné, a diósgyőri csoko­ládégyár osztályvezetője, Berzi József, a megyei ta­nács gépkocsivezetője, dr. Czerödy Sándor vizsolyi körzeti főorvos, dr. Demeter József, a Dél-borsodi Halá­szati Tsz elnöke, Gomba Le­vente, a putnoki gimnázium igazgatója, dr. Gyöngy Sán- dorné, a mezőkövesdi tanács osztályvezetője, Halasi Já­nos, a Borsodi Nyomda óz­di telepvezetője, Herman Károly, a bekecsi Hegyalja Mgtsz gépkezelője, Jencsel Gábor, a sajószögedi iskola igazgatója, Jobbágy Károly, a mezőkövesdi tanács osz­tályvezetője, Kerékgyártó Já- nosné, a sajóhídvégi Rákóczi Mgtsz főkönyvelője, Kiss József, a sárospataki tanács osztályvezető-főmérnöke, Laczi Istvánná, a miskolci tanács ügyvitelt ellátója, Ma­joros János, az encsi földhi­vatal vezetője, Mákonyi András, a homrogdi tanács elnöke, Molnár Józsefné, a felsőzsolcai Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyettese, Murá­nyi Gyuláné, a miskolci Ber- zeviczy Gergely Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szak- középiskola tanára, Pogány László, a leninvárosi tanács csoportvezetője, dr. Senánsz- ky Miklós körzeti állator­vos, dr. Szádeczki Zoltán, a megyei tanács osztályvezető­je, Szilágyi Adolf, a borsod- sziráki Bartók Béla IM Tsz elnökhelyettese. barátság ápolása érdekében végzett munkájuk elismeré­séül az MSZBT Aranykoszo­rús jelvénnyel tüntette ki Pederi Istvánt, az MSZMP Encs Városi Bizottsága po­litikai munkatársát, Zahucz- ki Sándort, a Tokaj-hegy- ,aljai Állami Gazdasági Bor­kombinát . vezérigazgató-he­lyettesét. A kitüntetéseket Dudla József, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának első A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Bacsó Jó­zsef, a Füzérkomlós! Felső- hegyközi Mgtsz személyzeti vezetője, Baranyi Béláné, a sárospataki egyesített szoci­ális intézmény vezető ápoló­nője, Bellák József, a Megyei Növényvédelmi és Agroké­miai Állomás laborvezetője, Bódi Gyuláné, a miskolci Adó- és Illetékhivatal osz­tályvezetője, Csóka László, a Borsodi Sörgyár szakmunká­sa, Fülöp Géza, az MKV vil­lamoskocsi-vezetője, Gál Bé­la, a szalonnal Tókörnyé­ke Mgtsz műhelyvezetője, Gulybán László, a felsővadá­szi Rákóczi Mgtsz elnök­helyettese, Gyüker Győző, a miskolci tanács főelőadója, Hegedűs Lászlóné, a Miskol­ci 43. Sz. Általános Iskola igazgatója, Ivánkó Ferenc, a Tokaj-hegyaljai ÁG Borkom­binát gépkocsivezetője, Ko­csis János, a megyei tanács Továbbképző Intézetének fő­munkatársa, Konyha Béla, Hernádszurdok elöljárója, Kőteleki Dénesné, a tiszaka- rádi tanács elnöke, Mázik Ferenc, az ongai tanács el­nöke, Mihalik Béla, a krasz- nokvajdai 'Bástya Mgtsz mezőőre, Molnár János, a bükkábrányi Béke Mgtsz gépkocsivezetője, Olasz Jó­zsef, a BIK üzletvezetője. titkára nyújtotta át. Az ün­nepségen bejelentették, hogy a Munka Érdemrend ezüst fokozatát a Parlamentben veszi át Fischer Ferencné, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának szakelőadója. Ugyancsak Budapesten, a központi ünnepségen nyújt­ják át az MSZBT Aranyko- szorús jelvényét Kovács Ti­bornak, a putnoki termelő- szövetkezet ágazatvezetőjé­nek. Oláh Tibor, a perkupái Dó­zsa Mgtsz főágazatvezető- je, Radácsi Ilona, vezető óvónő, Siska Andrásné, az encsi tanács személyzeti ve­zetője, dr. Simon József, a megyei tanács főmunkatársa, Szabó Béla, a Kazincbarci­kai Sütőipari Vállalat szak­munkása, Szabó Dezső, a boldvai általános iskola igaz­gatóhelyettese, dr. Székely Zoltán, a miskolci Vasgyári Kórház osztályvezető főorvo­sa, Zsebesi Károly, a szeren­csi tanács főelőadója. Re- povszki János, a Szerencsi Állami Gazdaság ágazatveze­tője a MÉM-ben veszi át- kitüntetését. A megyei tanács által ala­pított Lévay József-díjat: dr. Csorba Csaba, a megyei le­véltár igazgatója kapta. