Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

1987. október 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Beszélgetés Kiss Dezsővel, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatójával A nyolcvanas években vált a sajtó kissé kény­szeredett szokásává, hogy a tél beállta előtt érdek­lődjön a szénbányák hely­zetéről, és megtudakolja azt is, bogy milyen lesz a szénellátás a téli hónapok­ban. Az előbb említett té­mákon túl fontos volt a találkozás Kiss Dezsővel azért is, mert az elmúlt években nagy változásokat élt meg a borsodi bányász­kodás. Többek között ezek hatásairól és eredményei­ről is megkérdeztük a Bor­sodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatóját. — Az utóbbi másfél év termelési eredményei azt mutatták, hogy a borsodi bá­nyászkodás feledtetni akar­ja a ’80-as évek kudarcait, sőt kiheverte az 1985-ös sok­kot is. Mcgnyugodtak-c a ke­délyek, konszolidálódott-e a helyzet a bányák környékén? — A pontos válaszhoz fel kell eleveníteni az elmúlt tíz év eseményeit. A ’70-es évek közepén az volt a bányásza­ti iparág elképzelése, hogy vállalatunk addig erőn leiül is adjon szenet, amíg az or­szág más területein befeje­ződnek a bányaépítések, megindul a termelés. Olyan ígéretet kaptunk, hogy ezért cserébe a későbbi években mérsékelhetjük a termelést, egy kis levegőhöz jutva ösz- szeszedjük magunkat. Sajnos erre nem volt módunk a nyolcvanas évek elején, mert továbbra is nekünk kellett adnunk a lakossági szén jelentős hányadát. Ezt a terhet már nem bírta el a válialal kapacitása. A gond­jaink 1985-re sűrűsödtek össze, amikor a politika rangjára emelkedett a rap- szodikus szénellátás. A vál­tozás 1985 ulán következett be, ugyanis az lett a VII. ötéves terv alapkoncepciója, hogy megteremtődjön a szinkron a vállalat termelő­kapacitása és feladata kö­zött. Ez először 1986-ban si­került. — Ekkor jelent meg az Állami Tervbizotlság döntése is. Miért volt ez jelentős a vállalat életében? — Azért, mert több évre előre biztosította vállala­tunk működőképességét. Megnyugodtak a kedélyek, s valóban konszolidálódott a helyzet. Tavaly jelentősen túlteljesítettük mennyiségi tervünket, és nyereséget mu­tatott a mérlegünk. A mun­kahelyeken bizakodó volt a hangulat ez év elején is. A nyár közepére viszont nem valósult meg valamennyi feltétel abból, ami az ÁTB- döntésben szerepelt. Változ­tak, mérséklődtek a gazdál­kodás feltételei, ami össze­függésben van a költségveté­si deficittel. Ezzel szemben tovább növekedtek a fo­gyasztói igények. A belke­reskedelem 150 ezer tonná­val több szenet kér tőlünk, amit mi teljesítünk, sőt ezt még néhány tízezer tonná­val meg is toldjuk. Ezzel együtt 1987-ben várhatóan 1.6 millió tonna szenet szál­lítunk a belkereskedelem ré­szére. — ICz azonban még a túl­teljesítésekkel sem éri el azt a mennyiséget, mint ameny- nyit a legnehezebb évben. 1985-ben adtak a fogyasz­tóknak. — Ez így igaz, hiszen két évvel ezelőtt 1,8 millió ton­nát szállítottunk. A helyzet azonban az, hogy a Borsodi Szénbányáknak, az iparági program szerint, gazdasági okokból, 1985-höz viszonyít­va 1 millió tonnával kevesebb szenet kell termelnie 1990- ben. — Ön is említette, hogy az igények nőttek. Az ipar­ági elképzelésekben viszont a termelés jelentős visszafo­gása szerepel. Hogyan pótol­ják a térségben a hiányzó szénmennyiséget? — Az Állami Tervbizotl­ság döntése értelmében ezt á mennyiséget más terüle­tekről és importból kell meg­kapnia a térségnek. — Az Állami Tervbizott­ság az olaj árához méri a szén gazdaságos termelését. Ezt a tényt figyelembe véve, jelenleg milyen a vállalat gazdálkodása? — Az olajárakhoz való gazdasági hasonlítás ma is létezik. Nem tudom, hogy meddig kell ezt napirenden tartani, hiszen egyrészt ál­landóan változnak az olaj­árak. másrészt pedig növe­kedtek a termelési költsé­gek. Itt utalnék a bérbrut­tósítás költségkihatásaira. Nem az összehasonlítás in­dokoltságát vitatom, hanem az összehasonlítás számérté­kéit kérdőjelezem meg. A kérdésére válaszolva azt kell mondanom, hogy az ÁTB- döntésben rögzített 116 fo­rint gigajoule termelési költ­séget, mint követelményt, teljesítettük. Ennek elérésé­hez azonban rendkívüli in­tézkedésekre volt szükség. Hogy csak egyel említsek: a külső cégek dolgozóival és a külföldi munkavállalókkal felbontottuk a szerződést. Ez­által sikerült feloldanunk a termelés mennyisége és a létszám közötti feszültséget. Vannak még üzemeink, amelyek a megszabott ter­melési költség fölött termel­nek, de ezeket is rá fogjuk kényszeríteni a költségek csökkentésére. — Nem várt kellemetlen­sége az év második felének, hogy a Putnoki Bányaüzem is jelentősen az átlagos költ­ség fölött termel. Nem is beszélve az akadozó terme­lésről. Mennyire veszélyezte­ti a szénellátást a putnoki helyzet? — Váratlanul ért bennün­ket a frontfejtésben felbuk­kanó riolitkúp megjelenése. Emiatt heteken keresztül az elvárható mennyiségnek csak a 15—20 százalékát termel­ték ki a fejtésből. Ez 70 ezer tonnás kiesést jelentett, amelynek az ellensúlyozásá­ra önkéntes alapon szabad­napi termelést szervezünk az üzemekben. Ettől novem­berben legalább 60—70 ezer tonna többletet remélünk, ami egyben azt is jelenti, hogy a lakosság is legalább 20—30 ezer tonnával több szénhez juthat. Aki dolgozó­ink közül önként vállalja a szabadnapi munkát, annak kiemelt jövedelmet biztosí­tunk. Válaszolva a föltett kérdésre: a putnoki nehéz­ségek nem veszélyeztetik a szénellátást. — Reméljük más sem. A vadnai külfejtéssel kapcso­latban is van kérdésem. Az emberek értetlenül állnak az előtt, hogy a milliókba ke­rülő beruházás hónapokon keresztül parlagon hever. Mi ennek az oka? — Le kellett állítanunk a vadnai külfejtést, mert a nyár közepén nem igényel­tek annyi energetikai sze­net a hőerőművek, mint amennyit termeltünk. Volt olyan időszak, amikor 60 ezer tonna elszállítatlan szén halmozódott fel a tárolóhe­lyeken. A kereslet és kíná­lat közötti feszültség felol­dódott. ezért október elejé­től már több mint ezer ton­na energetikai szenet ter­mel naponta a külfejtés. — Végezetül a dubicsányi bányáról kérdezem. Legutób­bi hírünk az volt erről a bányáról, hogy a bankhitel segítségével megindulhatott a munka. Hol tartanak az új bánya nyitásával? — Tovább folytatjuk a bá­nyaépítés beruházásának az előkészítését. A rendelkezés­re álló anyagi feltételek szabják meg a munka üte­mét. Ezekben a napokban a leendő bányának már a fő- szállító vágatát alakítjuk ki. A további hitelek felvételé­től függ, hogy a dubicsányi bányát mikorra és milyen kapacitásúra tudjuk meg­építeni. Enélkül a munka­hely nélkül a lakosságiszén- ellátás az ezredfordulóra a felére csökkenne, amely nem­csak a térségben okozna ne­hezen megoldható, gondokat, hanem az ország háztartási szénellátásában is éreztetné hatását. A helyi érdeken túl­menően Dubicsány léte lé­hát népgazdasági érdek is, ezért bizakodó vagyok ab­ban, hogy időben hozzáju­tunk a még szükséges hite­lekhez, és a mainál gyorsabb ütemben folytathatjuk a bá­nya építését. Fónagy István Újabb községek kaptak vezetékes ivóvizet A megyei tanács hetedik ötéves tervi célkitűzéseinek végrehajtása során újabb községek kaptak vezetékes ivóvizet. A jubileumát ün­neplő sátoraljaújhelyi víz­műről látják el a zempléni részeken fekvő Mikóháza és Alsóregmec községeket, ame­lyek Széphalmon keresztül kapják az egészséges ivóvi­zet. A vissza nem térítendő támogatás mellett a lakos­ság anyagilag is hozzájárult a vezetékes rendszer kiépí­téséhez. Ugyancsak üzembe helyez­ték a megye déli részén a hejőkürti hálózatot is. az utcai nvomókutakkal együtt. Ezt a községet a már ko­rábban létesített tiszatarjáni közös vízműről látják el. További községekben most fektetik a vezetékeket. A kivitelezést versenytárgya­láson elnyert vállalatok dol­goznak a megyaszói, a kis- tokaji, a novajidrányi, va­lamint a garadnai rendszer kiépítésén. A kivitelezők­nek az időjárás is kedvez, s így remény van rá, hogy ezeket a rendszereket még az idén átadják a lakos­ságnak. A megyei tanács koncep­ciója szerint a hetedik öt­éves tervben a megye újabb 66 települését kívánnák be­kapcsolni a