Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. június 5., péntek Kevesebb halálos baleset t Uj trafipax az utakon Oda és vissza fényképez Tegnaptól új tiafipaxos gépkocsi járja, s vigyázza a megye út­jait, s őrködik a sebességhatárok betartásán. Önkéntes rendőri csoport a Killiánban Szolgálat a közösség érdekében Kedvező tendenciáról adott hírt tegnapi tájékoz­tatóján Fónus Ferenc, rendőr őrnagy, a Borsod Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési alosztályvezető­je: elmondotta, hogy az esz- eszlendő eddig eltelt öt hó­napjában — a tavalyi év ha­sonló időszakát figyelembe véve — 25 százalékkal csök­kent a megyében a közúti balesetek száma. Kevesebb volt a halálos kimenetelű baleset — összesen tizenöten haltak meg eddig az utakon —, s kevesebb volt a súlyos sérüléssel járó baleset is. Az is jó hír, hogy az ösz- szes közúti balesetnek már „csak” 14,8 százalékát okoz­ták az ittas járművezetők. Az arány jobb, mint az or­szágos átlag. Sok minden­nek tudható ez be; az al­osztályvezető szerint első­sorban az riasztja vissza az ittas vezetéstől a pilótákat, hogy a jogosítvány bevoná­sának időtartalma jelentő­sen megnőtt, csakúgy mint a kiszabható pénzbüntetések mértéke. S az is vissza­tartó erő, hogy lapunk hét­ről—hétre közli azon gép­járművezetők nevét, akik ittasan ültek járművük vo­lánja mögé, s az ellenőrzé­sen fennakadtak. Érdekes­ségképpen elmondotta Pó- nus Ferenc azt is, hogy hétfőként és szombatonként történik a legtöbb közúti baleset (tavaly csütörtök és pénteki napokon volt ez), a szabálytalan kanyarodás kö­vetkeztében kétszer annyi, az előzési szabályok meg­szegése miatt 18 százalékkal több, s a jármű műszaki hi­bája miatt 50 százalékkal több volt a balesetek száma. Május jó hónap volt a ren­dőrök, s végezetül az uta­kon közlekedők számára: a legnagyobb mértékben eb­ben a hónapban csökkent a karambolok, gázolások szá­ma. Roissz hír viszont az, hogy különösen Miskolcon fegyelmezetlenek a gyalogo­sok, nagyon sok közúti baj az ő számlájukra írható . . . E hónap elejétől — mint az köztudott — megemel­ték az autópályákon és autóutakon haladó jármű­vek sebességhatárát. Ezen­túl gyorsabban lehet menni, ám ez a tény sokakat rossz útra visz. Ugyanis jónéhá- nyan abban a hiszemben vannak, hogy egyszerű má­sod-, harmadrendű utakon is nyomhatják a gázpedált a végtelenségig. A sebesség­határ módosítása — s a Minisztertanács 1985. évi határozata, amely a közle­kedésrendészet fejlesztéséről szól — arra is figyelmezteti a rendőrséget, hogy ezeket a határokat nemcsak az autópályákon és -utakon, hanem egyéb közutakon is hatékonyan betartassa. Épp ezért a Borsod Megyei Ren­dőrfőkapitányság egy 60 ezer nyugatnémet márka értékű új trafipaxos berendezéssel felszerelt gépkocsit állított tegnap szolgálatba. Az al­osztályvezetőtől tudjuk, hogy ez az 1200-as Ladára erősí­tett radar a legkorszerűb­bek közé tartozik, teljesen automatizált, mikroproces­szoros vezérlésű, szaknyel­ven szólva oda-, s vissza mér, vagyis az utakon köz­lekedő valamennyi jármű­vet be tudja fogni nemcsak álló-, hanem mozgó hely­zetből is. Az új trafipax éjjel is ki­válóan tud dolgozni, s szá­mítógépes lelke lehetővé te­szi, hogy külön-külön mér­je a teher- és személyautók sebességét, s arra is képes, hogy megörökítse a szabály­talan helyen közlekedőket, a pirosban áthaladókat is. E berendezés mellett ter­mészetesen üzemel a főka­pitányság másik, régebbi trafipaxa is, sőt az is való­színű, hogy mindkét jármű­vet egyazon útvonalon „ta­lálkozhatnak” az autósok. S az sem kizárt, hogy Bor­sodban egyszerre hat trafi­pax vigyázza a közutak rendjét. . . (illésy) Idén januárban írt ki sza- badonválasztott filozófiai té­mából pályázatot a középis­kolások negyedikesei számá­ra a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács ViB. Művelő­dési Osztálya és a Megyei Pedagógiai Intézet. Az első alkalommal megfogalmazó­dott felhívás igen eredmé­nyesnek, sikeresnek bizo­nyult, hiszen 34 dolgozat érkezett be rá. A szakzsűri — az Oktatási Igazgatóság és az egyetem marxista tan­székének munkatársai — igen színvonalasnak értékel­Reagan Velencében Ronald Reagan amerikai elnök szerda éjjel, nem sok­kal éjfél előtt az olaszorszá­gi Velencébe érkezett. A Marco Polo repülőtéren Amintore Fanfani, olasz kormányfő fogadta a magas rangú vendéget. Az Egye­sült Államok elnöke felesé­ge társaságában utazott Itá­liába, ahol részt vesz a hét vezető tőkés állam hétfőn kezdődő velencei csúcstalál­kozóján. Az amerikai államfő te­hát az első napokban csak magánjellegű látogatáson tartózkodik Velencében. Igaz, pénteken már sok ke­rül első „komolyabb” prog­ramjára: a tervek szerint beszédet mond a „hetek” csúcsértekezlete és a Mar- shall-terv negyvenedik év­fordulója alkalmából, s azt a csúcstalálkozón részt ve­vő hét állam televíziói köz­vetítik majd egyenes adás­ban. Szombaton Reagan és neje rövid magánlátogatást tesz a fővárosban, ahol fo­gadja őt Francesco Cossiga államfő, a Valikéban pedig II. János Pál pápával talál­kozik. Ronald Reagan az elkö­vetkező napok eseményeinek a főszereplője lesz. Ezt in­dokolja, hogy a velencei csúcstalálkozón éppen az Egyesült Államok világpoli­tikai és világgazdasági be­folyásának a kérdése lesz előtérben. ^MTI) Koreai pártmunkás­küldöttség megyénkben Szerdán érkezett me­gyénkbe az a koreai párt­munkás-küldöttség, melyet Pák Bong Lju, a Koreai Munkapárt KB póttagja, a Nemhungi Ifjúsági Vegy­ipari Kombinál pártbizott­ságának első titkára vezet. A küldöttség tagjai: Li Gi Zang, a Bonghva Vegyipari Gyár párttitkára. Cső Mun Bo, a KMP KB könnyű­ipari bizottságának munka­társa és O Von 11, a KMP KB külügyi osztályának munkatársa. A delegációt csütörtökön a megyei pártbizottság székházában Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titká­ra fogadta, és tájékoztatta őket a megye társadalmi és gazdasági életének alakulá­sáról, a megoldandó felada­tokról. A koreai vendégek ezután — dr. Miklós Imre, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője kíséretében — Lenin- városba látogattak, ahol a TVK-ban és a TIFO-ban is­merkedtek a két nagyüzem munkájával, az üzemi párt- bizottságok feladataival. A delegáció a késő délutáni órákban Visszautazott Buda­pestre. ték a diákok pályamunkáit. Az eredményhirdetésre egyébként tegnap, június 4- én, délután került sor a Pe­dagógiai Intézetben. Első dí­jat Soós Gyopár a miskolci Földes Ferenc Gimnázium diákja vehetett át. Második díjjal — megosztva — Holló Róbert és Viszlai Béla, a miskolci I. Számú Ipari Szakközépiskola tanulóinak munkáját jutalmazták. Har­madik díjat kapott Jálics Edit, a miskolci Killián Gimnázium tanulója. Rajtuk kívül még nyolc pályázó ve­hetett út jutalmat. —• Április 24-én délután az Otthon étterem körzeté­ben szerveztük meg a fi­gyelőszolgálatot. Jól emlék­szem arra a napra, mert dél­után egy erősen ittas férfit láttunk meg, aki dülöngélve, botladozva, majdhogynem a térdén járva haladt a jár­dán. Nem akartunk hinni a szemünknek: beült egy 1300-as sárga Ladába, s Miskolc irányába indult a a gépkocsival. Megállítani már nem tudtuk, de sze­rencsére az étterem előtt parkolt egy járőrkocsi. Szól­tunk a rendőröknek, akik gyorsan a sárga Lada nyo­mába szegődtek, s a Köny­ves Kálmán utcában meg­állásra kényszerítették. A férfi annyira részeg volt, hogy a nevét is alig tudta kimondani, s ha nem tart­ják meg, kizuhan a kocsi vezetőüléséből. A történetet Szűcs József, a miskolci Killián lakótele­pen működő önkéntes rend­őri csoport vezetőhelyette­se mondta el. Természete­sen nem ez ,az egyetlen eset, amikor közreműködésük eredményeként a rendőrség bűncselekményt, vagy vár­hatóan bekövetkező tragé­diát előzött meg. A csoport naplójában számos bejegy­zés tanúskodik arról, hogy a rendőrség önkéntes segítői a város legrégebbi lakótelepén komolyan veszik feladatu­kat, az ügy komolyságához méltóan látják el a gyakran veszélyes szolgálatot. A cso­port 1983-ban alakult meg Lantos László törzszászlós, helyi körzeti megbízott kez­deményezésére. — A lakótelepen — mond­ja Szűcs József — korábban is teljesítettek szolgálatot önkéntes rendőrök, ám ke­vesen voltak, s koruk miatt többen már nem vállalhat­ták ezt a megterhelő tevé­kenységet. A zászlós elv­társsal valamikor közös munkahelyen, a Márta-bá- nyában dolgoztunk. Amikor az Avasról idehelyezték, ta­lálkoztunk, hosszan elbeszél­gettünk. Akkor említette meg, hasznos lenne, ha ki­bővítenénk az önkéntes rendőri csoport létszámát, s a feladatokhoz jobban iga­zodó szolgálatot szervez­nénk. Így kezdődött — ma már tizenöten vagyunk, s nemcsak férfiak, hanem .há­rom hölgy is a csoport tag­jai közé tartozik. Mindany- nyian nehéz, megterhelő munka után vállaljuk a Csütörtökön — egész napos tárgyalás után — jogerőre emelte a Legfelsőbb Bíróság azt a halálbüntetést, amelyet az első tokon eljárt Győr- Sopron Megyei Bíróság sza­bott ki Rumi Béla 39 éves péri lakosra — két ember megölésének bűntette miatt. A bűncselekmény végrehaj­tását a legmagasabb bírói fórum aljas indokból elköve- tettnek is minősítette azon felül, hogy az első fokú bí­róság különös kegyetlenséget állapított meg. A bűnügy bebizonyosodott vádirata szerint Rumi Béla 1979 óta ismerte a Pér köz­ségben élt Kovács Józsefnét, aki — férjével és két kisko­rú leányával — az Ifjúság lakótelepen élt békés, ki­egyensúlyozott családi körül­mények között. A férj me­zőgazdaságigép-szerelő, a fe­leség cipőfelsőrész-készítő volt — munkahelyükön mindketten becsületesen dol­goztak, szerették őket. A vád­lottként felelősségre vont — mértéktelenül italozó, köte­kedő, goromba emberként is­mert — Ruminak megtet­szett Kovács Józsefné, s megpróbált az asszonynak udvarolni, üzeneteket kül­dött neki, verseket írt hozzá, a nő azonban minden köze­ledést elutasított. Ez a ma­gatartása az évek folyamán szolgálatot. A csoport tag­jainak döntő többsége há­rom műszakban — a Lenin Kohászati Művekben, a Di­ósgyőri Gépgyárban, a lyu­kói bányában — dolgozik. — A Killián Miskolc leg­régebben épült lakótelepe. Tősgyökeres miskolciak, gyá­ri munkások, alkalmazottak lakják. Nem minden ok nélkül gondolhatunk arra, hogy itt nincs sok feladata a rendőrségnek. — Nos, ebben alaposan té­ved. A lakótelepeen 18—20 ezer ember, egy nagyközség, vagy egy kisebb város la­kossága él. Többségük való­ban becsületes, törvénytisz­telő állampolgár. Éppen az ő nyugalmuk érdekében dol­gozik csoportunk, s igyek­szik elejét venni a bűncse­lekményeknek. Eredménye­ink között tartjuk számon, hogy sikerült feloszlatnunk a tereken csoportosuló, „gale­rizó” fiatalokat, akik közül néhúnyan megpróbálkoztak a szipózással is. Pénzt, ahogy ők mondták, „bélást” kéregettek, gyakran italoz­tak, hangoskodtak. Az éj­szakai figyelőszolgálat meg­szervezésével a bölcsödéi be­töréseknek, az autólopások­nak és rongálásoknak igyek­szünk elejét venni. Nem egy­szer segédkeztünk már bolti szarkák leleplezésében, el­fogásában. Ezen kívül részt veszünk a városi kapitány­ság, vagy a megyei főkapi­tányság által szervezett köz- biztonsági, közrendvédelmi akciókban. Örömünkre szol­gál, hogv a lakótelepi embe­rek, az ismerősök elisme­réssel tekintenek tevékeny­ségünkre. Gyakran kérik a segítségünket, s jóleső érzés hallani, amikor egy-egy si­keresebb akció, egy körözött, veszélyes bűnöző elfogása után köszönetét mondanak. — Említette, hogy a szol­gálatot a munka után, vagy előtte vállalják. Amíg má­sok pihennek, vagy éppen a kiskertjükben zöldséget ter­melnek, önök nehéz és ve­szélyes feladatokat oldanak meg. Miért csinálják? — Senki se értsen félre, nem akarok dicsekedni, ám a kérdésre el kell monda­nom: mindannyian szorgal­mas, tevékeny emberek va­gyunk. A közösségnek és ön­magunknak tartozunk azzal, hogy segítünk a rendőrség­nek — mindannyiunk érde­kében. U. 3. egyre fokozódó haragot és bosszút táplált a „hódoló­ban” a Kovács csalóddal szemben, s ennek hangot is adott; először csak azt kezd­te híresztelni, hogy kapcso­lata van Kovácsáéval, majd — miként az eljárásiban ta­núk is vallották — több íz­ben kijelentette: megöli az asszonyt. Ilyen előzmények után a vádlott 1985. novem­ber 8-án, az esti órákban magához vett egy nagymé­retű konyhakést, zakójába rejtette, Kovácsék házához ment, ahol az udvari lámpa kapcsolgatásával kicsalta a lefekvéshez készülődő nőt — ám ő együtt jött a férjével. A kilépő férfit a lesben álló Rumi egyetlen késszúrással megölte, majd az asszonyt harminckétszer megdöfte a késével. Az öldöklés után el­menekült. Az áldozatok holt­testét másnap reggel talál­ták meg a szomszédok. A Legfelsőbb Bíróság dr. Pék Sándor vezette büntető­tanácsa az ítélet jogerőre emelésekor hangsúlyozta a