Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
1987. július 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ÉSZAK-IMMlí és a miskelci rádió MEZŐKÖVESDEN Ailgha vitatná bárki is a számítógép létjogosultságát a termelésirányításban. A gazdasági döntések egyik fontos feltétele ugyanis az, hogy gyors, pontos, megbízható információ álljon a vezetők rendelkezésére, amit csak a számítógép képes biztosítani. A Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyá- ban három évvel ezelőtt született döntés az elektronikának ilyen formában történő alkalmazására. Molnár Imre Lakatos László Elektronika és termelésirányítás — A Struktúra Vállalattal kötöttünk szerződést az úgynevezett Matyó termelésirányító-- si program elkészítésére — mondta Bojtár István, a mezőkövesdi gyár főmérnöke. — Hogy milyen eredményt hozott ez a gyárnak és az egyénnek? Kétségtelen, hogy azok a dolgozók, akik a számítógéppel megismerkedtek, elméleti és gyakorlati ismeretekre tettek szert, alaposan belekóstoltak a számítástechnika világába. Molnár Imre program-csoportvezető: — Tagadhatatlan, igen jó dolog a számítógép, ám ma még gondok vannak a folyamatos működésével. Lakatos László műszaki fejlesztő: — Sokan azt gondolják, hogy ha van egy Commodore—64-es számítógép, az mindent megold. Nagy tévedés, napra kész, pontos adatok kellenek a gépnek, ha ez .nincs meg, minden fáradozás hiábavaló. — Kezdeti gyermekbetegségeket nálunk is felfedezhetünk — mondja Molnár Imre. — Túlságosan szűkre szabott a Commodore készítette program. Tovább kellene lépni, például el tudnám képzelni a számítógépes készáruny-ilvántartás meghonosítását, vagy annak kimutatását, mire képes a gyár a termelés területén, egyáltalán milyen tartalékaink vannak. — Azt alighanem lehetne elvitatni — vette át a szót Lakatos László —, hogy a számítógép bevezetésével megnőtt az érdeklődés az elektronika, a számítástechnika iránt. Elegendő megemlíteni, hogy jó néhány dolgozónk a Commodore 64-et napi munkaeszköznek tekinti, elkezdték felújítani korábbi ismereteiket. — Ennek kapcsán említem meg, hogy a számítástechnikai eszközök között egyre fontosabb szerepet szánunk a személyi számítógépnek — hangsúlyozta a főmérnök. — A személyi számítógép használata ugyanis az intellektuális tevékenység minden területén többszörösére növeli a munkatermelékenységet. További előnye még, hogy az általános iskolai diáiktól kezdve a legmagasabb beosztásban dolgozókig, bárki könnyedén elsajátíthatja kezelését. A sok gond ellenére igen nagy eredménynek tartom, hogy a számítógép megjelenése szigorú fegyelmet, rendet teremtett az adatszolgáltatásban, hiszen enélkiil nem remélhető a legcsekélyebb siker sem. — Ahhoz, hogy a számítógép a termelési folyamat segítőjévé váljék, olyan programra van szükség, amely hűen tükrözi a naponta ismétlődő változásokat — jegyzi meg Molnár Imre. — Persze az élet az más, nem mindig lehet előre látni a követendő lépést, így hát nem lehet teljesen sikeres a számítógép alkalmazása sem. — Mindez nem mond ellent annak a mind erőteljesebben jelentkező igénynek, hogy a számítógép működtetése révén a napra kész állapotot kell tükröztetni az anyagbeszerzésben, a szerszámok biztosításában, a gépek műszaki állapotában — vélekedik Lakatos László. — Vagyis, olyan helyzetet kell kialakítani a számítógép segítségével, hogy mindenkor nyomon követhessük a termelés alakulását, az ehhez szükséges műszaki, technikai feltételeket. Természetesen egyetlen gép sem alkalmas a termeléssel kapcsolatban felmerülő valamennyi kérdés megoldására, illetve megválaszolására. Abban- viszont teljes az egyetértés a Kismotor- és Gépgyárban, hogy a vállalatirányítási rendszer legyen összhangban a számítástechnikával, tartson lépést az elektronika eme ágában bekövetkezett nagyarányú fejlődéssel. Nagy eredménynek könyvelik el Mezőkövesden, hogy az emberek szemléletében nagy változás ment végbe és ma már sok olyan szakember van a gyárban, aki képes arra, hogy a számítás- technikában rejlő lehetőségeket a kollektíva érdekében kamatoztassa. Lovas Lajos Commodoi re-64 és kezelője A boksa körül Megbecsülni a múltat és a benne élő embert XVII. országos honismereti tábor Országos honismereti táborokat 1964-től rendeznek. A résztvevők minden alkalommal .a diáknapi pályázatok első, második, esetenként harmadik helyezettjei. Az idei tábor diákjai Égerszög, Perkupa, Varbóc, Te- resztenye, Szőlősardó, Szin, Szinpetri, Jósvafő, Sződliget, tárgyi, szellemi hagyományait igyekeznek összegyűjteni az ország múzeumaiban dolgozó szakemberek vezetésével. Dr. Cseri Miklóssal, a Herman Ottó Múzeum néprajzosával, az égervölgyi honismereti tábor vezetőjével egy szőlősardói parasztház udvarán beszélgettem egy kisebbfajta felfordulás kellős közepén A felfordulás a kenyérsütés előkészületeinek szólt. — Évek óta rendeznek ilyen táborokat középiskolásoknak. Hogyan választják ki a helyszíneket? — A KISZ KB, sőt most már az AlSH is, a táborokkal kapcsolatos anyagi részt vállalta. A szakmai részt mindig az adott megyei múzeum állítja össze. Elfelejtett, vagy nem igazán feltárt falvak szellemi, tárgyi kultúrájával, hagyományaival szoktunk foglalkozni. A szakmai vezető megbeszéli a témajavaslatokat a szakcsoportvezetőkkel. A kialakult végleges tématervről a KISZ KB értesíti a meghívott diákokat. — Vannak sikertémák? — Igen. Ilyenkor mi is „belenyúlunk” egy kicsit a választásba, hogy ne legyenek aránytalanságok. Kilencven—százhúsz diákot osztunk be ■ tíz-tizenegy csoportba. Persze a kevésbé népszerű témák is népszerűkké válnak már az első gyűjtőnap után. — A gyűjtéseken csoportosan, vagy egyedül vesznek részt? — Az első héten a szakcsoportvezetővel együtt járják a vidéket, hiszen még nincsen gyűjtési tapasztalatuk. Azt is meg kell tanulni, hogyan menjek be egy portára, hogyan kérdezem az ott élőket — bár ebben kérdőívek is segítik őket. Igazából ez egy játék: mit tud kihozni a témából, el tud-e beszélgetni az öreg parasztemberekkel. — Milyen eredményt várnak az idei gyűjtéstől? — A szokásokról, a mezőgazdaság történetéről, az iskolatörténetről gyűjtött szöveges anyagot, a szociológiai jellegű gyűjtések anyagát a gyerekek kicéduláz- zák; az a Herman Ottó Múzeumba kerül. A Szentendrei Szabadtéri Múzeum erről a vidékről is vitt el csűrt, pajtát, lakóházat. Ezeknek a berendezési tárgyai ha előkerülnek, akkor a skanzen épületébe kerülnek berendezési tárgyként. Ez tulajdonképpen jutalomtábor a gyerekeknek, úgyhogy mindennek örülünk, aminek a nyomára jutnak. Elsősorban pedig az a fontos, hogy megpróbálják más szemmel nézni az öreg parasztembereket, és megismerkednek a vidékkel. — Szöveges, vagy tárgyi anyagot lehet jobban „utolérni”? Az élelmes felvásárlók mennyire fosztották ki a régi parasztportákat? — Nagyon. Textilt, kerámiát már alig találunk. Ami divatba jön, .azt, el is viszik még a legeldugottabb falvakból is. Ez református vidék, így nem olyan gazdag a folklórhagyománya. Szöveges anyagot úgy tűnik, hogy onnan várhatunk a leggazdagabbat, ahol kételyeink voltak, mernek-e őszintén beszélni az emberek. Errefelé sokáig virágzott ,a csempészet, de a szónak nem a pejoratív értelmében gondolom. Valójában egy évszázadokon keresztül kialakított „tájkiélé- s.i formáról” van szó. A vidék nagyon erősen kötődött a kassai, rozsnyói, rima- szombati részhez gazdaságilag, sőt, sokakat kötöttek rokoni szálak is. Innen hozták az olcsó .iparcikkeket és vitték át helyette a gyümölcsöt, gabonát, és minden mást, amit a helyi adottságok lehetővé tettek. Egyfajta természetes kicserélődése volt ez a javaknak egészen az ötvenes évekig. Előtte nem vették annyira szigorúan a határokat, de ettől kezdve megszűritek az illegális és legális falukapcsolatok, megkezdődött a vidék elszigetelődése, elsorvadása. Az itt élő emberek -megszokták, hogy abból kell megélniük, ami itt van, azt kell kihasználniuk, amire a vidék lehetőséget ad -nekik. Maximálisan kihasználták az erdőt, szenet égettek, fát szállítottak. Nagyon híres fuvarozóvidékké váltak. — Az ittlevő 14—IS éves fiatalok mennyire képesek a dolgok eredetéig, az okokig eljutni? — Kiemelkedően értelmes, komoly társaság jött össze az idén. Az öregek pedig nagyon nyíltan mernek beszélni. Szívesen látnak minket, örülnek, ha érzik, hogy foglalkoznak velük. Szívesen adnak át mindent, am,it csak tudnak. Ahh-oz, hogy ezeket a diákokat igazán megnyerhessük ennek a munkának, a szakcsoportvezetőknek egyezerre kell otthon lenniük a szakmában, és a fiatalok világában. Tudni kell beszélgetniük divlatos beat- együttesekről, és a munkánkról, szakmai problémákról. — A délutánokat, estéket milyen programokkal töltik? — Előadásokat tartunk a természetvédelemről, csillagászatról, a tájakra jellemző kismesterségekről. Ifjú népművészek, népi iparművészek segítenek abban, hogy megismerjék a mézeskalács-készítést. gyertyaön- tést, nemezelést, fazekas- mesterséget. Lassan be kell fejeznünk a beszélgetést, mert a táborlakók hamarosan visszaérkeznek a jósvafői túráról, hogy a boksagyújtásnál, délután pedig a kenyérsütésnél is tevékeny résztvevők legyenek. I. Nagy Gabriella öregek mesélnek régi életükről Fotó: Dobos Klára
