Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. augusztus 3., hétfő Asszonyi Tamás: Karácsonyi érem Csikszentmihályi Róbert: Érem Négy szentendrei művész Mini Galériában Mindág érdekes és jótékony szellemi izgalmat kinél a miskolci Mini Galéria. A vendégkönyv beírása szerint a látogatók hálásan méltányolják is ezt. Most (a nyár végéig) négy szentendrei művész munkái láthatóik: Asszony! Tamásé, Csikszentmihályi Róberté, Jávor Piroskáé és Ligeti Erikáé. Szentendre ma már olyan fogalom művészet- történetünkben, mint a hajdan volt Nagyibányáé. Nem egységes stílust feltételez ez, hanem sajátos szemléletet és hagyományt. A most kiállító négy művész mimikái — nöhia nagyon is jól élkü- löníthetőlk, mert alkotójuk markáns egyéniség — hangulatos egységet alkotnák. Azok tekintsék meg, akik szerétik a kisplasztikát, az érméket, az ak-^. varellt (Jávor Piroska), a gondolatgazdag, szépen megmunkált fémetT'A legmegkapóblb bálán Asszony! Tamás álomsoirozatia, amelyben a szobrászatban, a bronziban meghökkentő könnyedséggel fejezi ki vízióit. A pozitív és a negatív formák — női aktok és torzók szlinte lebegni látszanák, noha ta- pim'tbatóian, csillogóan an.yagszerűék maradnak. Ki emlékszik, (mert ki tartja számon?) az álmáira másnlap reggel? A formák, képék. elmosódnak, csak egy-egy epizódot tudunk fölidéz/nli. S nem is mindig a szópéket... De van komoly mondanivalója Asszony! Tamásinak a saját csapdájába esett emberről is. A mi szép új viliágunk — Aldions Hux- 1 eyctől 'kölcsönzött — címe ainnaik az éremsorozátá- nák, amelyen' a mapibírék- ben is szereplő veszélyeket öntötte sajátos, gondolatébresztő formába (Bevezetés, Iható víz, Szívható levegő, Fogyasztható kultúra, Jtóhang). Több érmet készített a miskolc! filmfesztiválra is. Csikszmtalhályi Róbert kisplasztikái, érmei is tűnődésre késztetnek. Figura című kompozíciója egy, a köteteiből megszabaduló, s rögtön szét is h-ul'ló, hiásadó all alkot ábrázol. Tómiatválaszüéka (Anya, Gyász, Pár, Legény) hagyományosnak mondható, maga a megformálás azonban korszerű, anélkül, hogy modernlkedne. Nehéz sZaviakban megfogalmazni Jávor Pároska akvarelljeinek a hangulatát. De italán nem is fontos, mert maga a látvány, az áttetszőén tiszta színek, a geometrikus ábrák nem fogalmakat akarnak közölni, hanem egyfajta életörömöt. Ezt a játékosságot, groteszkbe hajtó 'iróniáit vélem felfedezni Liigeti Erika kisplasztikáin is. Már a címei is árulkodónk: pl. Te'13 Vili, Rékássy Cs'albát háborgatja a múzsía, vagy a Nőnemű háziállat. Hiin- takentaurja csúfondáros parafrázisa a mitológiai témának. Szépek (a# előtérben) Jávor Piroska szőnyegei. horpácsi A földnek, ami a földé A tarláégetés hasznáról és káráról- Tarlóégetés. Füstbe vesző határ. Pusztuló termőtalaj, pusztuló élővilág . . . Tavasszal a Megyei Környezet és Természetvédelmi Bizottság egyik ülésén is ez a környezetvédelem, és az élővilág szempontjából egyaránt fontos téma került terítékre. Mint azt Koncz István, a Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgatója elmondta: megyénkben a tarlóégetés főleg a gabonafélék aratása után terjedt el. Elsősorban akkor, ha kalászos után valamilyen másik kalászos vetése következik. Az ilyen vetésterület nagysága évente 35—40 ezer hektár. Ezen belül 20—25 ezer hektáron végeznek tarló, és tiltott szalmaégetést. A tarló felégetése tulajdonképpen csak akkor indokolt, ha a gabona valamilyen talajlakó kártevővel volt fertőzve. Tény, hogy egyes betegségek, fertőzések ellen lokalizáló hatású. Gyomoknál is használható, azonban nem olyan nagy hatásfokkal, amiért érdemes lenne ezt a módszert választani. Ám sokkal többet veszíthetünk mint nyerhetünk, hiszen a negatív hatásokkal is számolni kell. Az égetés kedvezőtlen hatással van a talaj vízháztartására, hiszen a felső két-thárom