Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-30 / 256. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. október 30., péntek Színészek Miskolcon Részlet a Miskolci Nemzeti Színház nézőtéri társalgójában egész évadban látható emlékkiállításból: az 1971-ben, a Macbeth próbája közben 37 évesen elhunyt Upor Péter tablója. Fotó: Fojtán Expedíció Teleki Sámuel nyomában Hegyei találkozó Bábosok negyven MISKOLCI MŰVÉSZI BÁBSZÍNHÁZ Széebeoyi utca N£MZ£?Í SZÍNHÁZ »pikt«. Fdjáiit: Deák a. 1 Igazgató: BŐD LÁSZLÓ Fehruár I5-t*n vasárnap délután 3 és 3 órakor Február 17-én kedd délután 4 órakor Horváth Dex&Ó: KIRALYKISOSSZOnV CIPŐJE vígjáték 3 (elvonásban Bőd LáeiWV: m mm RAkafogta csuka FAVÁGÓ FEJSZÉJE FALU UE6EIIUÁU EOV HÁZ... NépmtAC feldolgozáaból Meglepetés: Február 21- és 22-én BOky Béla árnyjátékestje —* Figyelje plaHálunhail «— K itlftu-a-nyötnda, Műkoic Nem kevés viszontagság árán, s jócskán megfogyat­kozott csapattal, de végül is sikeresen teljesítette felada­tát a Teleki-emlékexpedíció. Az Afrikát megjárt fiatalok a napokban érkeztek vissza Magyarországra. Mint emlékezetes: ez év június 8-án útrakelt hat ma­gyar és egy holland egyete­mista fiú, hogy egy speciá­lisan ^átalakított Ikarus- busszal, két gépkocsivezető segítségével végigjárják — ellenkező irányban — azt az utat, amelyet a nagy magyar felfedező, Teleki Sámuel tett meg száz esztendővel ezelőtt. Az emlékexpedíció tagjai minden gond nélkül jutot­tak el Jordániáig, ahol — amíg hajóra várakoztak — megismerkedtek a Holt-ten­gerrel, s felkeresték Petrát, a több ezer éves, homokkőbe vájt várost. Akaba kikötőjé­ből június 19-én indultak Afrikába. Hátizsákokba pakolták a legfontosabb felszereléseket, majd hajóra szálltak, s ez­zel utaztak a stzudáni Vádi- Halfa kikötőig — innen vonattal mentek tovább. A núbiai homoksivatagon keresztül a vonat három nap alatt tette meg Kar- tumig a 900 kilométeres utat. Kartumból csak repülő­géppel érhették el követke­ző állomásukat, a kenyai Nairobit. Ám .kiderült, hogy nékik, külföldieknek a szo­kásos árnál jóval többe ke­rül a repülőjegy. Ha mind­annyian továbbmennek, két­ségessé válik, vajon futja-e a maradék pénzük a visz- szaútra is. Sárospatakon Győri Elek kiállítása A falusi tehetségek, felka­rolásában — bármilyen terü­leten jelentkeztek is azok — nagy szerepet vállalt az 1930-as években, a Sárospa­taki Református Kollégium. Győri Elek, a tiszaladányi kovácslegény „túlkorossága” miatt nem kerülhetett ugyan be az évenként felvett 40— 50 tehetségvizsgás diákkal a gimnáziumba, de amikor fes­tői tehetségét felfedezték, a pataki kollégium tőle telhe­tőén segítette művészetének kibontakoztatásában. Éveken, évtizedeken át hosszabb-rövidebb ideig bent lakott a kollégiumban, együtt étkezett a diákokkal, taná­rokkal a konviktusban, haj­nalokig tartó beszélgetések­ben vitatkoztak művészeti, közéleti kérdésekről. Patak­ról ki-kijárogalott a bodrog­közi, hegyközi falvakba, hogy a Taktaköz után ennek a tájnak paraszti életével, szokásaival is megismerked­jék. Vázlatokat, rajzóikat ké­szített, amelyeket később felhasznált alkotásaihoz. A kollégium Győri Eleket sa­ját fiának, ő maga is pataki diáknak tartotta, érezte ma­gát. Harminc évvel ezelőtt, 1957-ben halt meg Győri Elek, 52 éves korában. Az évforduló alkalmából a Ti- száninneni Református Egy­házkerület Tudományos Gyűjteményei a birtokában levő, és a magángyűjtőktől kölcsönzött olajfestményék­ből, rajzokból, pasztellké­pekből igen szép emlékkiál­lítást rendezett az új könyv­tárépület tanácskozótermé­ben. A tárlat csaknem teljessé­gében mutatja be Győri Elek életművét, aki művé­szetével vászonra, rajzlapra vitte az általa is élt falusi életet: a paraszti munkát, a keresztelőt, lakodalmat, te­metést, gyertyafényes kocs­mai halottak napját, sajátos paraszti alakokat, akiket oly jól ismert, hogy kifogyhatat­lanul tudott történeteket me­sélni fcülön-külön mindnyá­jukról. A maga nemében páratlan értékű és szépségű kiállítás, amelyet dr. Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitott meg, decem­ber 10-ig tekinthető meg, naponta 9 és 13 óra között. <h. j.) éve A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Mód­szertani Központ Bábos Bá­zishelye — Szentirmai Lász­ló sárospataki főiskolai ta­nár, az amatőr bábjátszás megyei irányítója vezetésé­vel — a Miskolc Városi Mű­velődési Központ Molnár Béla Ifjúsági és Űttörő’há- zában találkozót rendezett. Meghívót kaptak a megye amatőr bábcsoportvezetői és bábos szakemberei, valamint az érdeklődő szakemberek. Ez alkalommal ünnepelték meg a szocialista Magyaror­szágon elsőként megalakult — Bőd László, ma már nem­zetközileg ismert és elismert festőművész vezette — mis­kolci „Művészi Bábszínház” 40 évvel ezelőtti kapunyitá­sát. A találkozóra meghív­ták az első bábszínház — még élő — képviselőit is, elsősorban Bőd Lászlót, a felszabadulás utáni első báb­színház igazgatóját. A me­gye bábosait és az érdeklő­dőket mintegy 80-an képvi­selték. Az első hazai bábszínház tagjai közül — Bőd Lászlón kívül — megjelent Seres Já­nos és Papp László festőmű­vész, valamint e sorok író­ja, aki mint akkori amatőr bábszínész ellátta a „Művé­szi Bábszínház” dramaturgi teendőit Bőd László igazga­tóval együtt, és mindketten házi szerzők is voltak. A találkozó alkalmával Bőd László — ki 1947-ben Miskolcon rajztanár volt — elmondta, hogy a „Művészi Bábszínház” 1947-ben a NÉKOSZ keretén belül alakult meg, az ő szervezé­sében. Két állandó helyen működött: Balogh Sándor tánctanár Széchenyi utcai tánctermében, majd a Mis­kolci Nemzeti Színház eme­leti helyiségében, de rend­szeresen tartottak tájelőadá- sökat is. Az akkori Diósgyő­ri Vasgyárral szerződésük volt. és minden héten tar­tottak előadást a gyár gi- rincsii üdülőjében, az odate­lepített görög gyermekek ré­szére, de több szabadtéri előadáson szerepeltek a di­ósgyőri városrész, valamint Pereces gyermekei, de sok esetben felnőtt nézői előtt. A bábszínház vendég volt a budapesti NÉKOSZ-ban is. Azért választották a „Mű­vészi Bábszínház” elnevezést, mert a felszabadulás előtti népligeti, vagy a vurstliban látható, az úgynevezett „pap­rikajancsi”, alacsony színvo­nalú bábos produkciók he­lyett igyekezték irodalmi, főleg népi forrásból merí­tett témákat feldolgozni és igényes, művészi élményt nyújtani. A zenei kíséret, .illetőleg a zenei betétek főleg népda­lok voltak, és így a néző- közönség — főleg gyere­kek — megismerkedhet­tek népdalkincsünk leg­szebb gyöngyszemeivel. A zenét a rádióból és televí­zióból jól ismert Béres Já­nos szolgáltatta furulyán, művészi előadásban. A gyö­nyörű díszleteiket városunk .ismert festőművésze, Seres János tervezte és festette. A karakterisztikus bábfejeket Váradi Sándor, kitüntetett szobrászművész készítette. A lelkes bábszínészek között volt Konrád Ilona nyugdíjas színművésznő, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tag­ja, Fizer Erzsi, a színház egykori szubrettje, Szabó Zita és húga Lola, valamint Nagy Géza szobrászművész, továbbá jómagam. Az akkori bábos amatőr- művészet patronálója és or­szágos szintű szervezője Papp László festőművész, a miskolci népi kollégiumok vezető főigazgatója volt. Bőd László festőművésszel együtt ők szervezték meg és indí­tották el országos viszony­latban az amatőr bábját­szást. Később megalakult Budapesten az első hivatá­sos állami bábszínház. En­nek lett az első igazgatója Bőd László. A veterán bábosok él­ménybeszámolói után kötet­len beszélgetésre került sor, majd a találkozó csemegéje­ként a kecskeméti CIRÓKA Bábszínház bemutatta a Ta­mási Áron Szegény ördög és Arany János Pázmány lo­vag című műve alapján ké­szült bábjátékokat, igen nagy sikerrel. A bemutató után amatőr- bábos parlament követke­zett. melyen Szentirmai László vezetésével megvitat­ták a jövő évi teendőket. A találkozó programdús és hasznos volt, lehetőséget adott a vissza- és előrete­kintésre. A jól sikerült ren­dezvény Szentirmai László igen jó szervezőkészségét di­cséri. Horváth Dezső Ma este a képernyőn Száraz György irta és Hajdufy Miklós rendezte a ma 20.05-kor kezdődő, a Budapesti Művé­szeti Hetek programjában képe rnyőre kerülő tévéjátékot, a Megoldást, amely Lev Tolsztoj éle­tének utolsó szakaszáról szól. A jaszna-poljanai ház nemcsak a rajongók, tisztelők, tolsztojánus zarándokok által látogatott hely, hanem egy kívülről idilli képet mutató, de belülről ellentétek­kel és családi viszályokkal szabdalt küzdőtér is. Az örökségre pályázó utódok, a nagy embert körülvevő titkosrendőrök, besúgó k meghasonlottá teszik a filozófus-írót. Nem lát más megol­dást, mint a menekülés, majd a halál. Tolsztojt Szabó Sándor alakítja, a további szereplők kö­zött található Bánki Zsuzsa, Kovács Nóra, Káldy Nóra, Balkay Géza, Káló Flórián, Bács Ferenc, Végvári Tamás és még igen sok más színész. Képünkön a tévéjáték egyik kockája. Művészeti naptárak 1988-ra Több mint másfél millió darab művészeti naptárat hozott kereskedelmi forga­lomba 1988-ra a Képzőmű­vészeti Kiadó. Ez a tisztes példányszám —egészen pon­tosan 1 539 000 darab — húsz­féle falinaptárat, kilencféle asztalit, nyolcféle határidő- elő jegyzőt, hatféle plakát jellegűt és négyféle, teljesen újszerű ajándékkísérőt je­lent, azaz 47-féle változatot. Különböző cégek megrende­lésére további 23-féle, 84 300 darab művészeti naptárat adott ki e vállalat, valamint 6-féle kártyanaptárat, össze­sen 575 ezer példányban. Ezek a számok azt tükrö­zik, hogy töretlen az érdek­lődés a művészeti naptáraik iránt, mert például az előző évihez képest is jelentős az emelkedés: míg 1987-ben 35- féle naptár jelent meg a kereskedelmi forgalomban, 1 428 000 példányban, az idén a már említett 47-féle, 1 539 000-ben. Már most ke­resik a papírboltokban a mű­vészeti naptárakat, mert az elmúlt évben karácsony kö­rűire már minimálisra csök­kent a kínálat, illetve a vá­logatási lehetőség. Napjaink­ban már nemcsak irodák, hanem otthonok dísze is a művészi kivitelű naptár a falon, az asztalon, s igen so­kan ajándékként is vásárol­ják szeretteik megörvendez- tetésére. A Képzőművészeti Kiadó évről évre nagyobb gondot fordít ezek kiadására, törek­vése, hogy mind szélesebb körben terjessze és népsze­rűsítse a magyar művészeti élet alkotóit és alkotásait, bemutassa az ország leg­szebb tájait, az értékes épí­tészeti alkotásokat, műkin­cseket. Így került például az 1988-as naptárak közé a Benczúr Gyula történelmi vásznait bemutató összeállí­tás, vagy Orlai Petrich Soma Vörösmar ty-illusztrádióinak sora, a Vasarely-naptár, Do­bos Lajos műemlékfotóinak naptára, a Gross Arnold re­mekmívű színes rézkarcait kínáló 13 lap, vagy az Or­szágos Levéltár ritkaságait bemutató képek. Egy másik sorozatban most a Dráva menti népviseletek (koráb­ban már volt szűtoebb pát­riánk is), a vadvirágok, macskák kínálják magukat, asztali naptárakon — többek között — az Iparművészeti Múzeum kincsei, Toulouse- Lautrec színes litográfiái, a határidőnaplók egyikében Csohány Kálmán rajzai lát­hatók. Egyik asztali naptár lapjain — a Fotóművészeti előjegyzési naptárban — megtaláljuk megyénk két építészeti érdekességének, a szalonnái és a vizsolyi re­formátus templom belsejé­nek fotóit ás. Napjainkban már Buda­pesten, kiállításon láthatók az 1989-es esztendő művé­szeti naptárainak tervei is, a miskolci utcákon meg mind több embert látni már a papírboltokból, meg a vál­lalat Képesboltjából jövet kisebb-nagyobb naptárcso- magokkal. Ezek az előrelátó vásárlék. Hátha később már szűkül a választék ... (bm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom