Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

1987. október 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az új szellemet tanulni kell! Az építőipari értelmiséget hívta az MSZMP Mis­kolc Városi Bizottsága tár­sadalmi vitára. A vitatéma a városi pártbizottság által — az MSZMP KB júliusi állás- foglalása alapján — kidolgo­zott városi és városkörnyéki, gazdasági-társadalmi feladat­terv volt. A városi pártbizottság kép­viseletében megjelent Alföl­di László rövid bevezetője a;; értelmiség megkülönbözte­tett felelősségét emelte ki a kibontakozási program vég­rehajtásában. A vita nehezen indult, de csakhamar tapasz­talható volt az a kritikus, nyílt, őszinte szellem, amely­re ebben a nehéz helyzetben az ország vezetésének és lakosságának egyaránt szük­sége van. Az egyik felszólaló feltet­te a kérdést, vajon elég lesz- e az országban levő 45 szá­zaléknyi produktív munka­erő a kibontakozáshoz? Mint mondta, itt helyben sem lát­ja jobbnak az arányt. Felül kellene vizsgálni, kikkel és hogyan tudjuk megvalósíta­ni a kibontakozást. Vajon a tanácsi és egyéb szervezetek­ben megvizsgálták-e, ki mit csinál, s tehetne-e más mun­kahelyen többet? ... Egy másik felszólaló sze­rint nincs garancia a teljes foglalkoztatottság fenntartá­sára, ha a vállalatok az új szellemhez és a kormány- programhoz igazodva kizá­rólag a nyereségességet tart­ják szem előtt. Felesleges munkaerőt saját zsebből nem tudnak fizetni, és erre az ál­lamnak sincs pénze. Márpe­dig nyereségesnek kell len­niük, s ehhez a legtöbb he­lyen a termékszerkezet át­alakítására is szükség van. Erre lesz elég pénze a vál­lalatoknak? Szó volt egy örökzöld témáról is, az értel­miség helyzetéről pontosab­ban anyagi helyzetéről. A ta­lonban levő szellemi kapaci­tások hogyan hozhatók moz­gásba anyagi érdekeltség biztosítása nélkül? A rossz helyzetben levő helyi vállalatok számára az új szabályozók még kritiku­sabb helyzetet teremtenek; a kevesebb pénzből mi módon állítsák helyre piaci verseny­képességüket, exportképessé­güket akkor, amikor például az alapanyagok ára az épí­tőipariban is növekszik, s egyáltalán mi a biztosíték arra, hogy mire megtanul­nánk igazodni ezekhez az új szabályozókhoz, azok ismét nem változnak? Kétségek és kérdések se­rege kapott hangot a meg­beszélésen. De egy valami­ben hasonlítottak egymáshoz; a jobbító szándékú, aktív, felelősségteljes emberek gon­dolatai voltak. Az ország helyzete, a gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozás programja újfajta szel­lemet kíván. Ahhoz, hogy előbhre léphessünk, hogy te­ret nyithassunk a kibonta­kozásnak, először sok-sok emberi agyat kell kiszabadí­tanunk eddigi gondolkodás- módjának páncéljából. Az új szellemet tanulni kell..., de gyorsan. Lehetünk kételkedők, le­hetünk bizalmatlanok, de mindez arra (kell indít­son mindannyiunkat, hogy ÉN akarjak tenni, ÉN akarjak előlépni saját fele­lősség- és véleményvállalá­sommal. ÉN akarjak kilépni a közönyből; — ... MIND­AZOKKAL, akik erre képe­sek. Az alaptétel világos: min­denkinek, aki ehben az or­szágban él, anyagi és szelle­mi gyarapodása ennek az or­szágnak a fejlődésétől, jö­vőjétől függ. I. Nagy Gabriella Mézexport - gondokkal Üj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövet­kezeti Közös Vállalat. Ennek érdekében újabban több kül­kereskedelmi partnert igyek­szik bevonni az export le­bonyolításába. A vállalat felvásárlásai — az akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: tervek szerint halad az át­vétel, s október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet adtak át a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci értékesítéssel: a' hagyományos vevőik keve­sebb mézet, propoliszt és méhviaszt kérnek, ráadásul több külföldi versenytárs kínálja termékét a Hunga- ronektár számára eddig nagy felvevőnek számító nyugat-európai és arab pia­cokon. Különösen a termelés­ben nagyobb részt kitevő vegyes virágmézet nehéz el­adni, s a vállalat exportja emiatt a tavalyihoz képest csökkent. A vállalat ezért á legnagyobb mézexportőr, a Monimpex mellett más kül­kereskedelmi szervezeteket is felkért a külföldi piacok bővítésére. Az első jelentő­sebb üzletet a Skálával kö­tötték meg, amely egyik NSZ)K-beli partnerénél ha­vonta máris 30 000 üveg lépes­mézet értékesít. Egy