Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

1987. augusztus 3., hétfő ^

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Megszűnik a

(Folytatás az 1. oldalról)

„Ile? Ile?” — hallom a kérdést lépten-nyomon, a választ pedig látom, magam is elolvashatom a tenyérbe irt hieroglifát: a vasaló például 250 forintba kerül.

Órát most nem kínálnak, a nepperek nagyon óvatosak. A cigányasszonyok viszont mintha semmitől sem tartanának, lépten-nyomon megállítanak. Műbőr kabátokat tartanak a kezükben, azokat kínálják, darabját potom háromezerért. Szó ami szó, a gyanútlan emberrel könnyen elhitetik, hogy valódi bőrből készült. A turpisság persze [ egyhamar kiderül, de akkorra már köddé válik az eladó. Nincs mit tenni, az ócskapiacon nem adnak minőségi bizonyítványt, nincs garanciajegy.

Ócskapiac?

No, ez azért túlzás. Alig- alig találkozom árussal, aki használt ruhát, megunt cipőt, kiolvasott könyvet kínálna. 'Az elaggott holmik szinte el- > szégyellik magukat az eredeti, gyári csomagolásban díszelgő áruk között, s vevő szinte nincs is rájuk. Annál többen kérdezősködnek vi- , szont a csehszlovák házas- \ pártól, akik kristálypoharakat árulnák, a lengyelektől, akik egy valóságos áruházra való műszaki cikket hoztak valahonnan, a viszonteladóktól, akiknél ezen a napon az olcsó fu.tball-labda volt a sláger. Mondhatnánk bábeli a hangzavar, mégis mindenki megérti magát a másikkal, s ha jobban belegondolunk, jól jár a vevő, s örömmel dörzsöli kezét az eladó is.

— Csak éppen a törvényesség szenved csorbát — mondja Jurecz Miklós r. alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság alosztályvezetője. Ö vezeti a rendőrök mai, idegenforgalmi akcióját a Zsarnain és a Búza téri „KGST”-ipiacokon. — A viszonteladók több szabálysértést, illetve az összeg nagyságától függően vétséget, vagy bűncselekményt követnek el. Amikor a külföldiektől nagyobb tételekben vásárolnak, s forintot adnak át nekik, megszegik a deviza- gazdálkodásra vonatkozó jogszabályokat. Ezenkívül jogosulatlan kereskedelmet folytatnak. Kihasználják a különböző országok között kialakult árkülönbségeket, s ezzel a tevékenységükkel munka nélkül jutnak jövedelemhez. Mégpedig nem kis összegekhez. A kvarcóra-bizniszben például valóságos nagy- és kiskereskedelmi hálózat alakult ki, vannak olyan családok, amelyek csak erre az „üzletágra” specializálták magukat. Amíg a törvény elé nem kerülnek, több százezres, esetenként milliós hasznot zsebelnek be. A jogszabályok tiltják azt is, iiogy a külföldiek árusítsanak a i, magyar piacokon. Ők szintén törvénybe ütköző cselekedetet követnek el. ha magyaroktól forintot vesznek át. Ezenkívül az árucikkek illegális behozatalával megszegik a vámrendelkezéseket, a különböző árukkal üzletelve megvalósítják az üzérkedés bűntettét, megkerülik a devizagazdálkodás szabályait. A rendőrség most arra törekszik, hogy megszüntesse, felszámolja Budapesten és vidéken a „KGST”-piacokat, J elejét vegye az illegális kereskedelemnek. Július elsejétől sorozatos akciókat tartunk a megyében, minden helyen, ahol létrejöttek az . ilyen piacok.

Nyílik az ajtó, a rendőrtiszt kíséretében egy harminc év körüli lengyel állampolgár lép a szobába. A férfi falfehér, szemmel láthatóan nyugtalan, ideges. Csak akkor sóhajt egy nagyot, amikor az anyanyelvén kitűnően beszélő tolmács lép hozzá, és udvariasan, ugyanakkor határozottan megkéri, ürítse ki a zsebeit. Lassan, komótosan fog hozzá, útiokmányok, papírdarabkák, s

pár forint, aprópénz kerül az asztalra. Mélységesen csalódik, amikor megmondják neki, hogy motozás következik. Pillanatokon belül gyűrött ezresek, ötszázasok, százasok kerülnek elő. A gyors számlálás után kiderül, hogy az összeg meghaladja a tízezer forintot.

