Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-11 / 214. szám
1987. szeptember 11., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Képviselők a kormányprogramról A z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Parlament elé kerülő kormányprogram-tervezetet. A téma fontosságát bizonyítja, hogy — mint hírül adtuk —, a megjelent huszonnégy képviselő közül tizenhatan szólaltak fel. A képviselőcsoport üléséről szóló tudósításunkban terjedelmi okok miatt a felszólalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyűlés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részletesebben gondolataikat, véleményüket, javaslataikat. Dr. Bazsó György: — Kétségtelen, hogy az adóreform és a kormány stabilizációs programja időben elcsúszott egymástól, sajnos az adó „javára” — mondja dr. Bazsó György, ganadnai körzeti orvos. — Végül is, ha jól belegondolunk, a személyi jövedelem- adónak nem sok szerepe van a stabilizálásban, hiszen az ebből származó bevétel összege egyrészt kevés, másrészt pedig amúgy is szociálpolitikai célokat szolgál. S mint ilyen, nagy szükségünk van rá. Ám nagyon fontos, hogy igazságos legyen, noha 'jól tudjuk, ezt nehéz lesz megvalósítani. Idő kell hozzá. Az adóhivatal azonban azért van, hogy szolgálja ennek az ügynek az érdekét. És ne legyenek kiskapuk, kibúvók. Ne legyenek olyan példáink a jövőben, miszerint egy húszéves munkaviszonnyal rendelkező egyetemi docensnek kevesebb a bére, mint a televíziós hirdetésekből jól ismert néhány divatos szakma ifjú „művelőjének”. Félreértés ne essék, nem az utóbbiak, munkájának, á lebecsüléséről vari ázó, hanem az értékek helyreállításáról. Bérezési gyakorlatunkban ideje már eljutni arra a szintre, amelyben a társadalmilag hasznos munka nagyobb megbecsülésének élvét nem csupán valljuk, hirdetjük, hanem tapasztaljuk is. Fontosnak tartom azt is, hogy szociálpolitikai intézkedéseink valóban érjék el céljukat, azaz kapjon többet megélhetéséhez a család, a kisjövedelmű, az alacsony nyugdíjú. De mindenkor és mindenben az érdemesség, a rászorultság figyelembevételével. Az, aki még soha, semmit nem tett le az asztalra, az ne részesüljön kedvezményekben. Tudom, ez meglehetősen súlyos, kemény kijelentés. De ha ezt nem. tartjuk be következetesen. akkor az egész elhatározás hitelét veszíti, mert megint lesznek egy jó célt szolgáló intézkedésnek vámszedői. És a különféle jogcímeken szerzett juttatások egy kisebbfajta fizetéssel is felérnek ... — Az elmondottakon kívül. az augusztusi képviselőcsoport-ülésen szólt településpolitikánk fonákságairól is ... — Ebből csupán egyetlen példát említenék: a mai napig megoldatlan alapellátást. Vidéken élek, kis létszámú településen. Személyes tapasztalataim vannak tehát erről. Évek óta beszélünk a vidék és a város közeledéséről, mégis egyre távolabb kerülünk egymástól. Jogos türelmetlenséggel kérdezik tehát a falun élők: mikor lesz végre igaz, amit hirdetünk?... Választópolgáraim nevében sürgetem tehát azt a konkrét felemelkedést szolgáló programot, amely egyben garanciákat ad arra, hogy higgyünk is benne... (monos) Mire elég a pénz? Városgazdálkodási manőverek Az országban mindenütt a rosszmájúnk csak városga- rázdálkodási vállalatként emlegetik a városgazdálkodási cégeket. Az épületek és környezetük állapota láttán nem is alaptalanul, mert a látvány azt sejteti, hogy a havonta fizetett lakbérünk kifolyik a vállalat vezetőinek ujjai közül. Hia nem hagyatkozunk csupán az első benyomásokra, és belelapozunk például a Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat költségvetésébe, akkor változtatnunk kell véleményünkön. Nézzük meg azt, hogy ebben az évben milyen a cég pénzügyi helyzete. A kimutatás szerint 1987-ben összesen 136 millió forintot kellene elkölteniük. Ebből 45 milliót karbantartásokra, 43 milliót felújításokra, 48 millió forintot pedig üzemeltetésre (vízdíj, lépcsőházi világítás, házfelügyelők bére stb.). Ezt az összeget két forrásból teremtik elő. A lakosság lakbéreiből 77 millió forintra számítottak, az állami dotáció mértéke pedig 46 millió forint. Ez összesen 123 millió forint, tehát eleve 13 millióval kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Sajnos további 4 millió forintot le kell vonni a bevételekből. mivel ennyii lakbérhátraléka van a lakosságnak. — Tulajdonképpen 17 millió forinttal kevesebb a pénzük annál, mint amennyi a munkák elvégzéséhez kellene. Horniét tudják pótolni a hiányt? — Dotációra nem számíthatunk — válaszolta Gáspár Ferenc, a Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. — Manővereznünk kell, aminek egyik módja a felújításra szánt költségek megnyirbálása. — Kevesebb épületet újítanak fel? — Egyrészt csökken a felújítások száma, másrészt viszont hatékonyabb, szervezettebb munkával igyekszünk mérsékelni a költségeket. Ez utóbbit egyébként már régen szorgalmazzuk, ezért is próbáltuk versenyeztetni az építőipari részlegünket. A piaci hatások arra kényszerítették az itt dolgozó 160 embert, hogy csökkentve a költségeket, fegyelmezettebb munkát végezzenek. Kevesebb lett az igazolatlan hiányzás és a táppénzes napok száma. Ha már itt tartunk, akkor azt is elmondom, hogy a lakásfelújítási munkák nyereségérdekeltségi rendszerbe kerültek. Ez annyit jelent, hogy a kiadott munkák után szabályozott mértékű nyereséget lehetett elérni. Ez érdekeltté tette a dolgozókat abban, hogy az állami lakások felújítását egyenrangúnak tekintsék a vállalkozási munkákkal. — Mérhető eredményei is vannak az új ösztönzésnek? — Csökkentek a költségek és javuló minőség mellett meggyorsultak a lakásfelújítások. Ebben az évben például már a harmadik negyedévben' végzünk az 1987- re kiszabott feladatainkkal. — Ez azt jelenti, hogy a tervezettnél több épületet tudnak felújítani. — Sajnos nem így van. Hiába végeztünk három hónappal korábban a munkánkkal és tudnánk ez idő alatt újabb lakásokat felújítani, ha nincs több pénzünk ilyen jellegű tevékenységre. — Ügy értsem, hogy az év utolsó három hónapjában nem folytatják a felújításokat? — Mivel nincs rá pénzünk, leállunk az állami lakások felújításával. Marad a szabadpiaci munka, ami egyrészt jó -az államnak, mivel az állam számára is fontos intézményeket, épületeket újítunk fel, másrészt viszont rossz, mivel tovább romlik az állami lakások állaga, így aztán egyre több lesz a felújítatlan lakások száma, ami tovább növéli a karbantartási költségeket, tehát; végeredményben szaporodnak a gondok. — Mi lenne a megoldás? — Utat nyitni a felújításoknak, még ha azok most növelik is a kiadásokat. Amit megspórolunk a három hónap alatt, az jóval kevesebb annál, mint araeny- nyit néhány év múlva kell költenünk a karbantartásra és a felújításra együttvéve. Amíg erre nincs lehetőség, addig igyekszünk olyan munkákat előre sorolni, amelyek a szélesebb lakossági érdeket szolgálják. így például szeretnénk minél több lakásba bevezetni a gázt. Ahol ez szükséges, ott felújítjuk a fővezetékeket, vagy pedig elvégezzük a homlokzatok és a tetők javítását. Ezek ugyan átmeneti megoldásokat jelentenek, de egyelőre a kényszer diktál a városgazdálkodási vállalatoknak. Fónagy István A pénzügyőrök csak a szesz előállítását ellenőrzik. A pálinkafogyasztás már mindenkinek magán ügye. Magánügye? Borsodban évente négymillió liter pálinkát főzetnek ki... Négymillió liter pálinka ellenőrzés Ügyszólván hihetetlen, de hát a számokkal nem lehet vitatkozni: tavaly Borsod megye 108 szeszfőzőjében több, mint 4 millió liter pálinkát főztek ki. A megye minden állampolgárának jutna ebből öt liter ... * Váratlan ellenőrzésekre indulunk a Vám- és Pénzügyőrség miskolci vámhivatalának parancsnokával, Toldy Árpád pénzügyőr őrnaggyal és Vaszily István törzsőrmesterrel, a borsod- sziráki magán- és ia sajó- szentpéteri állami szeszfőzdébe. — Általában mindenütt rendben mennek a dolgok — magyarázza a parancsnok —, ám szükség van az ilyen szemlékre is. Ellenőrizzük a berendezéseket, az ólomzárakat, a könyvélést. Nem titkolt célunk ezekkel a viszonylag gyakori látogatásokkal, hogy még a kedvüket is elvegyük azoknak, akik valamilyen szabálytalanság elkövetésével kacérkodnak. A sziráki szeszfőzdénél csend honol. Lakat a kerítésen, üres cefréshordók árasztják magukból az átható, nem épp kellemes illatot. A tulajdonos, Buri Ferenc nem messze innen lakik, elmegyünk érte. Hozza a kulcsot, nyitja a főzdét. Tisztaság, rend, s a rézüstökön vékony porréteg fogad. — Augusztus 21-én főztünk utoljára, s ezen a hétvégén kezdünk újra ... Toldy Árpád később megjegyzi: . — A vámhivatal működési területén lévő szeszfőzdék — van belőlük harminchét — évés átlagban 8,3 hónapot üzemelnek. Közben tart a szemle. A pénzügyőrök tüzetesen átnézik a könyvelést, a plombákat, s egyeztetik a mérő állását is. Minden klappol. A szeszfőzdés felesége mondja: — Az idén talán kevesebb a gyümölcs, de azt hiszem nem lesz kevesebb a pálinka. Tavaly 43 ezer litert főztünk ki. Hektoliterfokonként harminc forint marad nálunk, ebből kell minden kiadásunkat fedezni, s ebből élünk meg. Nem panaszkodunk,'» jól jövedelmez ez a munka ... Köznyelvre fordítva: 2 liter 51 fokos (ez a maximum) pálinka főzetése 155 forint, ebből 125 forint a szeszadó, amit az állam javára kell befizetni. Nem kevés ez az összeg: 1986-ban a miskolci vámhivatal működési területén levő szeszfőzdék több, mint 72 millió forint szeszadót fizettek be. * Szirákon a csend, Sajó- szentpóteren viszont teljes nagyüzem fogadja a fináncokat. Bár az új főzde a nagyközség határában található, de a kéményből felfelé kúszó hialovány füst elárulja: javában tart a munka. Nincs ijedelem amikor meglátják a pénzügyőröket, A sajószentpéteri fözdében. Minden rendben találtatott... Fotó: Balogh Imre mindenki teszi dolgát továbbra. Vass Lajos régi motoros a szakmában, 1951 óta főz pálinkát, s rövid néhány éves megszakítással itt Sa- jószentpéteren. Tudja mit lehet, s tudja, mit tilt a törvény. Míg ia parancsnok és beosztottja a számlakönyveket vizsgálja el, ő egykedvűen ül, s válaszol kérdéseinkre. Biztos benne, nem találnak az ellenőrzők semmi szabálytalanságot. — Ez a főzde a Borsod Megyei Gyümölcsszesz- és Üdítőipari Vállalaté, s csaknem kizárólag bérfőzéssel foglalkozunk. A környék összes cefréjét .mi főzzük ki, az elmúlt évben hatvanhat- ezer liter pálinka került ki innen. Egészen biztos, hogy. az idén sem lesz sokkal kevesebb. Minden gyümölcsöt összegyűjtenék az emberek, amit másra már nem tudnának hasznosítani. Különösen az építkezőknek éri,, meg pálinkát főzni, egy liter — ha mindent belekalkulálunk — úgy 110 forintjukba van, lényegesen olcsóbb, mint a boltban. Persze akad olyan is, aki felajánlja pálinkáját az államnak eladásra. Egy rakacai társaságnak a közelmúltban majd 900, litert főztünk ki, s ezért ők csaknem 70 ezer forintot fizettek. De lényegesen többet kapnak érte ... Rövid, de alapos egy ilyen szemle. Alig fél óra múlva bólintanak a pénzügyőrök: rendben ... * Már bent, a vámhivatalban mondja Toldy Árpád: — A szeszfőzés az állam monopóliuma, mi azért vagyunk, hogy a visszaéléseket megakadályozzuk. Természetszerűen nemcsak a hivatalos működésű engedéllyel rendelkező állami, szövetkezeti,' vagy magánkezelésben lévő főzdéket ellenőrizzük, de lakossági bejelentések alapján a tiltott szeszfőzdéken is rajtaütünk. Ha nem is sokan, de azért évente jó páran megpróbálkoznak a kuktás, vagy egyéb módszerrel. Ez tilos is, meg veszélyes is. Felrobbanhat a készülék, s a házilag kotyvasztott pálinka különösen ártalmas az egészségre, főleg ’magas oiántartalma miatt. A rendőrséggel közösen razziázunk a gyárak környékén is, ahol műszakkezdéskor előfordulhat, hogy egyesek pálinkakimérésre adják fejüket. S aztán azt is .meg szoktuk vizsgálni, hogy a tetemes mennyiséget főzetők mit csinálnak pálinkájukkal? Megihatni meg- ihatják, adhatnak belőle „kóstolót”, s felajánlhatják az államnak megvételre. Másképp, más módon nem értékesíthetik... A heti váratlan szemle végül is mindent mindenütt rendben talált. Ezekben a hetekben, hónapokban — a pálinkafőzés szezonjában — a pénzügyőrség az ellenőrzéseket az eddigiektől is gyakoribbá teszi... (illésy) Az érdemesség elvéi kell énniresllenl!