Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987. június 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az Észak-Magyarország vitafóruma Miskolc szellemi életéről SÍIÉ A Lenin Kohászati Müvek hengerművében... A műszak értelmiség magas szintű elméleti munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy a termelőegységek színvonala felnőjön a kor követelményeihez. Az emberi munka hatékonysága ma a műszaki értelmiség, a velük alkotói közösséget vállaló dolgozók munkájától függ. A lap hasábjain 1987. január 31-én megjelent vitaindító cikket követő hozzászólások megerősítették, hogy a város jelenlegi polgárai is tenni akarnak a szellemi élet gazdagításáért, a' múlthoz méltó hagyományteremtő légkör kibontakoztatásáért. Sajnos — mint az eddig kibontakozott vita is igazolja — még mindig hajlandók vagyunk arra, hogy a „szellemi élet", „műveltség" fogalma alatt csak a humán műveltséget értsük. Ez sehol a világon, de különösképpen Miskolcon. a műszaki tudományok egyik hazai fellegvárában nem fogadható el. Ma már nem kell bizonygatni, hogy a tudományos és műszaki haladásnak kiemelt szerepe van a társadalom fejlődésében. Az új tudományos eredmények, az új technikák és technológiák meghatározzák a termelékenység növekedésének ütemét, ezáltal az életszínvonal alakulását, a munka humanizálásának, a munkahelyi környezet emberibb feltételének, közvetve és közvetlenül a humán műveltség gyakorlásának, gyarapításának anyagi bázisát. A fejlett technika-technológia húzó hatást fejt ki a humán műveltségre, mivel igényli a társadalom képzettségi szintjének emelkedését, növeli a magas képzettségű, önálló gondolkodásra alkalmas emberek iránti szükségletet. A város szellemi életével kapcsolatban feltétlenül szólni kell az emberi társadalom fejlődésének mérföldkövét jelentő — napjainkban kiteljesedő — információs technológia fejlődéséről. E megnevezés alatt elsősorban az elektro- nizáció, automatizáció, számítástechnika és a hírközlés forradalmát értjük, de a kategorizálás mellett sokkal lényegesebb annak hatásmechanizmusa. Ma már világosan látszik, hogy az ember és a munka tárgya közé — hasonlóan a munkaeszközhöz, majd később a géphez — az információs technológia fejlődése révén egy újabb — az emberiség történelmében harmadik — közbeiktatódás történik. Ez az információt feldolgozó és továbbító eszköz, amelynek sokszorozó hatása nem kisebb jelentőségű, mint a kézi munkaeszköznél és az energiával hajtott gépnél volt. Az információs technológia vázolt fejlődése egyben azt is jelenti, hogy az emberiség történelmében először a termelés mellé léphet, annak egésze, vagy kiválasztott része távolságtól függetlenül kommunikációs kapcsolatba léphet egymással és egészében összekapcsolódó cselekvő rendszerré válhat. E hozzászólásnak nem célja a vázolt új korszak elemzése. Arra viszont fel kell hívni a figyelmet. hogy ezt az új forradalmat csak sokoldalúan képzett, reál és humán műveltséggel egyaránt felvértezett, állandóan megújuló képességgel rendelkező, a feladatokkal érzelmileg is azonosuló emberekkel lehet megvívni. Az ember sokarcú, de mégis egységes, összefüggő lelkületű lény. Ahol ez az összefüggés megtörik, ott zavar keletkezik. Az új viszonyok között csak a szétszakítha- tatlan reál és humán műveltség gyakorlása biztosítja, hogy az ember munkavállalóként, fogyasztóként és állampolgárként is kiegyensúlyozott személyiséggé váljon. Miskolc a hazai közvélemény tudatában már hosszabb ideje úgy él, mint „acélváros”. Ennek kialakításához jelentősen hozzájárult a vaskohászat, a nehézgépgyárlás dinamikus fejlődése, a tevékenység tudományos infrastruktúráját jelentő Nehézipari Műszaki Egyelem városunkban történő létrehozása. A szocialista építés 1980- ig terjedő időszakában — az extenzív fejlődés korszakában — a város nehézipari üzemei kiemelkedő sikereket értek el, és a növekvő gazdasági eredmények anyagi alapot jelentettek a város fejlődéséhez. Kedvezően változtak a szociális ellátás, a művelődés, a tudományos kutatás feltételei is. Ez a kedvező folyamat a 80-as évek elején megszakadt, különféle okok, elsősorban az anyagi források szűkössége miatt, nem sikerül lépést tartani a nemzetközi tudományos és műszaki haladással, s a város iparának szerkezete az ötvenes-hatvanas évek szintjén konzerválódott. Nem fejlődtek ki olyan progresszív iparagak, amelyek az acélalapanyag magas fokú feldolgozottságát, új munkakultúrák meghonosodását biztosították volna. A nemzetközi összehasonlításban egyre csökkeni termékeink „szellemi tőke" tartalma, azok a dinamikus leértékelődés fázisába jutottak. Ezzel a kedvezőtlen tendenciával a város üzemei közül elsőként a Lenin Kohászati Művek találkozott és a negatív hatások kivédésére 1983-ban megindította az új stratégia kidolgozását, a vállalat valamennyi területére kiterjedő megújulási folyamat kibontakoztatását. Az új stratégia kibontakoztatásánál a vállalat a műszaki alapokkal egyenrangúan vette számításba az emberi tényezőket. Az elmúlt négy évben a stratégia célkitűzése változatlan maradt. A termelési szerkezet korszerűsítése (korszerűtlen üzemek leállítása, korszerű berendezések jövedelmezőbb kihasználásának fokozása), a termékszerkezet korszerűsítése (a több szellemi tökét tartalmazó ötvözött acéltermékgyártás megkétszerezése, a feldolgozottsági szint növelése, a vizsgálati és minősítési kultúra fejlesztése), összességében szerkezetátalakítás, szelektív élénkítés, ezek az új stratégia legfontosabb eredményei. A műszaki megújulás egyértelműen feltételezi, sőt megköveteli az emberi viszonylatok megújulását is. Bebizonyosodott, hogy sikereket az innováció területén csak jól képzett, sokoldalúan művelt, a vállalati feladatokkal azonosuló emberekkel lehet elérni. Olyan új képzettség megszerzésére és képesség kifejlesztésére van szükség, mint például a magas fokú szakmai ismeret, a vállalkozói magatartás, a kockázatvállalás készsége, a kreativitás, a kezdeményezőképesség, az önszervező- készség, az állhatatosság, a vállalt feladattal való magas fokú érzelmi azonosulás, igényesség, kiegyensúlyozottság. A tudományos haladás mai szakaszában — a megújulás sikeres végrehajtásához — tehát nem hagyományosan specializálódott szakemberekre, hanem széles látókörű, kulturált, humanista és a környezetét is aktívan humanizáló személyiségekre van szükség. A vállalat vezetése a fokozatosan kimerülő extenzív tartalékkal párhuzamosan egyre nagyobb jelentőséget tulajdonított az emberi tényezők fejlesztésének, a 680 felsőfokú, 4261 középfokú és 7800 szakmunkás által képviselt szellemi tőke hasznosításának, a „tudás” termékben történő értékesítésének. Széles körben kibontakozott dolgozó kollektívák és egyének vállalkozási tevékenysége és alkotó kedve: — 1986-ban például 130 alkotói vállalkozó csoport (team) működött a vállalatnál, 1298 különböző szakterületen dolgozó szakember részvételével nagy jelentőségű kutatási, termelési, marketing, fejlesztési, közgazdasági feladat megoldására. Beindult a szocialista brigádok egy részénél, az üzem- és" osztályvezetőknél a vállalkozási rendszerű eredménynyel arányos ösztönzési rendszer. A fiatal szakemberek Alkotó Ifjúság Pályázata 1968-tól vállalkozási rendszerben működik, a díjazás — már a kidolgozás szintjén is — a szellemi teljesítménnyel arányosan valósul meg (1986- ban 68 fiatal kapott kiemelt díjazást). Megnőtt a dolgozók alkotókedve. Az 1980-as évek szintjéhez képest ötszörösére emelkedett az újítómozgalom gazdasági eredménye. (A realizált éves vállalati eredmény 1985—1986 években 200—280 M Ft volt.) Egyre inkább kibontakozik az MTESZ tagegyesületek keretében végzett vállalkozói szellemi tevékenység is a megbízásos munkák révén. A szellemi tőke hasznosításának, a tudományos eredmények gyakorlati hasznosításának kiemelkedő állomása volt a Nehézipari Műszaki Egyetemmel megvalósított új típusú együttműködés. Az elmúlt év második felétől az NME 26 vezető profesz- szora 220 vállalati dolgozóból összeállított 24 munkacsoportot irányít rövid és középtávú kutatási, fejlesztési, korszerűsítési, köz- gazdasági. jogi, szervezési, nyelvi továbbképzési, információs jellegű innovációs feladat megoldására. Túl a konkrét munkán az egyetem oktatói szakterületüktől függően valamennyi lényeges vállalati döntés kidolgozásába és véleményezésébe is bekapcsolódnak. Egyre inkább megvalósul a vállalatnál a tudományosság elvének érvényesítése. Az új típusú kapcsolat, túl a konkrét eredményeken, hozzájárul a vállalati szakemberek továbbképzéséhez, illetve az egyetemi oktatásban a gyakorlati szempontok erősítéséhez. Ma a vállalatnál elképzelhetetlen lényeges szakmai rendezvény a tudomány képviselőinek aktív részvétele nélkül. Az új vállalati magatartásra a vállalkozás, a kifelé nyitottság a jellemző. Így többek között közös korszerűsítések (Digép—LKM), közös fejlesztési-kutatási társulás (Ganz-MÁVAG—LKM), közös gépvásárlások (MGM— LKM) jelzik azt az utat, amelyen az új típusú vállalatközi kapcsolatok területén az LKM elindulhat. Kibontakozik a vállalatnál a belső vállalkozások rendszere is. Az önállóan gazdálkodó — döntően másod-, harmadtermékgyártó — egységeknél a leányvállalati, kisszövetkezeti társulási forma vezetőktől, dolgozóktól egyaránt magasabb színvonalú, sokoldalú munkát, innovatív magatartást igényel. Az elhatározott vállalati megújulási program elkerülhetetlenül szükségessé teszi a nemzetközi gazdasági, tudományos, műszaki együttműködésben való részvétel bővítését is. A vállalat olyan sokoldalú együttműködést kíván megvalósítani, amely magába foglalja az anyagi és szellemi termékek cseréjét is. Termékegyeztetett gyártási kooperációk kezdődtek jugoszláv, csehszlovák üzemekkel; értékkiegyenlített barter ügylet szovjet vállalatokkal. Hasonló együttműködésre kerül sor lengyel, NDK, osztrák, KNDK üzemekkel és vállalatokkal is. A vállalati műszaki fejlesztések előkészítésében a fejlett technológiák átvételében nagy szerepet játszanak a külföldi (szovjet, amerikai, osztrák stb.) szakértők, örvendetesen bővült a vállalat külföldi szakérői működése is. Mint az elmúlt évtizedekben mindig, a vállalat jelenleg is arra törekszik, hogy acélalapanyagán, szakmai tradícióján keresztül értelmes munkát, kenyeret, biztos megélhetést adjon munkásainak. E célkitűzés motiválta az új tevékenységek telepítésével kapcsolatos eddigi előkészítő munkát is. Az új szakmai kultúrák bevezetése, a progresszív iparágak meghonosítása szempontjából szolgáljanak példaként a következők: A vállalat a KGYV-val közösen — a MEDICOR miskolci gyárának megvételével — létrehozta az ipari elektronikai eszközök és műszerek gyártásának bázisát. Jelenleg sürgető tennivaló a hosszú távú piac biztosításához nélkülözhetetlen — KGST szintű termelési kooperáció, illetve egy magyar—szovjet vegyes vállalat megszervezése. Figyelembe véve az információs technológia forradalmát, ez a város szempontjából ma még beláthatatlan lehetőségeket jelent. Az említett Ipari Elektronikai Közös Vállalat, illetve a városba települt üzemek és intézmények később bázisul szolgálhatnak a mechatronika, robottechnika meghonosításához, speciális, az országban eddig még nem gyártott robotok kifejlesztéséhez és gyártásához. A város az országban — a megvalósult és tervezett fejlesztések révén — egyre inkább az anyagtudományok központjává válik. Kedvezően segítik ezt olyan intézkedések, mint a Miskolci Műszergazdálkodási Társaság (NíME), a Vas- kohászati Minőségellenőrző Központ (LIÍíM) létrehozása. Adottságai alapján a város — mint. azt az előkészítő munka eredményei is igazolják — sikeresen vehetne részt a személygépkocsi-gyártás országos kooperációjában, gépipari előgyártmányok, előszerelt egységek gyártásában. Az említett új tevékenységek kiváló kutató-fejlesztő, gyártó hátteret és bázist jelentenek az alakulóban lévő Észak-magyarországi Innovációs Centrumnak is. A vállalati kezdeményezések — bár már jelentős eredményt hoztak — mindenképpen kísérletnek, kezdeti eredménynek számítanak. A tapasztalatok hasznosítását azonban nem nélkülözheti egyetlen városi intézmény és vállalat sem, ugyanakkor az LKM is valamennyi progresszív gondolatot továbbra is befogad. A város tudományosműszaki életének megújulása a műveltség új dimenzióinak kibontakoztatását igényli. Az új ismeretek oktatását már az általános iskolában, szakmunkásképző intézetekben, a középiskolákban, az egyetemen is meg kell kezdeni, különösen az elektronikai, automatizálási, robot- technikai, számítástechnikai, anyagtudományi, nyelvi képzést. Az új túpusú magatartásnormák oktatását, személyiségjegyek ki- fejlesztését kell az érintett szakintézményekben magasabb szintre emelni. Kér- clés: elképzelhető-e a technikai haladás, vagy mondjuk az innováció a két kultúra együttes művelése nélkül? Az eddigi tapasztalatok egyértelműen bebizonyították, nem. Az innovációt akaratán kívül senkire sem lehet ráerőszakolni, az innováció nem utasítás, hanem sokoldalú azonosulásból, legmélyebb belső indíttatásból fakadó cselekvés kérdése. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezek a tulajdonságok nem fejleszthetők. A képzési, átképzési és továbbképzési feltételek összehangolt fejlesztésével a „két kultúra” együttes megszerzésének biztosításával az innovációhoz szükséges képzettség és képesség kifejleszthető. Csak arra kell vigyázni, hogy ezek a technikai és társadalmi fejlődés jelenlegi szintjén valósuljanak meg, a nosztalgia, a hagyományokhoz való merev ragaszkodás nem vezet eredményre. Utaltam rá, hogy a műszaki értelmiség magas szintű elméleti munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy a termelő egységek színvonala felnőjön a kor követelményeihez. Nemzetközi tendencia, néhány innovatív magyar vállalat példája is igazolja az emberi munka hatékonysága ma alapvetően a műszaki értelmiség, a velük alkotói közösséget vállaló dolgozók munkájától függ. Sajnos ennek a rétegnek társadalmi megbecsülésére, anyagi és erkölcsi elismerésére még mindig nem sikerült megtalálni a megoldást. A hozzászólásban ismertetett vállalati példák ösztönzőek, kiterjesztésüket azonban számos „merev szabályozás" akadályozza. Akkor, amikor az ország egyetlen tartaléka a „szellemi tőke” az alkotói energia kihasználatlanul hagyása pótolhatatlan veszteségeket okoz az országnak. Az eredménnyel arányos elismerés nem sértené, hanem erősítené a szocialista társadalmunk alapvető normáit. A város iparszerkezetének korszerűsítése elkerülhetetlen. Ez mindig és mindenütt sok gonddal és emberi problémákkal jár. A reál és humán műveltség együttes fejlesztése biztosítja, hogy az átállás minél előbb és minél sikeresebben valósuljon meg. A város méltóképpen nagyra értékelt szellemi hagyományait csak így tudjuk a kor színvonalának megfelelően tovább vinni. Sipos István
