Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-11 / 214. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. szeptember 11., péntek „Emelem poharam Tokajra!" . / . ■ ; :.í': . : . : „ . . . fogadom, hogy a tokaji bor jó hírnevét megőrzőm, s öreg bitem.” Robert Tinlot úr az eskü szövegét mondja. Szerdán este Tokajban, a hírneves Rákóczi-pincében — miután sikeresen eleget tett a nagytanács által kiszabott feltételeknek, vagyis jártasságot mutatott a gumicsővel történő borfejtésben és a gönci hordók abroncsvasának ráverésé- ben, illetve ezt követően letette az ünnepélyes fogadalmat, miszerint: mindig és mindenhol terjeszti a tokaji bor jó hírnevét — látványos külsőségek közepette Mitró' László, a tokaji Vinum Regum Rex Vinorum Borlo- vagrend nagymestere tokaji borlovaggá ütötte Robert Tinlot úr at-, a Párizsban székelő Nemzetközi Szőlészeti és.. Borászati' Hivatal igazgatóját. Az ünnepélyes ceremóniát borbemutató követte, melynek keretében dr. Bodnár Sándornak, a lovagrend főkamarásánák szakmai irányításával a lovagrend újdonsült , tagja érzékszervi- leg ismerkedett meg e tájegység néhány, kuriózumnak számító nedűjével. E — Tiplot úr részéről nagy tetszést és elismerést kiváltó — kortyolgatás után 'kértünk rövid interjút a Közös Piac borászati bizottságában is tevékenykedő nemzetközi tekintélyű szakembertől. — Bár személyesen először járok e nagy hagyományú borvidéken, természetesen hírnevét régóta ismerem. Borai előtt, sok híres francia elődömhöz hasonlóan, mindig hódolattal tisztelegtem. A legutolsó élményszerű találkozásom Tokajjal a közelmúltban történt, mégpedig Pap Miklós gyönyörű könyvének, A íokaji-nak lapozgatása közben. Külön öröm számomra, hogy a szerzővel itt, a helyszínen személyesen is találkozhattam és gratulálhattam neki. — Ön a mai naptól a tokaji borlovagrend tagja. Mit jelent ön számára e cím? — Igen-igen nagy megtiszteltetést, s ezt most ne udvariassági bókként értse. Ügy gondolom, ez az érzés természetes is, hiszen a világ egyik leghíresebb borának a tiszteletbeli szolgálója lehetek. Egy honfitársam a XVIII. század végén könyvet írt a világ összes számon tartott boráról, bortermelő tájáról. Ebben a ■könyvben az Önök boráról egyebek közt azt írta: „A tokaji a világ legnagyobb likőrbora." — S igazgató úr, mit mond ön a tokajiról? Megkérem, az imént kóstolt bormintákról adjon rövid szak- véleményt! — Az első mirtta, az 1985- ös tokaji furmint azt igazolta: jó alapokon állnak e borvidéken. A második borról. az 1981-es száraz szamorodniról versben kellene szépet mondani. Finomsága, bukója alapján teljesen egy színvonalon áll a világ legnagyobb boraival. Elhiheti nekem, hisz’ kóstoltam maisok nagy bort a világon. A harmadik nedűt, az 1979-es évjáratú édes szamorodnit sajátosan dicsérem: meghagyta a szomjamat. Vagyis az ember kíván utána valamit . . . Ami pedig azután jött, az valóságos győzelmi menet volt. Kezdve a három puttonyos aszútól a hat puttonyosig. A napkirály XIV. Lajos minden bizonnyal ez utóbbi kortyolgatása közben mondotta azt a híres szállóigéjét: királyok bora, borok királya. Én is úgy vagyok e borkülönlegességgel, hogy legszívesebben múzeumba tenném, s a palackban csodálnám aranyló színét. Félnék felbontani, ugyanis nagyon sajnálnám, ha elfogyna. — Nálunk, némi nemzeti büszkeséggel azt mondják: Tokajból a világon csak egy van. Mint kívülálló, ugyanakkor e szakterület nemzetközi ismerője hogyan véle.'- kedik erről? — Valóban, maguk hatalmas hírnév, nagy kincs örökösei. Őrizzék és öregbítsék! A maiak vállán nyugszik, a maiak szakértelmétől, e név, e bor iránti alázatától függ a tokaji jövőbeni hírneve. Remélem, e nagy felelősséget átérzi minden e témában érintett magyar szakember, vezető. — Hegy alján szerzett első személyes benyomásai alapján viszontlátjuk önt Tokajban? — Most csak a saját szándékom és vágyam nevében tudok nyilatkozni. Ezek egyértelműen arra biztatnak: e szent helyet többször is látni kell! Szóval, a legközelebbi viszontlátás reményében — s egyúttal a mostani vendégszeretetük köszönetéként —: emelem poharam Tokajra és Magyarországra! (hajdú i.) Fotó: Laczó József Tegnap, szeptember 10-én magas szintű szovjet delegáció tett látogatást a Diósgyőri Gépgyárban. A program során dr. Énekes Sándor vezérigazgató tájékoztatást adott a gyár gazdasági tevékenységéről, s ezt követően. Gáspár József pb- titkár értékelte a gyár kommunistáinak termelést segítő munkáját. A tárgyalás során behatóan elemezték az együttműködés tapasztalatait, majd több gyáregység megA Hazafias Népfront mellett működő Fogyasztók Tanácsa és a Népi Ellenőrzési Bizottság városi és megyei szervei eddig is kapcsolatban álltak egymással. De nincs olyan kapcsolat, amelyet ne lehetne még jobbá tenni — ez vezette a HNF Miskolc Városi Elnöksége mellett működő közjogi munkabizottságot arra, hogy tegnapi soros ülésén a népi ellenőrök munkájáról tájékozódjon. Mint Lakatos Attila, a Miskolc városi NEB elnökének beszámolójából kiderült, tavaly az új üzemeltetési formájú kereskedelmi egységedet, a főként élelmiszert termelő vállalatok munkáját vizsgálták a fogyasztói értekintésére került sor. A délutáni órákban bensőséges ünnepségen a szovjet delegáció vezetője az együttműködésben elért eredményes munkáért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége által adományozott állami kitüntetéseket adott át: Dulai Pál esztergályosnak, dr. Énekes Sándor vezérigazgatónak, Szabó József főkonstruktőr-helyettesnek, Török József hegesztőnek és Varga István termelési igazgatónak. dekvédelem szempontjából. Jelenleg az alkoholfogyasztás visszaszorítására tett intézkedések hatását elemzik, a közeljövőben pedig á magán- kereskedők és magán árufuvarozók tevékenységét veszik nagyító alá. Ezek a témák szorosan kapcsolódnak az országos vizsgálatokhoz és. a fogyasztók érdekének védelméhez. Ezért is kérte a bizottság elnöke a közjogi munkabizottság tagjait, hogy legyenek segítségükre, akár tevékeny részvétellel is. Kapcsolatukban kapjon nagyobb súlyt és mélységet a társadalmi tulajdon és a vásárló védelme — ebben a közeljövőben még jobb partnerekké kell hogy váljanak. Az ország energiaigényének kielégítésében és a lakossági szénellátásban nagy szerep hárul a Miskolci Bányaüzem lyukói kollektívá-. jára. Ezért, a kialakult hagyományoknak megfelelően minden év tavaszán és őszén kommunista műszakokat szerveznek Lyukóbányán. Az elkövetkezendő hétvégeket ismét munkával töltik a lyukói bányászok. Az öt plusz 2-es üzemrendben dolgozók szeptember 12—19 —26-án a délelőttös műszakban, míg az ettől eltérő .munkabeosztású föld alatti termelő munkahelyek bányászai 13-án, 20-án és 27- én tesznek eleget társadalmi munkavállalásuknak. A jó termelési eredrrié- n.yek érdekében az ’ üzem műszaki vezetése gondoskodik a zavartalan termelés feltételeiről. Az elkövetkezendő kommunista műszakok termeléséből befolyt összeg egy részét az alacsony nyugdíjjal rendelkező bányászok támogatására, a hajdúnánási üdülő további korszerűsítésére fordítják majd.- cs Együtt a fogyasztókért Meghalt Garai Gábor Az innovációs negyedév keretében Konferencia a folyamatos öntésről Az LKM-ben zajló innovációs negyedév keretében tegnap rendeztek először tudományos konferenciát a folyamatos öntésről. A Kombinált Acélmű tanácstermében megjelent elméleti és gyakorlati szakembereket Sípos István, az LKM innovációs főmérnöke köszöntötte. Ünnepélyes megnyitójában dr. Tolnay Lajos, a vállalat műszaki igazgatója kifejezte reményét, hogy az első ízben megrendezett konferencia a rangos események sorába kerül, s több hasonló követi. Mint mondta, az LKM-ben 1955-ben kezdték a folyamatos öntést, sajnos, a próbálkozás akkor abbamaradt. Később külföldi gépek vásárlására kényszerült a kohászat, de még mindig meglehetősen alacsony a folyamatos öntés aránya. A módszer jelentőségét az adja, hogy folyik a kohászat átalakítását célzó koncepció kialakítása, s ebben jelentős szerepet szánnak a- folyamatos öntésnek. A világ élenjáró kohászati üzemei azt példázzák, hogy ott gazdaságos a kohászati termelés, ahol a folyamatos öntés aránya meghaladja a 80 százalékot. Az LKM-ben legalább 65 százalékra kívánják emelni az arányát a közeljövőben, ezért is jelentős a mostani konferencia. A vállalat vezetése három- évenként szeretne hasonló rendezvénynek helyt adni, remélik, hogy a későbbiekben nemzetközivé és több szekciójává válik. Erre azért is szükség van, mert a gyakorlati tapasztalatoktól a számítástechnikáig sok témakört felölelnek az elhangzó előadások. Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Garai Gábor, Kdssutli-díjas költő, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagja, a Látóhatár főszerkesztője, szeptember 9-én, életének 59. évében, rövid, súlyos betegség Ha egy magyar üdülni vágyó úgy dönt, hogy Bulgáriát választja úticéljául, odaérkezve útón-útfélen magyar szavakat hall; itt is, ott is honfitársaiba botiik. Nem csoda, hiszen a kellemes és olcsó tengerparti üdülőhelyek nemcsak a kispénzű látogatókat vonzzák. Aki pedig ebbe az országba látogat, többnyire faragott dobozokat, bőrdíszműves árukat, rózsaolajat, kerámiákat vásárol itthon maradott rokonainak, avagy saját magának emlékbe. Nem ismeretlenek tehát előttünk a bolgár népművészet alkotásai. A Rónai Sándor Művelődési Központ előcsarnokában kiállított tárgyak, a bolgár népművészet darabjai, várják a látogatókat és .a vásárolni szándékozókat — ráadásul sokunkban kellemes emlékeket idéznek. Jobbára nem ismeretlenek előttünk a díszes, barna, ci- pőcske alakú hamutartók, a kávéskészletek, a szépen faragott kis és nagy oigaret- tatartók és ékszerdobozok, a piros és nyers színű szőbte(Folylatás az 1. oldalról) személyes, de csak akkor tudja betölteni funkcióját a művészet, ha a mű visszhangra talál a nézőkben. A most bemutatkozó .kilenc fiatal művész — Győr- fi Lajos, Tracy Mackenna, után elhunyt. Temetéséről később intézkedünk. MSZMP Központi Bizottsága, Művelődési Minisztérium, Magyar írók Szövetsége, a Látóhatár Szerkesztősége sek, térítők, vagy más használati és dísztárgyak. Amiért azonban valóban érdekesnek tartom ezt a mostani — Bulgária nemzeti ünnepének tiszteletére rendezett — kiállítást, az nem az elhozott és megvásárolható tárgyakban keresendő. Ami valóban bepillantást enged egy másik nép hagyományaiba, ősi és ma is élő kultúrájába, azt a falakon elhelyezett színes fotók mutatják, érthető, világos, rövid képaláírások magyarázzák. Ezeken a fotókon megjelennek a bolgár néphagyományok és népszokások jellegzetes alakjai — akárcsak nálunk a betlehemesek, vagy a busók —, jellegzetes öltözetükben. A fotográfiák érzékeltetik az álarcos, maskarás felvonulások résztvevőit, tükrözik az ősi kultikus szertartások és karneválok hangulatát. A fényképeken megjelenő életdarabkák azt hiszem érdemesek a megtekintésre és az elgondolkozásra is. Bíró Lajos, Sirpa Hannele Ihanus, Márkus Péter, Heini Schorno, Farkas Ferenc, Pogány Gábor és Mikó Diána),— Cmuhkáit’ egyébként e hó végéig láthatják az érdeklődők. Cs. A.