vádlott cselekményének nagy­fokú társadalmi veszélyessé­gét, s súlyosbító körülmény­nek ítélte, hogy olyan házas­pár halálát okozta az elkö­vető, akiket környezetük megbecsüléssel vett körül, s két kiskorú gyermeket ne­veltek. (MTI) Érdekelt és érzések Eredményes, illetve ke­vésbé eredményes vállala­toknál vagy szövetkezetek­nél egyaránt reflektorfény­ben van a vezetés. Érzésem szerint ennek prózaian egy­szerű oka van, mégpedig az, hogy a vezetői maga­tartás, a szakmai felké­szültség és maga az alkal­masság, akár bevalljuk, akár nem, összefügg a gaz­dálkodás helyzetével. Vagy­is: ahol van nyereség, ott jó a vezető, ahol nincs, ott rossz. Kétségtelen, a vezető sze­mélye kulcsfigura a terme­lésben vagy a gazdálkodás­ban. De nem csodaszer a gondok megoldására. Vi­szont magatartása, vállal­kozókészsége, helyzetfelis­merése, sőt még a kapcso­latteremtő készsége, is fon­tos ahhoz, hogy küldetésé­nek eleget tegyen. Óhatatlan, hogy évek múlásával azonos területen dolgozó vezetőknél bizo­nyos szokások berögződje­nek, netán reflexek műkö­désbe lépjenek, amint szó esik a változtatásról. Az ilyenfajta szakmai „hely- benjárásnak” nemcsak az a buktatója, hogy visszatart­ja az előrehaladást, hanem az is, hogy éppen a meddő viták miatt rendkívüli mó­don koptatja a környezet megújulási készségét, vál­lalkozási kedvét — és vég­ső soron az idegrendszerét is. Ezzel együtt sem lehet a vezető „féloldalas”, tehát hogy csak szakmai szemü­vegen át lássa és láttassa a világot. Mondom ezt azért, mert példák vannak rá, hogy szakmailag felkészült vezetők jutottak válság- helyzetbe éppen életvitel­beli és magatartásbeli fo­gyatékosságok miatt. És ez nem mond ellent annak, hogy a megítélés alapja — azzal együtt, hogy az a bi­zonyos hármas követel­mény mit sem veszített időszerűségéből — az adott területen végzett munka eredményessége, vagyis a konkrét célok megvalósítá­sa. De amikor az ered- ménycentrikusság átlépi azokat az erkölcsi és ná­lunk elfogadott normákat, amelyek minden vezetőre egyaránt kötelezőek, akkor a környezet és a közösség kontrolljának mindenkép­pen működésbe kell hozni azt a bizonyos fékrend­szert. Ez egyfajta garancia lehet arra, hogy az ilyen feszes gazdasági körülmé­nyek között a határozott­ság ne váltson át a hata­lommal való visszaélés szférájába, soha ne öltsön parancsolgató jelleget. Hisszük, és mondjuk, hogy igen nagy szükség van az egyre feszesebb ter­vek megvalósítására . .. Lo­kális és tágabban vett ér­dekünk, hogy erőfeszíté­sünkkel párosuljon vala­miféle sikerélmény. Ered­mény-orientáltságunk vi­szont soha nem járhat em­bertelen intézkedésekkel, vagy a holnapunkat féltő és ezért a holnapért ma akár áldozatokra is képes magatartásforma megkér­dőjelezésével. Azt hiszem az átlagem­bernek a saját vezetője testesíti meg a vezetést — ezért is fontos a vezetői tulajdonságok és módsze­rek folyamatos kontrollja, szükségszerinti finomítása, egyszóval a demokratikus légkör karbantartása, anél­kül, hogy közösségi érdeket és személyes érzéseket sér­tenénk. Paulovits Ágoston Filozófiai pályázat — középiskolásoknak Haliinletés - kellős gyilkosságért

Next

/
Oldalképek
Tartalom