Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-06 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. július 6., hétfő Miskolci^ pNyár ’87 Charley nénje Zenés játék bemutatója a tapolcai Ákropoliszban Nagy Ibolya, Józsa Imre (női ruhában, Charley néniének öltözve) és Kocsis Judit az egyik jelenetben. Hegyibeszédek nélkül Szocialista életmód Harmadik nyáron harmadik bemutatójához érkezett el a tapolcai Akropolisz szabadtéri színpada. Elég későn fedeztük fel ezt a remiék levegőjű, igen jó akusztikájú szabadtéri játékhelyet, de ez már mindegy. Az 1985-ös A certal- dói vásár, a tiavalyli Liliom- fi után a Miskolci Városi Művelődésii Központ bábáskodásával, a Miskolci Nyár ’87 programja keretében most Thomas Brandon zenés játéka, a Charley nénje szórakoztatja tíz estén át a közönséget. A hangulatos és nyári szabadtéri szórakoztatáshoz illően csacska játék sokak előtt ismerős, korábban játszották a miskolci színházban, menta fővárosi szabadtéri színpadon, nem is olyan régen tévéváltozatban is megismerhettük. A miskolci előadásnak azonban van egy nagyon sajátos és értékes vonása: a játékhoz Aldobo- lyi Nagy György komponált muzsikát Szenes Iván verseire, ő tanította be az énék- és zeneszámokat, ö vezényli az előadást, amit ó maga rendezett. Ez a sokféle jelenlét egy produkció létrehozásában eleve azzal az előnnyel jár, hogy maradéktalanul érvényesülhet egyetlen alkotót koncepció, s vele jár — ellentételként — az a veszély, hogy kevesebb a kontroll; mondjuk, a rendező nem tud ellenállni a komponista kívánalmainak. Elöljáróban elmondhatom, hogy a tapolcai Charley nénje kellemes időtöltés, jó szórakozás, derűs színházi élmény. A játék történetét kár lenne idejegyezni, csak annyit kell belőle megemlíteni, hogy két jómódú oxfordi diák, hogy szerelmesét — két csinos lányt — villásreggelire hívhassa, az etikett szerint gardedame-ról kell, hogy gondoskodjon, s mert a várt nagynéni nem érkezik meg, egy harmadik társukat öltöztetik nőruhába, hogy az illemszabályoknak elég tétessék. Ebből aztán nagyon sok bonyoda- iom adódik, hiszen az igazi néni is megérkezik, meg szerelmek szövődnek. Mindez azonban szinte csak alkalommá, keretté szorul vissza — anélkül, hogy a mese fordulatossága, izgalma csorbulna! — Aldöbo- lyi nagyszerű zeneszámai, énekes szólói, kettősei, nem utolsósorban a Sípos Mari koreografálta gyönyörködtető és nem kevés ügyességet is kívánó táncok egységes történetbe foglalására. (Csoda, hogy az apróka színpadon miként tudják mindezt produkálni.) Egy kis túlzással azon meditálhatok, vajon Brandon Thomas játékát látom-e Aldobolyi Nagy György zenéjével, vagy egy Aldobolyi Nagy-koncertet élvezek B. Thomas játékával gazdagítva. De ez mindegy, a játék és zene nagyszerűen szórakoztat. Gondolati mélységeket kár ienne kutatni és számonkér- ni, némi sűrítést viszont igen. Túl hosszú az előadás, a jól szerkesztett tapsrend, a végtelen finálé már túlcsorduló ráadás. (A vezénylő komponista a közönséget is szerette volna megénekeltetni a végén, de ez a premieren még nem járt sikerrel.) Még kellett volna egy kis dramaturgi munkálkodás, részben a sűrítés, részben az egyes jelenetek közötti érzékelhető törés áthidalása végett, hogy a látványos énekes-táncos duettek, egyebek után se „üljön le” egy pillanatra sem a játék. De nem szabad a kánikulai estén maximalistának lenni. A közönség nagyon jól szórakozott, a kritikus is; a siker megérdemelt volt és lesz a még hátralevő előadásokon. A tizenegy tagú zenekar tolmácsolásában nagy élvezetet jelentett Aldobolyi Nagy muzsikája; kár, hogy a szereplők énekhangja nem volt egészen kiegyenlített. De jó volt a játék! Vala- mennyti színész láthatóan jó kedvvel komédiázott. Zubor- nyák Zoltán és Mihályi Győző a két szerelmes diákot, Kocsis Judit és Nagy Ibolya a két imádott lányt játszó tta-énekelte-táncolta élvezetesen; Józsa Imre, aki az ál nagynénit játszotta, igen sokoldalú színész, mindvégig nagyszerű humorforrás. (Hálás is a szerepe nagyon!) Máthó Éva az igazi nagynéni alakjában, Varga