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, a pénz­ügyminiszter, a belkereske­delmi miniszter, a művelő­dési miniszter, az ipari mi­niszter, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, az egészségügyi miniszter és az országos főhatóságok elnökei által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetésben hat- vanketten részesültek. A Tanács Kiváló Dolgozó­ja kitüntetésben negyvenket- ten részesültek. Szocialista Kultúráért kitüntetést öten, Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést tizennyolcán kap­tak. A megyei tanács elnöke főtanácsosi és tanácsosi cí­met nyolc tanácsi dolgozónak adományozott. A kitüntetettek nevében Gomba Levente, a putnoki gimnázium igazgatója mon­dott köszönetét. * A Szakszervezetek Megyei Tanácsán is tegnap rendez­ték meg az októberi forra­dalomra emlékező ünnepsé­get, melyen Básti János ve­zető titkár negyvenhat a szakszervezeti mozgalmi munkában kiemelkedő dol­gozónak nyújtott át elisme­réseket, jutalmakat. (Folytatás az 1. oldalról) történelmünkben. Ám • na­gyobb elismerés illeti meg azt az eseményt, amely alap­jaiban változtatta meg a vi­lágot és nagyobb tisztelet il­leti meg azt a személyt — Vlagyimir ITjics Lenint —, aki a marxizmust alkotóan alkalmazta az oroszországi viszonyokra, és ezzel az egész világ proletariátusa számára mutatta meg .a to­vábbhaladás útját... A Nagy Októberre emlékezve a hála, a tisztelet és a megbecsülés érzésévé! szólunk azokról a kommunistákról, akik önfel­áldozó, hősies harcban vit­ték győzelemre az ügyet. Az első szocialista forradalom kezdettől fogva egyszerre volt nemzeti és nemzetközi ügy. A szónok ezt követően az 1917-től eltelt időszak jelen­tősebb eseményeit idézte föl, majd a következő gon­dolatokkal folytatta beszé­dét: — Amikor ünnepiünk, jól véssük emlékezetünkbe, amit Lenin az októberi forrada­lom harmadik évfordulóján mondott: „Csupán lelkese­déssel, lendülettel, hősiesség­gel nem lehet a forradalom ügyét befejezni, nem lehet azt teljes győzelemre vinni. Mert előttünk áll most a feladat második, nagyobbik része... Ez a második a legnehezebb, az építő, az al­kotó feladat.. .” Ezt látják, ezt az iránymutatást követik ma a Szovjetunióban októ­ber unokái. Az. utóbbi évek­ben lényegesen módosult az első szocialista országból érkező hírek, információk tartalma. A nagyszerű ered­mények mellett nyíltan, őszintén beszélnek a hiá­nyosságokról is. A világ meg­tanulta és egyre inkább a gyakorlatban is látja a „pe­resztrojka” és a „glasznoszty” — vagyis az átépítés és a nyíltság — megvalósulását az élet valamennyi területén. Hazánkról szólva, a követ­kezőket mondotta a megyei pártbizottság első titkára: — Szocialista fejlődésünk alapja a lenini politika. Pár­A szovjet szakszervezetek Vörös Zászlaját nyerte el a Buda-Flax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére meghirdetett nemzetközi munkaversenyben elért ki­magasló teljesítményével. A „Új” kiállítóhelyiséggel gazdagodott városunk. Ma­ga az épület régóta kínálja a lehetőséget, hiszen előadó­terme kitűnő akusztikájával jó koncertterem, hatalmas ablakokkal megvilágított előtere pedig optimális a. kiállításoknak. Hangverseny már több is volt a megyei pártszékházban, de kiállítás tegnap nyílt először. Az al­kalmat a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. év­fordulója adta. Ennek