verseny- tárgyalás megnyerése után Kuvaitba is szállítanak na­gyobb tételben fél kilogram­mos és 3 dekagrammos cso­magolású akácmézet. Az exportbővülés remé­nyében is újabb termékeket készítenek a Hungaronektár édesipari üzemeiben. Az im­már nagyobb mennyiségben gyártott müzlibe például po­rított formában adagolják a mézet; augusztusban nyolc, szeptemberben már 17 ton­na fogyott itthon a termék­ből, amelyből mintacsomago­kat küldtek az NSZK-ba. Jól alakult a mézzselé belföldi forgalma is, — az idén októ­ber elsejéig 45 tonnát kért tőlük a kereskedelem, öt tonnával többet, mint ta- voly egész évben — s az itt­honi sikerek nyomán számos külföldi vevő is jelentkezett. (MTI) Korszerűbb Rába-termékek A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár acélön- tödéjéiben megváltoztatják a termékszerkezetet; a korsze­rű üzemet azért állították le, hogy rövidesein — nem egé­szen két hónap múlva — még korszerűbb terméket, gömbgrafitos öntöttvasat ál­lítson elő. Magyarországon ilyen anyag még csak kisebb mennyiségben készül. Az át­alakított Ráiba-öntöde évente mintegy tízezer tonnányit gyárt belőle, amit beépít járműipari termékeibe. Ezál­tal növelve azok korszerűsé­gét, minőségét. A gömbgrafitos öntési mód egyre nagyobb teret hódít a világ járműiparában, mind több alkatrész készül ezzel a módszerrel. Ezzel a techno­lógiával olyan öntvények gyárthatók, amelyek a mé­retpontosság, a megmunkál- hatóság szempontjából felül­múlják a hagyományos ön­téssel készülteket. Az alkat­részek elkészítéséhez keve­sebb anyag kell, s nincs szükség az acélgyártásnál használt drága alapanyagok­ra. Az átállással gépeket, gép­soréba! cserélnek ki és újí­tanak fel. A kiemelt prog­ramban a gyárak több rész­lege és külső kivitelezői is részt vesznek. (MTI) Szabó István, a brigád egyik legöregebb tagja 38 év után kész ül nyugdíjba (bal oldali kép), Brizman Ernő egységléptetés köz­ben látható jobb oldali felvételünkön. A Borsodi Szénbányák vezérigazgatója egy, a kö­zelmúltban megtartott ta­nácskozást követően ekképp búcsúzott a bányajárásra in­duló bizottsági tagoktól: „— Ahová most Önök men­nek, ágy képzeljék el, mint­ha metróalagútban lenné­nek, csak szénporos kivitel­ben”. Arról azonban nem ejtett szót, hogy van olyan akná­ja is a vállalatnak, melyben még guggolva is nehéz a já­rás. Ilyen a Bükkaljai Bá­nyaüzem Edelény-aknája, s nem túlzás arról beszélni, a kitermelésre váró széntele­pek vastagsága messze a legalacsonyabb a vállalatnál. Erről a közelmúltban szemé­lyesen is meggyőződhettünk. Severnyák János, műszaki főmérnök és Sasvári Róbert, fronti gépész-művezető tár­saságában vágtunk neki a föld alatti világnak. Azt már az előzetes beszélgetések al­kalmára! is tudtuk, hogy nem sétakirándulásra vállal­koztunk, de amint elértük az E/18-as jelű tömegter­melő munkahelyet — ez az egyetlen frontfejtése az ak­nának —, ugyancsak meg­lepetten tekintettünk egy­másra. Az alig több mint egyméteres fejtésmagasság 120 méter hosszban szelte át a szénmezőt. De ha már itt vagyunk, s a brigádbagok- kal akarunk szót váltani, nincs mit tenni: térdre ereszkedtünk, s szinte ara­szolva kúsztunk mind bel­jebb az 1—MK—97/D szov­jet biztosítóegységek védel­me alatt. Mintegy tízperces „eről­tetett menet” után az első brigádtag, akivel találkoz­tunk. Brizman Ernő volt. Két egység közé préselődve, a megereszkedett biztosítást próbálta nyomás alá helyez­ni. — Amint látják, nem le­ányálom nyolc órát lehúz­ni ezen a frontfejtésen. Az alacsony bánya állandóan térdre kényszerít bennünket, s ez esetemben 59-től van így. A brigádba 1963-ban kerültem, s azóta együtt va­gyunk jóban-rosszban. So­kan bizony nem így képze­lik el a jót — mutat körbe az egységeken, majd beljebb húzódik, hogy továbbhalad­hassunk. Az ötvenkettes egységnél szembetalálkozunk Fazekas István front-brigádvezetővel. Éppen harmadszor „járja” végig a fejtést, ellenőrzi, „Az alacsony bánya térdre kényszerít bennünkc !t” BB H II mm HII 1 wlj V \ -V; " flfÉfül Hl|||fill | §||;: !|| 11| ­A közelgő frontszerelés ellenére is szeretnénk megtartani az ed digi lendületet, ezzel is segítve az üzemi és vállalati eredmény tervet - mondja Fazekas István brigádvezető. hogy rendben mennek-e a dolgok. — Szerencse, hogy most érkeztek — mondja, miköz­ben mellénk telepedik egy szusszanásnyi időre. — Va­lami miatt reteszelt a gép, így végig tudnak haladni a homlokon, bár nem lesz könnyű feladat megtenni a több min száz métert. — Ha jól tudom, már nem sokáig dolgoznak ezen a munkahelyen, még két hét, s új szénmező fejtését kez­dik meg. — Valóban így van. Front­átállásra készülünk, itt még mintegy hatvan méternyi van hátra, s még ebben a hónapban üzembe helyezzük az új tömegtermelő munka­helyet. — Sajnos nagy gondot je­lent számunkra a biztosító­egységek alkatrész-utánpót­lása, különösen a keretekkel gyűlik meg a bajunk. A szovjet gyártó cég a harma­dik negyedévben még ígért egy szállítmányt, de ezt kö­vetően nem tudjuk, hogy lesz tovább. Mint hallottuk, a jelenleg használatos egysé­gek gyártását megszüntetik, s így nem marad más mint a toldozgatás. — Ezért is tekintünk ag­godalommal a közelgő front­szerelésre, — kapcsolódik a beszélgetésbe Sasvári Róbert. — Az új munkahelyre eddig 17 egységet tudtunk besze­relni, ehhez még a „napról” tizenegyet tudunk pótolni. A még szükséges 50 egységet azonban erről a fejtésről kell kiváltanunk, s ugyancsak minden tudására szüksége lesz a brigádnak, hogy a fo­lyamatos termelés ne szen­vedjen csorbát. Emellett „menet közben” még a javí­tásokat is el kell végezni. A következőkben a brigád­vezetőtől arról érdeklődtünk, milyen termelési eredményt értek el eddig az év folya­mán? Megtudtuk, hogy októ­ber elsejéig az aknából 130 ezer 124 tonna szenet küld­tek a felszínre, s ez időará­nyosan 20 524 tonnával ha­ladja meg a tervezettet. Ezt az év végéig még mintegy ötezer tonnával szeretnék megtoldani, s akkor elérnék a 170 ezer tonnát. Erre szük­Az alacsony bányában nem könnyű a szerszámokkal bánni egy műszakon át ség is van, mert az edelényi szén igen keresett a lakosság körében. Az eredmények önmagu­kért beszélnek, az edelényi bányászok, ha mégoly mos­toha körülmények között is, de állják a szavukat. Erre kötelezi őket a bányászbe­csület, no és amiről a bri- gádvezetö szerényen hallgat, az eddigi elismerések szép száma is. Abban, hogy az edelényi bánya például csak az elmúlt három évben meg­szakítás nélkül érdemelte ki a Kiváló Akna címet, ennek a kollektívának nagy érde­mei vannak. A brigádvezető­nek sem kell szégyenkeznie, ötszörös kiváló bányász, eb­ben az évben pedig a Kiváló Munkáért miniszteri kitünte­tést vehette át. A kollektívá­ból még sokan büszkélked­hetnek különféle elismeré­sekkel, ami annak is bizo­nyítéka, hogy összeforrott, jó csapat a vékonytelepi front­brigád. Észrevétlen telt az idő, ideje indulni, ha azt akar­juk, hogy a brigád a látoga­tásunkkor is teljesíteni tud­ja a két vágást, enélkül ugyanis elúszik a napi ered­mény. A meghajtónál, ahol már nem zavarjuk a gép út­ját, még váltunk néhány szót a többiekkel is. Szabó István: — 1953-ban jelentkeztem a bányába dol­gozni. Edelényben kezdtem, s azóta is itt vagyok. Máshol nem dolgoztam, csak front­fejtésen, s remélem, innen is megyek nyugdíjba. Erre már csak alig egy évet kell várnom, s jöhet a pihenés — mondja. Gulybán Istvánnak, a bri­gád legöregebb tagjának már ennyit sem kell várnia: 38 év és 211 nap után, a jövő héten mond búcsút az aktív munkának. A brigádnak azonban nem kell tartania az elöregedés­től, a munkaerő hiányától. Jelentkezők akadnak szép számmal, de ugyancsak ki kell érdemelni, hogy valaki ebbe a kollektívába kerüljön. Visnyicki Gábornak ez már sikerült, a fiatalember 3 éve került a csapatba, s az em­berek véleménye szerint nem választottak rosszul. Bányászköszöntéssel, Jó sze­rencsét kívánva búcsúzunk. A szállítóvágaton néhány lé­pést haladva ismét lendület­be jönnek a gépek, a szén­folyam elindul föld alatti út­ján a szállítóvágat irányába, s mire a napra érünk, talán már a külszínen várja, hogy a felhasználókhoz kerülje­nek. * Ismét a külszínen, az ak­navezető irodájában Sever­nyák János üzemi főmérnök még arról számol be, hogy az akna jövője érdekében már hozzákezdtek a négyes telep előkészítéséhez, amely egyben közvetlen föld alatti kapcsolatot is jelent majd Szeles-akna és az edelényi bánya között. A leendő bá­nyamezőben a jelenlegi is­meretek szerint további 5,5 millió tonna a kitermelésre váró szén. S ez a mennyiség biztos jövőt jósol az akná­nak. Csákó Gyula Fotó: Balogh Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom