Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 21., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Nyngdíjas már a mezőkeresztesi Bán János

Negyvenhat év szolgálatban

A megsárgult, ódon újságlapokat én is megilletőd/ve veszem kézbe: az Észak-Magyarország 1949. május 18-i, pénteki számát lapozgatom. A belső oldalakon megyei hírek, tudósítások, és egy riport: „Kisbíró marad, vagy jegyző lesz a mezőkeresztesi Bán János?...” Az alcím pedig: Tömegesen jelentkeznek a munkás- és parasztfiatalok a közigazgatási tanfolyamira. A cikk címében emlegetett Bán János, most 1987 novemberében itt ül előttem, beszélgetünk, hogy 38 év után ismét újságcikk jelenjen meg róla az Észak-Magyarországban. Az indok kettős: több mint 46 évi közszolgálat után, az év végén nyugdíjba vonul, s ezért a 46 évért Április Negyediké Érdemrenddel tüntették ki november 7-e alkalmából.

Gondolom, ebből az utóbbi pár sorból kiderül, hogy a hajdani újságcikk címére mi a válasz, Bán János nem maradt kisbíró, a 6 elemis fiú tanfolyamokat, iskolákat, végül tanácsakadémiát végzett, s lett belőle ügyintéző, segédijegyző, munkatárs, előadó, végül pedig a mezőnyárádi községi tanácsnál vb-titkár. Beszélgetésünkre felkészült, három gépelt oldalon írta le a legfontosabb eseményeket, de táskájában elhozta az ösz- szes fontos és neki kedves iratokat, emlékeket, régi naptárakat, még egy villamos- és uszodajegyet is a ’49-es pesti VIT idejéből. Bevallom, a bőség zavarával küzdők, s ha néha nem Bán Jánosról, hanem a korról lesz szó, az is róla szól majd. Idézem szavait, s ide másolok néhány mondatot az írásos dokumentumokból is.

— Mezőkeresztesen születtem, 1927. október 17-én. Még alig múltam 13 éves, amikor 1941. május 1-jén a mezőkeresztes! községi elöljáróságnál megkezdtem a munkát, mint kisbíró. Ebben az időben édesapámat katonai szolgálatra hívták be — addig ő volt a kisbíró —, így őt kellett helyettesítenem, hogy 6 tagú családunk megélhessen. Akkor kezdtem a munkát. Táppénzen soha nem voltam, valamilyen betegség miatt egyetlen napot sem hiányoztam. A szükséges iskolákat is a munka- viszony megszakítása nélkül végeztem.

— Ahogy mondtam, a mezőkeresztesi elöljáróságon voltam községi kisbíró. Gyalog, nyáron mezítláb jártam, úgy kerestem fel a község lakosait, és a 10 kilométerre levő, de a faluhoz tartozó Csincse és alsótanyák lakóit, valamilyen hatósági ügyben. Én kézbesítettem a kenyér- és cukorjegyeket, de a SAS-behívókat is ... Hangos híradó nem volt, 32 helyen kellett a kutyabőr- dobbal megállni, ha valamit a lakosság tudomására kellett hozni. Rádiója nem volt senkinek, mi doboltuk ki 1945. május 9-én azt is, hogy vége a háborúnak, béke van. Jobb, de nemi könnyebb évek jöttek. Az elöljáróságon dolgoztam tovább (majd a később megalakult tanácsnál), mint kisbíró, ügyintéző, majd segédjegyző.

1949. október 24-én kelt ez a kinevezési és alkalmazási okirat, melyben dr. Balogh Ferenc alispán Bán Jánost Mezőkeresztes községhez a normál létszám keretében megüresedett segédjegyzői állásra, a X. fizetési osztály 2. fokozatába kinevezte.

— Ezt a munkát 1953 januárjáig végeztem, akkor kerültem Mezőkövesdre. Először a járási pártbizottság munkatársa lettem, de csak másfél évig voltam hűtlen a tanácsi munkához, akkor a járási tanácshoz mentem, titkársági és igazgatási előadóként dolgoztam. (Még a mezőkeresztesi évekből akad a kezünkbe egy meghívó, a párt mezőkövesdi járási küldöttértekezletére. A dátum: 1950. június 4., 9 óra. A meghívó hátoldalán idézet.)