kap­ósán képzőművészeti pályá­zatot hirdetett a megye al­kotóinak a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolc Városi Bizottsága, a Megyei és Miskolc Városi Tanács, a Kommunista If­júsági Szövetség Megyei Bi­zottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága és a Miskolci Galéria. Te­matikus megkötése nem volt. Egy Martinov versidé­zetet adtak meg mottónak: „Rájöttem, hogy / mi az: szabadnak lenni, Én kibo­goztam ezt a nehéz kérdést / tunk immáron három évtize­de következetes, nyílt, elvi politikát követ. A párt és a nép közötti viszonyt a köl­csönös bizalom jellemzi. Most akkor vagyunk igazán hűek és méltóak a hetven eszten­dővel ezelőtti dicsőséges na­pokhoz, ha alkotó módon al­kalmazva a marxizmus—le- ninizmus tanításait, válaszo­lunk a gazdasági-társadalmi fejlődés új kérdéseire. Bo­nyolult viszonyaink gondos elemzésére van szükség és arra, hogy ha kell, tudjunk szakítani a régivel, a meg­szokottal, még álltkor is, ha az korábban bevált. Dudla József ezt követően az SZKP főtitkárának, Mi­hail Gorbacsovnak hétfőn elhangzott beszédéből idé­zett, majd a következőkkel folytatta: — Nem elég emlékeznünk az októberi forradalom év­fordulójára!, nem elég fel­idézni a világtörténelmi kor­szak nehézségeit és eredmé­nyeit. Szellemét, példáját kell követnünk. Mi — októ­ber mai magyar unokái — meggyőződéssel, hittel vall­juk, hogy a lenini eszmék nyomdokain haladunk ak­kor, amikor mai problémá­ink megoldására a párt és a kormány kibontakozási programjával válaszolunk. díszes bársonylobogót ked­den a budakalászi művelő­dési házban rendezett ünnep­ségen Valentyim Makejev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titká­ra adta át Hon ti László ve­zérigazgató-helyettesnek. A Buda-Flax 15 éve szál­lít rendszeresein különféle a világnak e legegyónibb érzést. S tudjátok-e mi az: szabadnak lenni? A fele­lősséget magunkra venni”. Huszonegy művész het­venhat alkotását állították ki a katalógus tanúsága sze­rint. Anélkül, hogy a kiál­lítást minősítenénk, a tárlat megközelítően hű képet ad rhegyénk képzőművészetéről. Voltak akik szó szerint ér­tették a feladatot, s 1917. évi témát dolgoztak fel. Ilyenék Barczi Pál munkái, (Örök a Téli Palota előtt, Földindulás a frontokon, Lo­vasroham, A Vörös téren, Őrjárat a Néva partján), vagy Bozsik István rajzai. Máger Ágnes szovjet regé­nyekhez készített illusztrá­cióival szerepel. Érdekesek Vasas Károly szénrajzai és szobrai (1917., Lenin, A Té­li Palota ostroma). A zsűri döntése alapján 9 díjat adtak ki. A díjátadó ünnepség tegnap délelőtt fél 11 órakor volt. Kovács Jó­zsef, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának titká­ra mondott köszöntőt és megnyitót. A politika és a Ennek megvalósítására hív­juk, várjuk, mozgósítjuk párttagságunkat és hazánk valamennyi tisztességes, be­csületes, nemzetünk jövőjé­ért felelősséget érző állam­polgárát. Meggyőződésünk, hogy gondjainkon október nyomdokain következetesen haladva úrrá leszünk. Pár­tunk és népünk büszke ar­ra, hogy ebben a világot formáló munkáiban és harc­ban ott halad a Szovjetunió oldalán. Együtt ünnepelünk, együtt örülünk szovjet bará­tainkkal. Együtt voltunk a hétköznapi munkában, a harcban is, és együtt le­szünk a jövőben is. A beszédet követően Igor Vasziljevics Mihejev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa kért szót. 