— A pénz — halljuk az alezredest — csakis a csen- cselésből származhat, hiszen az okmányok szerint Lengyelországban csupán pár száz forintot váltott be. Nem egyedül utazott Magyarországra, felesége és ismerőseik szintén a piacon kínálták portékájukat, pedig a tiltó rendelkezéseket több nyelven is kiírtuk a táblákra, s figyelmeztetik őket Lengyel- országban is.

A rendőrök egy jugoszláv állampolgárt kísérnek az elszámoltató helyiségbe. Bal- szerencséjére, egy civilruhás nyomozónak ajánlotta fel százdollárosát. Tetten érték a csehszlovák állampolgárokat is. A házaspár jól beszél magyarul, ^Kassáról utaztak egy napra Miskolcra. A férfi nagyon kényelmetlenül érzi magát, de őszinte.

— Megmondom kérem az igazat, nincs ezen már mit szépíteni. Kevés forintot kaptunk, s megpróbáltuk kipótolni. Rajtavesztettünk, soha többet nem fordul elő ilyesmi. Kérem önöket, intézkedjenek gyorsan, mert nálam vannak a csoport kuponjai, éhen maradnak, ha egy órán belül nem megyek vissza.

A rendőrök meghallgatják indokait és soron kívül kihallgatják, megírják a jegyzőkönyvet. Soron kívül, mert ahogy telik az idő, s melegszik a levegő, egyre több embert érnek tetten a civilruhás és az egyenruhás rendőrök. Horogra kerül egy miskolci fiatalember is, aki két kvarcórát kínálgatott, de kéttucatnyi kazettát, s egy sztereó rádiós magnót is a kezében tartott. Zsebéből gyűrött ötvenesek; százasok, ötszázasok kerülnek elő.

— Nekem gyanús ez a magnó — mondja az egyik rendőrtiszt. Lehet, hogy bűn- cselekményből származik, s most próbált meg túladni rajta.

A kvarcórás fiatalember tagad, körme szakadtáig ragaszkodik hozzá, hogy ő vásárolta a „cuccot”. Beviszik a miskolci kapitányságra, ott folytatják elszámoltatását.

Az akció folytatódik, a tetten ért külföldi és magyar állampolgárokat szinte szünet nélkül kísérik be a rendőrök. A mérleget 14 óra után vonjuk meg. Ezen a napon összesen 8 külföldivel szemben indítanak eljárást devi- zabűncselekményék miatt. Jogosulatlan kereskedésért 12 magyar felel majd, a piacon őrizetbe vettek egy munkakerülőt, s egy fő ellen tulajdon elleni szabálysértés, lopás miatt indul eljárás. Az akcióban közreműködő pénzügyőrök segítségével 37 ezer forintot foglalnak le, a pénz a külföldről behozott áru értékesítéséből származott. Ezenkívül az akcióban húszezer forint helyszíni bírságot szabtak ki.

— A piacok intenzívebb, fokozott ellenőrzését rendszeressé tesszük — mondja Dukát Mihály rendőr őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője. Arra törekszünk, hogy az illegális kereskedelmet teljes egészében felszámoljuk, s a Zsar- nai valóban használtcikk-pi- ac legyen, a Búza téren pedig valóban csak élelmiszert árusítsanak. Az úgynevezett „KGST“-piacokon kezdetben csak kis tételekben árusítottak. Egy idő után azonban már kereskedelmi mennyiségek kerültek be „feketén” az országba, túl sok forint áramlott ki hazánkból,-s kialakult a keményvaluták fekete piaca. Ezt nem tűrhetjük el, hadat üzentünk a csencselésnek, s ennek érdekében folytatjuk akcióinkat.

Udvardv József

Sárospatak tanácsit elnöke sióik levelet kap. Naponta is. Az, amelyik Budapestről 1987. június 23-án kelteződött, bizonyosan nagy örömöt szerzett, s becses lesz az iktatott leveleik sorában. Feladó: Magyar Urbanisztikai • Társaság; a levél aláírója: Sziabó János, az MTA r. tagja, a MUT elnöke.

Idézet a levélből: „Örömmel értesítem Elnök elvtársat, hogy az 1987. évi városi Hild-ér- mek egyikét Sárospatak város társadalmának és tanácsának, a város hagyományost, és korszerűt ötvöző harmonikus fejlesztéséért ítélte oda az elnökség ... Az érem átadására — a HABITAT Világnaphoz kapcsolódóan, de nem ezen a napon — október 5-ével kezdődő héten kerül sor, hagyományainknak megfelelően, ünnepi tanácsülés keretében ... Ismételten gr atillátok a kitüntetéshez, és kívánom, hogy töretlenül folytatódjék városuk fejlődése, fejlesztése ...” A hír nyomában jártunk Pátiakon. Arról kérdeznünk ötféléket, attilevőket, mit szólnák a Hűld-éremhez?

