Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-04 / 130. szám
1987. június 3., szerda ÉSZAK-MAGYAKORSZÁG 3 Újítás és megújulás Hiányoznak a kooperációs kapcsolatok Sátospatokot bemutatni könnyű, mondják sokan, hiszen messze földön ismerik, emlegetik. Szereti és félti az ország a magyarság sorsával összeforrt történelméért, nagy múltú intézményeiért, elért eredményeiért, csodálatos tájaiért. Mi azonban tudjuk, érezzük, hogy nem is olyan könnyű, hiszen azt kell megmutatnunk, hogyan felelünk meg ennek a féltésnek, ennek a szép múltnak a jelenben. Hogyan fordítjuk figyelmünket arra o 15 000 emberre, akiknek itt van az otthonuk, akik ezt a tájat otthonossá teszik saját maguk és mindannytunk javára. Az olyan kisvárosoknak. Újítási ankétot tartott nemrégiben a Digép. Az előadó negatív példaként hozta fel a D-jelű, szivattyú gyáregységet. Tudniillik, a szerencsi üzemben a múlt évben kevesebbet újítottak, mint korábban. Kifulladtak volna a fiatal gyáregység szakemberei ? * — Szó sincs róla — lil- takozik Várhegyi János gyáregységvezető — egyszerűen arról van szó, hogy a gyártmányaink jórészt beérlek. Egyébként a korábbi újítások zömét is azok tették ki, amelyek a környezetvédelemmel, a szociális körülmények javításával álltak kapcsolatban. Mint kiderül, mostanában ismét az újítási mozgalom fellendülésére számít a szakvezetés. Azon apropóból, hogy a Digép megvásárolta az NSZK-beli KSB-típus kél .szivattyúcsaládját. Egyik tagja saválló, tehát főként vegyi üzemekben válhat hasznossá, a másik család a folyadékszivattyúk típusaiból áll. Természetesen jobbak a korábbi, hagyományos termékeknél, megbízhatóbb műszaki paraméterek jellemzik az új termékeket. Várható tehát, hogy gyártásuk — a széria az év második felében fut fel — nemcsak az üzem általános technológiai színvonalán emel, hanem lendít egyet az újítók fantáziáján is. Mert ismert, hogy minden új termék előállítása körül akad újítani-, javítanivaló. Az említett két KSB-családon kívül még tízzel foglalkoznak a szerencsi gyárban. A 12 család összesen a szivattyúk 6110 (!) fajtáját foglalja magában. Legalábbis, egyelőre.-- Fejlesztjük természetesen a hagyományosnak tekinthető szivattyúkat — mondja Havasi István főmérnök —, mégpedig olyan irányban, hogy kevesebb, de nagyobb teljesítményű fajtát dobunk piacra. A korszerűsítés útja, hogy egyfokozatú — IZO szabványnak megfelelő — centrifugál szivattyúkat készítsenek. A saját fejlesztésű gépek a korábbi, kis teljesítményű szivattyúk egy részét. az alacsony nyomású tiszta- és szennyvízszivaty- tyúk néhány tagját váltják ki. A színvonal emelésére sarkallja a szerencsieket az is, hogy míg korábban gond nélkül megéltek a hazai piacon, napjainkra erős versenytársuk támadt a szocialista és a tőkés országokból származó szivattyúk képében. Küzdenek tehát az imAz ország határán túl is ismeri, világhírű barlangvidék, a természetvédelmi terület „központjában". Aggtelek községben megalakult a csatornamű-társulás. A közös összefogással megépítendő csatornarendszer nemcsak az ott lakók kommunális ellátottságát javítja tovább, de mint környezet- védelmi beruházás, egyúttal a felszínről lehúzódó és a barlangi járatokban feltűnő karsztvizek tisztaságának megőrzését is lehetővé teszi. Ez pedig kihatással van például a Baradla-cseppkőbar- lang különleges élővilágának, például a fehér, vak rákok életfeltételeinek biztosítására is. A csatornamű-társulás megalakításával párhuzamosan bővítették a már meglévő tisztítómű kapacitását. A tisztítóműbe eddig csak az intézmények, valamint a tuport szivattyúkkal és a beruházási piac — őket is érintő — lankadtságával. Különösen a mezőgazdaság tőkeszegénységét szenvedik meg. Ehhez jön még a háttéripar — ami olyan, amilyen. Az egyes darabok anyaghányadának kilencven százaléka az öntvény és az EVIG- motor. Az előbbiről finoman csak annyit mond a két szakember, hogy „szinten van", ami azt jelenti, hogy nem jó. Negyven öntödéből kapjak az alapanyag óit. Sok bennük a rejtett hiba, amire a megmunkáláskor derül fény. Visszatérhetni a gyártóra, vagy bizonyítani a vétkességet; szinte lehetetlen. És különben is: ki mer ugrálni, amikor örül, ha kap öntvényt ? Máshol is érzik a kooperációs kapcsolatok hiányát, ezért gyakran állnak neki olyan termékek „barkácsolásának”, amit más olcsóbban el 'tudna készíteni. Ilyenek a kötőelemek, amelyek hiánya könnyen meghiúsitana egy- egy szállítást — ha belenyugodnának. De nem nyugszanak . . . Rendelésállományuk még 'mindig nincs kitöltve. Ezért különböző vásárokon, kiállításokon szereznek vevőt. Nem reménytelen helyzetben, példa erre, hogy a világbanki hiteles Bauer öntözési programhoz a szerencsiek szállítanak 30 ön- tözőszivattyút. SchUlingért, hazai földre, vagyis tulajdonképpen tőkés exportra. Keresik ugyanakkor a több lábon élés lehetőségét, hogy akkor se boruljon fel az -egyensúlyuk, ha ia szivattyú éppen nem kötendő. Ezért fogtak a Dltek névvel ellátott, saját fejlesztésű kormos tengelykapcsoló gyártásába és ezért törik a fejüket mindig újdonságokon. A Digép Szerencsi Gyáregysége az utóbbi három évben megduplázta a termelését. Ezt dolgozói jórészt annak köszönhetik, hogy a korszerű gépeket — köztük kilenc NC — és a belső üzemi lehetőségeket a lehető legjobban tkibasználták. A nagy kérdés most: hogyan tovább, mitől függ a rneg- újullásuk? Az egység két vezetője kívülről várja a segítséget. A közgazdasági szabályzókra, az új adózási rendszerre gondolnak. Azt remélik, hogy azok végre hosszú távra kedvező pozícióba hozzák a Digópet. Hogy jut végre pénz a fejlesztésre, új gyártmányoK — akár autóalkatrész — r istaközpont létesítményei voltak bekapcsolva, ezek szennyvize került itt tisztításra. Az oxidációs rendszer alapján működő tisztítóművel most úgy bővítették, hogy alapkapacitásának többszörös mennyiségű szennyvizei képes fogadni. Ez az alapja a társulás megalakulásának is, mert így lehetővé válik, hogy a község valamennyi utcájában lefektessék a csatornát, s a keletkező szennyvizet maradéktalanul megtisztíthassák. A szennyvízcsatorna-hálózat építése megkezdődött, s a tisztított szennyvizei a természetvédelmi területről táv- vezeléken távolítják majd el. A szennyvíztisztító mű, valamint a csatornázási rendszer kiépítésével párhuzamosan a területre egyéb vízrendezési munkák is készülnek. mint Sárospatak vagy egy sajátos vonásuk: ahhoz, hogy létezzenek, egy nagy táj életébe kell beágyazni magukat. Tápláló gyökereiket tehát nem csak a mélybe fúrják, hanem szélességben is kénytelenek a leg- messzebben kiterjeszteni. Az új közigazgatási rendben szükséges is, hogy Sárospatak ne csak önmagát értékelje, hanem a nagyobb közösségben nyissa meg szemét a maga helyének meglátására. Ma nem csak azt tudjuk Sárospatakon, hogy olyan történelmi múltunk van. amelynek erői aktívan formálták népünk életét századokkal ezelőtt és századokon át, hanem azt is tudjuk, hogy ugyanezekre az erőkre, városunk hagyományaira a mai életünkben is szükség van. Ma nem csak azt látjuk, hogy várunk van és az jó, ha minél többet tárunk fel belőle és minél többen látják, mert azokban, akik belépnek falai közé, nem feudális nagyurak, hanem szabadsághősök emléke elevenedik meg, szinte a teljes, a küzdelmes, de éppen ezért tápláló magyar múlt. A történelmi műit mellett városunk jelene is megérdemli a figyelmet. Az élet- körülmények 'megváltozását elősegítette az 1968-as várossá nyilvánítás. A jogi keretek nagyobb önállóságot, egyre növekvő fejlesztési lehetőségeket biztosítottak. Erre nagy szükség volt. hiszen óriási volt a lemaradás. A várossá nyilvánítás időszakában mindössze 2,1 km hosszban volt kiépített és üzemeltethető vízvezeték. A lakásállomány 4.5 azázaléká- nak volt az említett vezetékből, valamint házi megoldásból vízellátása. A működő szennyvízcsatornák hossza 1.6 km, a nyilvántartott lakások 48,7 százaléka vályog és vert'föld falazatú, a 45,8 km úthálózatból 27,6 százalék rendelkezett porta- lanított burkolattal és mindössze egyetlen út volt aszfalttal terítve. A városban egyetlen óvoda működött, az orvosok a saját lakásukon rendeltek. Az elmondottak — noha ezek csak a legjellemzőbbek közül kiragadott példák voltak — jól érzékeltetik azt a hátrányt, amelyről Pataknak indulnia kellett. Az egyik legszembetűnőbb változás, hogy a komfort nélküli lakások helyén új házak épültek. A belterület tervszerű rekonstrukciója következtében — megtartva a múlt hagyományait őrző épületeket — mindinkább új, városias képet ölt. Az a beépítés és formálás, amelyet végzünk, megőrzi a kisvárosi léptéket, a hagyományokat, a történelmi városképet és sziluettet. Amiben eltér, azzal nem rontja, hanem gazdagítja azt. A közelmúlt építészeti divatjainak a városképbe már nem illő és nemkívánatos formáit is kiigazítjuk, a szögletes és lapostetejű épületeket tájba illő magastetővel látjuk el, amely a felmerülő bővítési igényt is kielégíti. Ebben a városképben új és meghatározó Makovecz Imre, Ybl-díjas építész művelődési há/za. Nem gond nélküli a városfejlesztő tevékenységünk. Gyakran pontatlanok a tervek. Elhúzódik a ikivitelezés. Sok a minőségi kifogás az átadott lakásokban. Lakosságunk ezt egyre élesebb kritikával fogadja, mely arra kell, hogy ösztönözzön mindanny.iunkat, megrendelőket. tervezőket, kivitelezőket, hogy csak jó minőségű lakások kerüljenek a családok birtokába. A hatodik ötéves terv során komplex lakásgazdálkodásra tértünk át. Ez magában foglalja az állami és az OTP-beruházásban épülő lakások nagyobb választékát mind alapterület, mind szobaszám vonatkozásában: a családi, .illetve sorházak számára az állandó telekkínálat biztosítását; a régi lakások felújítását, korszerűsítését; a cseréken alapuló lakásmobilitást; a „kiemelt" kategóriába tartozó családok támogatási rendszerét. A lakáshiány mérséklődése mégis alig értékelhető, hiszen a szükségletek újratermelődnek. Sokat fejlődött a város közműhálózata, de továbbra is feszültségekkel terhes. Egészségre ártalmas az ivóvíz a város külterületeinek nagy részén. Ebben az évben kiépül Apróhomok és Halászhomok vízvezetékrendszere. Majd ezt követően Dorkó-tanyának iható vizel kell biztosítanunk. A víz vezeték-hálózat kiépítettsége mögött messze elmarad a szennyvízcsatornázás, 24 százalékos kiépültségével. Annak ellenére így van ez. hogy az utóbbi öt évben a tanács anyagi támogatásával folyó társadalmi munkaakciók a csatornahálózat hosz- szát lökésszerűen növelték. Ugyancsak ebben az évben elkezdődik a kispataki városrész szennyvíz-elvezetési rendszerének a kiépítése, illetve egy részére elkészülnek a tervek. A fenti célok megvalósítása azért is fontos, mivel a településfejlesztési hozzájárulás megsza- vaztatásakor ezeknek a céloknak a megvalósítását vállaltuk. 1983-ban korszerűsödött telefonhálózatunk. A korszerűtlen kézi kapcsolású központ helyett ma automata konténerközpont működik. Az országos távhívóhálózat- ra történő rácsatlakozásunk azonban még várat magára. Erre valószínű 1988-ban kerül sor. A város közlekedési rendszere hatalmasat lépett a korszerűsödés terén. Az 56,7 km úthálózatból 33,2 km aszfaltburkolatot kapott, de még 19,4 százaléka szilárd burkolat nélküli. Kiépültek nagyrészt a főbb csomópontok is és a legforgalmasabb kereszteződés közlekedését forgalomirányító fényjelző készülék irányítja. Gondunk elsősorban az újonnan parcellázott területeken, az építési telkek környékén van, ahol a hirtelen torlódó igényeket anyagi eszközeink korlátái miatt csak fokozatosan tudjuk kielégíteni. Hasonlók a gondjaink a járdákat illetően is. Ennek a gondnak a csökkentése érdekében ebben az évben járdaépítési társadalmi munkaakciókat szervezünk. Oktatási intézményeink a korszerű oktatási és pedagógiai módszereket eredményesen alkalmazzák, nagyrészt elavult intézményhálózatban, 12 helyiség szükségtanteremként funkcionál. A fi tantermesként épült ás időközben 8 tantermesre bővített szakmunkásképző intézetünkben 16 szakma oktatása folyik 20 osztályban, 33 gyakorlati csoportban. Kisegítő iskolánk tarthatatlan körülmények között, múlt században épült tantermekben működik. Ezen az áldatlan állapoton egy minimálisan 16 tantermes iskola és tornaterem megépítésével tudunk csak változtatni, amely lehetővé teszi, hogy iskolacserék útján három intézmény — szakmunkásképző, testnevelés tagozatos általános iskola és kisegítő iskola — elhelyezése hosszú távon kedvezőbbé váljon. A beruházás előkészületei folynak és reméljük, hogy a szükséges egyetértések megszerzése után akár ebben az évben elinduljon a .beruházás. Régi vágyunk az idegen- forgalom olyan irányú fejlesztése, hogy a Patakra látogató több napot töltsön el a városban és környékén. Ehhez a nyári játékok megszervezése a legfontosabb feladatunk. Ezen túl elkerülik hetetlen a termálfürdő fejlesztése. Célszerűnek látszik a radványvölgyi víztározó megépítése és üdülési célokra alkalmassá tétele. Mindez megítélésünk szerint csak a zempléni városok összefogásával valósítható meg eredményesen. Mindannyiunk közös célja kell, hogy legyen a zempléni idegenforgalom fejlesztése, fogadási feltételeinek javítása. E közös cél szem előtt tartása mellett minden településnek lei kell alakítania a sajátos idegenforgalmi tevékenységét, figyelembe véve adottságait. A járások megszűnése után Sárospatak városkörnyékéhez a sátoraljaújhelyi járásból 15 község — 8 községi tanács — került. A városkörnyéki ' községekben 15 300 fő él. Ez a térség abban is különbözik más városkörnyékektől, hogy itt egymás mellett két város van (Sátoraljaújhely és Sárospatak), amelyek megosztva tudják kielégíteni a lakossági igényeket, biztosítani ellátását. Így a körzethatárok nem válaszfalak, csupán a feladatmegosztás kifejezőt. Az igazgatási hagyományok úgy alakultak, hogy Sátoraljaújhelyen működik a bíróság, az ügyészség. a földhivatal, a kórház. A város—községek közötti együttműködésben is megfelelő munkamegosztásnak kell lennie. A főbb kapcsolódási pontok Sárospatak és a hozzá tartozó községek között a következők: a foglalkoztatás, a termelési kapcsolatok, a közlekedés, kereskedelmi és szolgáltatási ellátás, az idegenforgalom és turizmus, az egészség- ügyi ellátás, a művelődés, oktatás, környezetvédelem, lakóházkezelés. A lakosság jobb ellátása érdekében a város és községek együttműködése mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a községek közötti együttműködést, annak fejlesztését. Ehhez viszont elengedhetetlen a kommunikációs kapcsolatok kiépítése, a célirányos tömegközlekedés megszervezése. ■Napjainkra kialakult az a politikai intézményrendszer, amely meghatározta eddig is a fejlődés irányait, eredményesen szervezte és irányította a város életét. Ez a tevékenység is csak akkor lehet eredményes, ha a feladatok kidolgozásába bevonjuk az itt lakó embereket, kikérve véleményüket. A kollektív bölcsességet is fel kell használni ahhoz, hogy ne kövessük el a már egyszer elkövetett hibákat. Célunk, bogy a városrészek között meglevő jelentős különbségek csökkentésével is otthonosabbá tegyük magunknak ezt a települést. Olyanná, amelyben ha nem is gond nélküli, de emberibb, szebb, boldogabb az élet. Takáts Gyula a városi tanács elnöke Pataki látkép Fotó: Laczó József előállítására. M. Szabó Zsuzsa Csatornamű-társulás alakult Hiteleken