Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. november 21., szombat Tíz kérdés a megyei pártbizottság első titkárához (Folytatás a 3. oldalról) szektor által integrált egyéni gazdálkodás lesz-e — mindezt helyben, konkrétan kell eldönteni. A lényeg az, hogy a korábbitól magasabb színvonalon biztosítsák az ellátást, bővítsék a választékokat, és ne növeljék, inkább enyhítsék a munkaerő- átcsoportosítási gondokat. A továbbszö- vetkezésöknek, a társulásoknak, a kis pénzek összerakásának is nagy jövője van. És jó lenne, ha nem „az innen menekülni kell”, „reménytelen helyzet” és más hasonló cíínmel megjelent cikkeket kellene olvasni, mint pl. a Verseny és vállalkozás legutóbbi számában. 8. KÉRDÉS Az ön megyéjében sokszor véget ér a világ. Vagyis sok az olyan település, ahol nincs vasút, nincs iskola, nincs iható viz, kritikán aluli az élelmiszerellátás, nincs orvos, olyan luxuscikkekről ne is beszéljünk, mint a telefon. Most, amikor a kincstár neve is inkább csak. „nincstár”, mit csinálnak ezzel a sok ninccsel? VÁLASZ Kérem, ne vegye sértésnek: a vasút, az iskola, az orvosi rendelő, gyógyszertár, tanács nélküli településeken élők számára nem lakóhelyükön ér véget a világ. Az az ő világuk, és olyan azért nem fordul elő, hogy a legelemibb emberi szükségletek közül semmi nincs biztosítva. Szerény, nem könnyű életet, de azért elviselhető mindennapokat biztosító alapellátás mindenütt van. A statisztikában ugyan az itt élők száma nem nagy arány, de az infrastruktúra területén itt a legnagyobbak a gondjaink, s ezzel mi felelősen foglalkozunk. Már a VI. ötéves tervben elkezdődött a megyei tanácsi források átcsoportosítása a községek javára és ez a folyamat a jelenlegi tervidőszakban is tart. Sok község, köztük kisebbek is, annyi mindennel gyarapodott itt 5—7 év alatt, mint -korábban 20 év alatt. Az infrastruktúra fejlettsége azonban — a városok némelyikét is beleértve — általában alacsony, az országos szinttől mintegy 20%-kal elmarad. Háromszáznegyvenhét településünk van, ebből 11 város, 336 pedig község. Száztizenhat olyan településünk van, ahol a lakosság száma nem éri el az 500 főt, s ők is főleg az idősebb generációhoz tartoznak. Közüzemi vízellátással összes településeink 45°/0-a rendelkezik. Közel 110 községünkben viszont nem megfelelő az ivóvíz, itt a csecsemők részére tasakos vizet biztosítunk. A közcsatorna-hálózat kiépítése lassú ütemű. A közcsatornába a lakások 34%-a, a vízhálózatba 62%-a van bekapcsolva. A lakások 1/4-e rendelkezik vezetékes gázzal. Távfűtés és melegvízszolgáltatás 11 településünkön van. Telefonellátásban a megyék sorrendjében a 3—4. helyen állunk, Miskolc nélkül a 7. helyen. Tény tehát, hogy az infrastruktúra területén gondjaink nem csökkentek, miközben a rendelkezésre álló pénzeszközök mennyisége fogyott. Reálisan úgy ítéljük meg, hogy az elkövetkezendő években elsősorban csak a szintentartást tudjuk ezen a területen biztosítani. 9. KÉRDÉS Amikor a Borsod megyei „nincseket” soroljuk, akkor a lakást is fel kell sorolnunk. A városlakóik közül hányán várnak lakásra és meddig kell várniuk, és hogyan tudják követni pénztárcával a lakásárakat? Ugyanis az itteni jövedelmek, úgy tudom — jóval elmaradnak az országos átlagtól. VÁLASZ 1987, január 1-jén megyénlkben a tanácsi lakásügyi hatóságok 14 684 lakásigénylőt tartottak nyilván. 60%-uk tanácsi bérlakást, 40%-uk OTP-lakást kért. A városok közül a legkritikusabb helyzetben Miskolc van, itt él az igénylők 67%-a. Az itteni lakásellátási problémák megoldásához a kormány segítségét is kértük, mivel ez meghaladja erőnket. A jelenleg kiemelt kategóriába tartozó fiatal házasok és többgyermekes családok Miskolc és Ózd kivételével 3 éven belül lakáshoz jutnak. Hangsúlyozom: a két városban csak nagyobb és központi támogatással tudjuk megvalósítani a VII. ötéves tervi lakásellátási programot. A megyében az egy főre jutó jövedelem 3%-toal elmarad az országos átlagtól. A lakásárak ugyanakkor jelentősen növekednek. Leginkább a fiatalok vannak nehéz helyzetben. Ezt bizonyítja, hogy növekszik az eladósodás, a bankkölcsönök, a pótkölcsönök iránti igény. Ennek mérséklésére növeljük a tanácsi támogatást, 1987. első kilenc hónapjában a lakáshoz jutáshoz a tanácsok 516 esetben mintegy 43 MFt támogatást adtak. 