Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

„Megyénk szövetkezeteinek kritikus helyzete ország osan ismert”

Beszélgetés dr. Farkas Attila Teszöv-titkárhelyettessel

A mezőgazdasági szövetkezeteknek — így megyénk téeszeinck is — 1986. évi tevékenységét a XIII. párt- kongresszus célkitűzései, valamint a VII. ötéves terv induló időszakának feladatai határozták meg. Sajnos — s ez megyénk gazdaságaira különösen érvényes — az elmúlt évi tervirányzatok végrehajtását több kedvezőtlen tényező — például az, 1985. évi pénzügyi hiány, a késői kitavaszodás, a jelentős'méretű aszálykár, az egyes termékek értékesítési nehézségei — akadályozta.

Az elmúlt év mezőgazdasági mérlegét azóta az üzemi számvetéseken, zárszámadásokon túl több megyei és országos fórum, szerv is megvonta. Ezekből a számvetésekből, felmérésekből sommás értékelésként kiszűrhető: szövetkezeteink az imént említett, s összetetten jelentkező kedvezőtlen hatások miatt a kitűzött termelési és pénzügyi tervcélokat nem tudták realizálni, ennek ellenére az előző évhez képest a gazdálkodás több területén sikerült elmozdulni a mélypontról.

Minap Miskolcon megyénk szövetkezeteinek küldöttközgyűlése értékelte az elmúlt esztendő tevékenységét, eredményeit, gondjait, s egyben e megállapításaikra építve, c fórum összegezte az idei esztendő gazdálkodásának főbb célkitűzéseit. A tanácskozáson az előre kiadott írásos jelentéshez dr. Farkas Attila, a Teszöv titkárhelyet- tese fűzött kritikus hangvételű, szóbeli kiegészítést. A küldöttközgyűlés után vele beszélgettünk megyéink mezőgazdaságának élő és szorító gondjairól, s mindenekelőtt az ágazat borsodi perspektívájáról.

— Megyénk szövetkezeteinek gazdálkodását a küldött- közgyűlés előtt alapos részletességgel megvitatta a szövetség elnöksége. Arra kérem, az ott elhangzottakból emeljen ki néhány jellemző megállapítást!

— Mindenekelőtt arra a megállapításra jutott az elnökség, hogy fölösleges szó- cséplés az elmúlt súlyos káreseményeit újra- és újra felemlegetni, a szabályozókat ostorozni, az áreméléseken keseregni. Annál is Inkább fölösleges ezt tenni, mert az elmúlt év gyakorlata újra bizonyította; annak ellenére, hogy a külső és belső nehézségek minden üzemünkben „hatottak”, a szövetkezetek köre tovább differenciálódott. Születtek igen szép gazdasági eredmények és sajnos keletkeztek érthetetlenül nagy pénzügyi hiányok, ösz- szességében azt mondhatom: megyénk mezőgazdaságában az elmúlt év egy nagyon szerény, de végül is pozitív irányú elmozdulást hozott, s ez némi reménysugár a jövőre nézve. Természetesen csak akkor, ha minden üzem még inkább átérzi: lépnie, tennie kell. Az elnökség zárszavában nagybetűkkel fogalmazta meg, szövetségi, üzemi feladatunk egyaránt: TENNI KELL!

— Ez vitathatatlan, de így talán túl általános. Üzemeink között nagy a differencia. Következésképp a konkrét feladat, a „következő lépés” ezért szövetkezetenként más és más. Hisz éppen a közgyűlésen hangzott el: amíg 23 téeszünk képes a bővíteti újratermelésre, 25 gazdaság egészen kritikus helyzetben van, s a fennmaradásért küzd. S e két véglet közölt ugyancsak differenciálódva ott van még 52 üzem.

— Hogy miit kell tenni? Elnökségünk ajánlásában ezt elég konkrétan megfogalmazta. A cél természetesen valamennyi veszteséges, gondokkal küszködő üzem számára a jobban gazdálkodó szintjének elérése. Mi ez utóbbiak eredményeit, az eredményekhez vezető utakat elemezve, fogalmaztuk meg ajánlásainkat. Természetesen ezek nem kötelező érvényű törvények. Mi csak azt szeretnénk, ha az adott szövetkezetek gazdasági vezetői áttekintenék az abban megfogalmazottakat, és azokat saját szövetkezetük adottságaira adaptálnák.

