Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-10 / 135. szám
1987. június 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nem a 179 nemzetgazdaság fog hozzánk alkalmazkodni Beszélgetés Bognár József akadémikussal A magyar gazdaság sohasem függetlenítheti magát a világgazdaságtól, s bár a hetvenes években már uralkodónak számított az a nézet, hogy a válságok, áringadozások nem gyűrűzhetnek be egy szocialista gazdaságba — ma már ezt senki nem merné kijelenteni. Bognár József akadémikus, a Világgazdaságkutató Intézet igazgatója már 1974-ben megírta a Világgazdasági korszak- váltás című könyvében hogy a szocialista gazdaságot is át kell programozni. S az idő a reformpolitikust igazolta. — A hetvenes évek elején nem fogadták meg az Ön tanácsait, de azóta azért bölcscbbck lettünk, s talán jobban figyelünk a tudósokra ... — Néhány területen ma is előre lát, biztonsággal tud „jósolni” a tudomány, de még mindig nem mondhatjuk, hogy a gyakorlatban ezt elismerik, elfogadják, sőt alkalmazzák is. — Ön viszont az „ad hoc", valamint a terv- és költségvetési bizottság vezetője, s a kormányzat elvárja a tanácsait. — Természetesen, s ahogy már azt több interjúban elmondtam, a hetvenes évek közepén egy fölöttébb megtisztelő külföldi megbízást mondtam le. hogy részt vehessek az új gazdasági mechanizmus megteremtésében. Ma is megteszem, ami tőlem telik. Mert a reform ugyan lassulhat, sőt stagnálhat is, ahogy az meg is történt a hetvenes években, de feladni nem lehet, meri akkor jövendő egzisztenciánkat adjuk fel. — Milyen programot javasolt az „ad hoc" bizottság a kormánynak, s abból eddig mi valósult meg? — Jelentésünk lényege az volt, hogy a gazdaság problémáit csak offenzív szellemben lehet megszüntetni, tehát nem import- korlátozással, hanem az export növelésével. Javasoltuk egy export ösztönzési rendszer kidolgozását, amely nemcsak a késztermékekre, tehát a buszra, izzólámpára terjed ki, hanem a „bedolgozó”, a részegységeket gyártó üzemekre is. A megfelelő ösztönzés hiánya esetén ugyanis még mindig egyszerűbb a szocialista, vagy a hazai piacra termelni. Túl nagy az elvonás is, a nyereséges vállalat sem képes folyamatosan beruházni. És még az exportáló vállalatok sem élveznek előnyt az importnál, így aztán gyakran megtörténik, hogy anyag, alkatrész híján az export is meghiúsul. Legalább a deviza egy részének a vállalatnál kellene maradnia. A kormány ígérte, hogy fontolóra veszi a tanácsunkat, s remélem, hogy így lesz. — Ön új stratégiát javasolt a magyar mezőgazdaságnak is. — Nincs más lehetőség. Az eddigi sikeres export- stratégia, a gabonára és az állati termékekre felépített gazdaság ideje lejárt. Hozzávetőleg 40 százalékkal estek 1975 óta az árak a világpiacon, s ez mostanában aligha változik. A korábbi nagy gabonaim- portőrök, mint a Szovjetunió, India és Kína egyre inkább önellátók lesznek. A két ázsiai ország már önellátó, és tavaly már a Szovjetunióban is 210 millió tonna gabona termett, így egyre kevesebbet fog importálni. A fejlett ipari országokban pedig már nem emelkedik a fogyasztás, sőt így is túltáplálko- zásra panaszkodnak. Az általunk termesztett nagyhozamú búzafajtákat a nyugati piacokon már nem is tudjuk eladni, helyette talán — a terület egy részén — magas sikértartalmút kéne vetni. Az afrikai és latin-amerikai országokba lehetne exportálni, de ott meg nincs vásárlóerő. Nekünk kellene tehát alkalmazkodnunk, például a fejlett országok táplálkozási kultúrájához felzárkózni, búzacsírát, kukoricapelyhet (corn Hakes) és más effélét gyártani. A háztáji gazdaságokban a vegyszer- mentes vagy más néven biotermelésnek nevezett eljárást is megkísérelhetnénk kisebb területen, hiszen az így termelt árunak jó ára van a világpiacon. A vetőmagtermelésre is többet kellene áldozni, kelendő a világpiacon. Az élőállatexportnak ugyancsak megvannak számlálva a napjai, azt is elmaradottnak tartom, hogy darabolva szállítjuk