— Sárospatak sohasem

akart és napjainkban sem kívánt csupán múltjának dicsőségéből élni. Lakosainak szorgalmával, vezető testülte t éiin efc i rány í tásávál mindent megtett eddig és megtész ezután is jelenének gazdasági, kulturális fejlődéséért, azért, hogy itt az emberek élete nyugodt, kiegyensúlyozott, közérzete jó legyen. A hagyományok ápoilásla Patakon abban nyilvánul meg, hogy azok értékes eleiméi beleépülnék a város jelenébe, azzal harmonikus egységet alkotnak. Így válik méltóvá Patak jelene gazdag történelmi és művelődés- történeti múltjához, s ez a törekvés megmutatkozik a városban, elsősorban a központban folyó építkezéseken. Ezt értékelte a Magyar Urbanisatikaii Társaság, ennek elismerése az általa adományozott Hild- érem is. — Hegyi József, Sárospatak díszpolgára.

— Nagyon örülök a Hild-iéremnék. Tulajdonképpen .azoknak az embereiknek az igyekezetét látom elismerve, akik nagyon sokat dolgoztak üzért, hogy Sárospataknak egységes építészeti formát, kerbtet adjanak. Aztán, gondolom, örülnek a sárospataki patriótáik, akik a városépítési terveken, annak idején, nagyon sokat vitatkoztak. Úgy hiszem tehát, nemcsak ndkem, hanem nagyon sok embernek szerez itt örömet az elismerés. — Orosz László, a városi pártbizottság első titkára.

Ritkán éri a szerencse az újságírót úgy, ahogyan ezúttal Patakon megért. Koncz Évához csengetek, a gimnázium tanárához, régi diáktárshoz. A nagy üdvözülések utáni első mandat: „Csak az a baj, hogy vendégeim vannak... egy angol házaspár, és két holland fiatalember ..

A baj ezúttal kapára jön. Hiszen kik másak, ha nem ők tudnák elmondani, mennyit ér cinnek a kisvárosnak az elismerés?!

— Nagyon szereltem Sárospatakot. Egyébként is különös szeretettel vágyóik a kisvárosok iránt. Itt úgy tapasztaltam, hogy ennek az életnek az az előnye is megvan, hogy az embereiig jól ismerik egymást. Platókon különösen tetszik a városnak most

.. a város hagyományost és korszerűt ötvöző, harmonikus fejlesztéséért ítélte oda az elnökség (Fotó: Laczó József)

És Ön mit gondol róla?

Sárospatak

1987

kialakult új központja. Igen tetszett; nagyon családias, barátságos atmoszféra uralkodik a városiban. Ahol mi élünk — Keighley — nagyobb település mint Patak, de ha össze szeretném hasonlítani, el ke!ll mondanom a következőt: bár a városunk régi, a központja teljesen újjáépített, és sehogyan sem illeszkedik stílusában a régihez. Nekünk az tűnt fe.1 Patakon, hogy a tervező roppant igyekezett, hogy a gimnázium és a régi háziak stílusához tervezze az újat. Először is az egészen és különállóan gyönyörű Művelődés Házát, s úgy vettük észre, hogy a tervező gondolatában már akkor is benne volt, hogy ehhez kellene igazítani az új városiközpontot. Szerintem maximálisan sikerült. Nem feledkeztek el aratói: a város központjának azért kell szépnek lennie, mert a legtöbb ember ott fordul meg: akik itt élnék, azoknak is fontos ez, de jó benyomást tesz az idejövő idegeneknek is. S almlinelk még külön örültünk : ebben az új város- központban nagyon sok virág van az ablakokban és a házak előtt is ... — Mr. John Learmonth, Angliából. Patricia asz- szony mindehhez hozzáteszi: — Sárospatak sokkal tisztább, mint a mi vámsunk. Nagyon jó ezt látni, és .ami egy remek dolog, hogy a házak falai nincsenek t.eleffirkélva és teleaggátvia mindenféle reklámmail. Különösen tetszik nekem a Kossuth utca, a ’kánikula ellenére is azt látjuk, hogy mindenütt élnek a virágok, a növények, a fák, ez azt jelentette nekem, hogy gondozzák azokat.

— A gyerekek és a felnőttek egyaránt nagyon kedvesek Sárospatakon, az idejövő idegent, ha kételyekben látják, azonnal segítenek. Patakon és Magyarországon is többször jártam, s ez mindig megfog engem. A mi városunk — a hollandiai Dron- ten — csak 25 éves. A tengertől hódítottuk él ezt a területet, amikor ez megtörtént, kezdték építeni a

házakat. Az összehasonlítás nekem tehát nehéz, hiszen csak olyan épületek vannak nálunk, amelyekből a legelső is negyedszázados. Pataknak megvannak a régi, évszázados házlai is, s mivel az újaik ezekhez illeszkednek, különösen tetszett ez nekünk. Mindez arra vall, hogy ennek a városriak nemcsak rég i hagyományai vannak, hanem a jövőben újak is lesznek. — Paul Wolters, Hollandiából. Maarten de Groot, aiki először van Sárospatakon, Végligbólogatta és helyeselte Paul véleményét.

— Nagyon-üiagyon boldog és nagyon büszke vágyóik. Az én szülővárosomat mindig naigyon szerettem és most örülök neki, hogy megkapta ezt az elismerést. Szívből, igazán örülök, és külön annak, hogy az idejövő vendégek és idegenek maximálisan meg vannak elégedve. De ha az öregdiákok is jönnék a találkozóra esetileg úgy, hogy kihagytak egy-két évtizedet, el vömnek csodálkozva, hogy íme, ez az újjászületett Patak! Abban reménykedem, hogy minden továbbra is jól megy majd. — özv. Koncz Sán- dorné.

— Nemcsak mint lokálpatrióta, mint a gimnázium tanára is, külön örülök ennek a Hiild-érem- nek. Örülök, hogy a város vezetői megnyerték az ügynek Makavecz Imrét, aki nagyon jeles építész, világviszonylatban is.

Nemcsak a gimnáziumban, minden olyan városi szervezetben ott vágyók, amely előbbre viszi Sárospatak dolgait. Mindenütt igyekszem valami olyat mondani és tenni, ami a városomnak bármilyen szintű előrehaladását szolgálja. — Koncz Éva, gimnáziumi tanár.

— Én a Hiild-éremban azt méltányolom, hogy az illetékesek észrevették azt, ami a legfontosabb: hogy ennék a tanácsnak bátorsága volt. Arra, hogy azt

a koncepciót vállalja a városközpont építésénél és egyáltalán a városépítésben, amely koncepciónak a megvalósulása most van folyamatban. És ami a legpregnánsatíban a kialakuló városközpontban lesz láthatóvá. Az én elgondolásom szerint lehetnek nagyok a tervezők, tehetnek kitűnő tervék, de legalább olyan jelentőségük van azoknak, akik vállalják ezekot a terveket. A pataki tanácsnak abban volt a legnagyobb érdeme — a jelenleginek és már a megelőzőnek is —, hogy a Művelődés Házától el egészen a városiközpont létrehozásáig vállalni .merte és tudta ezt az építészeti koncepciót. Azt hiszem, azok, akik a Hild- érmet osztják, azok ezt látták. Ebben példa is ltesz Sárospatak, más hasonló kisvárosok számára. Meg vagyok róla győződve, hogy amint az északolasz városókmak a középkortól fogva megvan az akkor született és kialakult építészeti együttesük — nem az egész városnak! — Sárospataknak az eljövendő évszázadokra a vár mellé és a kollégium együttese mellé harmadikképpen fölsorakozik az új látnivaló, amiért érdemes lesz ide zarándokolni kor- társainkmak éppen úgy, mint az utánunk következőiknek. Hia a kivitelezésben hibák is vannak — ez nem helyi hiba, hanem magyar —, minit a begörbülő ajitó, a beázott tetők, az elálló .ablak, meg a töblbii, ezek az épületek, ez az épületegyüttes és vele Sárospatak ki fogja ezt bírni. Majd korrigálódik, hélyirejön, és történ" ni fog az, amit mondottam, hogy Sárospatak városiközpontja megnézni érdemes lesz, és azt hiszem, megint egyedülálló lesz. Mert egyedülálló a várával és a kollégiumával, meg annak egész környezetével; az olyan környezetével, amellyel nem versenyezhet sem Debrecen, sem Pannonhalma, sem Budapest bármelyik kitűnő iskolája. Ugyanúgy egy sajátos, és csak itt létrejött és csak itt létrejöhetett építészeti együttes formálódik most. Hát a Hild-érem mögött ez van. Talán több, mint ők gondolták .... akik adtaik. — Üjszászy Kálmán profesz- szor, Sárospatak díszpolgára.

T. Nagy József