centis rétegből gyakorlatilag elpárolog a víz, sőt a talaj mélyebb részei is sok vizet veszítenek. Különösen nagy a kockázat az aszályosabb időkben. Az égetés során nagy mennyiségű korom, pernye, szén-dioxid, kén-di- oxid kerül a levegőbe, ami a mostanában sokat emlegetett savas esőkön keresztül végsösoron a talaj elsava- nyodásához vezethet. Ezenkívül rengeteg élőlény pusztul el, hasznos és a növény- termesztés számára közömbös rovarok milliói, értékes madarak fészekaljai,' fiókái válnak a tűz martalékává. Számos olyan faj is károsodik, amely természetes ellensége például egyes gombás növényi megbetegedésnek. A legmegbocsáthatatlanabb vétek azonban a szervesanyag elpocsékolása. Szerencsére vannak jó példák is, többi között a Dél-borsodi Állami Gazdaságban, ahol visszadolgozzák a földbe ezt a hulladékanyagot. Az égetés a talaj termékenységét is csökkenti, hisz a hosszú idő alatt keletkezett humusz károsodik . összességében tehát bizonyos hasznos hatások mellett a kártétel van túlsúlyban. Ezért alaposan fontolóra kell venni a tarlóégetést. D. K. Gyorsposta Görögországba A Magyar Posta Görögországgal is megállapodást kötött a gyorsposta (EMS) szolgálat bevezetéséről. Augusztus 1-jétől Görögország valamennyi helységébe lehet gyorspostai küldeményt feladni. A küldeményeket a görög posta 24—72 órán belül kézbesíti. Részletes tájékoztatást a postahivatalok adnak. (MTI) Pénteken megkezdődött a gödi Fészek napok rendezvénysorozata. A háromnapos program keretében megkoszorúzták a gödi Fészek dunakeszi határában álló emlékművét. A megemlékezésen részt vették a Fészek alapító tagjai, a munkásmozgalom veteránjai. Ugyancsak pénteken a gödi József Attila Művelődési Központban amatőr festők kiállítása nyílt. A dunakeszi VSE és a gödi Duna Menti Tsz SE sportpályáin szombaton és vasárnap különféle sportrendezvényeket tartanak. A gödi úttörőtábor lakói esti tábortűz mellett látják vendégül a Fészek munkásveteránjait. A Fészek telepet a gödi Duna-iparton a század első évtizedeiben munkástúristák alapították. A hét végeken a Munkás Testedző Egyesületek és a Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai találkoztak, s a szórakozás, pihenés programja hamarosan politikai tartalommal telítődött; szemináriumokat, műsoros esteket rendeztek, sokan ott ismerkedtek meg a marxizmus eszméivel. (MTI) Rádió mellett Pataki Névtelen: Euríálusnak és Lucretiának Szép Históriája A szakemberék még nem tudták eldönteni, hogy ki is volt a Pataki Névtelen, aki 1577-ben Sárospatakon (innen a Pataki név) lefordította Aeneas Silvius Piccolomini latinul írott munkáját. Bizonyos stíluselemek Balassi Bálintra utalnak, de a nagy költő szerzőségét sem bizonyítani, sem kizárni nem sikerült a tudománynak — jelenlegi ismereteink szerint. Magát a tényt, hogy a fordítás Patakon készült, a széphistória zárósoraiból tudjuk. így fejezi be írását az ismeretlen szerző ... másfél ezer után 77 esztendővel, Bodrog vize mellett, Patak városában, az úr dombos kertében”. A szomorú történetet még 1976-ban alkalmazta rádióra Surányi Ibolya, a mostani adás (Kedd, Kossuth 19.15—20.09) tehát ismétlés volt. Már dokumentumértékű, hiszen az egyik krónikás szerepében Latinovits Zoltánt hallhattuk. Egyet kell értenünk a Rádió- és Televízióújság ajánlószövegével, amely szerint: „A história azonban ma is aktuális, magával ragad és kétségbe ejt, s világirodalmi mértékkel mérve is igazi érték. A rádiós feldolgozás pedig reméljük teljes szépségében mutatja be a művet.” Miért érdekes és becses nekünk egy 16. századi műfordítás? Nos, azért is — erről szólt Komlovszki Tibor bevezetője —, mert maga a történet valóban megható és tanulságos, ugyanakkor szemléletes képet ad nyelvünk és Irodalmunk 16. századi állapotáról. Balassi és a Pataki Névtelen kortársa volt a nagy angol drámaírónak: Shakespeare-nek. Annak a Shakespeare-,nek, aki szívesen kölcsönzött történeteket, novella-szinopszisokat az antik római irodalomból és a kortárs itáliai íróktól is. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Balassi és — amint a példa igazolja — a Pataki Névtelen is szinkronban volt a kortárs európai irodalommal. Egyáltalán nem véletlen, hogy Balassit sejtik Euriálus és Lucretia szerzőiéként, hisz erősen emlékeztet az ő Szép Magyar Komédiájára, valamint — stíluselemeiben — verseire is. Ha meggondoljuk, hogy a három részre szakadt ország harcban állt a „két pogány- nyal”, a kor férfieszménye — nála éppen Balassinak, Tinódi Lantos Sebestyénnek — az országáért vérét ontó végvári vitéz, csak még jobban csodálhatjuk a Szép História nyelvi finomságait, lélektani hitelét. A történet maga, a „lőve story” röviden összefoglalható. Euriálus a mi Zsigmond királyunk környezetében élő francia lovag első pillanatban — „meglátni és megszeretni” — beleszeret a szép itáliai fiatalasszonyba, Luc- retiába. A kalandnak, amolyan renaissance novellaként induló történet tragédiába torkollik. Lucretia belehal a szerelmi bánatba, amikor rádöbben, hogy Euriálus elhagyta. A magyar Sízéphistó- ria az eredetinél visszafogottabban, finomabban ábrázolja a szerelem ébredését, erotikáját. ízelítőül néhány sor a szerelmesek levélváltásából. „Attól nem tilthatnak téged, hogy engemet ne szeress” „így az én szívem tőled vigasztaltatik” — udvarol szelíd erőszakkal a férfi. Lucretia előre fél a viszonytól, mondván, hogy a nőkben „nem tarthat szerelmem nagy mértékletességet”, viszont „nektek, férfiaknak a szerelem ellen erős elmétek vagyon.” Honnan veszi ezt? A történtek később Lucretia rossz érzéseit igazolják, mert „szüntelen bánat miatt esek nyavalyába”, s végül lelkét el-, kibocsátá”. Euriálus pedig egy darabig búsult, majd feleségül vette azt a lányt, akit a királya kijelölt neki. A szerző összefoglalja a tanulságot — ebben is emlékeztet Boccacció- ékra — „gyermek a szerelem szeme vak”, s jobb, ha az ifjak óvatosak, mielőtt a szerelem kalandjába bocsátkoznak ... horpácsi Halvány, de mégis biztató remény Vaskos kötetet jelentene, ha összegyűjtőn ónk a tokaji zsinagóga állapotairól az elmúlt évtizedekben és a legutóbbi időben írt, a legkülönbözőbb sajtóorgánumokban megjelent cikkeket, s ha ezekhez hozzávennénk még a rádióriportokat, televízióadásokat, amelyek ez épület szomorú sorsával foglalkoztak, bizony kitűnne, jókora irodalma van már ennek az épületnek, illetve a vele kapcsolatos nemtörődömségnek. Lapunkban az elmúlt év szeptember elején képes beszámolót közöltünk Keserű töprengés romos falait alatt címmel, bemutatva az immár tető nélkül maradt és teljes összeomlással fenyegető falakat. E hajdan nagyon szép épület romos falai alatt megy el a Nyíregyházáról Miskolc felé irányuló közúti forgalom, a Tokajt felkereső turisták ezrei nézik csodálkozva, olykor megbotránkozva az elmúlt évtizedek közömbösségét hirdető, azzal vádoló falakat. Egy nagyszerű épület a végsőkig tönkrement, mert hagyták, hogy tönkremenjen. Ugyanakkor a városi rangra emelt településnek nincsen megfelelő művelődési otthona, központja, a jelenlegi szükségmegoldás — ami évtizedek óta tart — nemcsak méltatlan Tokajhoz, de a kulturális fejlődésnek mind erősebb gátja is. Az átépített zsinagóga a város művelődési épület- gondjainak javát megoldhatta volna, mint más városokban ez történt, s talán még most is van valami halvány remény, hogy valaha — ha nem is a közeli jövőben! — megoldja, keretet adhat egy, a városhoz méltó, művelődési házat, koncerttermet, kiállítóhelyet, könyvtárat magába foglaló komplexumnak. Mi adja ezt a halvány reményt? Alapvetően az, hogy a több évtizedes hányattatás és felelőtlenség után az épület romjai