Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

1987. augusztus 20., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Dudla Józsefet 1987. július 8-i ülésén választotta első titkárává a megyei párt- bizottság. E tisztségében az első feladatai közé sorolta a városi pártbizottságok, a megyei szervek meglátogatását. Több mint harminc helyen fordult meg két héten belül. Ezeken az alkalmakon közvetlen eszmecsere alakult ki a városok,, a megyei szervek vezetőivel. Politikai feladategyeztető beszélgetések voltak ezek, afféle bemutatkozásra nem volt szükség, lévén a megyei pártbizottság új első titkára megyénk szülötte, sokéves vezetői munkával a hála mögött. A megyei KISZ-bizottság titkáraként, első titkáraként, majd a megyei pártbizottság osztályvezetőjeként, legutóbb pedig a Miskolc Városi Pártbizottság első titkáraként, valamint országgyűlési képviselőként együtt élt a megye örömeivel, gondjaival. Most, az első titkári látogatások friss tapasztalatairól, megyénk jelenéről és jövőjéről beszélgetünk.

— Azt vallom: jó csapatmunka nélkül igen nehéz bármilyen vezető élete. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ismerjem vezető társaim, munkatársaim gondolkodását, elképzeléseit. Azért pedig hálás vagyok, ha megtisztelnek tapasztalataikkal, javaslataikkal. Természetesen új munkakörömből adódóan fokozottan érdekel: milyen a megyében a politikai közérzet, milyen eredménnyel töltik be feladatukat a megyében működő pártszervek, és milyen gondokkal küzdenek.

— Kérem, összegezze az ez irányú

tapasztalatait. Hogyan ítélhető meg napjainkban Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakosságának politikai közérzete?

— Nagy a várakozás — fogalmazták meg többen. Az emberek várják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez év júliusában elfogadott kibontakozási programja következetesen valósuljon meg. A politikai közérzetről azt lehet továbbá elmondani, hogy a korábbinál több a feszültség, a kétely és a bizonytalanság a jövőnk iránt. A meghatározó azonban az, hogy a lakosság bízik a kibontakozási program megvalósíthatóságában. Mind többen tudatában vannak, hogy nincs más alternatíva. Hisznek abban, hogy túljutunk a nehézségeken, mi több: a derékhad, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek meghatározó többsége mindennapi becsületes munkájával bizonyítja ezt. Igaz, sok az aggodalom: a megye lakossága is félti elért vívmányainkat, az életszínvonalat. Nő azonban azoknak a száma, akik megértik a változások — a termékszerkezet átalakításának, a műszaki fejlesztésnek, adósságaink ledolgozásának — szükségességét. A nehezebb idők velejárója, hogy növekszik a demagóg megnyilatkozások száma. Ezek har- sányságukkal, indulatok keltésével és nem érvekkel hatnak. A kommunisták, a reálisan gondolkodó emberek feladata, hogy szembeszálljanak az ilyen — ugyan nem meghatározó, de mutatkozó — felelőtlenségekkel.

Itt jegyzem meg: ma nincs olyan érdeklődés a pártba való belépés iránt, mint korábban, és vannak, akik elhagyják a pártol. Viszont, akik ma a párt tagjai lesznek, tudják mit vállalnak; önként és önzetlenül akarnak dolgozni a társadalomért, bizonyítva kommunista elkötelezettségüket. Akik tagjai a pártnak, tudatában vannak helyzetünknek, és készek a nagyobb erőfeszítésekre. A nehezebb feladatok megkövetelik minden párttagtól a kommunista erkölcsi erények betartását, a példamutatást. Napjainkban nem élvezhetjük egy konjunktúra eredményeit, ma kemény, dé szép munka vár a kommunistákra, most a változások élén kell haladni, és azért önzetlenül dolgozni.

Visszatérve a látogatásokra: a tájékoztatások is megerősítették, hogy a megye pártszerveiben, a pártalapszervezetekben felelősségteljes, tervszerű munka folyik. Júliusban mindenütt taggyűléseket tartottak, ismertették a párt kibontakozási programját. Ezenkívül a soron következő, az ez évi feladatok kötik le a figyelmet. A városi első titkárok, a megyei vezetők tájékoztatói tárgyilagos képet adtak területük életéről. Ezek a beszélgetések egyébként méreteiknél fogva is kötetlen, őszinte megnyilatkozásokra adtak alkalmat. Természetesen a kép változó. A foglalkoztatási gondok megoldása például súlyos gondot jelent Ózdon és a Bodrogközben. Kiegyensúlyozottabb a fejlődés az új szocialista városokban, a nagy vegyipari vállalatoknál, de például Mezőkövesd térségében is. Megint csak más a helyzet az elöregedőben levő aprófalvakban, például a Cserehálon. Más szóval: az országban jelen levő feszültségek erősebben éreztetik hatásukat azokon a területeken, ahol

Beszélgetés Dudla Józseffel, a megyei pártbizottság első titkárával

hatványozódik a hátrányos helyzet, ott tapasztalhatók jobban, ahol gyengébb a helyi vezetés, a gazdasági munka.

Azt tapasztaltam, hogy a párttagság, a vezető káderek többsége kész a nehezebb helyzetből fakadó kihívások fogadására. A konstruktív gondolkodás, a tenni akarás a jellemző. Sok jó elképzeléssel találkoztam, és ami nem kevésbé fontos, nagyobb részük — hosszabb-rövidebb távon — megvalósíthatók. Ezek átfogják a gazdálkodás, a lakossági ellátás legkülönbözőbb szféráit. Jó dolog, hogy nemcsak a felsőbb szerveknél akarják „kihajtani” a szükséges forrásokat, hanem építenek a helyi összefogásra, a lakosság áldozatvállalására is. E téren — nézetem, szerint — vannak tartalékok. Nálunk például nem jött úgy divatba a kötvénykibocsátás, mint az ország más részein. E gondolatkörben is aláhúzom viszont, hogy nem elég tudatosítani a problémákat, a feszültséggócokat, nem elég feltárni egy-egy jó lehetőséget — a változást ki is kell küzdeni. Ezt a készséget, amely sokunkban még csak lappangva van jelen, tovább kell fejlesztenünk. Valljuk be, hogy a korábbi, túlzottan központosított irányítás, a túlzott szabályozás e téren kényelmessé tett bennünket.

— Az említett kihívásokból, helyzetünkből, céljainkból fakadóan milyen változásokat tart szükségesnek a pártmunka stílusában?

— Á legfontosabbnak tartom a helyi önállóság fokozását, és annak helyes értelmezését. Tulajdonképpen ez a lényege a szocialista intézményrendszer korszerűsítésének is. Az is igaz, hogy megfelelő szabályozókkal, nagyobb mozgástér biztosításával lényegesen lehet ösztönözni a nagyobb önállóságot. Van azonban változtatni való saját szemléletünkben is. A mindent felülről váró magatartást minél gyorsabban el kell felejtenünk. Ha egy probléma adódik, először, másodszor és harmadszor is azt kell megnézni, hogy miképpen lehet azt helyben megoldani. Ezzel együtt többet kell kezdeményezni, javasolni a felsőbb szerveknél. Manapság divatos a politikai köznyelvben az „alulról építkezés” fogalma. Gondolom: ezt a törekvést kell gyakorlattá tennünk.

Változtatást érzek szükségesnek a döntési mechanizmusokban is. Ügy tűnik, máris több megkésett döntés terhét görgetjük magunkkal. Igaz, kárt okozhat az elhamarkodott döntés, a bizonytalanság viszont fásultságot vált ki, közömbössé tesz. Találkozunk a társadalmi felelősségvállalás hiányaival is. Vannak kényelmes emberek, akik valahogy úgy gondolkodnak: nem kell a problémát észrevenni, és nincs gondom a megoldásával. Vagy nem az én asztalom, és nem tehetek semmit. Holott tehet, mert ha nem rajta múlik az ügy elintézhetősége, sürgesse azt az illetékeseknél. Meggyőződésem, hogy az élet feszesebb vezetést igényel minden területen. Arra van szükség, hogy a napirenden lévő feladatok végrehajtásában mindennap történjen valami.

A munkastílus finomításának tárgykörébe tartozik a nyílt, őszinte, demokratikus viszonyok erősítése pártban és párton kívül, vezetők és vezetettek között egyaránt. Az egymást megbecsülő, az azonos célokért esetleg más megoldást, módszert képviselők véleményeinek tisztelete javíthatja egy-egy közösségben az emberek közérzetét. Több megértésre, türelemre van szükség, kiváltképpen azok esetében, akik átmenetileg nehezebb helyzetbe kerültek a munkahely, avagy a kereseti lehetőségek tekintetében. Erősíteni szükséges a társadalmi igazságosság érvényesülését, a szolidaritást, a segítőkészséget a rászorulók iránt.

Ugyancsak fontosnak tartom munkastílusunk fejlesztésében a konkrétság erősítését. Az embereket joggal idegesíti, ha csak általában hadakozunk az anomáliák ellen a konkrét intézkedés helyett. Gyorsíthatjuk a munka eredményességét a pártszervezetekben, ha okosan élünk a dicsérettel, és a bírálat fegyverével. Ez hozzájárulhat az egymás iránti felelősség fokozásához. Néhány ember tévútra kerülését például megakadályozhatnánk egy időben tett figyelmeztetéssel.

— Több megnyilatkozásában szóvá

tette, hogy szeretné, ha tárgyilagosabb kép alakulna ki a megyéről mind az ország közvéleményében, mind az itt élőkben. E téren kísért az egyoldalúság?

— Félreértés ne essék: nem valamiféle leegyszerűsítő sikerpropagandára gondolok. Ezen remélhetőleg régen túl vagyunk. Azt tapasztalom viszont, hogy túl szerények vagyunk értékeink, eredményeink tudatosításában. A magam részéről örömmel üdvözlöm azt az egészséges, lokálpatrióta törekvést, hogy ismerjük jobban és legyünk büszkék szűkebb hazánk történelmének, kulturális életének kiemelkedő eseményeire és alakjaira. A valóságot hamisítjuk meg és magunkat csapjuk be, ha csak a hiányosságokat, mulasztásokat, a kudarcokat tartjuk számon, még akkor is, ha nehezebb helyzetben élünk. Miközben teljes mellszélességgel támogatom a problémaérzékenység erősítését, a visszahúzó erők, jelenségek határozott leleplezését, hozzáteszem: mindenkor maradjunk a tárgyilagosság keretein belül. Kívánatosnak tartom, hogy legyen jobb és nagyobb visszhangja az ésszerű, eredménnyel kecsegtető erőfeszítésnek, az értelmes küzdelemnek.

— Az eddigiekben több szó esett a

közérzetről. Mit mutat az ezt leginkább meghatározó gazdaság ’87 első felében? Melyek e téren a legfontosabb teendők?

— Ha a Központi Statisztikai Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóságának jelentését böngésszük, konkrétan az idei fél évben biztató jeleket is érzékelhetünk. A megye ipara az első negyedévi stagnálás után a második negyedévben 7,5 százalékkal, féléves szinten 3,2 százalékkal termelt többet az egy évyel korábbinál. A növekmény teljes egészében a vegyiparhoz fűződik, alapvetően az előző évinél kétszerte több kőolajbehozatal révén. A többi ágazat féléves termelése

1,5 százalékkal csökkent, leginkább a bányászaté. Mint ismeretes, ebben az ágazatban tervezett a visszafejlesztés. Valamelyest javultak exportpozícióink is. A nem rubel elszámolású viszonylatban, egy- tizedével több árbevételre tettek szert a vállalatok. Az iparban foglalkoztatottak átlagos, létszáma 3,4 százalékkal csökkent, jobban, mint a bázisidőszakban. A termelés növekedése így kizárólag a termelékenység javulásából származott, különösen a vegyiparban, ahol az egy főre jutó termelés egynegyedével emelkedett,

— Az említett jelenségeket értékükön kell kezelni. Azt azonban világosan látjuk — mindinkább a széles közvélemény is —, hogy az ország gazdaságában felhalmozódott feszültségek sűrítetten vannak jelen megyénkben. Következik ez az egyoldalú iparszerkezetből, történelmi, gazdaság-földrajzi okokból. Mindebből az is következik, hogy a gondjainkból való kilábalás sajnos csak hosszabb távon realitás, ahogy azt a párt gazdasági és társadalmi kibontakozási programja tartalmazza. A szerkezetváltoztatás, a műszaki fejlesztés, a hatékonyabb foglalkoztatottság, egyensúlyi viszonyaink javítása több éves tartós erőfeszítéseket igényel. Vannak azonban lehetőségeink, amelyekkel ezt a folyamatot gyorsíthatjuk. Ilyen tartalék szerintem, hogy jelenleg nem elég az együttműködési készség az egyes ágazatok között, de egy ágazaton — mondjuk a kohászat — belül sem. Meggyőződésem, hogy sok tartalékot rejt magában, ha egy-egy ágazat, avagy vállalat tapasztalatait jobban egybevetjük, ha okulunk a mások eredményeiből és kudarcaiból is. Ma még sok helyütt egészségtelenül érős a vélt presztízs védelme, hogy tudniillik ki győz eg,y vitában, egy megállapodásban a kölcsönös előnyöket hordozó egyezség, a jó együttműködési készség helyett. Nincs elég becsülete a különböző együttműködési formáknak, például a társulásoknak. Van pazarlás a meglévő eszközökkel, a személyi feltétélekkel, a szellemi kapacitással. Lassú az előrelépés a külföldi tnűködő tőke bevonása terén is. Zárójelben jegyzem meg: elkelne valamilyen tanácsadó szolgálat, ugyanis elég nagy a tájékozatlanság e téren.

Sok feszültség terheli jelenleg a megye mezőgazdaságát. Sajnos, az idei biztató kilátásainkon sokat rontott a nyári szárazság. A jelent semmiképpen sem szabad konzerválni. A „tűzoltómunka”, a kilincselés hosszabb távon nem vezethet eredményre. Az új körülmények, a gazdálkodási környezet kölcsönhatásában újra kell gondolni feladatainkat. Gondolok például arra, hogy a többszörösen visszaeső veszteséges szövetkezeteknél nem kellene megvárni a csődeljárást. Keresni kell a más gazdálkodási formákban rejlő lehetőségeket. A lényeg, hogy hamarabb kell lépni — ahogy Cigándon mondták — akkor, amikor még lábasban elfér a baj, és nem akkor, amikor már egy üstre való gyűlt össze. A mezőgazdaságról szólva tehát az a véleményem, hogy minőségi fordulatra van szükség. Ha hamarabb elkezdjük, hamarabb túl leszünk rajta.

— A megye gazdaságáról szólva,

napjainkban érzékeny pont a foglalkoztatottság problémája.