10. KÉRDÉS Végül, de nem utolsósorban beszéljünk a gazdaságukról is. Hiszen Borsod megye nemcsak szép tájakban bővelkedik, hanem a kiművelt emberfőkben is. A kérdés csak az, hogy mennyire építik be mindennapjaikba az értelmiség „szürke- állományát”? VÁLASZ A kérdés számomra azt jelenti: miként segíti, illetve segítheti a megye értelmisége kibontakozásunkat. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy megyénk országos viszonylatban is jelentős szellemi kapacitása a leghatékonyabban hasznosuljon. Ezzel összefüggésben megyei kibontakozási programunk konkrét teendőket is tartalmaz. Az ön szóhasználatánál maradva, a „szürkeállomány” hatékonyabb igény- bevételére új gyakorlat formálódik: minden fontos párt- és állami döntésünk előtt igényeljük az értelmiségiek véleményét. Testületeink rendszeresen foglalkoznak a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés helyzetével, az értelmiségiek munkájának megbecsülésével. Nagyra becsüljük és igényeljük pl. a Nehézipari Műszaki Egyetem, a Miskolci Akadémiai Bizottság keretében dolgozó értelmiségiek tevékenységét. Igényeljük és hasznosítjuk tapasztalataikat, javaslataikat. Gondjaink megoldásához úgy véljük leginkább a műszaki értelmiség nyújthat hathatósabb támogatást. Ezért szorgalmazzuk anyagi és erkölcsi megbecsülésüket is. Hogy konkrét lépéseinkről is tájékoztassak: kezdeményezésünkre a közelmúltban alakult meg az Észak-magyarországi Innovációs Központ Részvénytársaság. Szándékaink szerint ez a szervezet a vállalati, intézményi szabadtőke koncentrálásával segíti, gyorsítja a gazdasági kibontakozást jelentő exportképes termékek gyártását, szabadalmak, találmányok megvalósítását. A kultúra területén Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület alakult, és Miskolcon most szervezik a Kulturális Egyesületet. Felélénkült a szellemi élet különböző területein működő szervezetek, mozgalmak tevékenysége is. Végezetül, amikor megköszönöm a rádió nyújtotta lehetőséget, hogy megyénkről szóljak, kérem hallgatóinkat: fogadják el, megyénk Borsod-Abaúj-Zemplén megye nemcsak ipari központ, hanem szellemi, művészeti, kulturális, tudományos értékekben is gazdag terület. Gondjaink — sajnos — összetettebbek, nehezebbek és feszítőbbek más megyék helyzetétől. Meggyőződésünk viszont, hogy megyénk lakossága kész és képes nehezebb teendők elvégzésére is. Erre van programunk, és meggyőződésem szerint lakosságunk ennek megvalósítását cselekvőén támogatja. Hajózni kell, kompozni muszáj Hajnalodik. A Tisza-parton már őszi köd tanyáz, a reménykedő utas az éjszakai sötét és a hajnali világoso- dás határán sorompóba bot- lik, mint valami reménytelen életút végén. A tardosi kompnál csak a közút ér véget. Korán jöttem. Sehol senki. Ha sietős az út, akkor jobb, ha visz- szamegy Tokajba a siető ember és 36 km felesleges út megtétele után a tardosi komppal szemben találja magát — Tiszalökön. Ezért népszerű ez a 200 méteers ví- ziút a komppal: összekötő kapocs, köldökzsinór Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar között. De járnak erre Nógrádból is rendszeresen tehergépkocsik, anyagbeszerzők, külföldi kirándulók. Ez utóíbbiak egy-egy matricát ragasztanak a gépház ajtajára bizonyságul, hogy itt jártak. A ködpárából csak sejteni lehet a túlsó partot, ahonnan lassú csobogással érkezik egy lélekvesztőn a korai horgász. önkéntelenül is Vergilius túlvilági