vezetékes ellá­tásba. Erre a célra jelentős összeget biztosítottak, ame­lyet a helyi tanácsok pályá­zat alapján, céltámogatás­ként kapnak meg. Az így' nyert támogatással jelenleg 45 vízműtársulat épít, illet­ve üzemeltet már hálózatot, amelyek mind 1985-től léte­sültek, illetve alakultak meg. További társulások szervezését is végzik, s így valószínű, hogy a megnehe­zedett viszonyok ellenére is valóra válik az eredeti el­képzelés. Megérkezett a feldolgozásra kerülő fa. Parketta, nyél, nyújtófa Színből Huszonnyolcán - tizenötmilliót Méretre vágják, darabolják a rönköket. A faforgács Iriss gyan- taszagú illata fogadja az arrajárót a csendes, régi épületek környékén. Két műszakban mindössze hu­szonnyolcán dolgoznak a Borsodi Erdőgazdaság leg­kisebb telepén, a Színi Fagyártmány Üzemben. Huszonnyolc környékbeli­nek ad munkát a két épü­letből álló kis üzem. Igény ás lehetőség is lenne a fejlesztésre, mint ezt Dic- házi András üzemvezetőtől megtudtuk. Jelenleg többnyire fél­késztermékeket — par­kettaanyagot, bányászati rakodólapelemet — gyár­tanak, cserből, tölgyből, fenyőből. Évente 15 millió forint értékben termelnek, ebből 20—25 százalék a tő­kés export. A svédeknek parkettát, az olaszoknak csomagolóanyagot, s a ha­zai piacra nyélárut, nyúj­tófát készítenek. A magán­erős építkezések fellendü­lése egy kis váltást ho­zott a termékösszetételben, hiszen azóta gyártanak mívesen esztergált kerítés- léceket, erkély- és lépcső­korlátot. Ígéret hangzott el arra, hogy új faipari ész­téi gát kapnak, amellyel még több új termék ké­szülhetne. Azért szívesen mutatják a 30 éve műkö­dő gépmatuzsálemet is. Mészáros István és Szűcs István éppen előkészíti a darabolásra váró fát, 20, illetve 14 éve dolgoznak itt. Előtte mindketten in­gázók voltak, de mióta itt helyben megkeresik a 6—6,5 ezer forintot, köny- nyebb a családnak is. Né- hányuk felesége is itt vál­lalt munkát, igaz nem könnyű, de legalább nem kell utazgatniuk. Mindannyiuik közös óha­ját fogalmazta meg az üzemvezető, amikor azt mondta: szeretnék, ha a gépek, épületek lehetőség szerint megújulnának, hi­szen vevő van a evártmá- nyokra, és ebben az úgy­nevezett elmaradott tér­ségben még több ember­nek teremthetnének mun­kalehetőséget. obe — fi Az újságárusoknál is kapható f A Borsodi Műszaki-Gazdasági Elet legújabb száma A Borsodi Műszaki-Gaz­dasági Élet című, negyed­évenként megjelenő folyóirat legújabb száma — már kap­ható az újságosstandokon —, zömében egyetlen esemény, az idén immár 25. alkalom­mal megrendezett borsodi műszaki hetek eseménysoro­zata előadásaira épít. A lap egyik legérdekesebb írása­ként tartható számon dr. Tétényi Pálnak, az MSZMP KB tagjának, az OMFB el­nökének megnyitó előadása, melyet a műszaki hetek al­kalmából tartott Miskolcon. Mint az írásból kiderül, ma egyre nagyobb jelentősége van a hazai tudományos ku­tatásnak és műszaki fejlő­désnek, amely alapvetően meghatározza társadalmi elő­rehaladásunkat, ezen belül is az ipari fejlődést. Az írás egyben arra is választ ad, hogy mi az, amit eddig nem éppen a legjobban végez­tünk, s azért, hogy ez a gya­korlat megváltozzon, melyek a legfontosabb teendők az elkövetkezendő hónapokban és években. Hasonlóan érdekes az az olvasmány, melyben a szer­zők áttekintést adnak a 75 évvel ezelőtt alapított De­cember 4. Drótművek eddi­gi munkájáról, a fejlesztések legfontosabb állomásairól. Szó van az írásban a gyár előtt álló azon feladatokról is, amelyeknek a megvalósí tása elengedhetetlen ahho: hogy a sajátos termékszer kezettel bíró gazdasági egy ség a jövőben is eleget te gyen a piac igényeinek, s lé pést tartson a nemzetkö; fejlődéssel. Ugyancsak ebbe a számban olvashatunk a Építésügyi Tájékoztatási Kő; pont észak-magyarországi ir formációs irodájának fennállás óta eltelt időszak ban végzett munkájáról, s egyre szaporodó feladatokra Ezenkívül a lapot kézbe v« vők áttekintést kaphatnak megyei távhőszolgáltató vá lalat jelenlegi helyzetéről < a távlati fejlesztési el képzi lésekről is. — csákó —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom