Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1 Tíz kérdés Mint hírül adtuk, borsodi hónap zajlik a Magyar Rádióban. Ennek keretében no­vember 16-án, hétfőn interjú hangzott el Tíz kérdés a megyei pártbizottság első titkárához címmel. A műsorban Kapás Irén kérdéseire Dudla József, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság első titkára válaszolt. Az interjú szövegét az alábbiakban közöljük. 1. KÉRDÉS Ha manapság Borsod-Abaúj-Zemplén megye szóba kerül — márpedig gyakran szóba kerül —, akkor jóformán másról sem hallani, mint arról, hogy a kohászata bűnösen sók pénzt emésztett fel, tehát jelenlegi formájára nincs szükség, hogy a bányáinak egy részét be kell zárni, hogy az emberek elkeseredettek és feszültek, mert elveszett a munkahelyük és ezzel együtt az a több évtizedes hitük is, hogy az ország számára fontos amit csinálnak. Gyógyírként az ipari szerkezetátalakítást emlegeti mindenki, de tudják-e, kitalál­ták-e már önök azt, hogy e szépen hangzó fogalom mögött mi legyen, milyen hasz­nos munka és milyen termék? VÁLASZ Megyénkben az adott természetföldrajzi feltételek következtében alakult ki a bá­nyászat és a kohászat. A két ágazat év­századokon át adott munkát, kenyeret az itt élőknek, szolgálta eredményesen a hazai ipart és jelentős exportot is lebonyolított. Tevékenységük gazdaságossága az utóbbi évtizedben kétségtelenül romlott, működő- képességük biztosításához állami beavat­kozásra volt szükség. Vitatkozom azonban azzal a megállapítással, hogy a kohászat bűnösen sok pénzt emésztett föl. Tény, hogy a nemzetközi összehasonlításban ná­lunk a fajlagos mutatók rosszabbak, és a minőség is javítható, de a gazdaságban kialakult belső elszámolási rend is torzít nem is kis mértékben. El kell oszlatni annak a látszatát, hogy megyénk .ma kedvezőtlennek minősülő iparszerkezete, a kohászat jelenlegi nehéz helyzete valakik bűnös mulasztásának a következménye. Ezt az iiparszerkezetet nem mi követeltük magunknak, de örültünk neki, mert akkor előny volt, most viszont kétségtelen, hogy egy ideig hátrányunkra válik. A szerkezetátalakítás hosszabb ide­ig tartó folyamat lesz, amelynek aiz elején elsősorban a meglévő tevékenységek in- tenzifikálása. technikai-technológiai szín­vonalának növelése a fő cél. Ezeken a te­rületeken ez egyszerre jelent fejlesztést és visszafejlesztést. Megkezdtük az Állami Tervbizottság 1986-os döntésének végrehajtását a Borsodi Szénbányák Vállalatnál, a Lenin Kohászati Művekben és az Özdi Kohászati Üzemek­ben is folyik a gazdaságtalan tevékeny­ségek felszámolása. Ez — konkrétan — szénbánya bezárását, kohó, hengersor, ke­mence termelésének megszüntetését, és emberek áthelyezését jelenti. Ugyanakkor fokozatosan megkezdődnék a kivezető utat jelentő fejlesztések. A fejleszteni kívánt új dolgokban a gép­iparnak szánjuk a legnagyobb szerepet, speciális kisgépek, szerszámok, mezőgaz­dasági gépek, elektronikai és robottechni­kai egységek gyártását tervezzük. Nagy lehetőséget látunk a közúti járműgyártás­ban való részvételben is. Építünk a vegy­ipar adott alapanyag-bázisára. Ebben az ágazatban a feldolgozottsági fok növelé­sével és értékesebb termékek gyártásával tudunk eredményesebben dolgozni. Az ipari szerkezet átalakítását mi komp­lexen értelmezzük, ehhez megyénkben hozzátartozik az ipari tevékenység területi átrendezése, hiszen az elmaradott térsé­gekben is szükséges üzemek telepítése. A szerkezetátalakítás alatt a szervezeti for­mák változtatását is értjük, kis- és közép­üzemek szaporítását, és ,a gazdálkodás belső szervezetének jelentős korszerűsíté­sét. Ezek a változások embereket, családo­kat érintenek. Munkásokat, akiknek el kell menniük a régi munkahelyről, ki kell sza­kadniuk a megszokott közösségekből, új szákmáit kell tanulni, netán még lakóhelyet is változtatniuk kell. Tagadhatatlan, hogy az érintett emberek és családok nem fo­gadják örömmel ezeket a változásokat. Nem tapsolnak az így kialakult helyzet­nek. Ám többségük megérti, tudomásul veszi az intézkedéseket, ha ezek okait előttük őszintén feltárjuk. Természetes, hogy a munkaerő-átcsoportosításra kény­szerülő üzemekben és ezek térségében a hangulat nem a legkedvezőbb. Ám ezeket a feszültségeket jövőnk érdekében fel kell vállalnunk. Más megoldás nincs. 2. KÉRDÉS És ha megvan a „mit”, vagyis: mit gyárt­sanak, lesz-e kivel? Tudniillik, azt hallot­tam. hogy jelenleg munkaerő-felesleg és -hiány is van egyszerre. Honnan és ho­gyan varázsolják elő azokat a szakmun­kásokat, akik képesek előállítani a piac igényelte és eladható termékeket, még­pedig nem majd egyszer, évek múlva, hanem már holnap, holnapután. VÁLASZ Igen! Nálunk egyszerre van jelen a munkaerő-fel es leg és a -hiány terüle­tenként, ágazatonként, szakmánként eltérő mértékben. Területileg munkaerő-felesleg van Ózdon, vonzáskörzetében, és megyénk más, gazdaságilag elmaradott térségeiben. A munkahelyek közül a kohászati és a bányaüzemékben szabadul fel munkaerő. Gond, az érettségizett nők, valamint az alacsony iskolai végzettségűek elhelyez­kedése. Ugyanakkor szükség volna több fiatal, szakképzett munkaerőre vasipari, vegyipa­ri, egyes kohászati, bányászati, építőipari és közlekedési szakmákban, s egyes tex­til-konfekcióipari üzemekben. Azt akar­juk, hogy: ,a szakmunkásképző intézetek, a szakközépiskolák képzési struktúrája jobban alapozza meg a későbbiekben vár­ható igényeket. Ez most a képzési ará­nyok átrendezését igényli és egy jobb ál­talános, alapozó képzést jelent, amelyre később folyamatosan lehet építeni a szük­séges új ismeretek elsajátítását. Nincs ugyanis egyszer és mindörökre adott ter­mékszerkezet és képzési struktúra, egyre nagyobb szerepet kell kapnia a munka melletti, munkában való továbbképzésnek. Ezért szükséges, hogy a vállalatok és az oktatási intézmények kapcsolata, együtt­működése ilyen irányban fejlődjön, és az oktatásban a vállalatok sókkal aktívabb szerepet vállaljanak. Napjaink gondja vi­szont a dolgozók átképzése. Ehhez már igényeltük, a későbbiekben még inkább kérjük az állami közreműködést. 1987. ja­nuár 1-től október végéig 40 vállalatunk 3000 dolgozóját ^képezték át”. Megítélé­sünk szerint megyénkben a piac által igé­nyelt termékek gyártásához a megfelelő képzettségű szakemberállomány biztosítha­tó. Meggyőződésem: nem holnap, nem holnapután, már ma, ott van ,a szakmun­kások fejéiben, kezében, izmaiban, mozdu­latában .mindaz, ami feltétele a piac igé­nyelte és eladható termékek gyártásának, csak meg kell szervezni a felhasználását. A hagyomány is sokat jelent, mert az itt dolgozó szakmunkások nem rácsodálkoz­nak a gépre, az anyagra, hanem magától értetődő természetességgel kezelésbe ve­szik, alakítják azt. 3. KÉRDÉS ' A szakmunkásokról jutott eszembe a szakképzetlenek helyzete, ami Borsod- Abaúj-Zemplén megyében igencsak nehéz kérdés — mondhatnám úgy is, hogy ci­gánykérdés. Hiszen a megyében mintegy 80 ezer cigány él, és akik végre már dol­goznak közülük, azok jó része is szakkép­zetlen, ezért mindenekelőtt őket bocsá­tották, vagy bocsátják el elsőként. És mi­vel szakképzetlenek, reményük sincs arra, hogy el tudjanak helyezkedni.- Hogyan várjunk el tőlük beilleszkedési, normális életvitelt akkor, amikor — ennek alap- feltételét — a munkát nem biztosítjuk számukra. VÁLASZ A szakképzetlenek helyzete nem szűkít­hető le a cigánykérdésre, ez sajnos szé­lesebb kört érintő foglalkoztatáspolitikai kérdés. Kétségtelen, hogy a cigánylakosság be­illeszkedésének egyik fontos tényezője a munkavégzés, és jelenlegi foglalkoztatási gondjaink nem könnyítik meg a cigány­lakosság szocializációját. A cigánylakosság foglalkoztatásával kapcsolatos adataink szerint a munkaképes korú férfiaknak körülbelül 80 százaléka rendelkezik állan­dó munkahellyel, a nőknek 40 százaléka. Kétségtelen tény, hogy napjainkban a munkahelyek elsősorban a szakképzetlen, köztük a cigány dolgozóktól válnak meg. Az is kétségtelen, hogy elhelyezkedésükre kevés az esély. Ezért is megyénkben meg­szerveztük a közhasznú munkavégzést 15 településen és 1988-tól a közhasznú mun­kavégzés lehetőségét tovább bővítjük. En­nek keretében ima kb. 450 fő dolgozik, 90—95 százalékuk cigány származású és szakképzetlen. Tudjuk, ez a munka- lehetőség kevés, és véglegesen nem oldja meg elhelyezkedési gondjaikat. Ezért a probléma megoldásához messzebbről kell indulnunk. Számunkra fontos az iskolá­zottsági szint emelése, konkrétan az, hogy minél többen fejezzék be eredményesen a cigánygyermekek közül az általános iskolai tanulmányaikat. Mi nagy eredménynek tartjuk, hogy az óvodás korú cigánygyer­mekek 65 százaléka óvodai elhelyezésben részesül. Nagy eredménynek tartjuk, hogy közülük magasabb arányú a napközis és tanulószobán ellátásiban részesülők ará­nya, mint korábban volt. 4. KÉRDÉS Egyébként a megye — nem nagy di­csőségére — a bűnügyi statisztikák élén tündököl. Tudom, ez így nagyon summá- san hangzik, de nem hiszem, hogy Önök simán napirendre térnek afölött, hogy ta­valy több mint 36 százalékkal emelke­dett a bűncselekmények száma; hogy sok az emberölés, a testi sértés, a garázda­ság, a rablás, és sajnos az is várható hogy a gazdasági nehézségek és bizonytalansá­gok miatt a közbiztonság még rosszabb lesz — vagy tévedek? Meg tudják ezt aka­dályozni? VÁLASZ Tény és köztudott, hogy megyénk a bűnügyileg leginkább fertőzött területek közé tartozik. Erre nem vagyunk büszkék, de ennek tényét nem is tagadjuk. Az okok több irányúak. Ezek közül is ki­emelkedik a gazdasági helyzet, a lakos­ság heterogén összetétele és az alkoholiz­mus. Hogyan alakult a bűnözés megyénk­ben? A korábbi években hullámzások, il­letve magas szinten ugyan, de stagnálás volt tapasztalható. Az elmúlt évben a statisztika szerint ugyan a bűnözés 36%- kal növekedett, de ennek ellenére fele­lősséggel kijelenthetem — a közrend, a közbiztonság, az azt megelőző évekhez viszonyítva nem romlott. Ebben az évben az illetékes szervek aktívabb munkája nyomán arra számítunk, hogy a korábbi emelkedés után most a bűncselekmények száma az 1983—85-ös szintre csökken. A rendőri, az ügyészi, a bírói szervek nem ülnek ölhetett kézzel. Nemcsak szem­lélői az eseményeknek, hanem igyekeztek és igyekeznek elébe menni és időben fel­deríteni a társadalomra veszélyes cselek­ményeket. A rendőri és ügyészi szerveink országosan is kiemelkedő eredményeket értek el, és ez évben is élenjárnak a bűn­elkövetők felderítésében. Tudjuk azonban, hogy ezzel csak a tü­neteket és nem az okokat kezeljük, az az igazi, ha a munka megelőzés-centrikus. Ezért újszerűén kezdtünk hozzá a bűn- megelőzés társadalmi rendszerének kiépí­téséhez. Megalakultak a bűnmegelőzési tanácsok, bűnmegelőzési hónapot rendez­tünk, bűnmegelőzési sejtek létrehozásán dolgoztunk. Az emberek számára ugyanis a létbiztonság után a legfontosabb a köz- biztonság. A gazdasági nehézségek vár­hatóan kedvezőtlen hatással lesznek a bűnözés alakulására, mindezek ellenére bízunk: a lakosság érettségében és aktív támogatásában. Optimizmusomat az erő­síti, hogy a társadalmi-gazdasági gondok már ez évben is voltak, mégis csökkent a bűncselekmények száma. 5. KÉRDÉS Ennek ,a dolognak a része — méghozzá nem is elhanyagolható része az is —, amit alkoholizmus elleni küzdelemnek ne­vezünk. Eddig ugyan Önök szorgalmasan bezárattak 50 rossz hírű kocsmát, és az ittas vezetőket a megyei lapban — az Észak-Magyarországban — kipellengére­zik, de ugye nem hiszik, hogy ezzel meg­tették a magukét? Ugyanis a tiltás ön­magában édeskevés akkor, ha pl. a kul­turált italfogyasztásnak nincsenek meg a feltételei. Márpedig a hír szerint olyan mindegy, hogy — mondjuk — Miskolcon negyedosztályú, vagy első osztályú helyre megy be az ember, mert egyformán gya­koriak ott a részeg-verekedések. VÁLASZ Megyénkben az alkoholisták száma 14— 15 ezerre tehető, a nagy ivóké pedig meg­haladja az 50—60 ezret. A fenti számok alapján bizton állítható, hogy lakosságunk fele szenved ilyen-olyan okok miatt az alkoholtól. Tehát: a terjedő alkoholizmus visszaszorításával a 24. órába érkeztünk. Nem hisszük, hogy a kocsmák bezárá­sával megtettük a magunkét. Az alko­holizmus elleni küzdelemben rövid, kö­zép- és hosszú távra fogalmaztuk meg teendőinket. Intézkedéseink eredménye­ként pl. 1987-ben 24%-kal csökkent a tö­ményszesz fogyasztása. Az ittasan balese­tet okozók adatainak folyamatos közlése következtében is 1986-ban 18, 1987-ben 15%-ra csökkent azon balesetek száma, ahol az alkohol is szerepet játszott. Ez a szám megközelíti a nyugat-európai át­lagot és jobb a jelenlegi országos átlag­nál. Feladataink között tartjuk számon az alkoholisták gondozásának, gyógyítá­sának megszervezését. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg fokozni kívánjuk a túlzott mértékű alkoholfogyasztás elleni propa­gandát, és kidolgoztuk az egészséges élet­mód népszerűsítésének teendőit is. Nem hisszük tehát, hogy a kocsmák bezárásá­val, az ittasan vezetők nevének közlésé­vel „megtettük” a magunkét. Nagyon sajnáljuk, hogy intézkedéseink sorából az ország közfigyelmének középpontjába csak a kocsmák bezárása került. Ez nem raj­tunk múlott. Egyébként nem az alkohol­fogyasztás teljes megszüntetését írtuk zászlónkra, hanem a mértéktelenség elle­ni fellépést. A pihenés, a szórakozás, kel­lemes környezetének megteremtését, a kulturált italfogyasztási szokások kiala­kítását szeretnénk elérni. 