— Ez úgy vélem a saját lehetőségek feltárásában segítséget fog jelenteni, például a belső érdekeltségi rendszer vagy a vezetés szervezetének korszerűsítése terén. De a borsodi szövetkezetek nagy többségének gondjait ez csak mérsékelheti, véglegesen meg nem oldja. Magyarul: Borsod mezőgazdasági gondjai nemcsak üzemszintű, nemcsak szövetségszintű gondok.

— Megyénk szövetkezeteinek kritikus helyzete országosan ismert. Minden illetékes szerv foglalkozik problémáinkkal, keresik a gazdasági stabilitás helyreállításáénak lehetőségét, módját. Azt azonban tudomásul kell venni, — ellenkező esetben illúziókat kergetnénk —: a realitások kizárják a megye minden szövetkezetét érintő megkülönböztetett intézkedések lehetőségét. Csak fokozatosan, a legsúlyosabb helyzetben lévő üzemekre koncentráltan lehetséges, mégpedig szakaszolt ütemű megoldás. A már említett 25, igen kritikus helyzetben lévő termelőszövetkezet gondjainak központi, megyei és üzemi intézkedésekkel történő megoldása 1990-ig várható. A tervek szerint idén öt, jövőre nyolc és 1989—90-ben pedig 12 üzem problémája rendeződik. E 25 gazdaság pénzügyi leterheltsége meghaladja az egymilliárd forintot, s a vagyonhoz viszonyított eladósodás aránya átlagosan 47 százalék.

— A küldöttközgyűlés megállapította, hogy a leterheltség csökkenését a PM— MÉM által meghirdetett pályázati rendszer nagymértékben fogja szolgálni.

— Igen, sőt a pályázati rendszerek egy további lehetősége: a gazdaságilag elmaradott térségek üzemeinek koncentrált fejlesztése. A pályázati rendszer keretében a versenyeztetés, az anyagi eszközök koncentrált elnyerése, ezek koordinálása, időben szakaszolása, a különböző pályázatok egy időben jelentkezésének és egymásra épülésének összehangolása, konkrét feladatokat ró az üzemekre és a szövetségre. A jövőben a mi kiemelt feladatunk lesz, hogy kezdeményezzük, szervezzük és hatékonyan működjünk közre a szövetkezetek pályázatainak előkészítésében; hogy segítséget nyújtsunk a feladatok szövetkezetenként! végrehajtásában, és a juttatott pénzeszközök célirányos felhasználásában.

Ám a szövetkezetek fogadókészségét, a központi szervek nem nélkülözhetik. A pályázatokban az igényelt összegeken túl konkrét, helyre adaptált elképzelések szerepeljenek, amelyek egy vagy több téesz fejlesztését, gazdasági stabilizálását tűzik ki célul. Az ma már nem érv, hogy kell! Meg is kell indokolni, hogy miért, mire. mennyi kell, és mennyi idő alatt térül meg üzemi ér népgazdasági szinten a befektetett összeg. Ugyanis több, korábbi beruházásunkból leszűrhető tapasztalat, hogy nem ismerjük eléggé saját adottságainkat, és túlértékeljük lehetőségeinket. Tegyük rendbe sürgősen saját portánkat, mert aki erre nem képes, annál a központi segítség eleve kidobott pénz, újabb teher forrása lesz.

— A „porta-rendbetevés” összetett fogalma alatt még mi mindenre gondol?

— Például személyi kérdésekre. A téeszek egy része még mind a mai napig nem mérte fel, hogy milyen tag- és alkalmazotti létszámot képes eltartani úgy, hogy közben a közös vagyon is gyarapodjon. Pedig ezen n területen vannak talán a legnagyobb tartalékaink. De nem akkor, ha a téesz a billenőplatós tehergépkocsihoz két rakodómunkást alkalmaz, ha az irodában két titkárnőt tart, ha 1500 hektár szántó művelését hat szakember irányítja, ha ahány traktoros, annyi traktor. A szövetkezeteink nagy többségében igen alacsony az egy átlagos állományi létszámra jutó termelési érték, és árbevétel. Nem is beszélve p.z egy főre jutó tiszta nyereségről.

Nagy tartalékaink vannak a költséggazdálkodás minden -területén is. Tóeszeink jó részében még mindig igen alacsony szintű a rendszeres költségelemzés, a módszeres üzemgazdasági munka, amely pedig a jól működő belső érdekeltségi rendszer alapját képezhetné. De említhetném az egyes hozamok, produktumok szűkített önköltségénél tapasztalható nagy-nagy szóródást. Például egy tonna őszi búza szűkített önköltsége 2431 forintról 4816 forintig, a kukoricáé 1328 forinttól 7681 forintig, a tej egy literének önköltsége 5,92 forinttól 13,82 forintig, a hi- zómarha kilója 25,28 forinttól 107,2 forintig változik üzemenként. Ilyen mértékű költségeltérést nem lehet megmagyarázni.

— Szóbeli kiegészítőjében elmondta: a szövetkezet vezetése csapatmunka. Akkor funkcionál jól, ha a vezetőtársak egymásnak partnerei, ha közöttük összhang, egészséges munkakapcsolat van.

— Ez szilárd meggyőződésem. Szövetkezeteink egy .jelentős részénél ezzel a csapatmunkával nincs is baj. De sajnos akad nem egy üzemünk, ahol ez az összhang hiányzik. Még kiváló szövetkezetekben is előfordul ez a nemkívánatos jelenség, amire oda kell figyelni, s ezen feltétlenül változtatni kell. Különösen kiélezett a helyzet az elnökök és a főkönyvelők viszonylatában, s ez sajnos nem új, hanem visz- szatérő gond. Általában azokra a szövetkezetekre jellemző ez, ahol a téesz törvényes működését szolgáló szabályzatokat felületesen készítették el. Az egyes jogsértések leggyakoribb formái : a testületi szervek formális működtetése, egyes hatáskörök túllépése, esetleg hatáskörelvonások, illetve hatáskörök nem gyakorlása.

— Az idei esztendő feladatait, célkitűzéseit alapos részletességgel, elemzöen tárgyalta meg a szövetség elnöksége. Ezek ismertetésére most nincs módunk, de azért arra kérem, foglalja össze azokat az általános kritériumokat, amelyeket egy percre sem veszthet szem elöl 1987-ben egyetlen szövetkezeti vezető sem.

— Nemcsak saját véleményemet mondom, amikor leszögezem: eredményt növelni 1987-ben csak a meglévő erőforrások teljes kihasználásával, a ráfordítások mérséklésével, a kereslethez jobban igazodó termékszerkezet kialakításával, a minőség fokozásával, a meglévő szellemi tőke jobb hasznosításával lehet. Hajdú Imre

Révbe jutnak-e a kompkészítök?

Kicsire és kocsira várnak

Egy férfit kérdezek Tokajban, merre van a vasipari szövetkezet. Legyint: — Ha ugyan léteznek, akkor a város végén vannak. De nem sok jót hallottam róluk, tán már fel is oszlottak ...

*

A Tokaji Vas- és Fémipari Kisszövetkezet elnöke, Zahuczky József nem marad adós a magyarázattal :

— Úgy határoztunk tavaly, hogy kisszövetkezetté alakulunk. Ennek két oka volt: hogy létszámcsökkentéssel növelhessük a termelés hatékonyságát, másrészt, hogy a bruttó jövedelem után adózzunk és így több bért adhassunk tagjainknak. Mint minden átalakulás, a miénk sem ment zökkenők nélkül. A létszám- csökkentés során 17-en kapták meg a felmondást, vagy javaslatot más munkakör betöltésére. Egy emberrel akadt gondunk, aki nem akarta elfogadni a munkapadot az íróasztal helyett.

És jöttek a végeláthatatlan megbeszélések, huzavonák, döntőbizottsági tárgyalások — minden olyan eljárás, ami a hasonló ügyekben lenni szokott. Végül a felettes szervek a kisszövetkezet javára döntöttek. Az azonban könnyen elhihető az elnöknek, hogy ilyen légkörben nem lehetett könnyű dolgozni, szervezni a munkát, kutatni a piacot. Mégis, a kisszövetkezetté alakulás már a múlt évben meghozta az eredményét. A sokat emlegetett hatékonyság, adott esetben az egy főre jutó termelési érték 15 százalékkal nőtt. A gondok ellenére a szövetkezet hozta a tőle megszokott ötmillió forintos nyereséget, dolgozóinak pedig a 12 százalékos nyereségrészesedést.

— Azt mondják, elég óvatosan fizettünk. Mi azt valljuk, gondolni kell a jövőre, a fejlesztésekre, ezért tartalékot is képeztünk. A nálunk jövedelemelőlegnek nevezett havi fizetéseket így is másfél havi bérrel egészítettük ki az év végén, ennyit tesz ki az említett százalék.

*

Azért sem lehetett köny- nyű megkapaszkodniuk, mert a beruházási piac pangása elevenébe vág a vasipari kisszövetkezetnek. Számos üzletük kútba esett az utóbbi időben, de akadnak olyanok is, amelyek helyett az idén kell újat keresni.

Érzékenyen érintette a tokajiakat, hogy a megyei tanács — csökkent költség- vetése miatt — nem rendel tőlük kompokat, nem tart igényt a kompok javítására. Harmincéves tradíciója van a szövetkezetnek ebben a munkában, mégis le kellett róla mondani.

— Nem kellenek a Tokaj- és a KH-típusú zsákos rendszerű porleválasztóink sem — kesereg az elnök —, pedig a környezetvédelemhez nagy szükség lenne rájuk. Inkább fizetik az üzemek a környezetvédelmi bírságot.

Nem jött be egy másik, jónak ígérkező vállalkozásuk sem. Még a nyolcvanas évek elején kapták a megbízást, hogy mély gyermekkocsikhoz gyártsanak küllős kerekeket. Az OKISZ hitelével és a miskolci műszaki egyetem tanárainak segítségével fel is készülték évi 100 ezer kerék ké- szítésére. Fél év telt el az indítás és a termelés között, tehát meglehetősen gyorsan ment minden. A kocsikat összeállító budapesti szövetkezet azonban eddig egyszer sem rendelt annyit, amennyit Tokajban gyártani tudnának.

— Mi aztán nagy hívei vagyunk annak, hogy minél több gyerek szülessen az országban — mondja az elnök —, hiszen jól jövedelmez a kerékgyártás. Persze, azt is tudjuk, hogy nagyon drága egy gyerekkocsi. Sokan használtat vesznek.

*

Korábban évi 6-7 millió forint értékben adtak el magánházépítőknek kerítéseket, kapukat — ezekre sincs már igény. Az idén kifut a robbanásbiztos lámpák gyártása. Érdekes ennek az oka. A megrendelő kooperációs partner, az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára bajba került, s a szanálási határozat szerint maga kell. hogy megoldja a lámpatestek megmunkálását, késszé szerelését. A „nagy’>bajba jutott, a „kicsi” is megissza a levét...

Mit tehet ebben a helyzetben egy kisszövetkezet, amelynek nincs alkalma külön üzletkötőt, menedzsert foglalkoztatni, de mégis meg akar élni?

Legelőször is: részt vesz versenytárgyaláson, és ha lehet, megnyeri azt. A tokajiak is ezt tették. Udvarukon február óta szerelik, hegesztik a nyíregyházi, épülő szabadidőközpont acélszerkezetét, egy impozáns csarnok vázát.

És közben próbálkoznak újdonságokkal, találmányokat, know-how-kat vásárolnak. Az egyik ilyen a Tokaj nevű fűtőtest, amiről elmondható, hogy energia- takarékos, esztétikus. A pezsgőszíntől a bermuda- kékig minden árnyalatban felszerelbetők a lakásba, főként a fürdőszobába, konyhába a tetszés szerinti nagyságú csövek. Jók és szépek, mégsem kellenek, mert a piac jelenleg telített fűtőtesttel, öt évet késtek vele.

Talán valamivel több lehetőség van a helytakarékos csuklóslépcsőben,

amelynek prototípusát elkészítették, de — óvatosságból — eddig csak a feltaláló költségeit térítették meg. Az egyik „Felkínálom ..című tv-műsorban mutatták be az univerzális huzalfeszítőt — pár ezer darabra akadt is megrendelő, de a kisszövetkezetnek a milliós széria érné meg igazán.

Az elnök legújabb ideája:

— Hallottam, hogy szó van a borsodi autógyártás létrehozásáról. Nos, ha részt vehetnénk benne, gyártanánk kipufogót, vagy benzintankot. amire éppen képesek vagyunk!

M. Szabó Zsuzsa

A nagy terjedelmű acélszerkezeteken a mostoha tél miatt csak február »egen kezdhettek el dolgozni. Fotó: Balogh I.