„Tanuljuk meg elsősorban az éberség gyakorlását és tanuljuk meg, hogy az éberség nemcsak a Politikai Bizottság, a Pártvezetőség, a Központi Ellenőrző Bizottság, a Magyar Államvédelmi Hatóság ügye, hanem az egész Pártunké.”

(Rákosi)

Valahogy úgy alakult az élete, hogy nem nősült meg.

(Anyukám beteg volt — mondja —, és a köveséi években különösen gyakran, éjféltájt jártam haza. Nem volt időm se ilyesmire gondolni.) A tanácsülések, taggyűlések későn kezdődtek, mert amíg a munkát be nem fejezték, az állatokat el nem látták, nem jöhetett senki gyűlésre. Aztán vonattal járt haza, az állomástól meg gyalog. Hol volt még akkor busz! Így hát nem házasodott, de a házi munkát megtanulta. Ha szükséges, ma is megfáz magának, de inkább a húga segíti, mos, főz rá. Most, hogy nyugdíjba megy, talán lesz ideje asszony után nézni. Ideje jobban lesz rá, de kedve? És ott a kert, a húga szőlője, és hívják haza, a mezőkeresztesi tanácsra is segíteni, tudják, hogy például a gyámhatósági ügyekben nagyon otthonos. De hát időben túl nagyot ugrottunk. Még az ötvenes évek közepét írjuk, a kövesdi járási tanácson van, a tanácselnököt ott Ladányi Józsefnek hívják, aki ki is állít neki 1954. szeptember 10-én egy megbízólevelet.

„Megbízom Bán János elvtársat, hogy a mezőkövesdi járás területén bármely községben, bármely időpontban az éberség betartásával kapcsolatban ellenőrzést végezzen, valamint a községi tanácsok .titkos’ és .szigorúan titkos' ügykezelésébe betekintsen, valamint azt ellenőrizze.”

Ilyen idők jártak akkor. De hát ez is elmúlt, ahogy elteltek a kövesdi évek is. Tovább kell lépnünk, pedig sok története van Bán Jánosnak ebből az időből is, „ku- láktörténetek”, beszolgáltatás!, tsz-szervezé- si történetek. Érdemes volna ezeket is előhívni egyszer a feledés homályából. Mezőkövesden 1969-ig dolgozott. Akkor került Mezőnyárádra, s most, 18 év után innen megy már nyugdíjba. Ma is Mezőkeresztesen lakik, s mint vb-titkár is biciklivel járt dolgozni a szomszéd községbe.

— Amíg le nem esett a nagy hó, biciklivel jártam, egészségesebb, mint az autó. Ahogy mondtam, nem is hiányoztam egy napot sem betegség miatt a munkáiból. Azt hiszem, nyugodt természetű ember vagyok, nem kiabálós, nem idegeskedő. Szót is értettem mindig az emberekkel. Ebben a munkában szükség van a türelemre. Tizennyolc éves vb-titkárságom alatt nem szereztem haragost.

— Sóikat változott, fejlődött ezalatt a község. Egészséges ivóvizet kapott, sok új lakás épült, új, portalanított utakkal. Sajnos, munkahely alig van helyben. Az 1954 lakosból 160-an dolgoznak az Üj Élet Mg- tsz-ben, a többiek Miskolcra, Leninváros- ba, Egerbe járnak el. Sok a vasutas család is. Erről jut eszembe: új vasútállomást kellene építeni, úgy volt, hogy a jövő tervciklusban megépül. Lesz-e rá pénz? Nem tudom, s ez már nem is az én feladatom lesz.

Itt megállunk egy pillanatra. Mert szó van ugyan még sok mindenről, óvodaépítésről, arról, hogy a tehóból iskolát kellene építeni, mert a jelenlegi épület nem alkalmas iskolának, arról, hogy az intézmények fenntartása, üzemelése elviszi majd’ az ösz- szes pénzüket, fejleszteni alig tudnak ... szóval tervek, célok, eredmények kerülnek szó.bar de a végén csak oda lyukadunk ki, hogy ismét lezárult egy szakasz-az életében.

