Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-14 / 242. szám
1987. október 14., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szőlőről - október havában E z évben az ország szőlőtermesztő gazdaságai között kevés olyan szerencsés akad. mint például a bogácsi Hórvöl'gye Tsz, ahol a több, mint 250 hektár közös és bérbeadóit szőlőterületről összességében 110 mázsát meghaladó átlagtermést takarítottak be. A bogácsi — de ide sorolhatnám egész Bükkalját — példa idén ugyanis kivétel, mondhatnánk az illető üzemek számára ritka szerencse. Sajnos, ha valahol naplószerüen vezetik a magyarországi szőlő- és bortermelés históriáját, akkor abba az idei év eseményeit. s az ezekből fakadó eredménytelenséget bizony, nem aranybetűvel írják be. Ellenkezőleg. országszerte — a kivételektől eltekintve — fekete betűs ez a krónika. hiszen az utóbbi évek egyik legalacsonyabb termésátlagát regisztrálja az utókor számára a jelen híradás. Sőt. az utánunk következők nemcsak arról értesülnek ezekből a feljegyzésekből. hogy például To- kaj-Hegyalján nektár idén alig csepeg! Hanem arról, a talán még szomorúbb tényről is, hogy bizony, a szokásosnál szigorúbb tél a szőlőültetvények nagy részében több év termését negatívan befolyásoló kárt okozott. Közel ezer hektár a kipusztult terület, s, ugyancsak ezres nagyságrenddel mérhetők azok az ültetvények, ahol egy-két évnek el kell telnie, hogy a termőalapok ismét kifejlődjenek, regenerálódjanak. Szóval, 1987 szőlőszürete (már ahol van, lesz egyáltalán szüret, hisz' nemegy szőlőtermesztő településünk határából kiskosárral is haza lehet vinni az össztermést) nemigen a bőség szürete. Ez esztendőben a befektetett emberi áldozatokat. a munkát nem követi a természet áldása. Márpedig ahol híjéival van a szőlő, ott a forint sem sok! Megyénk amúgy sem tőkeerős szőlősgazdaságai közül sokan — figyelembe véve a kár mértékét, ami meghaladja az egy milliárd forintot — várhatóan ezt a gazdasági évet veszteséggel, vagy legalábbis alaphián.v- nyal zárják. Márpedig ez azt jelenti, hogy ezzel tovább gyengül a borsodi agrárszféra már amúgy is siralmas pénzügyi pozíciója. Illetékes megyei szerveink — kellő felelősséggel — a nyár elejére elkészítették azt a pontos és minden részletre kiterjedő felmérést, ami reális helyzetképet rajzol az ágazat pillanatnyi állapotáról, a fagykár okozta kiesések mértékéről, jövőre várható hatásáról; s nem utolsósorban megfogalmazza a gondokat, nehézségeket enyhítő pénzügyi tervjavaslatokat, s az. ezekkel összefüggésben teendő gyakorlati lépéseket. Ebből a MÉM- be, a TOT-ba továbbított jelentésből napnál is világosabb kép rajzolódik ki a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szőlőültetvény-állomány pillanatnyi helyzetéről. Megtudhatjuk belőle, hogy a megye 6858 hektár nagy- és kisüzemi szőlőültetvénye., 13,4 százalékán. A Bős-nagymarosi Vízi- erőmű-rendszer építéséhez különleges betont kísérleteztek ki az Építéstudományi Intézet szentendrei telepén. A nagyberuházást kivitelező Vízügyi Építő Vállalat megbízásából az intézet több száz különböző összetételű minta közül választotta ki azt a néhányat, amelyek egy átlagos betonnál jobban terhelhetők, ellenállnak a víz- nyomásnak, fagy- és kopásvagyis 922 hektáron már csak a „balta segít". Ekkora nagyságéi a teljesen kipusztult szölőállomány. S még ettől is több, 4075 hektár az a terület, ahol a lörzseihaiás különböző mértékű. illetve tőkehiányok keletkeztek. Ez utóbbi ültetvények teljes regenerálódásához is évek szükségeltetnek. Ezekből az adatokból a laikus is megérti: a károk nemcsak idén érintik anyagilag kedvezőtlenül a termelőket, sajnos, a pusztulás mennyisége, milyensége szőlőtermesztésünk. borászatunk jövőjére is kihat. Az említett megyei fagykárösszesítő közérthetően