Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1987. június 6., szombat Avasi pincék Barangolva az Avas hangulatos sétányain, egyre több szépen helyrehozott pincét fedez fel az arra sétáló. A gondozottságról a házak falán, az ajtókon levő díszek és cégérek is tanúskodnak, rojtán László képösszeóllitása Tábor a szikla mellett A kerecsensólymok védelmében Csend van, mint itt általában. Nyugodt, erdei csend. A szél se fúj. Csodálatos helyen vagyunk, a Bükk közepén. A háttérben jellegzetes szikla, s a fűiben fekve, virágoktól övezve figyelhetjük a vakító fehér szikla környékén fel-felbukka- nó fekete hollópárt. A kerecsenek azonban még váratnak magukra... — A Magyar Madártani Egyesület a Nemzetközi Vadvédelmi Alappal kötött szerződése alapján foglalkozunk a ritka ragadozó- madarak különleges védelmével — mondja Horváth Róbert, az egyesület bükki helyi csoportjának titkára. Ilyen féltett madártani értékünk a kerecsensólyom is, amely nálunk a Bü'kkben néhány helyen rendszeresen költ. Ezeken a helyeken őrzéseket szervezünk a nemzeti park támogatásával, így megakadályozhatjuk zavarásukat, illetve a fészkek kifosztását. A kerecsen ugyanis igen kedvelt a soly- mászok körében. Bár nálunk tilos a kerecsenekkel történő solymászat, külföldön azonban — a szigorú természetvédelmi törvények ellenére — jól értékesíthető mind a tojás, mind a madár. Az őrzés alatt természetesen bepillanthatunk a madarak életének rejtett titkaiba is. így munkánk tudományos szempontból ugyancsak jelentős. Nem mindennapos élmény egy ilyen egyhetes táborozás. A sátrak és az emberek már közel egy hónapja kint vannak. Már kialakult a ,,házimadarak” köre is, ide jár élelemért néhány cinke, vörösbegy. Egy citrom- sármány majdnem bebújik a sátorponyva alá, a tarkaharkály is félelem nélkül kopácsol a közeli fán. Az időjárás persze nem mindig volt ilyen, mint má. Az egy hónap alatt bemutatta teljes repertoárját. Együttérzően olvasom az őrzési napló részleteit: „ma reggel hóesésre ébredtünk: a köd óriási, a madarat és egymást három napja nem láttuk; zuhog az eső, a sátorban úszóversenyt rendeztünk ...” A lényeg, hogy most jó idő van. Ez a véleménye Rózsa Sándornak is, aki nem először vállalkozik ilyen munkára. Egyébként az Aggteleki Nemzeti Park természetvédelmi őre, és a madártani egyesület régi tagja. Kérdésemre, hogy miért jött ki, a következőket válaszolja: — A sólymokat védeni kell. Az őrzést a mi csoportunk vállalta, ezen kívül érdekel is, hát persze, hogy eljöttem. Az egy hét — főleg ha jó az idő — kellemes pihenést, kikapcsolódást jelent, és rengeteg olyan dolgot láthat az ember, például az életükkel kapcsolatban, amire egy közönséges haladónak nincs lehetősége. — Mi van, ha néhány közönséges halandó, mondjuk túristának álcázva magát, a közeibe vetődik? — Akkor szépen megkérjük . . . Elnémul. Mindannyian felfelé nézünk, aki teheti, a kéznél lévő távcső után nyúl. Nem túl magasan belibeg a képbe a sólyom. Mozgását szabad szemmel is jól érzékeljük, a távcsővel pedig még a világos testalján lévő barna csíkok is láthatók. Tesz egy méltóságteljes kört, majd úgy véli, hogy az előadásnak vége, jöhet a taps, és elszáll a sziklák fölött. — Bocsánat. Hol is tartottunk? — kérdezi Rózsa Sándor. — Igen — szóval a turisták ... Megkérjük őket, hogy más irányban folytassák útjukat, amit általában — néha kisebb morgásokkal — tudomásul is vesznek. Így rengeteg felesleges zavarástól kíméljük meg a madarakat, ami költési időben különösen fontos. A mostani társaságból ketten az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban diákok, ketten pedig a Mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskolából jöttek. Ök még nem „madarásztak”, nem is ismerik különösebben a fajokat. Ám a természetszeretet bennük van, s az egésznek ez az