Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
1987. június 5., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 fiZ ÉSZAK és a miskolci rádió Sárospatakon Oldd meg magad, avagy A kenézlöi Dózsa Termelőszövetkezetben nem szívesen emlegetik fel az 1980— 81-es esztendőket. Azokban az években ugyanis — a jó termés ellenére — bizonytalan volt az értékesítés, s egyéb okok miatt az alma a kertekben, a ládákban rohadt meg, vagy szerencsés esetben, jó, ha a termelők egy forintot; kaptak a léalma kilójáért. Egy forintot akkor, amikor a mezőgazdasági üzemeknek is három forintjába volt a megtermelése. Igaz, azóta megváltozott a piac, például 1985-ben a felvásárlók négy forint fölött is adtak hasonló minőségű áruért. így aztán, amikor a kenézlőiek az új hosz- szú távú elképzeléseiket rögzítették, új utak megvalósulását tervezték. Kecskeméthy Gyula elnök: — Az almasűrítmény világpiaci ára jó. Iránta a kereslet nagy, s a termék elsősorban a tőkés relációban kedvezően eladható. A léiének való almát mi a konzervgyáraknak értékesítjük. Ott aztán kipréselik, s különféle eljárások után kapják a magas cukortartalmú sűrítményt. A gond, a legkorrektebb feldolgozó—termelő kapcsolat ellenére ott jelentkezik, amikor megtörténik az almaszüret. Tavaly például tízezer számra álltak kint az almával teli ládák a sárospataki rámpán szállításra várva. A szeptemberi tűző napon a gyümölcs apadt, miközben a feldolgozók teljes kapacitással dolgoztak. — A veszteségek elkerülésére, a gyümölcs törődése ellen gondoltuk ki, mi lenne. ha mi is építenénk egy présüzemet — mondja Dan- kú Bertalan elnökhelyettes. — Számításokat végeztünk, amelyek egyértelműen bizonyították, a beruházás igen kedvező. A gazdasági hasznon túl pedig a feldolgozó- üzemek is szívesebben fogadják a préselt almalevet, éppen az említeti kapacitásbeli gondok miatt. E gondolatokkal felruházva az elnökhelyettes elment, hogy tapasztalatokat szerezzen, milyen présgépek, milyen eredményekkel üzemeltethetők. S főként, menynyiért. — Már-már eldöntöttük, hogy veszünk egy lengyel gépet. Az épület adott, tehát lenne hol feldolgozni a leszüretelt almát. Igaz, nem elsődlegesen a helyi foglalkoztatáson akartunk javítani az üzem létesítésével, de mert ez a gép teljesen a kézierőre alapozott, úgymond manufakturális, így a helyi munkaerő lekötésébe is besegített volna. Az ára sem volt magas, ami azt jelenti, hogy az üzemelésig felmerülő másfél millió forintot elő tudtuk volna keríteni. Ám. amikor idáig jutottunk, megláttam egy nyugatnémet présgépet, s a gondolat nem hagyott nyugoidni. Miért akarunk mi egy új beruházásban múltat konzerválni? Ez a német gép teljesen automatizált, hogy úgymondjam, nagytudású szerkezet. Beépítésével a léüzem sokáig az élvonalban maradhatna, üzemeltetése pedig lényegesen gazdaságosabb volna. Számításaink szerint a befektetett pénz — teljes kapacitáskihasználás mellett, évi négyhónapos működtetéssel — négy év alatt megtérül. Abban az esetben viszont, ha a nyolc- hónapos üresállás idejére találnánk más munkát, a megtérülési idő lényegesen csökkenthető. Az ötlet pillanatnyilag mégis hasznosítatlan marad. Miért? Azért, mert ez utóbbi üzem — szemben a lengyel gépre alapozott beruházással — 9 millió forintba kerül. Tévedés ne essék, a szövetkezet mégsem realitásnélküli álmokat kerget. A kenézlöi Dózsa Termelő- szövetkezet ugyanis nemcsak a Bodrogköz, de a megye egyik leghatékonyabban dolgozó, ekképpen módos mezőgazdasági közös nagyüzeme. Fejlesztési alapja lenne, ám azt pillanatnyilag majd' egészében lekötik az állattenyésztésben folyó beruházások. Ekképpen tehát, ha majd megkapják egy beruházási munka elkészülte után az induláskor beígért állami támogatást, lesz újra újabb nagyberuházásra mozgósítható tőkéjük. Addig pedig évek múlhatnak el. S ez csupán az érem egyik oldala. A másik, hogy a 100 hektáros almáskert termése nem tudja biztosítani az említett üzem kapacitásigényét. Tekintettel arra, hogy a Bodrogköz szomszédos gazdaságai, de a megyében több mezőgazdasági nagyüzem is jelentős almaültetvénnyel rendelkezik, a kenézlőiek elsősorban gazdasági társulásban működő présüzemre gondoltak. Tudják, sok gazdasági társulás létesítésének gondolata bukott már meg a „hol legyen az üzem?” vitájában, ezért ők nem feltétlenül ragaszkodnak a kenézlöi telephelyhez. Ám a társulásra számba vehető gazdaságok pénztárcája bezárult, akárcsak a jószándékú viszonzás a közeledésre. Oldd meg magad, ha társad nincsen. S hogyan? Ez még nyitott kérdés. Ám amíg az egyik oldalon a szövetkezet vezetői a mezőgazda- sági termékek feldolgozottsági fokának növelésére keresik a megoldást, a másik oldalon a termelést szeretnék olcsóbbá lenni. Dankó Bertalan: — Vezetőségünk úgy döntött, hogy az almáskertek rendben tartásához, illetve a tulajdonosi érzés megerősítéséért az ültetvények ápolását minden tagnak egyenlő mértékben kell végeznie. Mindenki kapott tehát 81 fát, s feladat a gyomtalanítás, megfelelő fizetség ellenében. Én például már egyszer megkapáltam a részemet, s kettő forintot kaptam minden fa után. Igenám, de volt. aki jobban végezte el ezt a munkát, s ekképpen fizetsége is két és félszer volt több az enyémnél. Szó se róla, az új ültetvénygondozási rendszer nem mindenkinek tetszett. Sőt, volt. aki zúgolódott is emiatt. Mára azonban elcsendesedett a kenézlöi nép. Egyet ugyanis - bizton tudnak: a szövetkezet vezetése értük, s a falu gazdagodásáért dolgozik. Balogh Andrea A kéz □ legcsodálatosabb műszer. Építhet, teremthet, alkothat, de rombolhat is ... A kéz simogatásra és munkára termett. A kézben elfér egy másik kéz, az autó sebességváltójának gombja, egy csavar, a szerszám jó fogást adó nyele. A kéz agyagot munkál, vagy a kapcsolókaron remeg, vesszőt hajlít, acélhuzalokat illeszt össze, vagy borsónyi tranzisz. torokat szerel. Az a jó, ha nem tétlen a kéz. Az a jó, ha a kéz értéket termel. Az a jó, ha a kézen nem hagy nyomot az anyag, a szerszám, az erőlködés. Mert könnyű kézzel nemcsak dolgozni könnyebb, hanem könyvet lapozni, virágot szedni és simogatni is. Könyvbe? Környezetünk védelméért Egészségház Kesznyétenben Régi vágya teljesült tavaly tavasszal Kesznyéten lakóinak: március 1 - töl önálló orvosi körzet alakult a községben. Így .nem is csoda, hogy amikor szavazni kellett a teho felhasználásáról, mindenki egy új orvosi rendelő fölépítése mellett tette le voksát. Az építkezés hamarosan megkezdődött, azon a telken, melyet a helyi Szabadság Mgtsz biztosított. Az építkezéshez a megyei tanács is pénzügyi segítséget nyújtott, a helyi tanács saját bevételedből biztosított forrást, a lakosság pediíg a településfejlesztési hozzájárulás fizetése mellett, jelentős társadalmi munkát is vállalt. A munka latok tavaly áprilisban kezdőditek meg, s alig egy évvel később, pár napja megtartották az új egészségház avatóünnepségét. A kétszintes létesítmény a rendelőn kívül egy orvoslakást is tartalmaz, s az avató Topa Lajos tanácselnök a most kinevezett körzeti orvosnak adhatta át az épület kulcsait. Mi kerül a Vörös Egyre erőteljesebb világszerte a természet pusztítása és az emberi környezet rombolása elleni tiltakozás, egyre szervezettebb és aktívabb az a törekvés, hogy megőrizzük a természeti értékeket. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) például legfontosabb teendői között tartja számon a növény- és állatfajok védelmét. Tevékenységének eredményeképpen az 1960-as évek derekától csaknem 160 „vörös könyv” jelent meg. Hazánkban 1981-től öl évig dolgoztak a szakértők az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal irányításával az első magyar Vörös Könyv összeállításán. Az Akadémiai Kiadó a tervek szerint jövőre jelenteti meg korlátozott példányszámban ezt a színes és fekete-fehér grafikákkal illusztrált művet, azonban a könyv szerkesztői közül Ra- ikonczay Zoltán és Neoba.v Gábor segítségével előzetesen tájékozódhattunk sok mind énről. A kezdet: három és fél, négymiilllárd esztendővel ezelőtt jelent meg az első élőlény a Földön. Az azóta keletkezett 100—200 millió faj 90—95 százaléka már kihalt. A jelenleg élő fajok számát 5—10 millió körülire becsülik. Hazánkban az ismert növényfajok száma hozzávetőlegesen 14 ezer, a rnaga- sabbrendű növényfajok: a mohák, harasztók, nyitvatermőik és zárvatermők összesen 3 ezer fajából 690 veszélyeztetett, és 40 növényfajunk már kipusztult. Az egymillió 250 ezer ma- gas'abbrendű állatfajt kitevő világállományból hazáinkban 32 ezer ismert, és 8—10 ezer körülire tehető ismeretlen vagy meghatározatlan állatfaj él, a Vörös Könyvbe 400 veszélyeztetett faj került bele. Érdekes megjegyezni, hogy a rovarok töbfom ill jóféle faja él a Földön, (hazánkban 40 ezer rovarfaj van), a gerinces állatok vi- lágállomáinya 45 ezer faj. A Magyarországon élő 540 gerinces állatfajból 83 emlős, 81 hal; és 346 madárfaj fészkel hazánkban, ez a madárvilágállománynak 4 százaléka. A magyar Vörös Könyvbe tehát 400 állatfaj és 730 növényfaj került bele, vagyis a már kipusztult, és a veszélyben levő fajok száma összesen 1130. A legrosszabb helyzetben a növényvilágból a harasztók vannak: a 60 hazai fajból 1 kipusztult, 34 vés zély eztete 11 körű lm ény ele között él. A kipusztult és eltűnt fajok listája a Vörös Könyv legs zom ou'úbb része, összesen 93 kipusztult, illetve eltűnt növény- és állatfaj szerepel a magyar Vörös Könyvben. E szomorú kategória nyolc tagjának visszavonhatatlanul kiállíthatjuk a „halotti levelet”, mert csak hazánkban élő, úgynevezett bennszülött (endemikus) fájók voltak, kihalásukkal örökre eltűntek földünkről. A nyolcból hét rovarfaj: a magyar sakktábla lepke, a szentendrei változó futrinka, a budai laposfutó, a budai fürgefutonc, a pannon laposfutó, a téli gombabogár, és a balatoni hínárbogár. A növények közül a magyar mézpázsit a végleges veszteség. Nem tudhatjuk azonban, hogy az apróbb. esetleg még meg sem ismert élőlények közül hány faj pusztult ki örökre, s ez milyen következményekkel jár. Kedvezőbb helyzetben van a további 85 faj, amelyek határainkon túl élnek még. Hazánkból kipusztult (még a múlt században) például az európai hód, eltűnt a sakál, a farkas, a barna medve és a hiúz. Néhányuk már „hajlandóságot” mutatott az önkéntes visszatelepülésre, sajnos, nagyon barátságtalan fogadtatásra találták. A madarak közül az eltűntek közé sorolja a Vörös Könyv a rózsás és borzas gödényt, a kis kárókatonát, a kék- csörü récét, a halászsast, a vándorsólymot, a síkét- és nyírfajdot, a darut, a rez- neket, a tavi cankot, a kacagó- és a kis csért. Jó hír. hogy a Magyar Madártani Egyesület és az angol madárvédők összefogásával a Kiskunsági Nemzeti Parkban megkezdődött a kék- csőrű réce visszahonosítása. Az emlősök közül évről évre fogy például a denevérek száma, és veszélyben vannak az öreg erdők rejtett életű lakói, a bajszos, bundás palák is. A hazai madárvilág 40 faja tartozik az aktuálisan veszélyeztetett kategóriába, például a fogoly, amélynek állománya 1940 óta 90 százalékkal csökkent. De legkedvesebb madaraink egyike, a gólya is bekerült a Vörös Könyvbe. A gazdag hazai rovarvilág 145 faja tartozik e veszélyeztetett kategóriába. Például a szitakötők életlehetősége a tiszta forrásvizek, tavak apadásával csokikén. A szarvasé agár Nyugat-Európa nagy részéről már kipusztult, nálunk. is veszélyezteti az erdőgazdálkodás, az, hogy kevesebb az öreg erdő, a korhadó fa, amely a cincé- reknek is menedéket nyújtana ... Szemléletben kell változnunk, tudatosítani, hogy milyen nagy szükségünk van az élő világ gazdagságára, amely az emberrel együtt fejlődött, bontakozott ki. Társak kerestetnek