visszakerültek a városi tanács tulajdonába. Szükségtelen és oktalan ma már azt kutatni, ki, milyen szerv, személy szerint ki felelős azért, hogy egy nagyon szép küllemű, építészetileg értékes, jó állagú középület — amely már eredeti funkcióját nem teljesíthette, mert az egykori templomjáró hívek nagyobbrészt az 1944-es fasiszta emberirtásban elpusztultak, kisebb részben azóta elhaltak — ennyire romossá változhatott. Évek óta sokszor esett szó a hasznosításáról, csak éppen a pénz hiányára hivatkozással nem történt semmi. Közben az épület romlott. Legutóbbi gazdája — egy nem helybeli termelőszövetkezet — sem volt jobb az előzőknél. A templomból legutóbb minipalackozót, borgazdasági üzemet akart csinálni, de az sem készült el, csak apránként eltűntek az épület ösz- szes mozdítható részei, sőt a mozdítbatatlannak látszok is, eltűnt a karzat, a teljes tető, s a potom pénzért megvásárolt templom romjait most igen jutányosán, nyereségesen adhatta vissza a szövetkezet a tanácsnak, illetve az államnak. A Tokaj Városi Tanács V. B. illetékes osztályvezetőjétől és a városi pártbizottság titkárától hallottuk, hogy a város főépítésze — aki egyben az Északterv magas beosztású szakembere — szerint az épület még megmenthető, ha gyors állagmegóvó intézkedések történnek. Azaz tető kerül gyorsan a romos falak fölé, nehogy egy esetleges újabb kemény tél végleg helyrehozhatatlan károkat okozzon benne, netán ledöntse, ami nemcsak az egykori zsinagóga végét jelentené, hanem a környéken is beláthatatlan veszélyekkel és károkkal járna. A Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tanács biztosított egy induló összeget, ami valójában a védő tetőszerkezet kialakításához is kevés, de valami mégis elindulhat. Az Északtervnél készül ennek a terve is, s remény van rá, hogy az ősz beköszöntével komolyabb munkákra is sor kerülhet... Hát ez a halvány remény látszik most a keserű gondolatokat szülő romos falak körül. E zsinagógaromnak Hegyalján nemcsak szakrális emlékei vannak, hanem elválaszthatatlan a tájék egyetemes kulturális értékeitől, emlékeitől, a vidékre jellemző bortermelői és borkereskedelmi gazdaságtörténeti múlttól, az egykor itt élt és elpusztított zsidó lakosságra emlékeztetéstől. A halottakat már nem lehet feltámasztani, a zsinagóga már nem szolgálhat egyházi célokat, de méltó tartalmat kaphat az esetleg később újjászülető és a korszerű művelődésnek és művészeteknek otthont kínáló épület, mint teszi azt a kecskeméti, a szombathelyi, a szolnoki es több más egykori zsinagóga szerte az országban. Tokajnak szüksége is van rá ... S talán már — a szorító gazdasági nehézségek ellenére — nem a halogatás, az ebben az ügyben semmit sem tevés évei jönnek ... Benedek Miklós A számok tiszteletreméltónk és tiszteletet is parancsolnak. Megyénkben, az áfészek mellett és azok szervezésében 231 szakcsoport működik, több mint 16 ezer taggal. Az általuk előállított és értékesített termékek értéke pedig tavaly meghaladta a 370 millió forintot. Ezt állapították meg a Mészöv Gyarapii szakcsoportok közelmúltban megtartott elnökségi ülésén. A fejlődés figyelemre méltó, ha összevetjük az 1970- es adatokkal, amikor még csak 171 szakcsoport működött megyénkben. A jól és eredményesen végzett szervezés következtében a mezőkövesdi áfészhez kapcsolódva 39, míg a mezőcsáti, a szerencsi áfészek kebelében 21-21 szakcsoport tevékenykedik. A legnépesebb szakcsoport a nyúltenyésztőké, de igen jelentős — 37 — a méhész és ugyanennyi a sertéstenyésztéssel foglalkozó szakcsoportok száma is. Az utóbbi években jelentősen gyarapodott a szőlő-gyümölcs, valamint a zöldségtermelő szakcsoportok száma. A sertéstenyésztő szakcsoportok a múlt évben például több mint 2300 tonna hússal járultak hozzá a lakosság ellátásához. Fészek-emléknapok Gödön