hangsúlyozza: a termelők (nagy- és kistermelők egyaránt) tőkehiány következtében nem tudják felszámolni a tőkehiányt. az ültetvények újratelepítését, pótlását, a kordonkarok újrane velősét önerőből nem képesek megvalósítani. Következésképp kérések születtek, a kormányzati szervekhez kérések fogalmazódtak meg, amelyeknek továbbítása óta hónapok teltek el. Eddig sajnos. várakozással és eredménytelenül. Azt ugyan nem állítjuk, hogy az ellelt, meleg nyári hónapokban nem történt semmi ez ügyben. Mert történt. A különböző szervek, bizottságok többször is megtárgyalták a károsodás minden részletét. Csak hát ebből, eddig egyetlen fillér támogatás, segítség nem érkezett a bajba jutott üzemekbe, A Teszöv egyik illetékesétől értesülve tudom, hogy most már van egy valamiféle kész tervezet, ami — az informátor szavai! idézve — ..minimális forintot gurít az üzemeknél;". Ám rendkívül bonyolult ez az egész helyzetkép, mivel a megyei felmérés ellenére állítólag minden üzemnek újra. külön költségvetést kell készíteni a károkról, s a „kedvezményekre" külön, egyénileg kell pályázni. Talán nem véletlen, hogy ezeknek az országos tanácskozások tapasztalatainak, keményebben fogalmazva „gittrágá- sainak", pocsolyát sem felkavaró „eredményei" után az egyik résztvevő rezig- náltan jegyezte meg: elefántok szerelméből egérke született. S talán az sem véletlen, hogy egyik érdekelt kárt szenvedett üzemünk elnöke Csokonai szavaira analóg — miszerint az is bolond, aki poéta lesz Magyarországon —, azt bátorkodott mondani: az is bolond, aki ültetvényt telepit Magyarországon. A keserűséggel megfogalmazott gondolat túlzásai ellenére is tartalmaz igazságot, Hiszen fát nem egy évre ültet az ember, szőlőt nem azért telepit, hogy a következő évben kivágja, s esetleg jobban fizető mákot ültessen a helyére. S míg a növénytermesztés bármelyik növénye — ha szerény mértékben is —, de már ugyanabban az évben jövedelmez, addig például az ültetvénytelepítésnél négy-hat évig jobbára csak a költségek halmozódnak. Az ültetvényes gazdaság kétszeresen kiszolgáltalotállóak. Ehhez mindenekelőtt szennyeződésmentes, meghatározott szemnagyságú sóderre van szükség. Az építkezés helyszínén kitermelt kavics erre nem volt megfelelő, ezért végül is a hegyeshalmi kavicsbányából hozzák az alapanyagot, a cementet pedig a bélapát- falvai gyárból. A különleges betonba többféle kémiai adalékot is kevernek, amely a fagytürő képességet növetabb. Egyrészt a gazdaság- politika, a piac, a szabályozás, másrészt az időjárás kénye-kedvének. Ha valahol. akkor ezeknél a gazdaságoknál. s persze az ültetvényt művelő, gondozó kistermelőknél is szükséges a termelési és pénzügyi biztonság, s olykor-olykor — mint jelen esetben — a segítség. Tudomásul véve az idei év „szőlő-gondjait” sokan teszik föl a kérdést: s hogyan tovább? A kivágott, kipusztult szőlőtőkék helyén néhány év múlva fog-e díszleni furmint, hárslevelű, vagy kékfrankos, olasz- rizling? Lesz-e hozzá termelői kedv, lesz-e elég vállalkozó? S ha ezekből nem lesz hiány, lesz-e elegendő szaporítóanyag az újrakezdéshez? Az újságíró, ki új és régi szőlősgazdák közölt gyakorta megfordul, kellő óvatossággal ugyan, de optimista. Hisz' épp a szőlőtermelők tudják, hogy öl- liz év átlagában a szőlő többet hálás, mint hálátlan. Minden bizonnyal ezt tudva. meg bekalkulálva az új jövedelemadó háztáji termelésre vonatkozó kedvezményeit, volt, van-e a nehéz év után is túljelentkezés az ónodi, bocsi, borsod- sziráki tsz-ek. vagy a Nagymiskolci Állami Gazdaság gesztorságával szervezett, illetve szervezendő szőlőtermesztő szakcsoportokba. Egyébként is, főleg a régi szőlőtermesztőknél e riek- tártermö növény több. mint pusztán pénzforrás! Ez a nagy érzelmi kötődés, ami jellemzi, már századok óta ember