ki a húst. Specialitásokat kell kitalálni, ahogy azt már egy-két húskombinát próbálja. A baromfinak is van jövője, sőt amire eddig nem nagyon számítottunk, az USA- ban sem egyeduralkodó már a marhahús, kezdik a fehérhúsokat előnyben részesíteni. — Az Ön által említett változások felérnek egy reformmal, a mostani nehéz időkben, amikor a gazdaság egyensúlya is veszélyben van, jut-e erre idő, energia? Sokan megkérdőjeleznék az aktualitását is. — A legrosszab válasz, ha ölhetett kézzel ülünk és várunk, hogy majd a világ változik meg. Hát nem. Aligha fog 179 nemzeti gazdaság hozzánk alkalmazkodni. És igenis most kell lépni, amikor baj van. Most ugyanis sokkal jobban látszik, hogy erre szükség van, mint amikor éppen jól mennek a dolgok. A krízist nem lehet nem tudomásul venni és ha mindig „eltoljuk”, megpróbáljuk valahogy „túlélni”, akkor úgy járunk, mint a hetvenes években. Üjabb esztendőket veszítünk, és még jobban lemaradunk a fejlett országoktól. Tudományosan megalapozott gazdaságpolitikát kell követni, ami hosszabb távra szól. Ha a stratégia akadályozza a fejlődést, akkor a stratégiát meg kell változtatni, egyszerűen nincs más lehetőség. — A nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy Ön az idegenforgalomnak is komoly szerepet szánna egy hosz- szú távú stratégiában ... — Feltétlenül. Egy Magyarország méretű kis ország képtelen áruszállítással fedezni importját. A különbségeket leginkább idegenforgalommal, szolgáltatásokkal lehet csökkenteni, vagy megszüntetni. Ausztriát mintaállamnak tekintik ebben a kategóriában, s valóban jól működik a gazdasága. Mégis importjának csak 70 százalékát képes áruexporttal fedezni. A többit viszont behozza idegenforgalma. Mi az utóbbi esztendőkben felfuttattuk idegenforgalmunkat, és mégis mindössze áruimportunk 7 százalékát fedezi, holott ezt könnyen megduplázhatnánk. A 300 millió dollár helyett akár (100—700 millió dollárnyi bevételünk is lehetne. Ezen a téren ugyanis sokkal versenyképesebbek vagyunk, mint a motorgyártásban, vagy a híradástechnikában. És akkor még nem szóltam tranzitszerepünkről, hiszen Európa közepén fekszik Magyarország. Jelentős bevételekre lehetne ebből szert tenni, de erre senki sem figyel. Sőt. amikor a tranzitbevételek visz- szaestek, akkor egy szállítási szakember boldogan bejelentette, hogy idén nem lesz csúcsforgalom, mert kevesebb a tranzitszerelvény. Két házzal odébb pedig lehet, hogy csak a legnagyobb keservek árán tudták összeszedni azokat a dollárokat, amelyekre a létfontosságú árukra, alkatrészekre, vagy éppen egy pénzügyi művelet finanszírozásához szükség van. D. t„ Új vegyszerei! a gabona gyomirtására Kedden az őszi búzák vegyszeres gyomirtásáról, a leghatékonyabb szerek fel- használásának technológiájáról tanácskoztak Szombathelyen a Vas megyei mező- gazdasági üzemek szakemberei és a témával foglalkozó kutatók, illetve a termelési rendszerek képviselői. Mint elhangzott: a talaj savanyodása folytán — ami a savas esők mellett néhol a szakszerűtlen műtrágya-felhasználásnak is következménye — olyan egyszikű gyomnövények vannak terjedőben, amelyek ellen nehéz a védekezés. Az új hatóanyagok erre lehetőséget nyújtanak. Az előadásokat követően a szombathelyi Pannónia Tsz búzatábláin gyakorlati bemutatón ismerkedtek meg a szakembereik az új szerek, így a Granstar, a Harmony és a Glean 75 dr alkalmazásával. Ez utóbbi gyomirtó szerből a rendkívül kicsi, 13 —20 grammos hektáronkénti dózis is hatásos védelmet nyújt, s ráadásul széles időszakokban, ősszel és tavasz- sz.al is kijuttatli.tó. Alkalmazástechnológiájának részletes tanulmányozását valamennyi gabonatermelő üzem számára ajánlják. Kifogásolt takarmányok Változatlanul nem kielégítő a takarmányok minősége, a felhasznált ipari abrak jelentős részét kifogásolta az ellenőrzésekkel megbízott Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet. A nem megfelelő ösz- szetételű takarmányokat a gyártók még mindig nem árazzák le, holott erre kötelezi őket az elmúlt évben megjelent rendelet. Az idén megvizsgált ipari abrakoknak mintegy felét kifogásolták a szakemberek. A takarmánygyártók gyakran szűkösen adagolják a vitaminokat és az ásványi kiegészítőket, a kifogásolt tételek csaknem felét emiatt marasztalták el. Az utolsó simítások után tegnap műszakilag átadták a miskolci sétálóutca második szakaszát. Szalagátvágás nélküli avatás Megújul a Széchenyi Él Miskolcon Nem volt szalagátvágás, nem volt pohárköszöntő, s kitüntetéseket, jutalmakat sem adtak át, pedig tegnap avatás volt Miskolcon. Elkészült, s műszakilag átadta a kivitelező Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat a beruházónak, a megyeszékhely tanácsának a Széchenyi út Centrum Aruház és Szemere utca közötti sétálóutcái szakaszát. Huszonkét méter híján háromszáz méter hosszú ez a szakasz. Az építők az elmúlt év július l-jén vették birtokukba a terepet, az effektiv munka e hónap végén kezdődött meg. Nem kis feladat várt a sokat próbált EAÉV-s csapatra (ez az épi- tésvezelőség építtette át Miskolcon a Zója teret, újította meg a villamosvágány-hálózatot a Tiszai pályaudvartól az Ady-hídig. valamint az Ady-híd és a Centrum Áruház között ők készítették el a sétálóutca első részét is), hiszen igen rövid idő alatt kellett befejezniük ezt a munkát, s ráadásul az év eleji rendkívüli hideg időjárás alaposan megnehezítette az építést. Bár az ÉÁÉV-nél két hét általános íagyszabadságot rendeltek el, de a főutca rekonstrukciója a januári, februári mínusz húsz fok alatti időben sem szünetelt, persze nem kétséges, alaposan lelassult a kivitelezés, s veszélybe került a határidő tartása is. A nehézségek ellenére a kivitelezők megtettek minden tőlük telhetőt, ha kellett, hétvégeken, szabadnapjaikon is dolgoztak. Kicseréltek minden, föld alatt húzódó vezetéket, új víz-, szennyvíz- és gázcső került a mélybe, a postai alépítmények, a térvilágítási- és az MKV-kábelek is újak lettek. Jóval több, mint ötezer négyzetméter területet burkoltak díszkövekkel, az itt alkalmazott sárga és fekete színű burkolóelemek sokkal színesebbé, szebbé tették ezt a szakaszt, mint a megelőzőt, ahol szürke és vörös színű lapokat alkalmaztak. A tegnapi műszaki átadást követően csak egy pillanatra pihentek meg az építők, hiszen máris további feladatok várják őket. Be kell fejezniük a Royal-köz díszburkolását (az ígéret szerint, július végére, augusztus elejére elkészülnek vele), valamint a nyár folyamán a Szemere utcai csomópont átépítését. És persze, tovább, a Széchenyim, hiszen a főutca rekonstrukciója folytatódik. A tervek alapján még ebben a hónapban egyvá- gányúsítják a villamosközlekedést a Kazinczy könyvesbolttól a Pátria-üzletházig, a sárga szerelvények a színház menti oldalon járnak majd. A közművezetékek cseréje teszi ki itit is a munka java részét, természetesen megújul a villamosvágány-hálózat is, s díszburkolatot kap ez a kereken háromszáz méter hosszúságú szakasz. Az építők felújítják a színház Széchenyi út. felőli homlokzatát is, s díszkövekkel burkolják a Bcdnár-közt. Ha minden klappol, akkor 1988 közepére érnek a Pátria-házig a munkások, s onnan, akkor folytatják tovább a felújítást a Tanácsház tárig. Bár a tegnapi műszaki átadással lényegében befejezték feladatukat az ÉÁÉV-sek a Centrum Áruház és a Szemere utca közötti szakaszon, de a teljességhez még hiányzik egy. s más. Például az utcabútorzat. Lesz, de hogy mi és mikor, még nem ■tudni. Az azonban biztos, hogy erre a részre fát nem ültettek. Talán majd a következő méterek valamelyikére jut ebből is ... (illésy) Fafaragások exportra Magyar kézművesek, fafaragók termékei is megjelennek az USA-beli Las-Vegas egyik újonnan nyíló áruházában. Erre a célra is készít faragványokat, ülőalkalmatosságokat, gyermekjátékokat, szobadísznek használható bográcstartókat és még sok mást az egri Szépasszony-völgyben dolgozó Limbek Ottó.
