Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. július 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 A kedvenc A bogácsi fürdő „barátainak” száma évről évre növekszik. Az elmúlt esztendőkben o'lyan magasra nőtt már ez a szám, hogy bizony, a fürdő — véges méreteinél fogva — mindenki esetében képtelen volt a „vi- szonlszerefetre”. Szerencsére e nyárra Bogácson feloldódott ez az ellentmondás. Gyarapodott a közkedvelt fürdő egy 33,3 méter hosszú, feszített víztükrű, vízvisszaforgató berendezéssel ellátott medencével. Azóta ez a.kedvenc. A színes csempék között csillogó víz tükre szemnek is szép, kellemes, hát még a testnek! Az üdülőfalu pedig örül: a fürdő más vidékekről érkező barátainak létszámkorlátozása feloldódott. A baráti kör tovább növekedhet. Gyanítom, lesz még Bogácson újabb medence is. (ha) Hajdanában egyszerű kéziszerszámokat ' készítettek abban a kis üzemben, amely az elmúlt tizenhat esztendő alatt korszerű gyáregységgé nőtte ki magát; ahol milliószámra állítják elő a k ülönibözö au tóv i llamossá gi termékeket. A mezőkövesdi Autóvillről, teljes nevén az Autóvillamossági Felszerelések Gyára kövesd! gyáregységéről van szó. amely 1971-ben alakult a budapesti központú anyavállalat termelőüzemévé. A gyáregység jelenlegi igazgatója, Szabó Ferenc akkor még Mezőkövesdtől távol, a veszprémi Bakony Művekben dolgozott, és mostani munkatársai, Abuczki Mátyás főmérnök és Molnár Miklós főkönyvelő elbeszélése alapján ismerte meg az üzem történetét. Mert ők még a lapátgyártási korszaknak is részesei voltak. A negyvenhat éves igazgató íaig-vérig műszaki ember, s ha ez szóba kerül, maga is vallja, hogy megszállottja az újnak. Most, amikor hét év elteltével Szabó Ferenc visszatekint eddigi munkásságára, maga is meglepődik,, milyen fiatalon lett vezető. Amikor 1066 - ban viltomosm ér nőkké n t végzett. Leniiwgrádban, még nem gondolta, hogy az elkövetkező húsz év ilyen sikeres lesz. Mert mi is történt? :— Huszonöt évesen kerültem a Bakony Művekbe, ahol voltam műszaki osztályvezető, dolgoztam a meó- nál. ugyancsak vezető beosztásban, majd később a kereskedelmi főosztály élére kerültem — emlékezik a két évtizeddel- ezelőtti időkre. — Ez utóbbi beosztásnak, a kereskedelmi főosztályvezetői kinevezésemnek külön története van. — A hatvanas évek második felében, miután a Bakony Művek is egyik kooperációs partneriként vett részt a Zsiguli-program megvalósításában, a delegációk egymást érték, hol a Szovjetunióban, hol nálunk. Magyarországon tárgyaltak a szakemberek. Ezéken én mindig részt vettem, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Szovjetunióban végeztem, és jól beszéltem az orosz nycivet. Persze, nemcsak tolmácsként voltam jelen, haÄ bükkaljai Szentendre telkek kialakításához biztosítja a területet. — Ezek szerint Kácsot kezdik felfedezni, s ez számomra nem is meglepő. Ám arra azért mégis kíváncsi lennék, az igénylő esetében mi Kacs vonzereje? — Egyszerűen a jó levegő, a hegyvidéki szép környezet. Évek óla nagyon sok asztmás gyereket üdültetünk. A légzőszervi betegségekre kiváló ez a klíma — mondja a kirendeltség vezetője. — S ugye, hogy nemcsak erre? — kacsintok a téesz- elnökre. Ö nevet. — Valóban. Ez a klíma a szőlőnek is nagy barátja. S bár a kácsi bori nem emlegetik. nem ismerik annyira, mind a darócit, én mondom, itt is nemes nedűk alapanyagát érlelik a domboldalak ... ... amelyek egyik-másik helyen rettentően meredekek. S lám mégis, ott is díszük a szőlő. — Pedig elég oda felgyalogolni. Már attól elfárad az ember — jegyzem meg. — Hát ez az — bólogat az elnök. — A szőlő megválogatja a barátját. Csak ott marad meg tartósan, ahol tudnak vele bánni. A szőlő az embertől tudást, jellemet és kitartást egyaránt kíván. Nézd meg, bármerre az országban, a jó szőlősgazdák jellemesek, rendesek, dolgos emberek. Ami azt illeti, ez így igaz. Én is tisztelem példáui Gácsi József kőművesmestert, azért, mert pincéjében, ebben a szörnyű kánikulában jó szóval vendégül lát, s mert nemes, karakteres, igazi kácsi borral kínál bennünket, de még inkább tisztelem azért, mert tudom, innen a pince húséból a szőlőhegy poklába igyekszik, permetezni. Szóval Kacs megválogatja a lakóit! Következésképp itt, a Kacs-patak partján — hol a kristálytiszta vízben a tarajos gőte szinte utolsó otthonra lelt — magasük, s nem porlad a megtartó példa. Kacs, 1987. július. Űttörő- táborozók jönnek az úton, Petőfi jól sikerült mellszobra előtt elhaladva, az itt lévő vándortáborba igyekeznek. Kinn a strandon, a ku- rityáni nevelőotthon 90 gyermeke élvezi a vakáció, a víz örömeit. Gácsi Józsi bátyám permetezni indul, a falu végén pedig közúti híd épül 6 és fél millióért. Kács éli napjait. Ügy mondják — visszautalva bevezetőmre —, régen innen a drótostót is visszafordult. Napjainkban Kacsra sem téved már drótostót, aki viszont idejön, tudatosan teszi, s nem azért, hogy visszaforduljon,, hanem, hogy itt töltsön el legalább néhány szép napot. Azzal a bizonyos úttal együtt, amelyik már rég nem akar innen tovább menni. S lám milyen igaza van. Ha én út lehetnék .. . ! Hajdú Imre tett gyógy füveik katlanban- kifőzött párlatával fokozták ezeknek a szubtermális hévizeknek a gyógyító hatását. Később itt, a község észak- nyugati szélén kialakított ősparkban, a románkori kolostor töredékein épült fel a barokk stílusú apátság árkádos, tornácos épülete. A ma látható épületegyüttes ebben a formában az 1933—34-es átépítéskor alakult ki, Né- medy Gyula és Lajos építészek munkája nyomán. Az út innen nem megy tovább ... Akik ezt említik isten háta mögöttiséget sejtetve, mi tagadás lekicsinylőén vélekednek e helyről. Hadd mondjam erre, s nekik, ha ez'az út beszélni-tudna, azt mondaná: miért mennék tovább? Nagyon jó nekem üt. — A holland háza, egyszerű népiességével ezúttal is megkap. Néha-néha hátrapillantok rá, be a gyepes udvarra, az ámbitusra, a barna lócára, a csendre, amit sugároz,'tükröz ez a fehérből, barnából, pirosból harmonizáló épület, ám szememet innen, a csendesen és kristálytisztán csörgedező Kacs- patak hűsítő leheletül partjáról. az ellenkező irány -még inkább vonzza. A számomra legjellegzetesebb kácsi kép, a dombra szaladt háztetőkkel, s az ezek fölé .magasodó templomtoronnyal. Itt, ezen a ponton állva, s nézve a fák lombjai között felfelé, mindmáig azt hiszem, Szentendrén vagyok. A holland, ki eredetileg magyar, de nem idevalósi, lám itt vett házat. Itt áll mögöttem az épület, udvaráról ugyanaz látszódik, mint innen a patakpartról: a bükkaljai Szentendre. Neki is nagyon tetszhet, mert egyébként miért jött volna ide? Hogy még ki mindenki szerette ezt a helyet? Például az a bizonyos bárány... — Szóval úgy volt ezzel a bizonyos báránnyal, amely állítólag Árpád apánké volt — hallom Dósa Sándor barátomtól, a tibolddaróci és kácsi közös termelőszövetkezet elnökétől —, hogy elengedték szabadjára, s úgy döntöttek, ahol majd megáll legelni, oda falu települ, templom épül. Állítólag ennek a barikának igazán ízlett, a kácsi fű. Gondolom, azután még inkább, hogy jókat is kortyolt az itteni források vizéből. Az sem kizárt, hogy a víz még jobban ízlett neki. Ezt azért gyanítom, mert az Öcsöd vezér fia, Örösur alapította község forrásai mellé még az Árpád-korban idetelepültek a bencés-atyák, kik termeszFényes Elek 1851-ben azt írta a 14 forrás táplálta fürdőtelepről: ,,A helység felső részein, a völgy torkolatánál ered több lágymeleg forrás, mellyeknél csinos fürdőház emelkedik. E víz köszvényes, és csúzos nyavalyák ellen igen hasznos.” E víz hasznát ma is élvezi az LKM tulajdonában lévő üdülőtelep, a szabadtéri strandmedence, s az a 12 település, amelyik az itteni főforrásról kapja vezetéken keresztül a vizet. De térjünk vissza a patakpartra, a Bodnár-féle vízimalom aljába (apropó, nem is említettem: annak idején 11 kilométernyi szakaszon tizenegy vízimalom kerekét hajtotta ez a kristálytiszta víz). Mára ez az egyetlen maradt meg. ez a Bodnárféle, Nevét legutolsó tulajdonosáról nyerte. Szerencsére ez most már véglegesen megmarad, mini ipartörténeti emlék. Felújítási munkálatai már megkezdődtek, ha nem is rohammunkában építik, a rekonstrukcióban résztvevők szava garancia rá, hogy fogjuk még hallani a malomkereket fölülről csapó víz robaját, fogjuk látni működés közben az egykori ősi gépeket, berendezéseket. Innen a patakpartról induljunk el, a mai Kacson. Kísérőnk Dósa Sándor mellett Harangi Jánosné,. a közös községi tanács kácsi kirendeltségvezetője. Tőle tudjuk, a falu összlakossága 854 lélek. A korábban itt is jelentkező fogyatkozás napjainkra megállt, sőt, a sok új épület, amit sétánk során látunk, arra enged következtetni: a falu jövője nem hogy nem kilátástalan, hanem egyenesen biztató. — Épp a közelmúltban alakítottunk ki családi házak építésére újabb 15 telket — újságolta Haranginé. — Ezen kívül 42 üdülőtelekigénylőt is nyilvántartunk. Ez irányban is szeretnénk lépni minél előbb. Ebben jó partner a téesz, amely a az újat keresni nem, minit villamosságban jártas szakember. így esett, hogy aztán egy szép napon, 1976-ban a Bakony Művek kereskedelm i főosztályvezetőjének nevezték ki. Ez valóban nagy nap volt az életemben, hiszen harmincöt éves fejjel én voltam a-vállalat legfiatalabb főosztály- vezetője. Még a Bakony Művek kereskedelmi főnökeként többször járt az NDK-ban üzleti ügyben. Az egyik út alkalmával összefutott az Autóvillamossági Felszerelések Gyára műszaki vezetőjével. — A beszélgetés során elhangzott olyan ajánlat, hogy jöjjek át az Autóvillhez, a mezőkövesdi gyáregység igazgatói székébe. Hazajövet gondolkodtam rajta, majd mégis maradtam Veszprémben. Egy évvél később újból rákérdeztek: jövök, vagy maradok. Ekkor már nem töprengtem sokáig. Feleségemmel együtt borsodiak vagyunk, így hát a szívünk is hazahúzo'tt. — Meggyőződtem róla, helyesen döntöttem. A hatodik ötéves tervben tovább folytatódott az a nagyarányú műszaki, technikai fejlődés, amely tulajdonképpen a hetvenes évek második felében kezdődött. Először, a tervbe vett műszaki fejlesztés keretében a géppark rekonstrukciójára került sor, amit az új gyár, az Autóvill csemetekerti telepének kialakítása követett. Sok tízmillió forint értékben vásároltunk különböző, az élen járó technikát megtestesítő gépeket, technológiai berendezéseket. Másrészről, új szociális létesítmények épültek, a tágas üz e mcsar nők ókban emb enhez méltó munkakörülményeket teremtettünk. Minden túlzás nélkül elmondhatom, a közúti járműprogram megvalósításában az Autóvillamossági Felszerelések Gyára fontos szerepet tölt be: hiszen nemcsak a hazai megrendelőknek. közte a Bábának, az Ikarusnak gyártunk indító- mótorokat, dinamókat, generátorokat, s különböző autóvillamossági alkatrészeket, hanem a Német Demokratikus Köztársaságnak is évek óta a legnagyobb szállítói vagyunk. De exportálunk tőkés piacokra is. Nagy eredménynek tartom, hogy piaci pozíciónkat évről évre meg tudjuk őrizni. Erre jó garancia. hogy a termékek nagy része Bosoh-lioenc alapján készül, korszerű, nagy termelékenységű, automata és félautomata gépeket gyártó berendezésék és szerelőszalagok segítségével. — Mióta ezen a poszton állok, szüntelen arra törekszem. jiogy az alkotómunka "nagyobb elismerést kapjon. Persze, nem könnyű elfogadtatni azt az élvet, hogy aki többet tesz le a vállalat, a gyáregység asztalára, aki munkájával több nyereséget hoz, azt erkölcsileg és anj^agilag egyaránt az átlagosnál jobban honoráljuk. M unka társa i m mai együtt azon vagyunk, hogy a műszaki tudást, a szakmai fel- készültséget, a kreativitást differenciáltan ismerjük el. El tudom képzelni, hogy a beosztott műszaki és közgazdasági értelmiségi dolgozó keresete legyen másfélszerese egy átlagos szakmunkás keresetének. — Apropó, keresetek. 1980- ban az egy dolgozóra jutó éves átlagkereset, nem érte el az ötvenezer forintot. Hét év alatt azonban óriásit léptünk ezen a területen is. Volt több olyan év, amikor a bérfejlesztés mértéke elérte, sőt meghaladta a tíz százalékot. Ilyen esztendő volt a tavalyi is. Most az éves átlagkereset nyolcvanezer forinton felül van. Különben, kezdettől fogva nagy lehetőséget láttam a gyáregységben. a tekintetben is, hogy a több, mint hétszázfős kollektíva döntő többsége szorgalmas, szakmáját értő, hivatását szerető matyó emberekből áll, akik ráadásul nagyszerű lokálpatrióták, akik nemcsak a városhoz ragaszkodnak, de munkahelyüket is sajátjuknak érzik. — Persze, tehet, hogy könnyű annak az igazgatónak, aki olyan műszaki, párt-, és tömegszervezeti vezetőkkel dolgozik nap mint nap, akik legalább annyira óhajtják az újat, a fejlődést. akikkel a viták, a véleménykülönbségek ellenére is a gyáregység, a kollektíva érdekeit szolgáljuk. Lovas Lajos