Azt hiszem, Bán János, hajdani mezőkeresztesi kisbíró egyáltalán nem szomorú emiatt. Szó sincs arról, hogy ezután ne dolgozna majd, s ha egy-egy ilyen ünnep kínálta alkalomkor vissza is tekint ismét nagyon mozgalmas, „történelmi” életpályájára, nem kell a múlton merengenie. Lesz munkája elég, s ebben a korban jobbat nem kívánhatunk: nyugdíjasán se legyen „táppénzen” egyetlen napot sem.

Szatmári Lajos

r <i

KERTELES NÉLKÜL

A Hernád-menti cigánytelep

2

Kérdezzen- az íszjkgb

Mii»

válaszol

KÉRDÉS: Elterjedt a Hemád menti községekben - Bocs, Berzék, Sojóhidvég és Köröm -, hogy cigánytelepet létesítenek, odatelepitik a Miskolcon élők egy részét. A helyi tanácsok a lakosság kérdésére nem tudnak egyértelmű választ adni. Mi az igazság? - tudakolják a községek népfrontbizottsógai.

VÁLASZOL: Veretné dr, Jakab Zsuzsanna, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács vb— Legjobb tudomásom szerint erről szó sincs! Cigánytelepek létesítését sem a megyei, sem pedig a miskolci tanács nem kezdeményezi, pláne úgy nem, hogy a miskolci cigánycsaládokat vidékre költöztetik ki. Az viszont való — s ezt miskolci vb-titkári koromból tudom —, hogy a megye- székhely tanácsa a repülőtér

közelében olyan telkek kialakítását tervezi, ahová alacsonyabb komfortfokozatú lakásokat lehet építeni. Hogy ezekre a telkekre majdan cigányok is építkeznek — joguk van rá. S arra is, hogy a községi tanácsokhoz forduljanak kedvezményes telek vásárlásárai, s ott úgynevezett „CS” lakásokat építsenek. Ezt mindenki megtelheti, akinek legalább egyéves folyamatos munkaviszonya van. Elképzelhető, hogy ezekben a Hemád menti községekben „CS” lakások építésére kértek engedélyt, de erről a helyi tanácsoknak tudniuk kell, s ha a lakosság ez iránt érdeklődik, nyilvánvalóan meg kell mondani az igazat.

Az újhelyi átkelőhely

KÉRDÉS: (Molnár Ferencné Sárospatak, Katona J. u. 32. 111/2.) Sátoraljaújhely határában megépült a szép, kényelmes határátkelőhely, ám akinek nincs autója, az csak gyalogosan, vagy taxival tudja megközelíteni. A taxi drága, gyalog meg messze van a belvárostól. A szlovák oldalról busz jár ki a határra, nálunk ezt miért nem lehet megoldani?

VÁLASZOL: dr. Kuttor István, a Borsod Volán igazgatóhelyettese.

— Ha a kérdező kérdését az elmúlt év szeptemberében tette volna fel — amikor átadták a forgalomnak az új határállomást —, akkor azt válaszoltam volna neki: hamarosan megoldjuk az autóbuszközlekedést a határra. Mivel ez a kérdés most hangzott el, csak annyit 'tudóit mondani: több, mint egy éve jár autóbusz a határra. Naponta három járatot indítunk a sátoraljaújhelyi vasútállomásról, méghozzá reggel 5 óra 30 perckor, délelőtt fél kilenckor és

délután fél négykor. Visszafelé ezek a buszok 5 óra 55 perckor, 8 óra 45 perckor és 16 óra 50 perckor indulnak. Lehet, ez elkerülte a kérdező figyelmét? Egyébként még annyit: a kihasználatlanság miatt —, akad, hogy mindössze 3—4 utas megy a határ felé — munkaszüneti napokon nem közlekedtetjük a járatokat. Buszainkhoz a szlovák oldalon mindig van csatlakozás. Jelenleg tárgyalunk csehszlovák partnerünkkel arról, hogy júniusitól új nemzetközi járat közÁ házfelügyelő másodállása

KÉRDÉS: A miskolci Irinyi utca 21. sxámú bérháx lakói arra kiváncsiak, vállathat-e o házfelügyelő másodállást egy liftes bérházban, s ha igen, milyen feltételek, kikötések mellett?

VÁLASZOL: Nagy Sándor, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat főmérnöke:

lekedjék Újhely és Mihalov- ce (Nagymihály) között, s ezáltal nyaranta javulhat majd a közlekedés.

