Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

1987. augusztus 25., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Miért annyi, amennyi? Dugattyú­gyártás A Kismotor- és Gépgyár Me­zőkövesdi Gyárában jármű­vekhez, például Ikarus autó­buszokhoz és Csepel teher­autókhoz kompresszordugoty- tyúkat is készítenek. Fojtán László felvétele Összehívták a megyei KlSZ-küidöttgyűlést közös ügyünkért! Itt a dinnyeszezon! Kis­termelő ismerősöm, alti az első hűvös tavaszi széllel ér­kezett Csányból Miskolc ha­tárába, morózus hangulatban görgeti tovább az érett gyü­mölcsöt.. A gondok forrása ím a dinnye, amelynek ki­lója kint a földeken hat fo­rintot ér, s bent a piacon tizenkettőért talál végleges gazdára. Ma hat forintot, holnap ötöt, aztán négyet, majd még kevesebbet kap az, aki fél évet hajladozott, görnyedezett miatta. Aki a háromszor három méteres kuckót sokadmagával lakja, s aki(k)nek csontjait fóliás pára rozsdásítja, földeken kavargó tavaszi szellő szá­rítja. Kistermelő ismerősöm mégsem panaszkodna. A hat forint, az öt, a négy, sokkal szorozva sokat ad. Ám ugyanannyit ad annak is, akinek bőrét nem cserzi a szél, a nap, akinek hátát nem veri az eső. Hová tűnt az igazság? — tűnődik ismerő­söm. Hová tűnt a valós ár? — tűnődöm vele. * A kérdés újra és újra visszhangzik bennem, ami­kor felkeresem a megyei Zöldért Vállalat kereskedel­mi igazgatóhelyettesét, Lute- rán Lászlót. Meghallgat, majd különböző kimutatások közül elővesz egy papírt. — Valóban — mondja — Tegnap, s ma hat forint öt­ven fillért fizettünk a görög­dinnye kilójáért, s a piacon tizenkét forintban határoz­tuk meg most az eladási árát. Mielőtt azonban mesz- szemenő következtetést von­na le, számoljon kérem ve­lem. Tehát... először is mi elmegyünk a termelőhöz. Ott megvesszük az árut,és gép­kocsira rakjuk vagy rakat­juk. Aztán beszállítjuk a raktárakba, az árut lerakjuk. Később az értékesítési hely­re diszponálva szétosztjuk. Űjra fel a teherautóra, újabb szállítás, újabb lerakás. Mind­ez a manőver pedig pénzbe kerül, s mert közben a nagy­kereskedelmi tevékenysé­günkből kiskereskedelmi te­vékenység lett, kétszer vál­tozott a dinnye értéke. Most pedig számoljunk visszafelé. A dinnye kilónként ma ti­zenkét forint saját boltja­inkban. Ott 20 százalék ár­rést számolnak, így a tizen­két forintos árut kilencért adjuk nekik. A 6,5 és a 9 közötti különbség már nem is tűnik olyan nagynak. S ekkor még nem vettük figye­lembe, hogy a 6,5-ért meg­vett gyümölcsöt már nem is adhatjuk 9-ért, hiszen mikorra az a piacra kerül, már nem tizenkettő, hanem Sok-sok mezőkövesdi és környékbeli asszonynak, le­ánynak nyújt biztos megél­hetést a Matyó Háziipari és Népművészeti Szövetkezet. S bár tagadhatatlan, hogy az emberek életmódja, ruházko­dási kultúrája sok tekintet­ben megváltozott, mégis az évtizedek során kialakult formagazdag, nem minden­napi színlharmóniájú matyó hímzések változatlanul ked­veltek külföldön és idehaza egyaránt. A különböző térí­tők, párnák, a matyó jellegű ajándéktárgyak ma is díszei a lakásnak és sokan vásárol­ják a matyó hímzésű női blúzokat, mellényeket, nad­rágokat is. Ám, az egyre ne­hezedő külpiaci feltételek, a gondokkal terhes belső gaz­dasági helyzet nemegyszer akadályokat gördít a szövet­kezet munkája elé. Hogy mást ne mondjunk: körülbelül tíz lesz az ára. — Addig csűri-csavarja, amíg bebizonyítja, hogy a Zöldértnek a dinnye értéke­sítése kész ráfizetés ... — Erről szó sincs^ csupán azt bizonyítgatom, hogy a zöldség-gyümölcs értékesíté­sen koránt sincs akkora ha­szon, mint hinnék. Sőt! — Tény, a zöldség-gyü- mölcsfronton a termelő álta­lában panaszkodik a felvá­sárlási árakat illetően. Lám, most ikiderül, a ftílvásárló- forgalmazó sem mentes zokszavaktól. S ekkor még nem esett szó a háziasszony­ról, aki betérvén a zöldség­boltokba, olyan árakkal ta­lálja magát szembe, amelyek alapján panaszkodni legin­kább neki volna oka. Hol a hiba? — Meggyőződésem, hogy az árképzés rendszerében. — Nem a Zöldértben? — Nézze, a Zöldért — mint bármely más vállalat — nyereségérdekeit. Így az­tán természetesen mindent megteszünk, hogy sikereket érhessünk el. A sikerek fő forrásai pedig az alaptevé­kenységen kívüli ágazatok. Így különféle szolgáltatáso­kat végzünk, melyek évente több millió forint árbevétel­hez juttatják a vállalatot. Van egy kertész raktár­áruházunk, valamint jelentős ipari tevékenységet is folyta­tunk. Az eredményes gazdál­kodáshoz ugyanakkor a leg­alacsonyabb nyereségszinttel maga az alaptevékenység, azaz az élelmiszer- és mező- gazdasági termékek forgal­mazása járul. Ennek ellenére mind nagyobb erőfeszítéseket teszünk azért, hogy sokak által a szervezetlenség jeleit mutató anarchikus zöldség- gyümölcsforgalmazás megol­dódjon. Tudjuk, ehhez egy megyei Zöldért vállalat ön­magában nem képes. Ám bízunk az összefogás erejé­ben, s a társvállalatokban. Első lépésünk volt a Bács megyei Zöldérttel közösen megnyitott nagybani piacunk Miskolcon, a Búza téren. Ér­dekesség kedvéért említem, hogy itt mi már tizenkét fo­rintért adtuk kilónként a dinnyét akkor, amikor a szomszédos standokon húsz forint volt az ár. Szeretnénk a nagy áringadozást is meg­szüntetni, is így a termelő biztonságát szavatolni. Nem­csak sok, de jó minőségű árukra van szükségünk. Saj­nos a külpiacot figyelembe véve óriási a lemaradásunk a csomagolásban, a megjele­nésben. — A jobb megjelenésű árul megfizetnék? — Erre könnyen mondhat­nám: igen, de sajnos nem ilyen egyszerű ez. Itt volt az év első felében a belke­reskedelem alaposan megtré­fálta a kövesdieket, egysze­rűen spórolt a megrendelés­sel, illetve csak nagy késés­sel küldték el a diszpozíció­kat. De hát dolgozni, termel­ni az esztendő első hónapjai- ben is kellett, nem küldhet­ték haza az asszonyokat, mondván: nincs elegendő munka. — A szövetkezet vezetése úgy határozott — idézi fél az eseményeket Pólik Mi- hályné elnökasszony —, hogy megrendelés híján is dolgozni kell. Persze, ez a döntés magában hordozta an­nak veszélyét, hogy a nya­kunkon marad az áru. Ennek ellenére vállaltuk a kocká­zatot, s mint később kide­rült, helyesen cselekedtünk, mert mindent eladtunk. Jú­liusban már nem volt kész- árukészlete a szövetkezetnek. például a meggy. Hiába ígértünk magasabb árat a termelőnek a szárral szedett meggyért. Közbeszólt a fel­dolgozóipar, s az ömlesztett meggyet viszonylag magas áron vásárolta fel. Olyan áron, amely mellett mi már nem voltunk versenyképesek. Ennek ellenére továbbra is az a véleményem, hogy az áru megjelenése döntő je­lentőségű. Ezért a vállalat tervei között szerepel, hogy Miskolc belvárosában a re­konstrukcióval összhangban megújul a négy Zöldért-bolt is. Iparművészek tervei alap­ján építtetjük át, s a repre­zentatív boltban reprezenta­tív csomagolású áruval kí­vánunk megjelenni. — Reprezentatív árakon? — Az ár kérdése kemény dió. Tőlünk, zöldéntesektől a vásárlók elvárják, hogy alacsonyabb áron jelenjünk meg áruinkkal, mint a ma­szek zöldségesek. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy a maszek csak bizonyos áruk­kal jelenik meg. Azokkal, amelyeknek az értékesítése hasznot ad. Mi viszont áru­sítunk mindent, így termé­szetesen olyan portékát is, mely ráfizetéses. Például paradicsomot akkor, amikor az már szinte filléres áru lesz. Ennek ellenére azt sze­retnénk, ha áruinkat reális áron értékesíthetnénk bolt­jainkban. — Hogyhogy szeretnék? — A Zöldért-boltok zöme vagy szerződéses, vagy pedig forgalom után érdekelt, ily módon a puszta létükkel emelik fel az árakat. Ezért a szerződéses holtakat folya­matosan felszámoljuk, s dol­gozóinknak olyan bérrend­szert dolgoztunk ki, amely­nek alapja nem a mind ma­gasabb árbevétel —, iezt ugyanis magasabb értékesíté­si árak mellett könnyebb el­érni, — hanem a bolt nye­resége. * A megyei Zöldért Vállalat éves nyeresége tavaly 34,5 millió forint volt. A közhie­delemmel ellentétben ellátási kötelezettsége nincs. Boltjai­ban mégis megtalálhatók olyan áruk, amelyek forgal­mazása ráfizetéses. Az am­biciózus, fiatal vezetés sze­retne megbízható hidat ver­ni a termelő és a piac kö­zött. Mindenki megelégedé­sére, s természetesen a sa­ját hasznára. Szeretne még jobban termeltetni, felvásá­rolni, piacot hódítani, olcsó, jó minőségű áruval. Mond­hatnánk: szép, szép, de sze­retnénk e tervekből érzékel­ni is valamit. — Láthatja — mondja Luterán László. — Sokáig a miskolci piacot, mint az ország legdrágább piacát tartották számon. Nézze meg a kiadott piaci jelentést. He­tekre visszamenően bizonyí­tani tudom, van már nálunk drágább is. Netán a mi piacunk köze­lít az olcsóbbak felé? Balogh Andrea Ennek is köszönhető, hogy a Matyó HISZ igen jó fél évet zárt, árbevétele elérte az ötvenötmillió forintot, melynek • tizenöt százalékát nyereségként könyvelhetik el. Mondják is, ilyen még nem fordult elő a szövetke­zet történetében. El is ha­tározták, hogy a lehetőségek­hez mérten kellőképpen ho­norálják a dolgozók fárado­zását: április 1-től ötszáza­lékos béremelést hajtottak végre, amely több mint más­fél ezer asszonyt és leányt érintett. Az elnökasszony szerint a második fél év sem lesz könnyű, sőt az eddiginél na­gyobb erőfeszítést követel meg a szövetkezet előtt álló termelési feladatok teljesíté­se. Az' viszont biztató — mondta Pólik Mihályné — hogy a népművészeti ter­mékeknek van piacuk szer­A KISZ Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottsága augusztus 29-én küldöttgyű­lést tart. Az ilyen nagysza­bású tanácskozás nem gya­kori az ifjúsági szervezet életében, ezért jogos a kér­dés: mi indokolta alig más­fél esztendő múltán a kül­döttgyűlés összehívását? Ké­sik László, a KISZ megyei bizottságának titkára: — Küldöttgyűlést csak ak­kor szervezünk, amikor nagy fontosságú kérdésekben kell döntenünk. Megítélésem sze­rint, most ebben a helyzet­ben vagyunk, melynek alap­ját az MSZMP KB július 2-i állásfoglalásából fakadó fel­adatok számbavétele jelenti. Így hát napirendünkön egyetlen téma szerepel: ja­vaslatot tenni arra, miként kapcsolódhátnak be szőkébb pátriánk fiataljai a gazda­sági-társadalmi kibontakozás programjába? — Eszerint helyi akcióról van szó? — Igen. Legjobb tudomá­som szerint, egyedül Bor­sodban hívták össze a kül­dötteket. Ügy éreztük, me­gyénk olyan speciális hely­zetben van. hogy a jövőre vonatkozóan a feladatok számbavételekor feltétlenül külön ki kell kérni a fiata­lok véleményét. Erre a kül­döttgyűlés kitűnő alkalmat ad. — Hasonló célt szolgált a Jövőnk a tét! elnevezésű or­szágos akció is ... — Igen. Ennek során szá­mos ötlet hangzott el, ame­lyet hasznosíthatunk mun­kánkban. A tapasztalatok szerint a fiatalokat az te a világon. A Szovjetunióba például 35 ezer darab tex­til alapanyagú női nadrágot kell szállítaniuk, de lengyel és kubai megrendelés is bir­tokukban van. Eg}' dolog miatt azonban idegesek: az alapanyaggyártók késnek a szállítással. A szövetkezetben nem új­keletű gyakorlat, hogy az év második felében már kutat­ják a következő év értékesí­tési lehetőségeit, készítik elő a megkötendő üzletet. Csakhát nagymértékben aka­dályozza a kövesdieket, hogy árkérdésben nem tudnak teljes bizonyossággal nyilat­kozni, ugyanis az alapanya­gok árai állandó mozgásban vannak. Márpedig az ár a legfontosabb szempont a nyugati cégekkel történő tárgyalás során. L. L. Beszélgetés Késik László titkárral utóbbi években élénkebben foglalkoztatják a gazdaság- politikai kérdések. Jóllehet, különböző mélységben, hi­szen a felszínes megnyilvá­nulások sajnos éppúgy jelen vannak, mint az aprólékos, gondosan megfogalmazott javaslatok, a konkrét mun­katerületekre lebontva. Ta­pasztaltuk egyébként azt is, hogy meglehetősen kevés információval rendelkeznek a fiatalok. — Hogy segít ezen a KISZ? — Központi Bizottságunk­nak jó néhány dokumentu­ma, füzete van már, amely könnyíti az eligazodást. Ilyen például a Pénzügymi­nisztérium adóreform titkár­sága és a KISZ KB gazda­ságpolitikai és érdekképvi­seleti osztályának közös ki­adványa. a készülő adóre­formról. Hamarosan pedig újabb füzet jelenik meg, amely a foglalkoztatáspoli­tikával kapcsolatos tudniva­lókat taglalja. A nyílt, poli­tizáló légkör megteremtésé­vel arra törekszünk, hogy valamennyi KISZ-tagunk tisztában legyen azzal, mit, hol és hogyan képviselünk. Az információbővítéshez ugyanis ez hozzá tartozik. Erről egyébként szó lesz a küldöttértekezleten. Felada­tainkat nem részletezve akarjuk megvitatni, hanem csupán a fő elveket tisztáz­zuk. Konkrétan hogyan tud a KISZ a programhoz kap­csolódni. Anyagi lehetősége­ink, erőnk ugyancsak csök­kenőben van. Ezért alapo­san meg kell fontolni, me­lyek azok az igazi értékek, amelyek megőrzését, gyara­pítását szorgalmazni, támo­gatni szükséges. Gondolok itt a műszaki fejlesztés meggyorsítását segítő teen­* A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ter­melési nagydiját kapta meg — a zöldség-gyümölcs fel­dolgozó üzemék közül első­ként — a Nyírség Konzerv­ipari Vállalat. A kitüntetést hétfőn Nyíregyházán, a Vá­ci Mihály Művelődési Köz­pontban rendezett ünnepsé­gen Medgyessy Péter pénz­ügyminiszter adta át Rudi Béla vezér-igazgatónak. dőkre, vagy azoknak a gon­doknak a megoldására, ame­lyek a fiatalokat közvetle­nül érintik: a lakáshoz jutás, a pályakezdés, a családala­pítás, a munkaerő-átcsopor­tosítás. — E témák többsége már nem először szerepel a KISZ „napirendjén”. Lehet-e az elhangzottakhoz még újat hozzátenni? — Bízom benne, hogy igen. Most az a legfonto­sabb. hogy rangsoroljuk a tennivalókat és koncentrál­juk az erőnket a jó ügy ér­dekében. Ezzel párhuzamo­san meg kell végre változ­tatnunk azt a negatív ké­pet, amely kialakult ifjúsá­gi szervezetünkről. A KISZ nem csupán diszkózásból áll. Mi mozgósítani, aktivi­zálni szeretnénk a fiatalo­kat. Jelen esetben pedig el­érni azt, hogy azonosulja­nak a kibontakozási prog­rammal. Legyenek e prog­ram megvalósításának ré­szesei, hiszen attól egész né­pünk boldogulása, jövője függ. Ehhez természetesen megfelelő feltételeket kell teremtenünk. Nem feledkez­hetünk meg arról sem, hogy elvárásaink csak akkor le­hetnek, ha a fiatalok érzel­mileg azonosulnak megje­lölt céljainkkal. Nekünk a kibontakozás szellemét kell követni, így hát változtat­nunk kell. hogy szerveze­tünk rugalmasabb, nyíltabb legyen. A mozgalom vezetői egyébként nemcsak kérnek, hanem segítik is az eligazo­dást. A küldöttgyűlésen ajánlást teszünk, amely a hasznosítható módszereket tartalmazza, és egyfajta út­mutatóul szolgálhat. Ezek azonban csak elvek, amelye­ket a helyi adottságoknak és lehetőségeknek a figyelem- bevételével lehet alkalmazni. Mert nyilvánvaló, hogy más gondok foglalkoztatják a le- ninvárosiakat — itt köny- nyebb a megélhetés — és megint más az ózdiakat, ahol országosan ismert ne­hézségekkel küzdenek. Az 1964-ben alapított üzem a megye egyik legnagyobb vállalatává nőtte ki magát: évi termelési értéke megha­ladja a 2,5 milliárd forin­tot. Az öt esztendővel ez­előtt megszerzett önállóság óta exportja évről évre di­namikusan növekszik. Ter­mékei jelenleg már az öt vi­lágrész csaknem ötven or ­szágába jutnak el. A Matyó HlSZ-ben vallják: kockázat nélkül nincs siker (monos) Termelési nagydíj

Next

/
Oldalképek
Tartalom