alapja ... Dobos Klára Beszélgetés Ábrahám Kálmán államtitkárral Aj ökológia ax élőlények és a környezet viszonyának tudományos kutatásával foglalkozó tudományág. Ábrahám Kálmán államtitkár, oz Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke szerint az ökológiai köz- gondolkodásnak a politika és a társadalom minden szféráját ót kell hatnia ahhoz, hogy az emberiség fennma- i adjon. — Hazánkban a politika kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a környezetvédelmi program megvalósítását. Miért ilyen fontos, s miért politikai ügy a környezetés természetvédelem? — Ebben a kérdésben az emberiség egésze érintve van. Az emberiség történetében még nem volt arra példa, hogy ennyire közös gond legyen valami, ami a politikai rendszerek határain innen és túl egyaránt közös cselekvésre kényszerít. Az ember megteremtette önmaga elpusztításának eszközeit. Mindenütt a világon fel kell ismerni, hogy a természet határozza meg az ember sorsát, hiszen része a természetnek, de mert egyúttal társadalmi lény, meg is mentheti a természetet — s így önmagát — a pusztulástól. S ebben a politikának elsődleges szerepe van. — Véleménye szerint mi a legnagyobb politikai probléma a Földön, ami a természetvédelemnek is akadálya? — Az aránytalanság, az egyenlőtlenség. És mind több aránytalan helyzet adódik, amilyen például a szegénység is. Százmilliók élnek olyan szegényen, hogy legelemibb életfeltételeik megteremtése érdekében pusztítják az emberiség élet- feltételeit. A legszegényebb országokban a növekvő energiaigény az erdőket irtja ki. A hetvenes években a Föld egyötödén volt erdő, most csak az egyha- todán van, s az ezredforduló utáni első évtizedben már csak az egyhete- dén lesz. Márpedig ez a folyamat az élővilágot sodorja végveszélybe, ha nem sikerül megállítani. Csakhogy olt, ahol az energiaellátás nincs megoldva, nem lehet fakivágási tilalmat elrendelni. És ma az emberiség hat százaléka használja az energiaforrások hatvan százalékát. E természeti erőforrások pedig korlátozottak, s az állapotuk romlik. A nem környezetkímélő módon megművelt területek ma még képesek — úgy ahogy — százmilliókat eltartani. De amennyiben nem következik be valamilyen változás a szaporodásban. kétezerre 6,4 milliárd. kétezerkettőben pedig tízmilliárd ember ellátását kell megoldani. Ehhez a környezetvédelmi tilalmak nem elégségesek. Az egyenlőtlenségeket kell megszüntetni. — A környezetvédelem mely területén tartja a legszükségesebbnek a nemzetközi összefogást? — Minden területen szükséges, de ahol a legkevésbé lehet a védekezést egyedileg, ország- vagy akár íöldrészhatárökon belül megoldani, az a levegő védelme. A levegőbe kerülő anyagokat sokáig nem kontrolláltuk, s rengeteg olyan új anyag kerül a légtérbe, ami korábban nem, s amelynek valamennyi hatása a légkörfizika művelői szerint még nincs feltárva. De tudjuk például, hogy a széndioxid felmelegíti a levegőt. Kezdetben mintegy fél Cel- sius-fokkal. De a számítások szerint kétezerharmincra ez a melegedés megközelítheti a négy fokot, aminek a következményei végzetesek lehetnek. Ilyen a jégolvadás, ami másfél méteres vízszintemelkedést eredményezhet, s egész városok kerülhetnek víz alá. De ilyen a légtömegek mozgásának megváltozása, amit az erdőcsökkentés is motivál, s nincs kizárva, hogy ez a változás hatalmas, korábban csapadékos területeket sivataggá szárítson. Még veszélyesebb azonban az ózonréteg úgynevezett meg- lyukadása, melynek következtében az ibolyántúli sugarak védőhatása megszűnik, pedig ez tudományos felmérések szerint már most is egyik oka a bőrrákos megbetegedések gyarapodásának. Mindezt olyan anyagok okozzák, amelyek semmilyen módon nem oldódnak, s a sztatoszférába jutva rombolnak. Magyarországon korábban hét-nyolc ilyen anyag levegőbe kerülését tiltottuk, ebbe a tilalmi körbe azonban január elsejétől már háromszáz anyag tartozik. Nyilvánvaló, hogy a levegővédelem csakis nemzetközi szinten lehet eredményes. A levegőbe kerülő szennyező anyagok nem ismernek országhatárokat, s hogy már most mennyire veszélyeztetik az embert, az megfigyelhető például a havon, ami főleg a városokban gyorsan megfeketedik. Ez a szennyeződés a tüdőt károsítja, de az élelmiszerláncba kerülve is sújt minket, s a vizeinkbe jutva is károsít. Én magam sem akartam elhinni eleinte, amiről később megbizonyosodtam, hogy évente 800 tonna nitrogén a levegőből kerül bele a Balatonba. Ez azt is mutatja, hogy a környezetvédelemnek nincsenek egymástól szigorúan elhatárolható területei, így minden természetvédelmi probléma egyúttal nemzetközi is. A közös megoldáshoz pedig nemcsak a közös felelősség tudatosítása szükséges, hanem másképp is kell gondolkoznunk, mint korábban. — Milyen gondolkodásbeli változást tart szükségesnek? — Meg kell szabadulni a tévhiteinktől. Korábban például úgy véltük, hogy az egy főre jutó ivóvízfogyasz- tás növekedése jelzi az adott ország fejlődését. Kiderült, hogy ez nem igaz: a fejlett országok ésszerűen korlátozzák a fogyasztást. Valaha úgy véltük, hogy a természet körforgása megtisztítja a vizeinket, de kiderült, hogy a legnagyobb vízfolyások sem képesek a jelenlegi szennyezést károsodás nélkül befogadni. Még az sem mindegy, hogy hova helyezzük el a hulladékot, mert a földbe szivárogva az is szennyezi a vízfolyásokat, s Magyarországon az utóbbi tíz évben megduplázódott a hulladék mennyisége. Kiderült, hogy a felső vízadó réteg igénybevétele csökkenti a talajvízszinteket. És így tovább. Tévedés volt például élettelennek gondolni a talajt, amelynek állapotát élőszervezetek mil- liárdjai tartják fenn, s azokat pusztítva a föld termő- képességét pusztítjuk el. Tudatlanul olyan föltáratlan folyamatokba avatkozunk be, amely megbontotta az élővilág egyensúlyát. Három-négyszáz évvel ezelőtt évente csak egy-két faj pusztult ki, mára ez a folyamat felgyorsult, és ezres nagyságrendben pusztulnak ki a fajok. Van olyan állat, amely egyetlen növénnyel táplálkozik, s ha az kipusztul, beláthatatlan következményű láncreakció veszi kezdetét. Olyan élő szervezetek vannak veszélyeztetve mint az algák, amelyeknek pedig fontos szerepe van az emberiség jövendő élelmiszergondjainak megoldásában. A levegő, a víz, a talaj, az élővilág sorsa a mi sorsunk, megmentésükhöz ökológiai gondoskodásmódnak kell meghonosodnia. Az ember a tudásával, tudatos munkájával diadalmaskodott a természet erői fölött, s a győzelem mámorában nem vette észre, hogy a természet úgy védekezik, hogy pusztul... és pusztít. — Elegendő-e a gondolkodásmód megváltozásához, hogy az ember veszélyhelyzete növekszik? — Nem elegendő, s nem is annyira a veszélyérzet tudatosítására kell törekedni, hanem inkább arra, hogy az emberi életfelfogás változzék cselékvőképes környezetvédelmi magatartássá. Ehhez a környezetvédelemnek át kell szőnie a politikát, a gazdaságot és a társadalmat. A politikának reális követelményrendszert kell kialakítania, amely nemcsak kimondja, hogy például szennyvíztisztítás nélkül tilos fejleszteni, hanem lehetőséget teremtve ehhez, egyúttal szabályozza a folyamatot. Esetleg úgy, hogy a bank kizárólag olyan beruházást finanszírozzon, amely nemcsak nyereségesnek, hanem környezetkímélőnek is ígérkezik, s ezt a beruházó előre igazolja. Egyébként, hogy a környezetvédelem előnyeit nemcsak a jövőben élvezheti az emberiség, hanem azonnali társadalmi haszna is van, arra éppen a gazdaság ad példát. Az exportképes berendezések közül a környezetkímélő termékeknek a világpiacon máris magasabb ára van, többet fizetnek értük — mondotta az államtitkár. K. M. Ez a ia még birkózik ... Az emberiség gondja