6. KÉRDÉS Még egy kérdés erejéig időzzünk az italnál. Tudniillik az is baj, ha nincs és sajnos 87-es évjáratú tokaji bor nincs, és valószínűleg nem lesz sem 88-as, sem 89-es sem. Mert a nagy hírű tokaji sző­lőket elpusztította a fagy. Ihatunik-e még ,,Tokaj szőlővesszeiről nektárt?” és mikor, és hogyan lesz rá pénzünk — mármint az újratelepítésükre? VÁLASZ A szőlőkultúra tragédiájának nevezhető, ami történt. A fagykárok a megye szőlő­ültetvényeiben közvetlenül 1,2 Mrd Ft-os kárt tettek. A közvetlen és közvetett ká­rok együttes mértékét 3 Mrd Ft-ra be­csüljük, az ültetvények teljes rekonstruk­ciója több évet vests igényibe. Számítása­ink szerint a tokaj-hegyaljai borvidéken az ültetvények termőképessége 1991— 1992-ben érheti el a fagykár előtti állapo­tokat. Az idei termés rendkívül kevés volt, a termés mennyisége az elmúlt évek át­lagának mindössze 10%-át tette ki. A fagykárok miatt Hegyalján mintegy 700 hektár szőlőt kellett kivágni, ez az összes szőlőterület mintegy 10%-a, ám az ültet­vények többi része is rekonstrukcióra szorul. Ne feledjük azonban, hogy ha nem is a fagy miatt, nagy baj volt már itt ko­rábban is, de a hozzáértő ember mindig felülkerekedett ezen. A tokaji bor nem­zeti kincs is, és ezt átérzik mások is, ezért a mai gondok megoldásához az ál­lami támogatás biztosított. A szőlőter­melő gazdaságok az ültetvények újra- nevelósét megkezdték, s folynak az új te­lepítések előkészületei is. 7. KÉRDÉS Rossz hírek járnak a termelőszövetke­zeteikről. A legtöbbje sajnos kedvezőtlen adottságú. Gyenge földön gazdálkodik és azt mondják, hogy jövőre az adók, a sza­bályozók, meg az agrárolló további nyí­lása miatt kb. 60 termelőszövetkezet vesz­teséges lesz. Tehát fel kellene számolni őket. Igen, de a szakemberek attól fél­nek, ha ezt megteszik, akkor sokkal több ember marad munka nélkül a mezőgazda­ságban, mint amennyi most az iparban van. És persze hiányozni fog az aszta­lokról az, amit ezek a szövetkezetek — ha keservesen is, de — megtermeltek. A megoldásként ajánlott szakszövetkezeti forma, vagy az egyéni gazdálkodás eze­ken a földeken — szerintük — nem vonzó és a feltételek nincsenek meg. ön mit szól ehhez? Mi jelenthet itt segítséget és megoldást? VÁLASZ Igaz, mezőgazdasági üzemeink zöme kedvezőtlen adottságú, s tagságuk való­ban nagy aggodalommal tekint az újabb várható szigorítások elé. Joggal várja el, hogy az illetékes országos szervek objek­tiven értékeljék helyzetüket, és — ameny- nyiben termékeikre szükség van, olyan feltételeket, lehetőségeket teremtsenek, hogy hozzáértő, szorgos munkával fenn­maradhassanak, fejlődhessenek. Ugyanak­kor — és ez is az igazsághoz tartozik — miközben több üzemünkben évente ismét­lődnek a szerény, vagy annak sem nevez­hető „eredmények” — ezek vezetői üze­mükkel együtt vegetálnak, s nem törek­szenek a kibontakozás útját megtalálni, ötleteik, elképzeléseik sincsenek a helyzet megoldására. Ügy gondolják, hogy ez az állapot szinte istencsapása, s nekik nincs feladatuk, nincs lehetőségük eme „csapás” ellen valamit is tenni. Ezt egy ideig el­tűrte a mezőgazdasági irányítás is, de most már ez megengedhetetlen. Elsősor­ban az adottságainknak megfelelő terme­lési struktúrát kell megtalálni. Másrészt tény az is, hogy a megye mezőgazdasá­gának megújulása a „klasszikus” terme­lőszövetkezeti és állami gazdasági forma keretei között nem minden helyen és nem minden esetben valósítható meg. Ezért elkerülhetetlen a szervezeti formák kor­szerűsítése. Mindenütt a konkrét helyzet­nek leginkább megfelelő formákat kell megválasztani. Hogy ez szolgáltató szak- szövetkezet, kistermelők szövetkezete, me­zőgazdasági kisszövetkezet, a szocialista (Folytatás a 4. oldalon) a megyei pártbizottság első titkárához

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom