Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. május 9., szombat Egy kocka a Holdvilágos éjszakán című filmből ■ :rí ■ aff 1 1-iM Csj 13 KI I\ i i SS m Lévar fat: A völgyben maradtam Kegyelet«» és szép gesztusként válogatás jelent meg Lévay .József verseiből a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Borsod-Abaúj-Zcmplén megyei tagozata újjáalakulása alkalmából. A kötet összeállítója: Kováé» Főrendié, ha szabad így mondani az emlékezés emlékezetét idézi fel, hiszen a Kisfaludy Társaság megbízásából 19.12-ben kiadott kötete alapján szerkesztette a kuresú kis kötetet. A TIT megyei szervezete, valamint a levéltár bábáskodott (nem először) a kiadvány születésénél, illetve biztosította hozzá az anyagiakat és a (sokszorosító) nyomdát. A fesztivál második napján szekcióüléssel és a Katonai Filmstúdió bemutatkozásával folytatódott a VI. országos közművelődési filmfórum és két nagyobb szabású tanácskozás - is szerepelt a programban, valamint bemutatkozott videoal- kotásokikal a Balázs Béla Stúdió. A fesztivál versenyprogramjában tizenkét alkotás került a közönségeié: s bemutatkoztak a főiskolások is. * Úgy tűnik a második nap tapasztalatai alapján, hogy a rendezvény kicsit széttagolódik. A Rónai Sándor Művelődési Központban a fórum vendégei még nagyjából együtt vannak, a fesztivál eseményei viszont csak este 6 órakor kezdődnek a Kossuth moziban, így a nap egésze szinte ..holtidő" azok számára, akik a fórumon nem vesznek részt. Az egységes klub élete, ami más alkalmakkor ,a Rónai Sándor Művelődési Központban nagyon termékeny eszmecserék keretéül szolgál, egyelőre hiányzik, az Avas szállóbeli fesztlvállklu'b inkább csak étkezöhely. Ma végei ér délután a fórum, lehet, hogy egységesebb, bensőségesebb lesz a fesztiváli pezsgés, megélénkül a klubélet, s mindaz, ami ezzel együtt jár? * A versenyfilmek közölt egy hosszú dokumentumfilm, s egy hosszú népszerű-tudományos film szerepelt. Előbbi — Bányászportré címmel — hat tételben a bányászélettel ismertetett meg, a másik, amelynek címe Bem, magyar—lengyel koprodukcióban, a híres szabadság- hős tábornók életét mutatja be. eredeti dokumentumok és a kor eseményeit érzékeltető játékfilmrészletek felhasználásával. A verseny- programban szereplő filmok közül külön említést érdemel a Holdvilágos éjszakán című, amelynek címe a hajdani édeskés slágerre utal; ebben a filmben nem jön a királyfi fehér paripán, viszont szépen szaporodnak a társkereső, házasságközvetí- tö irodák, vállalkozások. Ezekről, ezek jó -és fonák oldalairól ad képet a film, amely nem állítja, hogy a mai gyakorlat a jó, az ideális, de most ez van, ez vállalkozik egy nem kis társadalmi gond valamilyen formában történő enyhítésére. Mit csinálsz, ha ráérsz? — kérdezi egy másik film címe, amely a mai őgyelgő fiatalok életformáit, a szülők vélekedését mutatja be, s megszólaltatja a szociológust. Amíg egy vidrából Lutra lesz a címe egy népszerű-tudományos filmnek: a Lutra című tavaly -bemutatott. nem éppen sikeres játékfilm készítésének epizódjait ismerteti. Képet kaphattunk Veszprém megye idegenforgalmi látványosságairól, a katonai -hivatásról, az Országos Széchényi Könyvtár kincseiről és több nagyszerű animációs filmet láthattunk. * Ma és holnap a kétnapos hétvégén szabadtéri nép- művészeti vásár, a Magyar Televízió információs vetítése, a közművelődési fórum zárása szerepéi a verseny- programon kívül, valamint több filmbemutató a Rónaiban. Két dokumentumfilmre, az Odessa-művelet és az „Időzített bombáink” című- ekre külön is felhívjuk a figyelmet. Filmek a politikai oktatásban Szekcióüléssel folytatódott tegnap délelőtt a köz- művelődési filmfórum résztvevőinek programja. A Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében dr. Lóth László, az MSZMP KB politikai munkatársa a filmek lehetséges és szükséges fel- használásáról mondotta el gondolatait — a politikai képzésben, az agitá- ciós, propagandamunkában és ismeretterjesztésben. Mit közvetítsen a film az ideológiából? Mit és hogyan tudnak az oktatók, a propagandisták felhasználni a filmekből, mit szeretnének kapni az alkotásoktól? Milyen legyen a korszerű oktatófilm? Mivel segíthető a felhasználók metodikája? — Ilyen kérdések fogalmazódtak meg az előadásban, ami után a jelenlévők két híradót és két dokumentumfilmből részleteket néztek meg. (Jó példaként, a feltett kérdések válaszlehetőségeiként.) Az előadásban is elhangzott, s a későbbi eszmecsere során megerősítették a hozzászólók, hogy „lejárt az ideje a politikai oktatásban azoknak a filmeknek, amelyek »száj- barágni« akarnak; csak a bemutatásra, magyarázásra, értékelésre és összefoglalásra törekednek”. Nem illusztráló, hanem munkára, gondolkodásra serkentő filmek kellenek, olyanok, amelyek szellemi izgalmat jelentenek, folyamatok végiggondolására ösztönöznek. Sokan foglalkoztak a videolehetőségekkel, forgalmazással is. Recenzióban ritkán szoktunk ennyit bíbelődni a kötet létrejöttének körülményeivel, s most sem csak az ünnepi alkalom miatt teszem. Nagyon is fontosnak tartom ezt a kiadványt, ezt a sorozatot (mert immár annak tekinthető), amelyet a megyei levéltár más intézményekkel, szervezetekkel (lásd például a Kazinczy Ferenc Társaság) összefogva ad ki. Meg kell ismernünk, hozzáférhetővé kell tennünk megyénk szellemi kincseit, bármilyen szerények is legyenek azok. Vegyük például ezt a kötetet, Lévay József verseit. Mit tudnak róla? Szobra áll Miskolcon, utcát, hajdan gimnáziumot is neveztek el róla, ám a most érettségiző diák már közhelyeket se tud róla. Legyünk tárgyilagosak: ez a tájékozatlanság Kisvárdán, vagy Bonyhádon bocsánatos bűnnek tekinthető, hiszen Lévay József nem tartozik líránk óriásai közé. Ezt még akkor is el kell mondani, ha a — kései — recenzens tollát a tisztelet mozgatja. Nagyon is találónak érzem a kötet címét, mert ez kifejezi Lévay József emberi tartását, természetét. de helyét is irodalmunkban. Kétségtelen, hogy p. csúcs Petőfi volt és Arany, s az ő árnyékukban, kicsit epigonjukként. alkotott a ..mi" Tompa Mihályunk és Lévay Józsefünk is, akik joggal voltak büszkék Petőfi és Arany barátságára. Csakhogy az, ami az utókornak már evidencia, mert irodalomtörténet, az a kortársuknak még eleven (s áttekinthetetlen) élet volt. Sokszor emlegetett hasonlattal az irodalom is olyan, mint a természet, mint mondjuk az erdő: szálfaóriások mellett szolidabb fák és bokrok is nőnek, amelyek nemcsak másolják, de ki is egészítik a nagyoSzentistváni siker Kiosztották az űrök Kazmczv-osztonditait Kiosztották a Magyar Úttörők Szövetségének idei Ka- zinczy-ösztöndíjait. A pályázó úttörőközösségek — őrsök, rajok, anyanyelvi szakkörök, irodalmi színpadok, „Beszélni nehéz" körök és „Kincskereső" klubok — közül évről évre azok munkáját jutalmazzák ezzel az ösztöndíjjal, amelyek jelentősen hozzájárulnak az anyanyelvi kultúra ápolásához. Az idén a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1-es Számú Gyakorló Általános Iskolájának „Beszélni nehéz" köre, a Zamárdi Általános Iskola könyvbarát szakköre, a keszthelyi Csány László Úttörőcsapat nyelvész szakköre, a szentistváni Dózsa György Úttörőcsapat „Beszélni nehéz” köre és nyelvi játék szakköre, valamint a miskolci Hámán Kató Úttörőcsapat kisdobos nyelvművelő szakköre nyerte el a Ka- zinczy-ösztöndíjat. Icát. Petőfi és Arany zsenialitása mellett valóban fakóbb fénnyel, ha nem is ragyog, de szelíden sugárzik Lévay József költészete. A mai versolvasó ízlésének kicsit avíttasnak, körülményesnek tűnik az a népiség, az a konfliktusokat, nagy szenvedélyeket inkább tompító, legömbölyítő, szelíd rezignáció, amellyel megverselte életét, vidékünket: a Sajó völgyét, Hámort, a Bükk vadrengetegjét. De ma már a művelt versolvasó is csak a tankönyvekből tudja (s hiszi el), hogy Petőfi és Arany népisége milyen robbanás volt a korabeli lírában. Ezt csak az tudja érzékelni. aki ismeri a XIX. század eleji pipiskedő, szépelgő, almanach-lírát is, a permetező holdfényben kedvesük után epekedő leánykákkal, röpdöső „reph írekkel”, najádokkal, a mitológia és a késő rokokó alakjaival, kelléktárával. Ezek után, ezekhez képest avaskos realitás volt a Petőfi megénekelte csárda, a betyár, a verejtékező jobbágy a maga természetes érzéseivel, a társadalmat is tekintő gondjaival. Lévay Józsefnek, a sajószentpéteri parasztszülők gyermekének anyanyelve volt ez a költői világ, tehát nem kellett tanulnia, mert rögtön ráérzett — és át is vette — Petőfi és Arany formai újításait. Ami emberileg szerencséje, az költői tragédiája: messze túlélte mestereit és kortársait,’ de megújulni már nem tudott. Csak két életrajzi adatot, illusztrációként. 1825- ben születik, tehát Jókai kortársa, s 1918-ban hal meg, Kaffka Margittal egy időben, amikor a magyar líra egén már régóta Ady neve ragyog, sőt Kassák révén már az avantgarde, (s a munkásság) kezdi ki a Nyugat nimbuszát. Ekkorra már teljesen kiüresedik az Házilagos kivitelezésben készül a mezőkövesdi Zsóri- fürdőn, a gyógyfürdő szomszédságában, a nagy autóparkoló mellett a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozói részére az oktatási és rehabilitációs központ. A Szabosztai Tibor által készített tervek alapján az egyemeletes, tetőtér-beépíté- ses épületben a földszinti részen helyezik el a portát, a büfét, valamint a gáztüzelésű kazánházat, .amely a központi fűtést szolgálja. A társalgó és az' előcsarnok mellett itt alakítanak ki 6, egyenként 2 ágyas szobát is. Az emeleti részen egy teakonyha mellett társalgó, valamint nyolc, ugyancsak 2 ágyas szoba lesz. A tetőtérben kap helyet az előadóterem, egy teakonyhával, továbbá társalgó és könyvtár. A több mint 8 millió forintos költséggel létesülő központban oldják meg az erdőgazdasági dolgozók továbbképzését, ugyanakkor epigonok tollán a XIX. század lírai forradalma, s beteljesedik Ady félelmetes jóslata: darabokra széthullik a történelmi Magyarország. Lévay József erénye is, fogyatékossága is a hűsége, az, hogy nem tud sza- ikítani ifjú kom bálványaival, ízlésvilágával. Vajda Jánosék után már erőtlennek érezzük a kulturáltan megverselt természeti képeket, a csengő^bongó rímeket, azt a melankóliába hajló szelíd lemondást, ahogyan költőnk látta és láttatta velünk. Csakhogy ezek az összehasonlítások — noha elkerülhetetlenek — mindig kicsit igazságtalanak is. Mert felkavaró élmények, nagy formátumú személyiség nélkül nincs nagy költészet sem. Márpedig Lévay József életútja, pályája maga volt a szolid mértékletesség. Karrierje, amely a Szemere Bertalan melletti írnokoskodással kezdődött, tanárkodással, majd jegyzős- ködéssel (tehát megyei hiva- talnokoskodással) folytatódott, egyik legnagyobb korabeli megyei méltóságban: az alispánságban csúcsosodott, teljesedett be. Ehhez pedig szorgalom, alkalmazkodóképesség, megbízhatóság — s mondjuk ki, olykor bizony megalkuvás — szükségeltetett, amelyek lehetnek jó hivatalnoki erények, de ritkán táplálják a líra tüzet, hevét. Szelíd és jóságos embernek képzelem Lévay Józsefet a versei alapján, nyájas öregúrnak, aki a gyengébb nemben ^ (sose nősült meg) édesanyja alakját kereste, s sose találta meg, aki egy-egy pohár bor mellett elborongott hajdan volt ifjúságán, sorra eltemetett barátai emlékein (szép versekben idézi fel Petőfi, Szemere, Arany és Tompa alakját!), aki a konszolidált jómódban, és tiszteletben lényegében jól is érezte magát, meg volt elégedve önmagával és a Világgal. Most, hogy ezeket a sorokat is leírtam, kapom rajta magam, hogy irigylem Lévay Józsefet. Idegesebb, zaklatottabb korunkban idegnyugtatóként hatnak a versei, ezért ajánlom jó szívvel ezt a kis kötelet. Időnként lapozgassunk bele, s adjuk meg a tiszteletet a kismestereknek is. Mert a miénk ... pedig felhasználják azt a munkahelyi betegségben szenvedők rehabilitációjára is. Köztudott ugyanis, hogy az erdészeknél és a fakitermelőknél is szinte munkahelyi ártalom a reumatikus megbetegedés, nemkülönben pedig a különböző munkagépek okozta vibrációs ártalom. Ezeknek kezelésére, gyógyítására igen jó hatású a mezőkövesdi hőfürdő vize. A borsodi erdőgazdaság dolgozóinak új szociális létesítményén jelenleg a tetőfedést, valamint a belső térben a válaszfalakkal kapcsolatos kőművesmunkákat, továbbá a gépészeti szereléseket végzik. Ügy tervezik, hogy az épületet az idén befejezik, s a műszaki átadást követően, a jövő évben már birtokukba vehetik azt a továbbképzésen, illetve a rehabilitáción résztvevők. A mai versenyprogramban szerepel Zombori Katalin Megisszuk az árát cirnü dokumentumfilmje, a hazai alkoholellenes küzdelmek megkülönböztetett figyelmet érdemlő bemutatása. Ebből való képünk. A fesztiválhoz és a filmfórumhoz kötelező rendezvények sorában szerepelt az a filmvetítéssel egybekapcsolt tanácskozás, amelyet tegnap délután rendeztek a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában, a MAB és az MTESZ Borsod Megyei Bizottságának közreműködésével. Az ankét címe és egyben témája: „Közművelődési filmek a technikai haladás szolgálatában". Képünkön Terplán Zénó, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Miskolci Akadémiai Bizottság titkára köszönti a résztvevőket. (horpácsi) Erdőgazdaságiaknak Oktatási és rehabilitációs központ Mezőkövesden