'Beszédében fel­idézte az 1917. óta eltelt időszak eredményeit, szólt a 70 évvel ezelőtti forradalom magyar internacionalista harcosairól, Kun Béláról, Zalka Mátéról, Münnich Fe­rencről, majd ezt követően a Szovjetunió előtt álló nagy jelentőségű feladatokról be­szélt. A nagygyűlés a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium di­ákjainak ünnepi műsorával ért véget. konfekciótermékeket és ponyvát a Szovjetunióba, évente mintegy tízmillió ru­bel értékben. A szovjet partnerek igen elégedettek a szállítási határidőik betartá­sával és a minőséggel; eizt ismerték el a mostani kitün­tetéssel is. (MTI) művészet szövetségesek, az együttműködés eredménye és célja az értékek létreho­zása — mondotta. A társa­dalmi és a politikai töltet erősítheti a művész sike­rét. A most kiállított művek is az emberről, az emberi sorsokról vallanak. Valósá­gos közösségi értékeket fe­jeznek ki. A díjakat dr. Kun László, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára adta át. A me­gyei pártbizottság díját Fe- ledy Gyula, a megyei taná­csét Valsas Károly, a Mis­kolci Pártbizottságét Máger Ágnes, Miskolc Városi Ta­nács díját Drozsnyik István, a Hazafias Népfront Mis­kolci Bizottságáét Pető Já­nos, az SZMT díját Bozsik István, a KISZ megyei bi­zottságáét Szanyi Péter, a Miskolci Galériáét Szántó Dezső kapta. • A kiállítás, amely decem­berig tekinthető meg, egy sorozat nyitását jelenti. Rendszeressé kívánják tenni a pártszékházban hasonló tárlatok rendezését. A közösség volt a tanítóm... Talpas Pál, a Mákvölgyi Bányaüzem mintavevő vájára tegnap reggel bányász díszegyenruháját öltötte magára. Életének nap­tárában piros betűs ünnep 1987. november 3-a; ezen a napon vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést. — Nem voltam még tizenhat esztendős, amikor munkára je­lentkeztem a bányánál. Ezzel a lépéssel édesapám példáját kö­vettem, aki szintén a szénfal mellett dolgozott évtizedeken ke­resztül. Akkoriban úgy éreztem, nem lehet más választásom, mint az, hogy bányászként keressem meg a kenyerem, a föld alatt találjam meg boldogulásomat. A ranglétra legalsó fokán kezdtem, ahogyan az akkoriban természetes volt. Külszíni segéd­munkásként tanultam meg a nehéz fizikai munka fortélyait, ke­servét és örömét. Nem tagadom, a „vagány" gyerekek közé tar­toztam, ám a közösség megnevelt, a maga képére formált. Másképpen nem is maradhattam volna tagja a bányászok csa­ládjának. Mint a többieket, engem szintén hajtott a becsvágy, előbb föld alatti szállító, csapatcsillés, majd vájár lettem. Dol­goztam és tanultam, úgy ahogyan az élet rendje diktálta. Meg­nősültem, Kazincbarcikán 1978-ban kaptam lakást. Két fiam van, a nagyobbik már érettségizett bányász, a kisebbik nem maradt a szakmában. Úgy gondolta könnyebben boldogul, ha a kőműves szakmát választja. Mi életem alapelve? A mi munkánkban soha nem szabad el­feledkezni a humánumról. Az embereket csak emberközpontúán, mindennapos gondjaik, bajaik, gyengeségeik figyelembevételé­vel szabad és lehet szolgálni. Mindig emlékeznem kell rá, hogy merről, honnan indultam, és pontosan merre tartok. A borsodi szénbányászat, a bányászok ma ismét nehéz helyzetben vannak. A célunk ma Mákvölgyön az, hogy bebizonyítsuk: itt is alkal­mas a szénvagyon a gazdaságos, veszteség nélküli művelésre. A cél megvalósítására azonban meg kell nyernünk minden em­bert, meg kell szabadulnunk a gazdálkodás régi, elavult formái­tól. A bizonyítás évei következnek a mi üzemünkben is. U. J. A megyei tanács dísztermében Bán János, a mezőnyárádi tanács vb-titkára átveszi az Április Negyediké Érdemrend kitüntetést. Szovjet elismerés a Buda-Flaxnak Kiállítás a nyitás jegyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom