Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-15 / 113. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. május 15., péntek Kétkedő töprengéseimből :$mß. Erdöpusztulás Beethoven-koncert Beethoven-hangverseny volt április 28-án, este a Bartók-teremben. A koncert főszereplői Perényi Eszter (hegedű), Perényi Miklós (gordonka) voltak. Zongorán közreműködött Szűcs Lóránt. A hangverseny az előadói szempontból hallatlanul nehéz a-moll hegedű-zongora szonátával indult. Ez a mű az obiigát stílusú kamarazenei ideál megvalósítása. Perényi Eszter és Szűcs Lóránt szólamaikat egyöntetű biztonsággal játszották. A legtöbb előadásban a zongora nagyobb hangerejével gyakran elfedi a hegedűt. Szűcs Lóránt egyszer sem esett ebbe a hibába, végig segítette a hegedűt. Aktív beleélő képességeik révén meggyőző előadást produkáltak. Az A-dúr gordonka-zongora szonátát Perényi Miklós keltette életre, a szó legszorosabb értelmében. Nem tudom, van-e még a magyar zeneéletben olyan univerzális művész, mint ő. Ilyen klasszikusan jól játszani Beethovent, belemagyarázás nélkül, ilyen tökéletesen érezni a teljes formát, mindig megtalálni a legideálisabb hangvételt, ez a képesség csak keveseknek adatik meg. / Az ÍF-dúr románcban Perényi Eszter játéka nem kötött le igazán. Megítélésem szerint túlzottan gyakori helyzetváiltoztatása he- gedülés közben nem is eredményezhetett zengőbb,éneklőbb hangot. Néhány bizonytalan intonációjú hang is becsúszott. Sajnálatos ritmuszavar akadályozta meg a mű idilli lezárásában. Szünet után a G-dúr románc következett. Ebben Perényi Eszter feledtette korábbi bizonytalanságait. A XVII—XVIII. századi szerelmi líra legszebb darabjaihoz hasonlóan deklamál- va, problémamentesen adta elő a művet. A koncert zárószáma a D-dúr trió volt. Ez a trió költői elemekben gazdag. A mű expresszív jellege a művészek játékában nagyszerűen érvényesült. Kivételes fontosságot tulajdonítottak — főleg a zenei kifejezés szempontjából — a ritmikai feladatoknak. Teljesen egyenrangú volt a három hangszer. Ez különös nehézséget jelentett, hiszen Beethoven ebben a trióban a zongorajáték terjedelmi határait igencsak megnövelte. Nagyon tetszett a lassú tétel szubjektivebb és ezáltal közvetlenebb lírájú értelmezése. Gergely Péter Közös gondok Megyaszón Néhány hónappal ezelőtt beszélgettem először a me- gyaszói nevelőotthon igazgatójával, Vincze Ottóval. Akkor és ott, nagyon megdöbbentem azon, amit elmondott. A bentlakó gyerekeket súlyosan érinti a vízhiány. Sokszor még az ivó- vízellátást is korlátozni kell. Az óvodások ugyan naponta fürödhetnek, de az alsósok csak kétnaponta, a felsős korúak hetente kétszer jutnak be a fürdőbe. A fehérneműt is csak ilyen „rendszerben7’ cserélhetik. A mosatását nem tudják megoldani, a mosdókban pedig nincs meleg víz. Az igazgató mást is említett még; az épületek erősen rászorulnának a korszerűsítésre, .nemcsak kinőtték az otthont, de annak műszaki állapota sem kielégítő. A falu „rendes” általános iskolája szép, új és modern. 1959-ben építették, de 1985-ben további négy tanteremmel bővítették a felújítás során. Most ismét munkások nyüzsögnek az udvaron, gépek túrják a földet — úgy néz ki, a tervezett időre, szeptember 30-ra átadják az új tornatermet. — Általános iskolánk bizony sokat korszerűsödött — mondja Kiss Dénes, Megyaszó tanácsának elnöke. — A pénzt a megyei tanács biztosította számunkra, 11,6 millió forintot. Mi csak 2,3 millióval tudtunk hozzájárulni ehhez, amit a fejkvótából adtunk. Az itt- lakók is rengeteg társadalmi munkát vállaltak, főként a szülők és a tanárok, de a gyerekek is. A kisiparosok jöttek ingyen dolgozni, a helybeli magánfuvarozók például vállalták az anyagszállítást. A nevelőotthon viszont anyagilag teljesen független tőlünk; a megyei tanácshoz tartoznak. — De beszélt arról a jelentős társadalmi munkáról, amit a helybeliek végeztek. A nevelőotthon számára nem lenne mindez megszervezhető? — Még sohasem kértek tőlünk ilyesmit... Tulajdonképpen ők végeznek nekünk társadalmi munkát. A gyerekek tartják rendben a román temetőt, műsorokat adnak nemzeti ünnepeinken. Ha ilyen kérés érkezne, biztos hogy senki sem zárkózna el. Tudja, nagyon jó a kapcsolatunk egymással magánemberként is. A falu is megszokta, elfogadta az otthont, a gyerekeket. Tanácstagunk is van az otthonból, hogy érdekeik így hivatalos úton is biztosan képviselve legyenek — mondja Almási Lófszló, vb-titkár. Egy kicsit — úgy mondanám — elvi jelentőségű közös problémánk, hogy a nevelőotthon Megyaszó belterületének a határán túl van. Már többször is kértük, csatolják azt a területet is a faluhoz, de eddig még nem történt semmi .. . — A vízhiányról is Vincze Ottótól hallottam először. Csak az ö gondjuk ez, vagy az egész falu érzi? — Központi vízszolgáltatás valóban nem volt az egész faluban. A két nagy kút vizét a Köjál töhbször vizsgálta, és alkalmasnak találta a fogyasztásra. A csecsemőknek és a kisebb gyerekeknek azonban zacskós vizet hozattak mindeddig. Láthatja, .már elkezdődött a vezetékek lefektetése. Reméljük, hogy 1987. november 30-ig befejezik a munkákat. Végre egészséges, jó ivóvize lesz a falunak, és az otthonnak is persze. — Mennyi pénzbe kerül mindez, és mekkora anyagi terhet ró a lakosságra? — 56 millió forintot kell a vízvezeték kiépítésére fordítanunk. A lakossági hozzáíjárulás 20 ezer forint családonként, amit tíz év alatt kell befizetni. Tehát évente kétezer forintot a családi költségvetésből vízre szánnak majd. — Nem sokallták ezt egy kicsit? — Sokallták, sokallták, de mindenki megértette, belátta, hogy neki lesz sokkal jobb. Megalakult a vízműtársulás a faluban. — iMegyaszó megszavazta a tehát. Ebből nem lehetne a vízre is fordítani? — Itt 300 fonint volt a községfejlesztési hozzájárulás, így a tehóra minimális összeget szavazott meg a lakosság: családonként 350 forintot. Járdára, útra, hídra szükség van! Az alapellátást biztosítanunk kell. — A helyi tanács a saját pénzéből legközelebb milyen beruházást tervez az alapellátás biztosítása, javítása érdekében? — Ebben az évben akarjuk megkezdeni egy új, nagy ABC építését, s a jövő év végére szeretnénk átadni. * Végre tehát lesz vize a falunak és az otthonnak. Ennek érdekében már megtették a kezedeti lépéseket. Változott-e valamit a nevelőotthon igazgatójának „közérzete", módosultak-e távlati tervei? — A megyei tanács már be is fizette a ránk eső ösz- szeg első évi törlesztését. Reméljük, hamarosan nem lesz gond számunkra a vízellátás. — Beépítik a hideg-meleg vizes mosdókat a lakóépületbe? — Valójában erre az évre tervezzük. Ezt azonban meg kell, hogy előzze a kastély felújítása. A statikusok szerint ez már halaszthatatlan. Májusban lesz a verseny- tárgyalás, s eldől, kik végzik el a tetőszerkezet teljes felújítását, a födémcserét, padlástér-beépítést. A kastélyrekonstrukció során szó lehet helyiségbővítésről is. Erre szintén nagy szükségünk lenne, mert elég zsúfoltan vagyunk. — A tanácson megkérdeztem: nem lehetne-e az otthon segítségére a falu társadalmi munkával? — Ha kérnénk, biztosan segítenének, mert a mi kapcsolatunk nagyon jó. Eddig nem volt olyan feladat, amiben segíthettek volna. A nagyobb lélegzetű munkákat nagyvállalatok végzik. A kisebbeket saját szakmunkásaink is ellátják. Gyerekeink is örömmel vállalnak magukra bármit, amiben segíteni tudnak. A kábelgödrök ásásánál például harmincezer forint értékű munkát végeztek. Ha magunk építkeznénk, biztosan segítene mindenki, hiszen ha nem is vagyunk a faluban, azért hozzájuk tartozunk. I. Nagy Gabriella A iák állva halnak meg Egy a betegségek közül: a juhar tintafoltossága Biocönózis. Egy magasrendű életközösségről van szó, amelyben az élőlények (növény-, állatcsoportok, mikroorganizmusok) anyagcseréjük révén folyamatosan hatnak egymásra. Ez az életközösség az erdő. — A társadalom figyelme egyre nagyobb mértékben fordul az erdő felé. Nem ok nélkül, hisz komoly gondok vannak fáinkkal, erdeinkkel. — mondta a tervészetvé- delmi klub legutóbbi rendezvényén dr. Járási Lőrinc, az Erdőfelügyelőség igazgatója, aki előadásában e problémakörrel foglalkozott. A fák pusztulásában sok tényező együttes hatása játszik szerepet. Az abiotikus károkat az élettelen környezeti tényezők okozzák, például az aszály, a környezetszennyezés, a fagyok. Aki mostanában járt a Bükk- ben, tapasztalhatta a szélvihar hatását, is fiatal fenyők, öreg tölgyek, bükkök hevernek az utakon. Erdeink 30 százaléka károsodott, de legfájóbb a ko- csánytalan tölgyesek állapota. Ez a tölgy a hazai erdők 12,5 százalékát teszi ki, és a legértékesebb őshonos fafajunk. Megyénkben 174 ezer hektár erdő van, (ami 26 százalékos erdősültséget jelent) ennek több mint fele kocsánytalan tölgy. Nem csoda, hogy az országban először Kazincbarcika térségében észlelték a megbete- f gedést, s a károsítás gócpontja az Északi-középhegységben volt. A tölgypusztulás okát nem ismerik. Számos feltételezés ismert azonban. Az említett abiotikus tényezők (legnagyobb mértékben a környezetszennyezés, savas ülepedés,) hatására a növény legyengül, ennek következtében a gombakórokozók és rovarkártevők együttesen okozzák a fa pusztulását. Mások szerint a megbetegedés vírusos eredetű, de ehhez is hozzájárul a gazdanövény legyen-- gülése. Idáig egyetlen hipotézist sem sikerült elfogadhatóan bebizonyítani. Ebben a bizonytalanságban vajon mi lehet a megoldás? Először is a beteg és pusztult törzseket kellene kivágni, és eltávolítani a még egészséges állománytól. Ez azonban, ~az óriási terület miatt szinte lehetetlen. Másodsorban a levegőszennyezés csökkentése, vagy legalábbis mérséklése szükséges, nemzetközi összefogással. Ez biztos, hogy javítana a helyzeten, és a továbbiakban a fákon kívül az embereknek is csak ez biztosíthatja az életlehetőséget. A fák pusztulása sokkal hamarabb bekövetkezik, mint -azt észrevennénlk. Állva halnak meg. Gyakori fapusztulást okoz még a vad- Ikár, vagy a nagyobb gépek, amelyek felsebzik a fa kérgét a vezető figyelmetlensége miatt. Hadd idézzem -itt befejezésként dr. Jakucs Pál akadémikus véleményét, amely a Budavár legutóbbi számában jelent meg a témával kapcsolatban. „Nincs elegendő pénz, se a kutatásokra, se az intézkedésekre. A probléma megoldását segítő azonos ökológiai gondolkodás is hiányzik. A hatékony kutatómunka helyett igen sok az elméleti, szóbeli „vé- leményesdi”. Közben az idő múlik, a fák pusztulnak. Vizsgálataink szerint a pusztulási folyamat nem állt meg. és más fajainkra is sor fog kerülni.” Dobos Klára A minapi estén még bennem zsongtak az éppen bezárult filmfesztivál, meg a néhány nappal korábban véget ért közművelődési filmfórum emlékei, a sok szó arról, miként lehet és kell a kisfilmek erejével, a művészi szóval és képpel, a mozgóképpel hatni az emberekre, miként lehet a film társadalmunk, főleg pedig ifjúságunk életének, világlátásának, magatartásának formálója és csendben azon meditáltam, hogy szép, szép mindennek elméleti megállapítása, alkalmazási tervek — majdnem azt mondtam, ábrándok — szövögetése, de milyen a valóság, mit szól ehhez a közművelődési eljárásokkal, módszerekkel, köztük a kis- l'ilmmel is megcélzott ember, a társadalom egyedei, milyen a fiatal. . . Csendes tavaszi este volt, az autóbusz az orrom előtt ment el, a következőig bizony még jócskán’kellett várni. Tapolcán álltam, annál a buszmegállónál, ahol a strandvendégek szoktak felszállni — a Júnó vendégeit nem említem, mert ők általában ritkábban járnak buszon — s várakoztam. Akarva-akaratlanul választ kaptam az előbbiekben feltett költői kérdésemre, azaz, milyenek azok a fiatalok, akiket a közművelődés megcéloz, vagy legalábbis milyen azoknak az a reprezentáns hányada, amelyikkel ezen az estén találkozni szerencsém volt. Nos, e fiatalok között — tagadhatatlan — voltak józanok is, vagy legalábbis annak látszok. Ők ugyanis nem imbolyogtak, nem ütődtek neki másoknak, nem hadonásztak sörös palackokkal, nem végezték kisdolgu- kat a járdáról mások szeme láttára. Tulajdonképpen nem randalíroztak ezek az iíFotó: Dobos Klára jak. A gyakorlottabb Tapolca-járók azt mondják, így van ez mindig, ez a természetes. Toprongyos öltözet, de némelyiken igen drága, ezer forinton felüli árú lábtyű. Ez a módi. Az ő dolguk. Az viszont már nem egészen, ahogyan fennhangon disku- rálgattak a fiúk és lányok. K. u. K. hadseregbeli zupáskáplárok is tanulhattak volna tőlük. A téma sem volt valami felemelő, de a tónus!... A kötőszavak, a különféle cselekvéseket helyettesítő, biológiai vonzatú, ocsmány igék szakadatlan használata, a trágárság, a trivialitás ... De úgy beszélték, mint angol főurak beszélhetik a maguk nyelvét a zártkörű klubokban. S ez folytatódott azután az autóbuszon is kisebb-na- gyobb csoportokban ... Elszomorodva hallgattam és lapítottam. Nem tudom, kik lehettek, diákok, vagy munkásgyerekek. Szakadtak voltak, sebben egyformák; e tekintetben végleg felszámolódtak az osztálykülönbségek. De fiatalok, tizennyolc-húsz év körüliek. A mi utódaink! Őket célozza meg, rájuk akar hatni filmes eszközökkel is a közművelődés ... Kétkedni kezdtem az elmúlt napokban hallott tervek közeli megvalósulásában ... Másnap a Kazinczy utcán ballagtam. Ünnepien öltözött fiatalok kis csapatával találkoztam. A lányok matrózblúzban, a fiúk sötét ruhában, nyakkendősen. Írásbeli érettségiről jöttek. Arról beszéltek. A téma messze más volt itt, mint az előző esti if- jaknál. De a tónus!... Lehet, hogy ugyanazok voltak, csak közben ruhát váltottak? . .. Mert hangnemet nem ... (bm)
