Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Saját „agy" és „izmok" nélkül a robot csak lelketlen fémdarab. Frantisek Kysela mérnököt épp e hajtóerők szerelésénél találtuk. V. Janusková fotója Amióta Karel Capek kitalálta a robot szót, fél évszázad telt el. Ma már klasszikusnak számít az ő R.V.R-je, s a robotok —. melyek mások ugyan, mint amilyeneknek ő képzelte óikét — sok emberi tevékenységet képesek elvégezni. Az ember bennük fáradhatatlan, jó segítőtársakra talált, amik maradéktalanul végrehajtják a rájuk bízott feladatát. N em is olyan régen még csak elméleti síkon beszéltünk a robotizációról és az automátizációról. Később a helyzet gyökeresen megváltozott. S bár nem szívesen tesszük, el kell ismernünk, hogy a világban végbement fejlődés arra kényszerűéit bennünket, hogy az elméletet gyakorlattal váltsuk fel. Az országban olyan munkahelyek jöttek létre, amelyék elkezdték előállítani a különböző robotokat és manipulátorokat. Számunkra örömteli, hogy a robotizáció központja éppen Eperjesen jött létre. Vúkov, amely régen kutatóintézet volt, ma olyan nagyvállalat, amelynek alapvető beleszólási joga van ezekbe a dolgokba. Az iránt, hogy hogyan születik egy robot a Vú- kov-iban érdeklődtünk a tervezőknél, mérnököknél Osztón Palkónál és Ivan Mindosnál. — Az első lépés a társadalmi megrendelés. Mondjuk: X. Y. vállalat elhatározza, hogy kihasználja a gépesített munkahely adta lehetőségekét. Elsősorban azt kell elemeznünk és megállapítanunk, valóban szükséges-e a robot beállítása. Nemcsak arról van szó, hogy érdemes-e gazdasági szempontból előállítani. Ha megállapítjuk, hogy minden szempontból megéri, kidolgozzuk a benyújtott fejlesztést. Ezt viszont a használónak kellene megcsinálnia. A benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell az elképzeléseit, a főbb műszaki adatokat és jellemzőket. Bölevéve a feltételezett árat is. Osztón Palkó mérnök ezután részletes magyarázatba kezd az egyes robottí- ' pusök előállítását illetően: — Természetesen ez még mindig csák a kezdet. A kidolgozott, tervezetet szakemberek hagyják jóvá. Csak utána következhet a kutatómunka. Áttanulmányozzák a hasonló megoldásokat, s ezek alapján néhány változatot dolgoznak ki. Megkezdik a működési minta gyártását, amelyen megvizsgálják az alapeíve- ket. Ezután választják ki a legoptimálisabb változatot, és elérkeztünk — bár lényegesen leegyszerűsítve — a prototípus kifejlesztéséhez. A további hosszú út újabb megállóhelye az ellenőrzőszéria —, s ameny- nyiben a robotot nem a Vúkov gyártja le — a dokumentáció átadása a gyártónak. Három évet vesz igénybe a robot beállítása a megrendelést követően. Hosszú idő ez? őszintén szólva a csehszlovákiai körülmények között nem. Figyelembe kell venni a nem éppen rózsás szállítói és fogyasztói kapcsolatokat. A valóságban a helyzetnek a következőképpen kellene kinéznie. Egy robot előállításához ennyi és ennyi alkatrészre van szükségünk. Megrendeljük és kész. A valóságban viszont ez nem így van. A jövendő robot alkotói kénytelenek az országban rohangálni, sőtké- rmesélni. Sajnos, általános az, hogy a szállító cégek az alkatrész-megrendeléseket látva mosolyognak. Az úgynevezett határérték alatti mennyiségnek nincs esélye. Azt mondják ugyanis, ha tízszer vagy százszor többet kérnétek, akkor igen, tapsolnánk. De így, hagyjatok miniket békén. — Egy robot még nem jelent semmit — mondja Osztón Palkó mérnök, amivel azt az alapigazságot támasztja alá, amely a Vúkov dolgozóinak krédójává vált. Nem így a felhasználók. A többség akkor elégedett, ha a gyárban 2—3 manipulátor dolgozik, különböző munka- területeken. Nehogy valaki azt merészelje állítani, hogy nem támogatjuk a gépesítést. De az ilyenfajta gépesítéssel nem lehet messzire jutni. Külön fejezetet szentelhetünk az elektronikus problémáknak, — mondja Ivan Mdndos mérnök. — Nélküle ugyanis minden robot csak egy lelketlen fémdarab. Az eddig elért eredmények alapján túlzás nélkül állíthatom, hogy olyan vezérlőrendszert tudunk előállítani, amely vetekszik a világszínvonallal. Például az RS 1 C rendszernél elértük a középidőt a hibák között, az 1500 órát. Az ember a robotokban tökéletes, fáradhatatlan segítőtársaikra talált. Valóban azok. Kár, hogy nálunk ennyi vajúdással jár a megszületésük. A Vúkov munkatársai mégis optimisták. A helyzet előbb, vagy utóbb javulni fog. Megváltozik a gondolkodás- mód. Hogy ebben valóban hisznek a Vúkov-konszer- nél, mi sem bizonyítja jobban, mlint az, hogy a jövőben szeretnének komplex automatikus vezérlésű rendszerek gyártására berendezkedni. Peter Pacaj M ájus kilencedikén ünnepeljük a lasizmus felett aratott győzelem évfordulóját, s ez ■■ír nap egyben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felszabadulásának évfordulója is. Nemzeti ünnepükön tisztelettel köszöntjük csehszlovákiai barátainkat, köztük is északi testvérmegyénk, a kelet-szlovákiai kerület dolgozóit. A győzelem napja és a felszabadulási évforduló alkalmából kelet-szlovákiai testvérlapunk kollektívája az alábbiakban tisztelte meg írásaival lapunkat, az Észak-Magyarország olvasótáborát. Sok szó esett már a barátságról. Nem kevesebb a nemzetek barátságáról. Olyan vélemény is elhangzott, hogy nálunk is akadnak olyan vállalatok, amelyek a partnerkapcsolataikat csak a „jó pontért” tartják fenn. Viszont vannak olyan kollektívák is — szerencsére eze'k vannak többségben —, akiknek régi jó baráti és munkakapcsolatait az idő igazolta. Mindkét fél hasznára. Ilyen a Zemplinska Tep- licán lévő Iskolai Mezőgazdasági Vállalat a terebesi járásban, ötszáz dolgozója a napokban ünnepelte a vállalat fennállásának 15. évfordulóját. Több dolog is indokolja az ünnepséget, az emlékek felelevenítését. Az egyik: a területükön lévő — egyébként a kassai Állatorvosi Főiskola fennhatósága alá tartozó — gyümölcsöshöz kötődik, amelyet 75 évvel ezelőtt neveztek el a Barátság kertjének. Ezt elsősorban a terebesi járás és a szovjet be- revohói kerület, közötti sokéves baráti kapcsolat motiválta. A kertben egy helyiséget is berendeztek, amelyben fényképek és más dokumentumok őrzik a találkozás, a barátság, a közös munka pillanatait, s azokat a kapcsolatokat, melyek jó és becsületes emberek között létezhetnek csupán. 1982-ben aztán ez a kiváló kelet-szlovákiai termelőszövetkezet felvette a Csehszlovák—Szovjet Barátság Vállalat nevet. Ezt a megtisztelő elnevezést és a be- rehovóiaktól kapott vörös vándorzászlót a teplicei dolgozóknak adták kölcsön, nemcsak az elért jó eredményekért, hanem a szovjet tapasztalatok propagálásáért, népszerűsítéséért és a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szervezetének kiváló munkájáért. Az utóbbi egyébként meghozta a Csehszlovák—Szovjet Barátság Aranykönyvébe rótt elismerő sorokat is. — A vállalatnál 4 szervezete működik a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek, melyek tevékenységét az üzemi bizottság irányítja — mondta a szövetség elnöke, Peter Onofrak. — Embereink szervezetten tevékenykednek ebben a talán legnagyobb tömeget megmozgató szervezetben. A számok is alátámasztják ezt a tényt, hiszen vállalatunk 452 dolgozója tagja a szövetségnek. s ez 96 százalék. Viszont nem ezért nyerték el a Vysné Nemeckóban lévő Iskolai Mezőgazdasági Vállalat dolgozói a vörös vándorzászlót. Nézzünk egy kézzelfoghatóbb példát. A növénytermesztésben tavaly vezették be először, a brigádmunkát és annak díjazását, melyet a Kárpátok mögötti Új Élet testvérkolhoztól „lestünk el” a Szovjetunióból. Immár hagyománnyá vált a tapasztalatcsere, az új lehetőségek keresése a növény- és a kukoricatermesztésben. A jövő záloga ez — melyben ahogy a vállalatnál is elmondták — a szívükön keresztül szólnak egymáshoz az emberek, és számolnak e kapcsolatok további bővítésével. A szocialista brigádok állják a próbát. Meg kell említenünk, hogy a vállalat 11 kollektívájából kettő már kétszer elnyerte a Csehszlovák—Szovjet Barátság Brigád megtisztelő címet, és 3 további ezért verseng. A közelmúltban vendégeket fogadott Zemplinska Teplica. A Kárpátokon túli szovjet delegációt az uzs- gorodi pártbizottság másodtitkára vezette, Vaszilij Sztepanovics Jarosovec. Véleményük szerint a teplicai mezőgazdasági termelés e progresszív módja nagyon hatásos, s így újabb ötlet született. További vállalatokat kell bevonni az együttműködésbe, így a szovjet szakemberek jobban betekinthetnek a teplicai gazdálkodásba. S természetesen a teplicai szakemberek viszonozzák majd a látogatást. Mivel a jó baráttól mindig lehet újat tanulni... Beáta Pcnxová Régi szláv szokással - kenyérrel és sóval - fogadták a közelmúltban Zemplinska Teplicán az Iskolai Mezőgazdasági Vállalatnál a Kárpátokon túli delegációt. A mii, amely mindig eljut a címzetthez A Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagykövete, Kovács Béla átadja Löffler Béla érdemes művész szobrásznak a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét. — Hogy örülök-e? Talán leginkább azért, mert az egyik nemzet kitünteti a másikat, a szépség ugyanis nem ismeri az államhatárokat. Boldoggá teszi az embereket Szlovákiában és Magyarországon és minde- tüitt a világon ... Anniikor Löffler Béla néhány nappal ezelőtt megtudta, hogy születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa magas állami kitüntetésben részesíti, a Magyar Népiköztársaság Csillagrendjét adományozza neki, nagyon meglepődött. Aki jól ismeri, elcsodálkozna. Miért, hiszen Löffler mester fiatal! évei jelentős részét Budapesten töltötte, s a mai napig sók barátja, művészitársa van Magyarországon. Ötször állította ki műveit a legjobb magyar galériáikban, legutóbb négy évvel ezelőtt. Löffler mesternek a kitüntetésekkel kapcsolatban sajátos véleménye van. Bizonyára örömet szereznek, további munkára serkentenék, a bizalom jelei, mások hálájánák a kifejezői, s mégis — lehet-e ma ezekkel mérni a munka örömét és sikerét? — Ön ugyanazt csinálja, amit én, szívvel, ésszel, kézzel — mondja. Bár úgy lenne, hogy mindannyian ilyen örömmel végeznénk a ránk bízott munkát. Löffler mester humanista, fenntartás nélkül hisz az emberekben. Talán ez elengedhetetlen, amikor az ember az elefántcsontból, fából vagy fémből akarja formába önteni az ideált. Kinek alkotna, ha nem hinne az értő címzettben? Amikor Löffler mesternek átadta Kovács Béla, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagyikövete népe nagy ajándékát, ott voltak és gratuláltak Rudolf Blaho, a Szlovák Kommunista Párt Kelet- szlovákiai Kerületi Bizottságának titkára, Jozef Dob- sinszky, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke, Yuraj Bartusz, érdemes művész, a Szlovák Képzőművészek Kelet-szlovákiai Szervezetének alelnöke és Klára asszony, a szobrász önfeláldozó társa, aki olyan csokrot vitt, hogy alig bírta. A mester háza még sokáig úszik tőlük illatfelhőben. Az ő szépségük jól megfér a műterem fennkölt „lényeivel”. Nem véletlen, hogy plasztikáit úgy emlegetjük, mintha valóban élnének. Löffler Béla érdemes művész jóban van a pezsgő élettel ma is. A fejében számtalan ötlet hemzsegj melyeket — természetesen nem tart meg magának.— Kötelességem mindazt, amit tudok, átadni másoknak — állítja a művész. És mi születik műtermében? A legújabb művek között Tibor Andrasovan portréja, több apró elefántcsont, ébenfa és kőfigura található ... Nappal és esténként is dolgozik, hogy minden ötletét megvalósíthassa. Ügy gondoltuk, hogy a tegnapi ünnepség után pihen egy kicsit. Látniuk kellett volna. Elbúcsúzott a vendégektől, s munkához látott. Léhet, hogy ünnepi hangulatban? De vajon lehet-e művet alkotni és befogadni más hangulatban? Beáta Hybácková