— Sok szó esett erről mostanában. Érzékeltük és érzékeljük, hogy a megyében gondok jelentkeznek Ózdon és más térségekben, így újabban a Bodrogközben is. A megye nehézipari jellege miatt a vállalatok jelentős többsége létszámkibocsátó, inkább leépíti a létszámot, mint gyarapítja. Ezt serkenti a jelenlegi bérszabályozás is. A teljes foglalkoztatottságot azonban biztosítani kell. Átmenetileg támadhatnak feszültségek — támadnak is —, de meg keli találnunk a foglalkoztatás-politikai gondok mainál eredményesebb kezelésének a módját. Ezért is támogatjuk a vállalatok olyan törekvéseit, amelyek új munkahelyek létesítését célozzák. Olyan munkahelyeket, ahol piacképes termékeket tudnak előállítani, avagy javítják a kereskedelmi, szolgáltatási ellátás színvonalát. Biztos vagyok abban, hogy tudatosabb, előrelátóbb munkával tovább lehet csökkenteni ezeket a feszültségeket. A kormány álláspontját ismérjük. Célunk, hogy elviselhető keretek között tartsuk a struktúraváltásból következő munkaerőmozgást. Önhibáján kívül hazánkban senki sem maradhat tartósan munka nélkül.

— Befejezésül visszatérnék a párt

kibontakozási programjának fogadtatásához.

— Mondják egyesek: minek annyit beszélni, lássuk a tennivalókat, aztán majd kialakul. Szócséplésre, fecsegésre persze nincs szükség. Feladatunk azonban a szellemi, politikai egység építése. Régóta valljuk a pártban: az egységet nap mint nap meg kell erősíteni. Kötelességünk gondoskodni arról, hogy a párttagság és a párton kívüliek is minél többen jól ismerjék és értsék a kibontakozási programot. Abban a véleményben is van igazság, hogy egy program csak előlegezett bizalmat igényelhet, és az igazit majd a végrehajtás eredményei szilárdítják meg. Csakhogy: gyorsan változó világunkban egy merev, zárt programot hamar meghalad az élet. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a mi programunk nyílt. Nyitott a világ változásaira, ha úgy tetszik, tervezi az ahhoz történő rugalmas alkalmazkodást, és nyitott a munkánk eredményeire és gyengéire is. Ez azt jelenti többek között, hogy például az 1988-as terv épít 1987 tapasztalataira. Ez évi tevékenységünk javíthatja, vagy ronthatja jövő évi kilátásainkat. Amikor tehát szemünk a távlatokat kutatja, nagyon fontos a mindennapi munkában való helytállás; az, hogy mindent megtegyünk a hátralévő hónapokban az 1987-es év lehető legjobb zárásáért.

A part programja a közeli hetekben a Parlament elé kerülő kormányprogrammal, a területi és helyi feladattervekkel lesz teljes. A nyíltság e tekintetben is biztosított. A pártszervek most foglalkoznak a tervek készítésével, ezt követően az alapszervezetek fogalmazzák meg feladatterveiket. Alulról és felülről egyaránt építkező programegyüttes van alakulóban. Mindannyiunkon múlik, hogy valósággá váljon. A megyében a munkások által felhalmozott magas szakmai kultúra; a tsz- parasztság szorgalma, a szövetkezeti mozgalom vitathatatlan eredményei; a szellemi élet kiválóságainak nemzetközi mércével is számottevő teljesítményei jelentik a garanciát minderre, és erősítik hitünket a megye jövőjét, sorsát illetően.

Felhasználom az alkalmat és megköszönöm azokat a jókívánságokat és tanácsokat, amelyeket megválasztásom után kaptam. Ezek ösztönzést, bátorítást jelentenek a számomra. Minden erőmmel azon leszek, hogy e bizalomnak megfeleljék. Munkámban igénylem minden közösség és személy segítségét, mindazokét, akik sajátjuknak érzik megyénket, és kötelességükön túl is készek részt vállalni közös munkánkban. Nyitott és fogadókész vagyok minden jó tanácsra. A lap olvasói, a megyében élő emberek megtisztelnek, ha megkeresnek észrevételeikkel, akkor is, ha gondjaikba avatnak be. Minden támogató Készséget, jó javaslatot előre is megköszönök.

— Köszönjük a beszélgetést. Lapunk

olvasói nevében erőt, egészséget,

sok sikert kívánunk új, felelősségteljes munkaköre ellátásához!

Nagy Zoltán