(Ehhez a magunk részéről még a következőket tudjuk hozzátenni: sokak kérésének eleget téve a MÁV is felvette a kapcsolatot a csehszlovák vasutakkal, s ha minden érdekelt szerv — határőrség, vámőrség — áldását adja, akkor az új vasúti menetrend életbelépésétől újból indul vonat Sátoraljaújhelyből Szlovák [Kis] Üjhelybe.)

— A Munka Törvénykönyve 31. paragrafusa értelmében, a munkáltató engedélyével, természetesen vállalhatnak másodállást házfelügyelőink. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat azonban erre csak akkor aid engedélyt, ha a másodállásban végzett feladat helyben, házon belül megoldható, és ezáltal a lift működésének folyamatos felügyelete biztosított. A liftekben felszerelt vészcsengő ugyanis a házfelügyelői lakásokba van bekötve, hogy a hibát közvetlenül jelezhessék a bajbajutottak és a házfelügyelő nyomban intézkedhessen. Ha például gyermekeik felügyeletére vállalkoznak saját lakásukon, vagy egyéb munkát végeznek házon belül olyan helyen, ahová szintén bekötötték a vészcsengőt, akkor mi hozzájárulunk annak gyakorlásához. Ellenkező esetben nem. A másodállás szabályosságát a foglalkoztatónak kell megvizsgálni. Ha ez a munkakör nem sérti vállalatunk érdekeit, akkor az engedélyt megadjuk.

A miskolci teho

Tóth Bálint (Miskolc, Bródy Sándor u. 17.) azt kérdezi: Miskolcon a településfejlesztési hozzájárulásra az első körben nemleges volt a lakosság zömének a válasza. Hogyan lett a nem-böl igen? Alkotmányos vagy alkotmányellenes módszerrel szavaztattak-e a második körben? Sok helyről lehetett halloni, hogy az első számú vezetők végeztették a szavazást. Kikényszeritették a beosztottakból az igent. Mi az igazság?

Miskolc Megyéi Város Tanácsának vb*titk óra. dr. Juhász József válaszol;

— Miskolcon a település- fejlesztési hozzájárulás szervezése, agitációja, a nyilatkozatok beszerezése 1985. október 1-jén kezdődött. Ekkor egy kiemelt, központi városi cél szerepelt: szakosított betegotthon létrehozása. Úgy 'terveztük, hogy évente 800 forint legyen a hozzájárulás összege. A nyilatkozatok beszerzését a népfront-választások gyűlésein és az üzemekben, intézményekben kezdtük meg. 1986. januárjáig beszereztünk 18 ezer érvényes nyilatkozatot. Ekkor még valóban a „nem”-ek voltak többségben, körülbelül 60 százalékban.

— A városi tanács testületé ekkor alaposan elemezte a tehóról ismert lakossági véleményeket, vizsgálta a sikertelenség oikait és ennek nyomán határozott úgy, hogy meg kell változtatói mind a célokat, mind az összeget és szavazási módszereket is. A döntés lényege az volt, hogy a teho összegét 500 forintra kell csökkenteni; a befolyt ösz- szeget a választókerületek fejlesztésére kell fordítani, teljes egészében; a szavazást elsősorban a tanácstagok, 'tanácsi dolgozók irányításával, családlátogatás keretében kell lebonyolítani. Ez a forma és ez a módszer már sokkal eredményesebb volt. A beérkezett, több mint 35 ezer érvényes szavazatnak az 51,7 százaléka „igen”-t mondott.

— A családlátogatásokat, levélbeli megkereséseket a tanácstagokon, tanácsi dolgozókon kívül az erre önként jelentkező párt- és népfrontaktívák, lakóbizottságok és házfelügyelőik végezték. Tudomásunk szerint az aktívák a szükséges felvilágosításon túl semmiféle erőszakos vagy elítélendő módszert nem alkalmaztak. A tehóról kifejtett véleménye miatt egyetlen állampolgárnak sem esett bántódása. A város párt- és állami vezetői természetes igénynek, szinte magától értetődő gondolatnak tartották, hogy a saját lakókörnyezete fejlesztéséhez, szépítéséhez mindenki az anyagi helyzete függvényében járuljon hozzá.

v