Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
1987. június 6., szombat- ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Szakszervezetek és a dolgozók lakóhelyi közérzete flZ ÉSZAK és a miskolci rádió Sárospatakon Mozdonyok helyett targoncákat javítanak 0 fütőházból lett a műhely MMmm A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a közelmúltban fogadta el az SZMT és a Megyei Tanács V. B. együttműködési megállapodását. Ennek apropóján kérdeztük Szűcs Fercncné SZMT-titkárt a szakszervezeték területpolitikai munkájáról, az együttműködés gyakorlati területeiről. — Miért került előtérbe, miért emlegetjük gyakrabban most a szakszervezetek lakóterületi tevékenységét? — Már az elmúlt ötéves tervek időszakában is — a jó együttműködésünk eredményeként — figyelembe vette a megyei tanács véleményünket, javaslatainkat a megye településeinek fejlesztésénél. Emellett egy- egy térség lakossága, vagy egyes rétegek életkörülményeivel kapcsolatos jelzéseink, észrevételeink együttes cselekvésre késztettek bennünket. Tehát a szakszervezet figyelme a dolgozók lakóhelyi ellátottságának változására, a gondokra nem új keletű. A jelen időszak jellemzői — az önállósodási folyamat fejlődése (a tanácsoknál és a vállalatoknál egyaránt), a szűk anyagi eszközök leghatékonyabb f el- használásának szükségessége, a demokratizmus szélesítésének igénye, a lakosság közérzetének, hangulatának minél pozitívabb alakítása — kötelességünkké teszi, hogy a szakszervezeti tagság lakhelyével, családi és élet- körülményeivel összefüggő érdekeit a szakszervezet védje, képviselje, továbbítsa kéréseiket, észrevételeiket az illetékes állami szervekhez. — Mi ezek konkrétan, mire terjed ki a területpolitikai munka? — A tanács településfejlesztési, ellátási terveit a környezettel kapcsolatos elképzeléseit véleményezzük javaslatot teszünk a sorrendiségre, a módosításra, a nagyságrendekre. így például a lakás, egészségügyi, kereskedelmi, környezetvédelmi, gyermekintézményi, idősek gondozásával kapcsolatos kérdésekben. Részesei vagyunk a kereskedelmi társadalmi ellenőrzésnek, bekapcsolódunk a fogyasztói érdekvédelembe. Napjainkban különösen fontos, sok szakszervezeti tagot érintő kérdés, a foglalkoztatás. Munkaerő-átcso- portosítási, munkaviszony megszüntetési, áthelyezési döntéseket csak a szakszervezettel egyetértésben lehet hozni. Különösen fontos arra figyelni, hogy ne „csepegtetve” két-három dolgozónként hajtsák végre a munkaviszony megszüntetéseket, ne maradjanak ellátatlanul, érdekvédelem, jövedelem, munkahely nélkül hónapokra az elbocsátott dolgozók. Szorgalmazzuk az átképzések területi megindítását is, új munkahelyek teremtését a felszabadult dolgozók részére. A dolgozók tudatát igyekszünk abba az irányba befolyásolni, hogy óvja, gyarapítsa, tegye kulturáltabbá lakókörnyezetét. Művelődjön töltse ki minél hasznosabban családjával együtt szabad idejét. Ismerje meg állampolgári jogait az azokkal való élés formáit, és kötelességeinek is tegyen eleget. — Milyen új módszerek szükségesek az eredményes munkához? — Elsősorban az, hogy a szakszervezetek tevékenysége minden szinten és területen szervesen kapcsolódjon a dolgozók munkahelyen kívüli érdekeihez is. Tágabb kitekintésre, szemléletmódosításra van szükség a szakmai középszer- vek és a munkahelyi szak- szervezeti tisztségviselők részéről is. Ez mindenekelőtt a szakszervezetek’ városi, nagyközségi, községi bizottságaiban való közreműködést, a területpolitikai feladatok együttes vállalását, a helyi kapcsolatoknak a dolgozók érdekeiből fakadó fejlesztését jelenti. Fontos, hogy minden olyan döntésnél, szabály-alkotásnál, módosításnál hallassuk szavunkat amelyek érintik a fent emített közérdekű témákat. Ez csak úgy válik lehetővé, ha az SZMT képviselője (titkára) részt vesz, véleményt mond a megyei tanács testületi ülésein és a települési szakszervezeti bizottságok is közvetíthetik állásfoglalásukat a helyi tanácsok testületéi előtt. Munkánk eredményességét növeli, ha már az előkészítésnél ott vagyunk. Közreműködünk a tanácsi bizottságokban, például igen lényegesnek tartom a nemrég megalakult foglalkoztatáspolitikai koordinációs bizottsági tevékenységünket. A Hazafias Népfront testületi rendezvényein szintén részt veszünk. Az QKTH, a NEB, a Vöröskereszt, a Fogyasztók Tanácsa megyei és helyi szerveivel is egyre több közös feladatunk van. Most foglalkozunk azzal, hogy a városszépítő egyesületek munkájában való közreműködés legmegfelelőbb formáit megtaláljuk. — Amint válaszából kitűnt, nemcsak az SZMT, hanem a városokban, községekben működő szakszervezeti területi szervek — az úgynevezett települési bizottságok — feladatai is kibővültek felelősségük megnőtt. Miben nyilvánul ez meg? — A megyében huszonhét települési bizottság működik. Feladataik közé az előző időszakban leginkább a munkahelyek szakszervezeti szervei összefogása, helyi feladatok érdekében történő koordinálása, együttes akciók szervezése, a szakszervezeti oktatás segítése jelentette. Az utóbbi években egyre konkrétabb feladatokat láttak el a tanáccsal, a népfronttal együttműködve, így közreműködtek a településfejlesztési tervek véleményezésében, társadalmi munkák kialakításában, a rászorulók támogatásában, rendezvények, akciók szervezésében, különböző rétegek, csoportok mozgósításában. Erre az alapra épült fel a településen élő minden dolgozó érdekképviseletének, érdekvédelmének ellátása minden, az életkörülményeiket érintő kérdésben. A feladat bizalmat feltételez. Ugyanakkor körültekintő, felelősségteljes. A dolgozók széles körű véleményére, javaslataira épül, állásfoglalásunkat annak szellemében terjesztjük elő a helyi tanácsok végrehajtó bizottsági és tanács ülésein. Fontos a továbbiakban a jobb feltételek biztosítása (személyi és anyagi egyaránt) ahhoz, hogy a lakosság jelezze gondjait, kéréseit, hogy ezek intézése gyors és szakszerű legyen, kapcsolódjon a szakszervezet a helyi feladatokhoz és önállóan is kezdeményezzen. A dolgozók egyre inkább érezzék a szakszervezet cselekvő jelenlétét, az érdekűkben végzett munkát. A nyugdíjasok közérzetét, anyagi támogatását javítandó, a települési bizottságoknak el kell jutnia azokhoz is, akik már — valamilyen okból (távol laknak a volt munkahelytől, megszűnt a munkahelye, nem tudja a kapcsolatot tartani...) — nem szakszervezeti tagok. Ez is körültekintő, személyre szóló munkát, folyamatos törődést kíván. — Mindebből kitűnik, hogy a tanácsi szervekkel való kapcsolatban is szükséges a mai követelményekhez való igazodás. Ez is indokolja, hogy a megyei tanács és az SZMT új együttműködési megállapodást kötött. Mi az, amit kiemelne, ami eltér az előző megállapodástól? — Szeretném kiemelni, hogy hangsúlyosabbá vált az együttműködésben egymás önállóságának, munka- módszereinek, működési sajátosságainak tiszteletben tartása. A megállapodás keret jellegű, nem határol be minden részletkérdést, tehát ennek alapján kell a helyi együttműködés gyakorlatát a városokbap, községekben kialakítani. Az együttműködés tartalmi kérdései kitérnek a mai helyzetből fakadó, illetve ahhoz igazodó feladatokra — így előtérbe kerül a foglalkoztatás, a kistelepülések ellátása, a fiatalok, az idősek helyzete, az állampolgári fegyelem, a szakmunkásképzés a felnőtt szakmai oktatás, a környezetvédelem kérdése. A decentralizálás folyamatából következően a tanácsi irányítású intézményekben, munkahelyeken dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdésekben, a pénzeszközök ágazatok közti (egészségügy, pedagógus, közalkalmazott) felosztásban a helyi tanácsok egyeztetnek a települési bizottsággal. Az utóbbi hónapokban sok tanácsi vezetővel beszélgettünk az együttműködésről. A demokratizmus szélesítésének, az önállóság növelésének egyik módját érzékelik abban, hogy a lakosság véleményét, javaslatait a települési bizottságtól igényelhetik, így is erősítve a tanácsok népképviseleti funkcióját. Mindebből érzékelhető, hogy a megállapodás ténye magában hordozza a fejlődés irányát és szükségességét, tükrözi a szakszervezetek területi munkában betöltött szerepét, növeli jelentőségét, és ráirányítja a dolgozók, az együttműködő szervek figyelmét. Szeretnénk ha ez a megállapodás is segítené a közös ügy — a dolgozók érdekképviselete, érdekvédelme, — továbbfejlődését. Innen indult, s ide futott be utolsó útjáról a hegyközi kisvasút, idestova lassan 7 éve, 1980. november 29-én. Akkoriban egyesek ezt a sárospataki végső végállomást fűtőiháznak hívták, pedig hát kis gőzmozdony igen régen, 1964-ben osühögött itt utoljára. Végül is mindegy! Legalábbis ma már teljesen mindegy. Ma már sem gőzmozdony, sem dízelmozdony nem piheni ki itt a napi út fáradalmait, nincs már egy árva vasúti személykocsi sem, de még sín sincs, ami emlékeztetne a nem is oly régmúltra. — Az volt az első, a sín, amit felszedtek. Csakhogy ne lehessen visszacsinálni az egészet... Szegedi István szavai még most is vádlók. Pedig hát ennek a huszonkilenc éves fiatalembernek vajmi keveset hiányozhat a kisvonai. Sárospataki, legfeljebb annak idején kirándulásokra vette, vehette igénybe ... — A nosztalgia ... Utánanéztem: a Bodrogközhöz, a Hegyközhöz 1912 óta kötődött a kisvanat. 1980-ban pedig egy tollvonással megszüntették az egészet. Hát tálán ezért is sajnálom ... Szegedi István ma az egykori fűtőháztoan dolgozik, ö az üzemegység-vezető. Közlekedési mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, tavaly októbertől vezeti a MÁV Miskolci Járműjavítójának itteni üzemét. Ez a telep mindössze annyiban különbözik az 1980. november 29-i képtől, hogy nincsenek sínek, mozdonyok, vagonok. Az épületek ma is ugyanazok. Ahol annak idején a mozdonyokat reparál- ták, ma, új korukban fürge mozgású dízeltargoncákat javítanak. Dízelmozdony, dízeltargonca. A vasút akkori vezetői gondolták, hasonlít egymáshoz a kettő — már ami a motorikus egységeket illeti —, így, hogy ne kelljen az embereket szélnek ereszteni, a kisvasút megszűnése után, Sárospatakot jelölték ki a MÁV összes targoncáinak javítóbázisává. Csak egy dolgot felejtettek el: fejleszteni. Ami jó volt a mozdonynak, nem biztos, hogy jó az embernek. Az egykori mozdonyszérűben dolgozni — nos, télen, amikor a fűtéssel igen sok a gond, akkor sem leányálom, s nyaranta is el lehet képzelni kellemesebb munkakörülményeket. — Nem panaszkodunk, tesszük dolgunkat — magyarázza az üzemegységvezető, bár magabiztos szavai mögött talár, egy kis félsz is bujkál. Nem csoda, hiszen a központ vígan megélne nélkülük is, nem létfontosságú a miskolci járműjavítónak a pataki üzem. Itt viszont hetvenen dolgoznak, s többet ezen a környéken más nemigen fizet. A megszüntetés, a felszámolás inkább vélt, mint valós ténye — nem a legbiztosabb a háttér a gazdaságos munkavégzéshez. A MÁV, 1985-ben gondolt először a fejlesztésre: több százezer forintért elkészültek a tervek, amelyek azonban Az ipari szövetkezetek az idén 9—10 százalékkal növelik konvertibilis elszámolású exportjukat, a tervek szerint 6 milliárd 440 millió forint értékben szállítanak tőkés piacokra különféle árucikkeket. a mai napig a szekrények mélyén pihennek. Kilencven millió forintos beruházási programról volt szó, amelynek legfontosabb tétele — túl az energiarendszer, a közműhálózat megújulásán —, hogy a munkahelyek száma megduplázódik. Ez, itt Sárospatakon, nem csekélység. Épp ezért tűnt enyhén szólván érthetetlennek, hogy legalábbis az az évtizedfordulóig a terv megvalósítása lekerült a napirendről. A vasút ugyanis úgy adott volna pénzt a kivitelezésre, ha a megyei tanács is beszáll. A költségek egyhar- madát kellett volna a megyének viselnie, de a kasz- szából még ennyi sem futotta. Így hát a MÁV is visz- szakozott; a Pataknak szánt pénzt más kapta. Maradt hát minden a régiben, maradtak a mostoha munkakörülmények. — Én sárospataki vagyok, hazavágytaim. Minden gond ellenére, jól érzem magam, s bár lehet, főnökeim számára nem a legszimpatikusabb amit mondok, de kevesebb pénzből talán többet el lehetett volna érni. Most már csak reménykedhetünk, hogy jobb lesz ... Reménykednek és dolgoznák. Évente megjavítanak 120 targoncát, s jelentékeny értékben alkatrészeket gyártanák a járműjavítónak vasúti teherkocsikhoz. — A vasútnak köteleztem el magam — mondja Szegedi István. — A MÁV-hoz kötött a szerződésem, de ennek ellenére is idejöttem volna. N'em én találtam ki, de a vasút az ország érhálózata ... öt évvel ezelőtt végeztem az egyetemen, s a miskolci fűtőháziban, mai nevén a vontatási főnökségre kerültem, mozdonyreszoc- tos lettem. Természetesen vezettem mozdonyt is, jogosítványom van rá. Három évig, 1985-ig dolgoztam ott mindennap bejártam Faiakról, mert ebből a városból nem akartam elköltözni. Ide kötött, ide köt minden ... 1985-ben váltottam, átmentem a járműjavítóhoz. Voltam a technológiai és a termelési osztályon, nem titAz év első negyedében az ipari szövetkezetek 1 milliárd 506 millió forint értékű árut szállítottak tőkés piacokra, és a már meglevő rendeléseket figyelembe véve arra lehet következtetni, hogy a gazdálkodó szervek teljesítik vállalásaikat. koltan azzal a eélilal, hogy ismerkedjek meg a jármű- javítás mindem területével, a vállalat szervezeti felépítésével. Már akkor mondották, hogy számítanák ram a pataki üzemnél. Hát így kerültem ide. És hiszem, maradok is. Patakon vettünk lakást, a feleségem is itt dolgozik, pedagógus ... Persze egy fiatal házaspárnak — legyen akár vezető a férj és tanár a feleség — sehol sem könnyű. Szegediék is csak a szülők segítségével juthattak oda, ahol most tartanak. Az önálló lakás volt nekik is minden vágyuk... — A vasút sem fizeti túl a műszaki értelmiségieket, bár magam nem panaszkodom, hat és fél, hétezer forint az alapfizetésem. A feleségem viszont visszament dolgozni, a gyest nem vette igénybe, azért, hogy több legyen a pénzünk. Most kétéves a kislányunk... És visszük magunkkal mindenüvé. Ha biciklizni indulunk, akkor felültetem magam mellé... Kivétel, ha horgászni megyek. Az az én kikapcsolódásom . .. A targonca javító mozdonyszínből lassan gördül ki egy élénksárgára festett jármű. Az udvaron több vár javításra. Szegedi István azt mondja, hogy az üzemben dolgozók átlagéletkora alacsony, többnyire fiatalok a munkások. Szeretik amit csinálnak, s szeretnék, ha nem kellene visszalépniük önmagukhoz képest. Mert ha itt inkább előbb, mint utóbb nem történik valami, akkor eltűnik Patakról a kisvasút egykori fűtőháza is. Eltűnik a mozdonyok, a vagonok, a sínek után. Ámbátor mostanság ismét szóba •került a vonatközlekedés visszaállítása ... Lehet, ha újból jár majd a vonat a Hegyközben, más lesz majd itt is minden. Mindenesetre mozdonyszérűt akkor nem kell építeni... Addig is — hogy is mondta Szegedi István? — az itt dolgozók nem panaszkodnak, teszik dolgukat... Az export növelését jól segíti a korábban meghirdetett pályázati rendszer. Ezzel élve tavaly mintegy 75 ipari szövetkezet vett fel hitelt, kért állami alapjuttatást, adókedvezményt, bérelt vagy vásárolt képet, illetőleg igényelt kedvezményes kölcsönt az OKISZ központi fejlesztési alapjából. (MTI) Hlésy Sándor Szövetkezeti export