révésze — a szur- tos Charon — jut eszembe, ahogy csónakján szállítja a lelkeket a túlsó partra. Délután -persze már teljes az üzem: a szénásszekér, gyalogos, traktor, személy- gépkocsi. Litvai Sándor 18 éve hozza-viszi az embereket, emberi kapcsolatokat, rokoni szálakat ő tartja ébren, a későre maradt udvarlót éjjel — hajnalban menti át a „másik oldalra” a kompot csikóként követő csónakkal. De mint elmondta — nincs itt idő unatkozni, mindig történik valami. Hol az utasokkal, hol vele. Most legutóbb éppen egynapi bevételét emelte el valaki, valóságos krimibe illő üldözés után sem sikerült megtalálni a tettest, elnyelte az ártéri bozót. Mindjárt más emlék mondjuk egy tarka lakodalmas menet, vagy a kirándulók zsibongása a kompon. Szabó László Könyvböngésző Aczél György: Elvtársunk, Lukács György Megkülönböztetett figyelmet kívánó és érdemlő kis könyv jelent meg az Akadémiai Kiadó Ungvári Tamás szerkesztette Kérdőjel című sorozatában. Figyelmet érdemel már a szerző miatt is: Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a szerző, a címben jelzett téma pedig: Elvtársunk, Lukács György. A karcsú kis kötet az 1985 centenáriumi Lukács-év alkalmából Aczél György három tanulmányértékű írását, illetve előadását adja közre. 1968-ból való a Vita az együttes cselekvésért című, 1986-ból a kötetnek címet adó mű és ugyancsak ebből az évből a Valóság című folyóiratban megjelent A megélt történelem, A Lulkács György-em- lékév tapasztalatairól című nagyszabású elemzés. Az emlékév eseményeinek listája és gazdag bibliográfia teszi teljesebbé a kötetet, amelyhez a szerző írt előszót is. Ebben Aczél György utal arra is, miért tartotta szükségesnek az 1968-as munkájának e kötetbe illesztését, s önkritikusan arról szól, hogy annak idején másként kellett volna vitatkoznia, miben kellett volna igazat adnia akkor Lukács Györgynek, s levon néhány igen markáns tanulságot, útmutatást napjainkra, jövőnkre és leendő vitáinkra vonatkozóan. Megállapítja, hogy az emlékév nem lezárta, hanem inkább ösztönözte a nagy marxista filozófus életművének további tanulmányozását, értő birtokbavételét. Az Akadémiai Kiadó új kötete is ezt segíti. Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon Humanizmus és reformáció című sorozatának tizenharmadik köteteként adta közre az Akadémiai Kiadó Dán Róbert Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon című művét. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének reneszánszkutató csoportja munkájaként, Klaniczay Tibor szerkesztésében megjelenő sorozat legújabb kötete eredeti forrásanyagok elemzésével, a szombatosság kiemelkedő székely vezetőinek életrajzával és Péchinek, az európai gondolkodástörténetben páratlan teljesítményével bizonyítja, hogy a XVI—XVII. századi Erdélyben — elsősorban a szé- kelység körében — hódított a protestantizmus utolsó nagy hulláma, a szombatosság. Ez a Nyugat-Európából induló szellemi mozgalom az Ószövetség egyenlőségeszményeire, a korabeli, modernnek tekintett filozófiai irányokra és a székelységben élő ősi törvényekre épülve alakította ki tanításait. Péchi Simon a Török és a Habsburg Birodalom közé szorult fejedelemség napi politikai csatáiban megedződött gondolkodó 1624-et követően kezdte meg egyedülálló irodalmi munkásságát. A Bibliát és kommentárjait, a középkori arab- zsidó vallásfilozófiai oktatásait, a keleti költészet gyöngyszemeit, a mindennapi élet apró bölcsességeit tartalmazó, gyönyörű magyarsággal írott munkáit elemzi és mutatja be számos eredeti részlet és korabeli dokumentum felvonultatásával is e könyv. Norbert Thomas a Miskolci Szimfonikusok élén A Téli bérlet legutóbbi hangversenyén a Miskolci Szimfonikusok koncertjén Weber. Mozart és Schumann műveket hallott a színház közönsége. Vezényelt Norbert Thomas (NSZK). Közreműködött Kemény János oboa-, Horváth László klarinét-, Tamás Sándor fagott- és Friedrich Ádám künt,művész. A koncertet Weber: Oberon nyitánya indította el. Norbert Thomas ezen a hangversenyen bebizonyította, hogy igen jó képességű karmester. A nyitányban a német iskola hagyományaira ügyelt a legnagyobb figyelemmel. Véleményem szerint itt még elfogódottan vezényelt, legszebb zenei megoldásait későbbre tartogatta. Kitűnően segítette a nehéz szólamokat játszó vonósokat, a vezető fúvós szólamok megénekeltetése azonban néhol elmaradt Ennek persze részben akusztikai, részben technikai okai voltak. Nagyon tetszett a két fuvola és a timpani. Utóbbi szinte a „rendező-asszisztens” szerepét töltötte be a nyitányban. A visszatérés során a forma enyhe föllazulását éreztem. Ez megítélésem szerint a ri- tenutok mértékletesebb alkalmazásával elkerülhető lett volna. Az Oberon nyitány így is sikerült produkció volt. Mozart: Esz-dúr sinfonia contertante c. művének szólóit négy hangszeres virtuóz játszotta. A „kvartettből” 'ki kell emelnem Friedrich Ádám gyönyörű kürt- hangját. Meleg, tartalmas hangon f-újt, de hangja bármely -pillanatban képes volt alázatos beolvadásra is. A kürtöt a legszebb dallamhangszerek közé léptette elő művészi játéka. Eszményi vibratót alkalmazott. a lassú tételben nyújtott teljesítménye fülgyönyörködtető volt számomra. Kemény János precíz szólamtudása révén Mozart bonyolultabb érzéseit és hangulatait is képes volt tolmácsolni. Tamás Sándor fagottjátékát hallgatva egyfajta „patriarkális, jóízű humor” hatott a hallgatóra, Mozart szándékának megfelelően. Kevésbé tetszett ezúttal Horváth László klarinétjátéka. Frázisai lekerekítetlenek maradtak, dallamjátéka helyenként kapkodóra sikerült. Norbert Thomas fő érdeme, hogy irányításával a diszkrét zenekari kíséret fölött ízléses kamarazenélés bontakozhatott ki. Élő Mo- zart-előadásnak tapsolhattunk. A hangverseny záró darabja Schumann: III. („Rajnai”) szimfóniája volt. Tetszettek a zenekar zengzetes és természetes espressivói: a pianissimók sehol sem jelentettek sápadtságot. Norbert Thomas jól ismerte és alkalmazta Schumann vezérelveit. A pálcát érezhetően nem pusztán a szakember fogta, hanem az átfogó értelmezésre törekvő művész. Ezt az öttételes, fantáziaszerű, „szimfonikus vázlatot” költőien vezényelte. A kiforrott karmesteri munka következményeként a Miskolci Szimfonikusok átlagon felüli teljesítményt nyújtottak. Kitünően szóltak a hegedűk. „Helyrebillent” az egyensúly a nem a legjobban hangszerelt területeken is, a föltételezhető- en részletezőbb műhelymunka meghozta gyümölcsét. A zenei megoldások egyértelműek voltak, minden kérdésre elhangzott a meggyőző válasz. Külön élmény volt számomra, hogy ez az előadás Schumann mélységes hazaszeretetét is igyeke zett kifejezni. Gergely Péter Választmányi ülés A Magyar Comenius Társaság választmánya november 20-án Sárospatakon a Tanítóképző Főiskolán tartotta ülését, ahol beszámoló hangzott el a társaság külföldi kapcsolatairól, pénzügyi gazdálkodásáról és a jövő évi tervekről. A választmány „Comenius Emlékérmet” létesít, melyet elsőként Comenius születésének 400. évfordulója alkalmából 1992-ben adnak át a társaságért végzett munka elismeréseként. Ma este a képernyőn Horváth Tivadar Igen népszerű színművészt ismerhet meg az érdeklődő ma este a Mestersége: színész portrésorozatban. Kaposy Miklós vállalkozott ezúttal a riporter szerepére, az ő kérdéseire válaszol- gatva, vele beszélgetve rajzolódik majd fel Horváth Tivadar portréja. Hajdan Pirandello IV. Henrik című darabjának címszerepében kezdte pályáját és volt Lucifer Az ember tragédiájában. Játszott Bajor Gizivel, Ruttkai Évával, Sennyei Verával, Uray Tivadarral, Latabár Kálmánnal. Sikeres sanzonénekes és rendező is. Öt látjuk a képen a portré készítése közben. Az adás az első műsorban 20.05-kor jelentkezik.