—B. I. Bolgár népművészet — mg Nemzetközi kiállítás Tokajban Ha hangol a zenekar... A .koncert előtt mindenki húzza, fújja a magáét. A hegedűs megfeszíti a húrt, a rezesek kellő állapotba hozzák a' pi.köpöt, a dobosok a verőket pörgetik, a fuvolás elereszt néhány bravúros futamot, a bőgő brum.mog. Bábeli a hangzavar. Ilyenkor még semmi sem emlékeztet arra, hogy itt olyan előadás készül, amelyben együtt kell játszania, élnie a zenekarnak. A gondosan kikészített kották parancsaitól .nem lehet eltérni. Nem szabad melléütn.i, később belevágni, ütemet téveszteni, az eredeti programtól eltérni. De figyelni kell a karmesterre is, hiszen a mű szab-, ta határokon belül ő dirigál; övé a legnagyobb siker és érdem, ha az elő adás vastapsot kap, ha a közönség felállva ünnepel. Ha a zenekar hangol, akkor még minden lehetséges. Megbicsaklik a dallam, elpattanhat egy húr, felhangok, az eredeti opusba nem illő variációk is elhangozhatnak. A közönség és a mester is tudja ezt. Hangolni, hangolódni muszáj, hiszen merev ujjakkal, előkészítetlen, hangszerekkel a siker reményében nem lehet nekivágni a produkciónak... És persze, nemcsak a hangversenytermekben van így. A sportoló a verseny előtt melegít, az' esküvőt szükségképpen megelőzi a leánykérés, a városépítést a rombolás, egy újítás bevezetését a korábbi gyakorlat tagadása. Fia hangol a zenekar, s abban a reményben, hogy készül a „remekre”, elfogadható és szükségszerű ez a kakofónia. A fegyelem és a figyelem, az együttjátszás viszont parancs, ha felgördül a függöny. Mint .minden hasonlat, persze ez is1 sántít. A képes beszéd csak jelez valamit, de nem magyaráz, nem minősít. Olyan változásnak nézünk elébe, amelyet könnyebb körülrajzolni, mint pontosan prognosztizálni. Nemcsak a véglegesen elfogadott program híján, hanem a vita miatt is . .. Hangol a zenekar. Készülünk, hogy a felkészültség teljes arzenálja álljon rendelkezésre. Az országgyűlési képviselők választóikkal találkoznak és cserélnek eszmét. Pánt- és tömegszervezeti testületek tárják elő az érveket és gyűjtik .az észrevételeket. Rendeznek ke- rekasztal-konferenciát, ahol és amikor a résztvevők szögletesen fogalmaznak. A kibontakozási program mellett szólt a páirttitkár. az esztergályos, a pap, az építész. Észrevételéit, kifogásait elmondta a párttitkár, az esztergályos,'a pap és az építész. Így kerek a világ. A személyek persze, nem ugyanazok. Oda-ide pattog a labda, hangol a zenekar, vélemények ütköznek. A minap a televízióban még pontos és szakszerű fogalommagyarázatot is hallottunk. Hozzáértő emberek azt bizonygatták, s meglepő módon . erre minden okuk megvolt, hogy a gazdaság és a társadalom stabilizációja nem jelent egyet .a jelenlegi helyzet konzerválásával. Jelesen; a kívánt stabilizáció a kibontakozást segítő mozgásokat van hivatva fölgyorsítani. Világos a képlet? A majdani koncert hallgatója, részese és 'résztvevője nem tud zenét szerezni, nem nagyon ismeri a kottát, s karmes'terssgre sem vállalkozik. Mégis: okozója, serkentője lehet a sikernek vagy a sikertelenségnek. Mért 'tapsolhat és fütyülhet. Ráadást kérhet, vagy pedig passzív rezisztenciába vonulva, véget vethet az előadásnak. Ám, aki ünneplőbe öltözik, s ünneplőbe öltözteti a lelkét, az aligha ellendruk- kerként készülődik, s vált jegyet az előadásra. Ismerj a forgatókönyvet, a .nagy koncert előtti zűrzavart, s tudja, hogy ott a kotta, s hittel hiszi, hogy ennek az ú jr ah angs zerel't előadásnak sikerülnie kell'. Az alapvető program a régi. de néhány vezető zenészt kicseréltek, gyorsabban kattog az ütemet meghatározó metronóm, s a repertoárban kevesebb a romantikus darab, több lesz viszont a pattogó hangú induló. Brackó István Egvíittmíiködési tárgyalás a Digépbei Kommunista műszakok a Miskolci Bányaüzemben