Gyula egy (hirtelen szerelemre gyulladt idős ügyvédként, Sallós Gábor fanyar inasként szerzett nagyon élvezetes perceket. Örömmel láttuk az eddig nálunk csak filmről és televízióból ismert Bencze Ferenc mackósra formált nyugdíjas ezredesét. Várko- nyi Szilviának nem kedvezett a darab: éneikben, táncban sokkal többre is képes lett volna;, szűkszavú szerepét nagyon rokonszenvesen formálta meg. — A célszerű díszletért és-a kosztümökért Makai Péter nevét kell feljegyeznünk. Nem hibátlan előadás a tapolcai Charley nénje, de jó csapatmunkával kellemes szórakozást kínál. Érdemes érte a Görömbölyi útra menni. Benedek Miklós Tanyanyitás A Tanya — bár értelmes szó — tulajdonképpen rövidítés, a tanítók nyári akadémiáját mondják ilyentén, kedveskedően is. Országos vonzereje van a sárospataki rendezvénysorozatnak, amely most már hagyomány is, mindig a ínyár elején teremt alkalmat az együttgondolkodásra. Az ide sereglő tanítóknak ezúttal is gazdag programot állított össze a vendéglátórendező Comenius Tanítóképző Főiskola. A mai, esti megnyitót ugyan még ismerkedés követi, de holnaptól „kemény” program várja a résztvevőket. Kedden a képességfejlesztésről és a tanulási stratégiáról, a zenei nevelésről, a vizuális nevelés lehetőségeiről, a Ikönyvil'lusztrációkról lesz szó, többek között. De nyílik kiállítás a legkülönbözőbb, a tanulás-tanítás folyamatát segítő eszközökből, mint például a bábokból, a gyermekjátékokból, tankönyvekből. Áltálában, az előadások, a konzultációi:; és a gyakorlati bemutatók, valamint a kirándulások, mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a tanítók megvitassák, a különböző művészetek, (a művészeti nevelés) hogyan tehetik teljesebbé a kisgyermek, az alsó tagozatos tanuló életét, segíthetnék képességeinek jobb kibontását, a jobb tanulást. Gyákorló tanítók és neves kutatók vezetik a foglalkozásokat, tartják az előadásokat a sárospataki Tanyán, amely ezen a héten, péntekig tölti be a műhely és a műhelymunka helyszínét. Kiállítás Négy művész Szentendréről — Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Ligeti Erika szobrászok és Jávor Piroska festő — kiállítása nyílik meg ma délután 5 órakor, a miskolci Mini Galériában (Kossuth u. 11.) György István filmrendező bevezetőjével, s augusztus 29-ig tart nyitva. Gerő András és Mihancsik Zsófia műsora (csütörtök, Kossuth 21.30—22) mindig szolgál szolid meglepetéssel. Szolidat mondok, mert a történelem .elméleti kérdései aligha érdekelnek annyi embert, mint — mondjuk az MTK—Fradi meccs eredménye. Ez azonban nem von le semmit a műsor értékéből. Sőt! Amint az csütörtök este, a Göttingai Max Planck Történelemtudományi Intézet tudósaival folytatott beszélgetésből kiderült, a történelem faggatása számos olyan analógiát, gondolatot is felvet, amelyet érdemes továbbgondolni a mai reformunkhoz is. Gerő András a 18- századdal, azaz a felvilágosodással foglalkozó szakemberekkel beszélgetett. A felvilágosodás — ha szabad így mondani — jellegzetesen az értelmiség mozgalma, eszmeirányzata volt a 18. században, amely végül is a nagy francia forradalomban jgazolódott, csúcsosodott ki. Az értelem, következésképp az igazságosság és a humánum uralmát akarták megvalósítani a feudális rendi kötöttségekkel és kiváltságokkal szemben. Tankönyveinkben természetesen csak a Sok ideológiai tételünk tartalma változott és gazdagodott az elmúlt harminc év alatt, de vannak olyan eszméink is, amelyek nem tudnak elavulni, sem gazdagodni, mivel régebben sem voltak egyértelműen megfogalmazva. Ilyen eszme, ilyen fogalom a szocialista életmód. Hazánkban az életvitel sokfélesége jellemző. Egyének, családok az életmódjuk egészét mind szabadabban és mind tudatosabban szervezik. Fokozatosan érvényre jut az egyén autonómiája, önállósága. Jellemző mai életünkre, hogy nő a szabadidő, amelynek nagy részét különmunkára, kiadásokat megtakarító otthoni tevékenységre fordítjuk, és nem szórakozásra, művelődésre. Sok család életmódját meghatározza, életvitelét elszegényíti a családi ház magánerőből való építése, a lakáshozjutás költségeit fedező összegek különmunkával való előteremtése. A középkorúak nagy része már nem is magára költ, hanem gyermekei lakásgondjának megoldására spórol. Életvitelünkben erősödnek bizonyos „kispolgári vonások”, olyanok, mint a pénzhajsza, az elzárkózó család- központúság, az életbe induló gyerekek minél jobb feltételekkel való kibocsátása, majd sok éven keresztül segítése. Vita folyik arról, hogy ezek vajon az életmód szocialista vonásai-e, vagy csak olyanok, amelyek a mai nehéz helyzetben felerősödtek, és majd egyszer átadják helyüket egy nyugodt, biztonságos, emberli életvitelnek. Egyelőre életünk zaklatott, bizonytalan, ideges. Itt nagy szerepe van az árbiztonság megszűnésének, az árak és a bérek versenyfutásának, annak, hogy soha nem tudjuk, minek az ára emelkedik hirtelen, váratlanul. A folyamatos és gyors árszínvonal-emelkedés károsan hat a lakosság életvitelére. Fokozódik a pazarló életforma terjedésének veszélye. Sokan nem látják értelmét a pénzgyűjtésnek, mivel például a lakásra legjelesebb képviselőiről és az irányzat lényegéről esik szó. Az említett tudósokat v.szont az is érdekig hogyan valósult meg az idea a hétköznapokban, hogyan vált (lassan) valósággá. Magyar fülnek érdekes volt a német tudósok szájából a nyugat- és a ikelet-európai fejlődés ösz- szehasonlítását hallani. Tele vagyunk ugyanis (hála a már említett tankönyveknek is) kisebbrendűségi tudattal, amikor is mindig a lemaradásunkról, megkésettségünk- ről beszélünk. Ebben az ösz- szefüggésben esett szó II. Józsefről és II. Katalin cárnőről, akik felülről, hatalmi szóval akarták megvalósítani a reformjaikat. Miért buktak el II. József törekvései? Göttingából nézve két oka volt. Az egyik az, hogy nem, illetve csak nagyon kevés partnere volt hozzá. A felvilágosodás eszméit eleve csak a hivatali appaiálus- ban dolgozó hivatalnokok ismerték, s egy szűk értelmiségi réteg (lásd pl. Kazinczy, Batsányi, Berzeviczy, Virág Benedek, Verseghy Ferenc stb). Maga a nemesség, amely a hatalmat birtokolta a vármegyékben, nem értette II. József törekvéseit, s amit megértett gyűjthető évenkénti összeg nem, vagy csak alig haladja meg a lakásár évenkénti növekedését. Az áremelkedések hatására sok család nem az egészségileg és társadalmilag kívánatos irányban változtatja fogyasztásának, kiadásainak összetételét., Az árbiztonság hiánya arra vezet, hogy az emberek a pénzüket igyekeznek gyorsan elkölteni, illetve — aki teheti — hódol „kincsgyűjtési” hajlamának. (Ékszerek, régiségek, festmények.) Nő a távolság a műveltséget, a kulturált, tartalmas életvitelt továbbörökítő családok, és a parvenü, a primitív, csak a mának élő, perspektívátlan életvitelt továbbörökítő családok között. A magas jövedelemszintű és kulturált életvitelű családokban a személyi jövedelem egy részét nem költik el folyó kiadásokra, hanlem „vagyont képeznek”. A családok nagy' része persze nem „vagyont” gyűjt, hanem arra törekszik, hogy fogyasztásának reálszintjét tartani tudja, különmunkákkal az áremelkedéseket kivédje. Az életmód egyike azoknak a területeknek, amelyekbe a politika, az országvezetés nehezen tud közvetlenül beavatkozni, mert az egyes emberek, vagy társadalmi csoportok életvitele messze van az államtól, a hivataloktól, a jogrendtől, a szabályzatoktól. Az életmód a család belső ügye, amelyet csak közvetve, indirekt módon, a külső feltételek folyamatos alakításával, javításával lehet szocialistábbá, emberibbé, szebbé tenni. Első feltétel természetesen a családi jólét emeléséhez a külső körülmények megteremtése. Legyen m!eg a közvetlen alapszükségletek jövedelemszinttől minél függetlenebb kielégíthetősége; legyen meg a családi jövedelem biztonsága (a munkához való jog érvényesítésével, a keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékének megőrzésével) ; el kell érni, hogy önhibáján kívül senki ne éljen e hazában létminimum alatt, a szegénység azokból, azt is mereven elutasította. A vélt és valóságos kiváltságait féltette az uj törvényektől, s nem is teljesen alaptalanul. II. József ugyanis a modernizációval együtt a rendi kiváltságokat is meg akarta nyirbálni, illetve a fejlődés egyik gátját éppen ezekben a kiváltságokban látta. Az ő logikájával érthető az is, hogy a birodalom hivatalos nyelvét, a németet kötelezővé kívánta tenni. Látszólag ezen bukott meg, mert elemi erővel tört fel a nemzet- féltő-hazafias mozgalom a magyar nyelv védelmében. Kosáry Domokos értelmezésében a felvilágosodás eszméi (amelyért Martinovics és társai életükkel fizettek) így válthatott át nemzeti mozgalomba, illetve redukálódott Kazinczyék nyelvmen- itő-nyelvművelő törekvéseire. A dilemmát, amely úgy szólt, hogy haladás idegen min tára, vagy a nemzeti sajátosságok megőrzése, a 18. század nem tudta megoldani. Ez a kettősség végigkíséri a magyar történelmet, s csak a legnagyobbiaink (Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István) tudták összeegyeztetni, illetve feloldani. küszöbén, de lehetőleg minden családnak legyen akkora jövedelme, hogy csekély biztonsági pénztartalékot is képezhessen. Legyen kielégítő a lakásellátottság, a közüzemi és áruellátás. Biztosítva legyen a tömeg- fogyasztási cikkek kielégítő minősége, tartóssága, elfogadható ára. Az volna az ideális, hogy ne vegye el a család kalkulációs biztonságát a folyamatos és gyors áremelkedés. A kiegyensúlyozott, nyugodt életmód fontos feltétele a civilizált jogrend, jog- biztonság, a törvény előtti és a hatóságok előtti egyenlőség, a humanizált köz- igazgatási, demokratikusan működő tanácsi rendszer, és hatékony, emberséges ügymenet. De ide tartozó civilizációs követelmény a munkahelyi rend, szervezettség, ésszerűség; az emberhez méltó munkakörülmények, a dolgozók és a lakóhelyi közösségek kezdeményezésének, öntevékenységének értelmet, bátorítást adó kibontakoztatása. Sokat tehet az életmód szocialista elemeinek erősítésében az egészségügy, de nevelési, oktatási, művelődési vonatkozásban sem kevés a tennivaló. A munkahelyeken javítani lehetne a felnőttnevelést, de nem hegyibeszédekkel, intelmekkel, mindenkihez, ezért senkihez se szóló agitációval, hanem jobb szervezettséggel, igazságos bérezéssel, emberközpontú vezetéssel, a munkahelyi demokrácia gazdagításával, a munkafeltételek javításával, a főmunkaidő és a főmunkahely rangjának helyreállításával. A szocialista életmód nem valamilyen különleges, újszerű, mesterkélt, felülről előírt életvitel, hanem olyan egyéni és családi magatartás, környezet, amelyet az emberek maguk is kívánnak, amely az embereket fejleszti, javítja, biztonság- érzetet adva megnyugtatja, önmagukért és a társadalomért való felelősségérzetüket, jövőjükben való hitüket, végső soron a szocializmussal való azonosulásukat erősíti. Az igazi változások ugyanis — figyelmeztettek a történészek— csak ritkán látványosak. Mindig megelőzik a mindennapokban lezajló folyamatok, s amikor a mennyiségi felhalmozódás már meghalad egy mértéket, akkor csap át Látványosan új minőségbe. Példaként éppen az iparosodás1! említették, amely Németországban először (fonó-, szövőipar, árufölösleg a mezőgazdaságban) a falvakban jelentkezett. Városokról, városiasodásról addig nem lehet beszélni, míg a lakosság élelemmel való ellátása nem biztonságos. Ez pedig már intenzív gazdálkodást feltéthez, azaz piacra termelést. Európa különböző térségei más és más időiben érték el ez a szintet. A lényegi és tartós fejlődés azonban mindenkor az volt, amely a helyi adottságokra és hagyományokra alapozott. II. József példájánál maradva, törvényeinek, elképzeléseinek nagy részét Eötvös Józsefek (iskolarendszer, egészségügyi ellátás, ütés vasúthálózat, nagyipar, modern bankrendszer stb.) valósítják meg, igaz, kicsit megkésve. A kortárs nem mindig érzékeli, ismeri föl a történelem erővonalait, mozgását, mert elfedik a jelenségek. A történelemtudomány azonban már áí tudja világítani a befejezett múltat, és okulásul sok tanulságot Kínál, ha jól odafigyelünk rá. Horpácsi Sándor P. O. Rádió mellett Változatok a történelemre