és növény kapcsolatát. a szőlő kiváltsága, sajátságos privilégiuma. Ami pedig a szaporítóanyag-ellátást illeti, a kezdeti reménytelennek tűnő helyzet után, hogyha nem is lesz' zavartalan, az igények nagy részét sikerül majd kielégíteni. Épp a minap írtunk róla. hogy idén Hegyalján az átlagostól jobban eredtek az oltványok, vagyis a tervezettől több szaporítóanyagot tud forgalomba hozni a borkombinát. Történelmi borvidékünk esetében némi köny- nvítés az is, hogy megtörve a’ korábbi tilalmat, miszerint csak furmint, hárslevelű és muscat lunel fajtákat szabad telepíteni, ez évtől egész Hegyalján engedélyezik a tokaji bor karakteréhez közelálló, ám a hagyományos fajtáknál fagytűrőbb, jól cukrosodó fajták, fajtajelöltek, így a Badacsony :i, a Tárcái 1 és a Tárcát 7 telepítését, néhány gazdaságba pedig üzemi kipróbálásra a Zengő és Zenit fajtákat. Ü gy kezdtem, idén — Bükkalja szerencsésebb helyeit leszámítva — nem lesz bő szüret. Üres puttony, üres hordó viszályt szülhet, ám úgy vélem, az igazi szőlősgazda mar túljutott a kesergéscn. Sokkal inkább a jövőre gondol, amikor talán csak lesz újra szőlő, és remélhetnie í lágy kenyér is. Hiszen tudnia kell. és meggyőződésem. hogy tudja is: szőlőt művelni optimizmus, hit nélkül teljesen reménytelen vállalkozás. Hajdú Imre li. illetve a cement kötését lassítja. Ez utóbbit az építés technológiai menete kívánja meg. A betonmintákat laboratóriumi körülmények közölt, többirányú nagyfokú terhelésnek vetették alá, túlnyomásos vízben figyelték ellenállóképességüket. a szilárdságot törőgépekkel ellenőrizték, a hőmérséklet változással szembeni ellenállóságot pedig a minták hűtőszekrénybe, illetve meleg vízbe helyezésével vizsgálták. Különleges beton a vízi erőműhöz Fülecselő volt a drótgyárban Nyugdíjba ment az utolsó mohikán Nehéz pióbatétel előtt állt Kasuba Ferenc néhány nappal ezelőtt: olyat kellett csinálnia, amihez eddig még nem volt gyakorlata, pedig negyvenhat, munkával eltöltött esztendő van mögötte. — Nem tudtam, hogy miképp kell leszámolni .. . Hová, melyik ügyintézőhöz kell menni . . . Ilyet én, több mint negyven évvel ezelőtt csináltam. No, de sajnos ennek is eljött az ideje. „Megbecsültek, így aztán maradtam” Szomorú az öreg. Szinte nincs a gyárban, a December 4. Drótművekben olyan ember, aki me ismerné. Ügy tartják, ő a cég utolsó mohikánja, hiszen nálánál régebben senki sem dolgozott itt. Négy év híján fél évszázada. hogy először tette be lábát a gyár kapuján, a napra ma is pontosan emlékszik: — Tizennégy éves suhanc voltam, s 1941. január 16-án jöttem .ide dolgozni... Most már nyugdíjas. Szeptember utolsó munkanapja számára az utolsó aktív munkával eltöltött nap volt. Hosszú az életút, a hetvenöt éves múltra visszatekintő drótgyár történetének majd kétharmadát Kasuba Ferenc is irta. — Felsőzsolcai vagyok, mint oly sokan mások a drótgyárban — mondja. — Még most is. de korábban főleg igen meghatározó volt Zsolca és a gyár viszonya, sok-sok évvel ezelőttre nyúlik vissza a kapcsolat. Hogy ezt mi. vagy ki hozta létre, magam sem tudom, talán az, hogy a zsolcai szakemberek mindig megbecsültek voltak itt. s akit ők beajánlottak ide munkásnak, azt kedvelték, mert megbecsülte a munkahelyet, s tett is annak érdekében. Engem például a szocdem párti Halász Józsi bácsi hozott ide. aki annak idején a lakatosműhely- nek volt a csoportvezetője. Olyan mindenes lettem, ma úgy mondanák, kifutófiú. Jól éreztem magam, hiszen munkám volt. gyárban dolgozhattam, s méghozzá jó hírű gyárban. Egy-két év múlva azonban el kellett mennem, otthon muszáj volt segítenem a szüleimnek, akiknek nyaranta aratási szerződésük volt. nekem is kaszát kellett fognom. De a felszabadulás után egv évvel már itt voltam. Visszahívtak, én pedig szívesen jöttem. Tóth Istvánnak hívták az első munkásigazgatót, a gyár akkor szovjet parancsnokság alatt állt. Soroljam a szovjet parancsnokokat...? — Szóval visszajöttem, méghozzá ide. a sodróműbe, ahol is mostanáig dolgoztam. Romokban volt akkoriban a gyár, négy pászma- és egy kötélgép működött, mindösz- sze a csarnokban. Délelőttönként kötelet gyártottunk, délutánonként építettük az üzemet. Egyébként erre az 1946-os esztendőre a mai napig szívesen gondolok vissza: ez évben ismertem meg a feleségemet, akihez csakúgy, mint a gyárhoz, azóta is hűséges vagyok. És hát ebben az évben jelent meg a forint, ekkortól lett igazán pénzben mérhető értéke a munkánknak. Előbb kisegítő voltam egy kölélgá- pen, később lettem kötélgyártóvá. Ezt, alig két évtizede ismerik csak el szakmának. — Mondom, hűséges alap- természetű vagyok, soha, egy pillanatig sem fordult meg a fejemben az, hogy itthagyjam a céget. Volt pedig rosszban is részem, de maradtam. Megbecsültek, s ez kötelez ... Anyagilag is, erkölcsileg is egyaránt elismerték munkámat. Szép számmal kaptam kitüntetéseket is, valamennyire — legyen az. akár a sztahanovista jelvény, a vállalati kiváló dolgozó, a kiváló kohász. a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozata, vagy a Haza Szolgálatáért arany fokozata — igen büszke vagyok. Itt, a drótgvár- ban lettem párttag is. tíz évig voltam titkára az 5-ös alapszervezetnek. — Sok-sok ezer tonna kötél átment a kezem alatt a 46 év során. Sókan kérdezték már tőlem, hogy ezzel a vékony alkattal, hogy a csudában tudom mozgatni azokat a ménkű nehéz köteleket! Tény, nehéz fizikai munka a miénk, s még most is az, amikor géppel, c nem pedig kézzel fülecselünk. Akad olyan kötél, amelynek métere több. mint öt kilót nyom, s hát sok-sok méternyi van ebből. Tudni kell hová nyúlni, tudni kell a kötelet megfogni, s már mindjárt könnyebb lesz. A rutin ... — Azt hiszem, nem fogok unatkozni nyugdíjasként sem, építkezik az egyik lányom, nekem is ott a helyem. Meg aztán már szóltak itt is. számítanak rám a jövőben is. Jövök, hogyne jönnék, ámbátor az adó ... De hál a drótgyár volt nekem a második otthonom, végleg szakítani vele nemigen lehet.. (illésy) Uborka, lucerna, vöröshere.,. Gyűlik a vetőmagnak való Változó terméshozamok A kapások betakarítása mellett most van az ideje az aprómagvak begyűjtésének is. A Vetőmagtermeltető Vállalat megyénk természeti adottságait kihasználva, a nagyüzemi gazdaságok pedig a földrajzi adottságokkal élve. az idén is jelentős területen termesztettek nagyüzemi körülmények között vetőmagot. Az időjárás ezekhez a növényekhez sem volt kíméletes, a hozamok elmaradtak a várttól. Ám, ahol' a termés kifogástalan volt. ott jelentős összegeket hozott a termelőknek, ami most különösen. jól jött. az egyéb szántóföldi növények gyengébb hozama, így a kevesebb bevétel miatt. A bekecsi tsz-ben most az uborkamagot takarítják be, amelyet exportálnak is. Ez a növény igencsak meghálálja a gondozást, mert az uborkamag mázsájáért 20 000— 28 000 forintot fizetnek, s ez még akkor is jelentős ösz- szeg, ha az idén csak 100— 150 kilogramm termett egy hektáron. Befejeződött a másik, jellegzetesen kerti növény, a bokorbab betakarítása. A bekecsi tsz mellett a sajó- várnosi, hernádnémeti. mezőkövesdi közös gazdaságok termesztették ezt nagyobb területen. összesen több mint 1000 hektárról takarították be, s a hektáronként ha nem is kimagasló, de átlagosan 10 mázsányi szemes termést hozott. A termés — csirahiányossága miatt — nem teljes egészében alkalmas továbbültetésre. ezért kevés a vetőmagnak való. A lucerna és a vöröshere magfogásával sem mindegyik termelő elégedett. Lucernából Borsodivánkán. Mezőkövesden. míg vörösheréből Tiszakarádon termett elfogadható mennyiség, ami a jövedelmezőségben is megmutatkozik.
