Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-06 / 157. szám
1987. július 6., hétfő ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Amikor meglátogatok egy családot — természetesen szíves meghívással — olykor elfog az irigység. Különösen ha látom, nekik sikerült, ami sokaiknak nem, vagyis jól, békességben élnek. Igaz, az esztendők hosszú sorain, még a harmonikus légkörű családoknál is előfordul olykor néminemű kis perpatvar, dehát ahogy mondani szokás; tányér nincs zördü- lés nélkül.. . Erről is szó esik itt Sári- káéknál, azaz bocsánat László Györgyék otthonában. Mert egy otthonbeli látogatáskor, sok mindenről szó esik; jóról, kellemetlenségekről, nagy örömökről, kis bánatról, nagyszerű hétköznapi eseményekről. Kezdjük talán ezzel; — Akkor néhány nap múlva már nem maga hordja a postát, Sárika? Sárika, vagyis László Györgyné, a férjére néz, aki a szemközti fotelban ül. — Bizony nem! Ugyanis két hétre üdülni megyünk az egész család Harkányfürdő- re, a SZOT-üdülőbe! — Mindannyian? — Igen, a három fiam, a férjem, cs én. A házigazda szól közbe. — Tudja van egy 1200-as Zsigulink, nos a kocsi rendben, semmi akadálya, hogy azzal fussunk be Harkány- fürdőre. Higgye el, ránk fér ez a teljes két heti kikapcsolódás. Feleségemnek is nehéz egész esztendőben talpalni, nekem sem könnyű. Én ugyanis az LKM-ben dolgozom, az épülőt- és karbantartó gyáregységnél. — Régóta? — A tanulóidőt is beleszámítva 27 esztendeje. Most 41 éves vagyok. Kőművesként szabadultam, de miután a motorokhoz jobban húz a szívem, már régen nehézgépkezelőként dolgozom. Tudja, én azt tartom; min- uenki azt végezze, amit szeret. Amit most végzek kedvvel csinálom, gondolom nem rosszul, hiszen kiváló dolgozó is vagyok. Meg szeretem a mi kollektívánkat, innen szeretnék nyugdíjba is menni... Sárika italt tölt, feketekávét szervíroz, kedvesen, mosolygósán, vagyis úgy látszik itthon is ugyanaz, mint munka közben. Tizenkét esztendeje dolgozik a diósgyőri nagypostán, azelőtt hat évet az LKM-ben, szintén az épület- és karbantartó gyáregységnél. Körzetében sok a gyárista, sok régi ismerőssel is találkozik. — Bírja a strapát? Nem fájnak a lábai?... — Ez a munkám, ezt kell csinálnom, én én kedvvel végzem. Egy biztos: a postás saját magának is köny- nyíti a munkáját, ha lelkiismeretesen, becsülettel végzi azt. Ehhez tartozik az udvariasság, a megértés, a nyugodt, de biztos határozottság és a mosoly is. Tudja, minket postásokat, a mi be- csöngetésünket nem mindig fogadják mosolyogva. Mert írni vihetünk jó hírt, meg rosszat is. — Meg tudná mondani, persze csak úgy körülbelül mennyit gyalogol naponta? Gondolkozik Sárika, azután: — Hát nézzük csak. A Lo- rántffy utcától az öl utcáig az én körzetem, na és a Marx Károly utcáoól is egy rész. Tehát van öt lépcső- házam tízemeletesekben, ttizenegy lépcsőházam négy- emeletes bérházakban, plusz a családi épületek, vagyis körülbelül 1000 család, és úgy gondolom ezek lejárása kitesz napi 10 kilométert. Ha jók a liftek, akkor még hagyján, de olykor előfordul, hogy a 10 emeletet is meg kell másznom, ameny- nyiben pénzt, vagy hivatalos küldeményt kézbesítek. ■Szerencsére i ítkán akad rossz lift, dehát. .. Bizony ez a „dehát” szócska sok mindent elárul. Többek között: az a bizonyos, olykor degeszre tömött pos- tástáska súlya néha eléri a 10—12 kilót. Tessék csak megfigyelni a postások többségének, akik néhány esztendőt már leszolgáltak, a táskát hordó vállük kissé lecsüng. Szerencsére Sárikán ez nem látszik. Harminchat évesen (18 esztendőt ledolgozott) tizenkét éves postás múlttal még frissen, energikusan de kedvesen, a körzetében lakók megelégedésére végzi munkáját. És ez a munka bizony kissé megnehezedik a tévészámlák, no meg a nyugdíjak kézb es''lésekor. Sárika hideg sörrel kedveskedik, a kínálásban besegít a férje is. Kedves, kellemes otthon a László családé, itt a Ládi telepen, a harmadik emeleten. Szépek a bútorok, a szekrénysor, és nem hiányzik a színes televízió sem. A nyitott ablakon beüramlik a kánikulai meleg, csapa zöld a Gorkij telep, a G7-es busz most kapaszkodik errefelé. — Hiányozni fog a körzetének Sárika! Nevet, a férj is: — Remélem — mondja a háziasszony, s közben nem feltűnően meg-megtapogatja a lábát. Hiába, a naponta megtett kilométereket nem lehet letagadni. Éppen ezért is, őszintén kívánom a kellemes kikapcsolódást és egészséghozó pihenést. Holdi János Konferenciabeszélgetés telefonhálózaton A Magyar Posta konferenciaberendezést helyezett üzembe a Helyiközi Távbeszélő Igazgatóságnál. A készülék a vállalatok és intézmények számára lehetővé teszi konferenciák telefonon történő lebonyolítását. A július 1-jétől igénybe vehető új szolgáltatás révén legfeljebb tíz magán- vagy közületi előfizető megfelelően hallható vonalon kétirányú beszédkapcsolatba kerülhet. Konferenciabeszélgetés folytatható a belföldi és a nemzetközi távhívóhálózatba bekapcsolt, valamint a kézi kapcsolással elérhető belföldi és külföldi előfizetők között. A konferenciabeszélgetést 24 órával korábban kell bejelenteni a 188-926-os le- lefonszámon. A szolgáltatás díja 700 forint, és meg kell fizetni a tényleges beszélgetési idő díját is. Az év végéig tartó kísérleti időszak alatt csak, Budapestről kezdeményezhető konferenc'a- beszélgetés. (MTI) Ez az írás akár úgy ,is) kezdődhetne, most elmondok egy történetet. Egy valódi klasszikus történetet, egy korábban megvolt értékrendről. Hogy a dolog már az elején is világos legyen, arról a szemléletről, hogy az egészséges értékrendet több évtizeddel" ezelőtt hogyan igyekeztek beletáplálni már gyermekkorban is az emberekbe. Még jócskán iskoláskorban voltam — mondja az egyik miskolci szakközépiskola tanára, K. L, a legutóbbi találkozásunkkor —, amikor az egyik ismerős ember, aki gazdag és tekintélyes úr volt, és a környékünkön lakott, odajött hozzánk a Szinva partjára, ahol hármasban a barátaimmal játszottunk, öt- ' en fillért kereshettek nálam, ha lemossátok a hiníó- mat, mondta az öregúr és várta, hogy melyikünk jelentkezik. Bár gyerekek voltunk, azért tudtunk valamit a pénz értékéről, tudtuk, hogy ekkoriban, 1936-ban egy felnőtt napszám 80 fillér volt, a tojás 3—4 fillér, 2 füléiért pedig cukrot kaphatott az ember a boltban, ennek ellenére csak egyedül én vállaltam a munkát. Elvitt magával, megmutatta, mi lesz a dolgom. Ott volit a hintó az udvarban porosán, sárosán. Rongyot adott és viaszt is, hogy azzal kenjem be. ha már lemostam. Módszeresen nekiláttam, vödörben hordtam a vizet, és alaposan lemostam a szép sárga színűre lakkozott kerekeket, a sárVédő- ket, a rudat és a hintó többi tartozékát. Amikor megszáradt, letöröltem, majd a viasszal szépen végigkentem. Ragyogó tiszta lett. El is telt a munkával vagy három órám, és miután befejeztem, vártam, hogy jöjjön az öreg és odaadja a pénzt. Nem kellett sokáig várni, jött is, és megnezle a hintót. Hümmentett kettőt, és eleinte úgy látszott, mintha tetszene neki a munkám. Elővette a nagy patkó alakú bukszáját, felnyitotta a fedelét és megnézte benne a pénzt. Majd mást gondolt és zsebrevágta a pénztárcát, közelebb ment a hintóhoz, és lehajolt szinte a tengely magasságáig. Na fiam, mondta atyáskodva, és nekem ellenszenvesen. miután szemlélődött kis ideig. Elégedett vagy te a munkáddal? Minősítsd magad. Megnéztem én is a hintót, de bizony mindent rendben találtam, úgy véltem jól van az megtisztítva, a viasz is szépen, egyenletesen fénylik rajta. Mondtam is. hiszen már akkor is önérzetes gyerek voltam, hogy énnekem tetszik így a hintó. Ekkor újra lehajolt és az agyra mutatott. Látod ezt? És a küllők tövében az alig látható sármaradványokra bökött. Ez még ittmaradt. Nem tökéletes a munkád. Bennem forrt a méreg, mert hatat fordított és elment Most mi a fenét csináljak. Nem hagyhatom itt a pénzemet, hiszen már dolgoztam érte csaknem egy fél délutánt. Üjra kézbe vettem a rongyot, de azzal nem tud- iam kiszedni a hajszálrepedésekből a sarat. Élővettem a bicskám és azzal próbál- Koztam. így egészen jól ment. Amikor befejeztem mind a négy keréken, ezt a részt is újra bekentem viasszal. Ragyogott, csillogott, szinte öröm volt ránézni. Kicsit szorongva vártam, vajon mit talál ki újra, hogy ne kelljen fizetni. Mert arra gondoltam, csakis ezért csinálta az egészet. Rövidesen ott is állt mellettem megint. Lehajolt, újra megnézte a kerekeket. A kocsi többi részét is körbejárta még egyszer. Nem szólt semmit, hümmentett kettői és elővette a bukszáját. KiA lányok ugyanúgy helytálltak, mint a fiúk ... Készül a víziszárnyasok otthona Mederépítés a Csanyikban Amikor az ünnepélyes megnyitón, alig egy héttel ezelőtt ismertették velük a feladatokat, bizonyára kevesen tudták, milyen nehéz munka vár rájuk. Már ami azt a csoportot érinti, amely a csanyiki Vadatsparkban a vfziszárnyasök „otthonának” kialakításán fáradozik. Az iszaptalanítás, vízelvezetés és a tó peremének kikövezése derekas helytállást, nehéz fizikai munkát igényel. Az ide irányított leányok és fiúk mégsem panaszkodnak, noha kora délután már meglehetősen fáradtan szállnak be az értük érkező buszba, mely a szálláshely, a miskolci Petőfi Kollégium és a tábori munkahely, a Vadasparik között utaztatja" az ifjú munkásokat. Van, akii Budapestről, van, aki az ábaújszántói Mezőgazda- sági Szakközépiskolából és van, aki helyből, Miskolcról érkezett az idei városszépítő építőtáborba. A KISZ Miskolc Városi Bizottsága és a helyi Városgondnokság által szervezett táborozást az első turnuscsit megcsöfgetle, a nagy patkó bukszában a benne levő pénzt, hogy én is jól halljam. Majd a legnagyobb meglepetésemre egy fényes egypengőst vett ki és izzadó markomba nyomta. Én zavarba jöttem. Nincs nekem ölvén fillérem, hogy vissza tudjak adni, mondtam megbántottam Nem kell visszaadni, mondta az öreg, és még mindig a hintót nézte, majd rám vetett egy pillantást. De mintha most egészem másként nézett volna, mint az elején, ötven fillért a hintó megtisztításáért adtam, ötven fillért pedig a minőségi munkádért, mondta. Ez összesen egy pengő. És ne felejtsd el fiam, ezt a munkát. Megcsinálni valamit bárhogy lehet. De csak minőségi munkával érdemes. Ezt jegyezd meg magadnak te gyerek egész életedre. És akkor nem lesz a munkával gondod. Sajnos, ezt a tanítást, ezt az igazságot hosszú időn át elfelejtettük, mondta most nekem K. I. tanár úr. Talán még nem késtünk el vele, hogy újra fontosnak, elsődlegesnek tartsuk. És én is az iskolában így oktatom majd a jövő szakmunkásait ez alatt a rövid idő alatt, ami nekem még a nyugdíjig hátra van. Hajdú Gábor ban hetven tanulóval indították be. Amint azt Gúr Nándortól, a városi KISZ- bizottság titkárától megtudtuk: — A munkát három részre osztottuk. Az első csoport az Avason és a Szent- péteri kapuban úgynevezett övároktisztítást végez, a második társaság a Garad- na-patak medrének rendbehozatalával foglalatoskodik. A többiek a csanyiki Vadaspark víziszárnyasainak telephelyét alakítják ki. — Nagy segítséget kapunk a fiataloktól — informál Varga Zoltán, a Városgondnokság igazgatója—, hiszen a gondnokság műszaki tervében szereplő feladatok egy részének megoldásán fáradoznak. Talán nem szükséges részletezni, milyen fontos szerepe van munkájuknak a pénz- és munkaerő-megtakarítás szempontjából, nem beszélve a táboroztatás nevében, a városszépítésben rejlő teendőkről. A diákoknak hatórás munkaidejük van. Mi látjuk el a műszaki vezetői teendőkét és megszerveztük a szállításukat is. A szabadidős programok ösz- szeállításáról a KlSZ-bizott- ság gondoskodik. Hogy miként, azt a fiatalok maguk mondták el: — Voltunk már a Kós- házban, és megismertettek bennünket a város nevezetességeivel — mondja Köves Mariann, aki Budapestről érkezett. — Őszintén szólva, kickit ódzkodtunk ezektől az ,,irányított szabadidős programoktól”, mégis úgy vélem, nem annyira megerőltető a részvétel, mint néhányan mondják. Az persze igaz, hogy jóformán alig végzünk a munka utáni tisztálkodással, máris ott van értünk a busz, egy szusszanásnyl időnk sem marad közben a pihenésre. — No, azért nem mindennap van így — szól közbe Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat hagyományosan, ez évben is jutalomtáborozás- ban részesíti azokat az úttörőket, akik kiemelkedő eredményeket értek el a hasznosítható hulladékanyagok gyűjtésében. A Borsod, Heves és Nóg- rád megyei általános iskolák tanulói a gyűjtési akciók során, — a legutóbbi értékelés szerint — 5100 tonna vas- és fémanyagot, 2500 Schiffer Éva. — Magunk is dönthetünk arról, hogy mivel töltsük el a délutánt és az estéket. A városi autóbuszokon, villamoson ingyen utazhaitunk, és nem kell belépődíjat fizetni az Augusztus 20. és a tapolcai strandfürdőben sem. Akinek kedve van, egyéni városnézésre indulhat, aki pedig a vizet szereti, választhat, melyik strandra megy napozni, úszni. — Többen említettétek, elfáradtok a .műszak” végére. Mégis nehezen hagytátok abba a munkát e rövid beszélgetés idejére. Miért? — Féltünk, hogy kiesünk a ritmusból. — válaszol Budaházi Szabolcs. — Mert van ám itt versengés a brigádok között... — Amint a látottak igazolták, nemre való tekintet nélkül... — Vallóban — dicséri ezzel a leányokat és a fiúkat egyaránt Robotka Róbert, a tábor-vezetőség egyik tanára. — Felnőttnek is dicséretére válik, ahogyan ez a kis kollektíva dolgozik. Nézze meg, milyen esztétikusán alakul kü kezük nyomán a partfal — mutat a meder szélén gondosan összeillesztett terméskövekre, a támfalra. — Még arra is gondoltak, hogy a tavacska közepén levő szigetet, a vadkacsán: éji szálláshelyét könnyűszerrel megközelíthessék majd a Vadaspark dolgozói, amikor étket visznek a jószágoknak. A mederbe ugyanis víz alatti átjárót építettek a szigethez. Csak az elismerés szavai illenek a tábori munka míinősítésé- be. És a jutalom nem csupán a szép szó, hanem némi anyagi juttatás is. Munka végeztével a legügyesebbeket ugyanis néhány száz forinttal díjazzák. tonna papír- és 64 tonna textilhulladékot adtak át a MÉH-telepeken, átvevőhelyeken, melynek értéke megközelíti a tízmillió forintot. A Borsod Megyei Úttörő Elnökség és a MÉH Nyersanyag-hasznosító Tröszt által biztosított keret alapján, a csanyiki úttörőtáborban 12, az NDK-beli Treschwitzben 32, a csillebérci úttörőtáborban 40, Balatonfenyvesen pedig 30 úttörő táborozhat. Hargittay Attila (monos—fojtán) MÉH-táborok
