Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. június 20., szombat ÁBRAHÁM ISTVÁN Déryné-díjas Az utóbbi két héten esténként % Obolski cirkuszigazgató, a magát igen nagyra tartó nyárspolgárá Oberholzer család fekete báránya kosztümjét öltötte magára a Miskolci Nemzeti Színházban, hogy elegáns megjelenésével, megnyerő játékával, nagyszerű énekszámaival kellemes szórakozást biztosítson a nézőknek. Előtte meg igen sokszor huszártiszt! uniformisba bújt a Mária főhadnagy előadásain Jancsó Bálint néven, és volt még Vincent az Eurüdikében. De meg keil állni a felsorolásban, hiszen, ha visszafelé tekintek, nem győzöm Ábrahám. István miskolci szerepeit sorolni. Tizenhat évvel ezelőtt jött a Miskolci Nemzeti Színházhoz és egy rövid pécsi kitérőt leszámítva, mindvégig Miskolcon szolgálta Tháliát. Ismert és elismert tagja a társulatnak, népszerű művésze a városnak. A mintegy másfél évtizednyi miskolci színházi szolgálata alatt a legszélesebb skálán mutatta meg sokoldalú tehetségét. Simon Zsuzsa egykori főiskolai növendéke egyaránt otthonosan jelenítette meg a Csárdáski- rály.nő Edwinjét, .mint később a Jancsó- féle változatban Kerekes Ferkét, aki időnként átváltozott Ferenc Józseffé, de beugróként énekelte-játszolta e változatban is Edwint. Volt Stone kapitány a Ha- vvay rózsájában és Bodnár Péter Németh László nehézveretű Bodnárjáé jában, Le Bleu Goldoni A furfangos özvegyében, főszerepet játszott az Egerek ,és emberekben, és ő volt Dankó Pista. Volt bonvi- ván és buffó, volt olasz naplopóféle a Kaviár és lencsében, ügyvéd Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című drámájában, illetve a regény színpadi változatában, játszott a Negyedik Henrik királyban és a Diákszerelem című musicalben. Meg sok-sok egyéb darabban és szerepben. Énekes, vagy prózai színész? Magát mindkettőnek tartja, de eddigi szerepeinek mintegy kétharmada volt énekes, a többi prózai. Szereti mindkét műfajt. De mert a színész azt szereti, ha mind 'többen látják és a zenés darabok általában telt házakat vonzanak, s senkinek sem közömbös, milyen házak előtt folyik a játék, hát nehéz megtagadni a vonzódást a zenés darabokhoz. Szeged szülötte, a nyarakat is ott tölti, hogy ott a szülői ház melegében, a gyermekkori környezetben pihenjen, az őszi újrakezdésre felfrissüljön. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban végzett — prózai színészként, de énekelni is tanult a kötelező anyagon felül. Sőt, amikor pályakezdőként Kecskemétre került, onnan feljárt Budapestre, hogy énektudását fejlessze. Elsőévesként Orpheust játszhatta Kecskeméten és amikor három év után Miskolcra jött, a már említett Stone kapitányt a Haway rózsájában. A pécsi kitérő után Sallós Gábor akkori igazgató hívására visszatért Miskolcra, a Varázskeringőben kapott szerepet, mutatkozott be újra az itteni közönségnek. Ettől kezdve egyenes a pályája íve városunkban. Dankó Pista, Schober báró a Három a kislányban és Jancsó Bálint a Mária főhadnagyban ... Két évvel ezelőtt a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel honorálták munkásságát. Most a város és a színész kapcsolatának magas elismerését, a Déryné-díjat vehette át. SZABADOS AMBRUS __ ö rökös tag Szabados Ambrusról, a Miskolci # Nemzeti Színház immár tucatnyi éve nyugdíjas, de gyakorlatilag igencsak aktív színművészéről nehéz elfogultság nélkül írnom. Kisgyermek korom óta ismerem — ő meg azzal henceg, hogy a gyerekkocsimat is tologatta —. egész élete, művészi pályája nyitott könyv előttem. A minap volt a születésnapja, belépett a 75. életévébe és éppen ötven esztendeje, hogy diplomát szerzett a Színiakadémián. Fél évszázadot töltött el a reflektorok fényében, leszámítva a háborús időszak éveit, amikor a kegyetlen világ leszorította a színpadról, Ukrajna aknamezőire, majd azt túlélvén a bori rézbá- nya-haláltáborba hurcolta. Ám, amikor onnan szabadult. 1945 tavaszán a miskolci színháznál jelentkezett, mert saját városában akarta szolgálni a színházbarátokat. Pedig, ahol kezdte, kitűnő iskola volt: Horváth Árpád debreceni színháza, s olyan pályatársak között, mint Ne- ményi Lili, Kömives Sándor, Mányay Lajos, Szabó Ernő, Ladányi Ferenc. Hazajött Miskolcra, bekapcsolódott a színház életébe, munkájába. Akkori társai között ma már senki sincs a színháznál, s akik 1945-.ben jöttek, azok közül sincs már itt senki, sokan már örökre eltávoztak. Szabados Ambrus roppant lelkesedéssel látott munkához. Játszott mindent, amit ráosztottak. Nem volt sose vezető színész. Karakterfigurákat jelenített meg a színpadon, epixódista /volt. Olyan színész, akire mindenkor, minden darabban szükség van. Tessék csak emlékezni a Galilei élete egyik feszült pillanatára, amikor várják az ítéletet Galilei tanairól. Egy komor, magas rangú főpap jelenik meg, hangtalanul megy végig a hatalmas téren, minden szem rá irányul. S a feszült csendben közli, hogy minden igaz. Szabados ez a főpap. S ő a Cseresznyés- kertben a felolvasó állomásfőnök, meg sok hasonló. Vagy régebbről: ö a pincér az Ilyen nagy szerelemben. De ki tudná felsorolni minden szerepét?!... Van viszont olyan szerepe, amit nem lehet nem említeni: ő volt az MKP első pártösszekötője a színházban a koalíciós időikben. Ö kapott megbízást a Magyar Kommunista Párt megyei bizottságától a tájszínház megszervezésére. Irányításával jutott el az élő színház olyan helyekre, ahol soha színház nem járt. Ö volt az egyik tagja annak az ötös bizottságnak, amely 1949-ben, az akkori igazgató külföldre távozása után irányította az intézmény munkáját az államosításig. S ekkor történt vele valami nagy hiba, amiről ő tehetett a legkevésbé: valami rosszul értelmezett káderpolitikái törekvés jegyében őt nevezték ki az államosított színház gazdasági igazgatójának, amihez nem értett és amihez semmi felkészültsége sem volt. Négy évet kínlódott ebben a szerepkörben, míg visszakerülhetett a színpadra, hogy ezt követően — immár 34 éve! — ott legyen a legkülönbözőbb műfajú darabokban, ha kis szerepekben is. Tavaly például egyik este vendéglős a Három a kislányban, másnap Csehov- ban játszott. Régi, de megbecsült bútordarab a színháznál. Brusi bácsinak hívja mindenki. Egész élete e teátrum, ötvenéves pályájából 42-t itt töltött. Megérdemelten kapta „A Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja” címet és elismerést. Tisztelőinek ezreivel magam is nagyon is örülök... Nemcsak azért, merit már a gyerekkocsimat is tologatta ... Benedek Miklós Mihail Gorbacsov: világért A lenini külpolitika dokumentumai líáfosszcpítíl lor ünnepélyes megnyitása Megyeszékhelyünk szépí - tése, értékeinek megőrzése és gyarapítása az ifjúság számára is fontos feladatot jelent. Ezzel a céllal szerveződött meg a Miskolc Városi Tanács és a KISZ Miskolc Városi Bizottsága által ebben az esztendőben — első alkaalommal — az a városszépítő építőtábor, amelybe a megye középiskolás diákjain kívül budapesti fiatalok is részt vesznek. A táborozás az értékmentés és gyarapítás mellett alkalmat ad a hagyományok bemutatására, a fiatalok városhoz való kötődésének erősítésére is. Az idei városszépítő tábor ünnepélyes megnyitása június 21-én, vasárnap este hal órakor lesz a miskolci Petőfi Sándor Kollégiumban, (Bajcsy-Zsilinsz- ky u. 33.), ahol ismertetik a jelenlévőkkel a táborozással kapcsolatos egyéb tudnivalókat is. Zrínyi-szobor Szobrot állítanak Zalaegerszegen a költő és hadvezér Zrínyi Miklósnak, aki Zala vármegye főispánja volt. A magyar nemzeti eposz megteremtőjét, a katonai tudomány hazai klasszikusát ábrázoló alkotás megtervezésére és kivitelezésére nyilvános pályázatot hirdetett a képző- és iparművészeti lektorátus, valamint Zala megye és Zalaegerszeg Város Tanácsa. A pályázatra 25 szobor- kompozíció terve érkezett be. Közülük Kiss Nagy András és Tóth Béla szobrászművészek pályamunkáját találta megvalósításra leginkább alkalmasnak a zsűri. A döntésre hivatott helyi illetékesek — vita utón —, az utóbbi művész által tervezett lovas szöbrot választották, amely márvány lábazaton áll majd a zalai megyeszékhelyen, a városi tanácselőtti téren. Avatását 1989-ben, Zrínyi Miklós halálának 325. évfordulóján tartják. (MTI) Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának azokat a beszédeit tartalmazza a Kossuth Könyvkiadó által közreadott kötet, melyek elsősorban a külpolitikáról szólnak. A gyűjteményes kötet az 1985. április li-i SZKP KB ülésen elhangzott beszéddel kezdődik, és az 1987. február 16-ti Az atomfegy.vermenles világért, az emberiség fennmaradásáért címmel rendezett moszkvai nemzetközi fórumon elhangzott előadás szövegével zárul. Az ív hatalmas, Mihail Gorbacsov beszédei olyan lendületesek, hogy alig lehet •letenni a kötetet. Nem a szó szokványos értelmében vett beszédgyűjteményt adott közre a Kossuth Könyvkiadó. A nemzetközi politika iránt érdeklődő ember sok mindent megtudhat a Szovjetunó főtitkáráról, az irányvonalról, amelyet képvisel, s ami visszafordíthatatlan. Az első beszéd így indít: „Külpolitika téren irányvonalunk világos és következetes.” Az első szempont tehát a világosság. „Számítanunk kell valamennyi ország dolgozó népének értelmére, az egyszerű emberek józan gondolkodására, arra, hogy a politikusok és a politikai pártok, a többi között a NATO-tagországokban is, fel- .ismenik az új realitásokat.” — válaszolta 1986. március 31-én a főtitkár a Revolution Afrlcaine című algériai hetilap szerkesztőségének kérdéseire. Világos beszéd, s hogy mennyire az, azt éppen napjaink eseményei bizonyítják : elérhető közeibe került újra — talán ebben az esztendőben — egy Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó. A következetességről. Az SZKP nemcsak azóta járja útját, mióta az új főtitkár a Kreml dolgozószobáját elfoglalta. A lenini külpolitika fő irányelve a bé- ■keteremtés. Az SZKP főtitkára, amikor 1987. január 11-én levelet írt Pérez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának, nem egy hivatalnak címezte mondanivalóját, hanem az egész emberiségnek. „Véget ért az 1986-os év, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Békeévnek nyilvánított... Sikerült ezt elérni? Sajnos nem...” Majd ezt írja: „Mi készek vagyunk bármely olyan irányba menni, amely a fegyverkezési verseny megfékezését és megszüntetését célzó valóságos intézkedésekre vezet." Ezért vet él logikusan és következetesen a főtitkár pártja, népe és az emberiség nevében minden csillag- háborús tervet, s ezért jár vasolja a békét és a leszerelést — mint az egyetlen megoldást. Ennyit a beszédek ívéről és lendületéről. Azzal kezdtük, hogy nem válik unalmassá a könyv, még akkor sem, ha a beszédek a múltról szólnak. A Szovjetunió politikája — így külpolitikája is — kiszámítható. Az elhangzottakból következtethet az olvasó a közeljövő és a jövő eseményeire egyaránt. A könyvből nemcsak történelmet tanulunk, hanem mindenek előtt életet. a gyermekfaluért Egy ötödik osztályos kazincbarcikai kisfiú, Prokop Krisztán táviratot kapott Budapestről. Ebből tudta meg ő és a családja, hogy az S. O. S. gyermekfaluért meghirdetett rajzpályázaton az ő rajza a legjobb tizenkettő között van, a díjat a televízió május 31-i gyermeknapi műsorában vette át. Az S. O. S. battonyai gyermekfaluért meghirdetett rajzpályázatra az osztálytársaival együtt mindannyian beküldték munkájukat. Bár a rajztagozatos osztályba járó fiúcska valóban ügyesen kezeli az ecsetet és a ceruzát — magam is kedvtelve nézegettem addigi vázlatait, a nagypapáról, a szomszéd bácsiról készült portrét, a „szódásüveg-tanulmányt” —, de ez az eredmény még tanárát. Bogár Lászlót is meglepte. — Mit ábrázolt a rajzod, hogyan választottál magadnak témát? — Azt kellett lerajzolnánk, hogyan szeretnénk élni. Mikor nyárón Tiszaese- gén voltam, ott láttam egy kis öbölrészt, ami nagyon megtetszett. Már akkor le is rajzoltam, aztán ez került a beküldött rajzlapra is. — Segített neked a tanár bácsi? — Igen, mindenkinek segített. Nekem először azt mondta, hogy túl sok zöldet, meg barnát festettem. Ki is javítottam, hogy színesebb legyen a kép. Meg azt is mondta, hogy egy kicsit gyerekesebbre csináljam. — Amikor készítetted a pályázatodat, gondoltál-e arra, hogy ezzel más gyerekeken is segíteni tudsz? — Tudtam, hogy a legjobb tizenkét rajzzal egy naptárt fognak díszíteni. Annáik a bevétele pedig az S. O. S. gyermekfalué lesz. Ez nagyon jó érzés volt nekem. — Mit gondolsz, miért van szükség ilyen gyermekfalukra? — Azért, hogy ha egy gyereket elhagy az anyukája, nem gondozzák őt a szülei, itt úgy ellátják, mintha otthon lenne. Kap ruhát, cipőt, játékokat, enni adnak neki, hogy ne érezze olyan nagyon, néki nincs anyukája, aki szeresse őt. — Ügy tudom, ia tévében átvett díjjal még együttjár valami más is? — Szeptemberben a tizenegy gyerek — mert volt, aki két rajzzal is nyert — elutazhat Ausztriába, a világon elsőként létesített gyermekfaluba. , — Mit szoktál otthon szívesen csinálni? — Sokat rajzolok, mert a tanár bácsitól 'kapunk otthoni feladatokat is. Szoktam biciklizni, zenét hallgatni — a diszkózenét is szeretem — focizni. Apukáim nagyon vidám ember, sokat viccel, meg barkácsol, csempét ragaszt, tapétát, lambériát csinál. Neki is szoktam segíteni. A múltkor csináltam a kidobott darabnyi lambériából egy kis űrhajót. A tetejét kivágtam, beletettem egy rövid szárú virágot és odaadtam az anyukámnak, tegye ki valahová a polcra. — Nem vágtad el a kezed? — Hát itt — mutatja a lábát —, meg Itt is elvágtam egy kicsit, de nem baj, mert nagyon szép lett. — Milyen tanuló vagy az iskolában? — Négyes körül, most azt hiszem 4,3 leszek. A történelmet nagyon szeretem. Olyan kedves tanár nénink van ..., mindent nagyon érdekesen magyaráz. Egy kicsit miatta szerettem meg ezt a tárgyat. Én is történelem— rajz szakos tanár szeretnék lenni. Tudom, hogy egy tanár nem sok pénzt leeres, de amikor erről beszélgettünk, az anyukám azt mondta, nem a pénz a legfontosabb, csak szeresse az ember azt, amit csinál. I. Nagy Gabriella
