Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
1987. május 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megnyugodtak, s jól dolgoznak az erdészek Több fát ültetnek, mint amennyit Kivágnak Talán soha annyit nem szerepelt az újságok oldalain, a rádió híradásaiban a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, mint az utóbbi hetekben, hónapokban. Lényegében nem is csoda, hiszen egy — a közvélemény számára — váratlanul „elejtett” megjegyzés alapos vihart kavart a cég, pontosabban a cég égisze alá tartozó Lillafüredi Állami Erdei Vasutak körül. A kisvonat esetleges felszámolása megdöbbentett mindenkit. Cserép Jánossal (37 éves), a BBFAG igazgatójával a gazdaság munkájáról beszélgettünk, szóba került a fakitermelés, a vadgazdálkodás, s az is, hogy megszüntek-e azok a majdhogynem kaotikus állapotok, amelyek a vállalatot még két évvel ezelőtt is jellemezték. Természetesen a kisvasúiról is ejtettünk néhány mondatot. 0 Mindenekelőtt: annyit hallottunk az utóbbi időben a lillafüredi kisvonatról, hogy az emberben önkéntelenül is felmerül: a BEFAG cl akarja terelni saját gazdálkodásáról a figyelmet, s ezért állítja az érdeklődés homlokterébe a vasutat... — Éppen az ellenkezőjéről van szó: mi inkább azt szeretnénk, ha tényekedésünk- re irányulna a köz figyelme. A vonat üzemeltetése gazdálkodásunknak szerves része, ám mivel nemcsak teherfuvarozásra használjuk a pályát, hanem — főleg — személyszállításra, úgy hisz- szük, a közlekedtetésébe másnak is be kell szállnia. Manapság nemigen engedheti meg magának egyetlen vállalat sem, hogy tartósan veszteségesen gazdálkodjon, s bár mi nyereségesek vagyunk, a LÁÉV veszteségét egyetlen egységünkre sem lenne etikus ráterhelni. így — egyelőre — a cég lenyelte, de a végtelenségig ezt nem tudjuk tenni. Igaz, a közelmúltban emeltük a viteldíjat, de nyereséget csak akkor hozna a vonat, ha többen, sokkal többen utaznának rajta. 0 Amikor ön 1385 decemberében átvette a BEFAG vezetését, helyesebben, amikor két jelölt közül a vállalati tanács megválasztotta igazgatónak, sokan azt mondták: Cserép János tüzes trónra ült. Ezt, azt hiszem, arra alapozták, hogy a mintegy négyezer embert foglalkoztató gazdaság az előző első számú vezető emberi, vezetési hibái miatt a szakadék szélére került. A dolgozók akkoriban nem is annyira munkájukkal törődtek, sokkal inkább arra voltak kíváncsiak, mi történik a Deák téri központban. Ki- hiilt-c már a trón? — Ültem már sokkal kényelmesebb székben is, mint a direktori, de ez a szék sem tör már ... Csak igazgatónak voltam új ember. Erdő- mérnökként dolgoztam termelő egységeknél, s mielőtt idekerültem, párttitkár voltam. Ismertem az itt uralkodó állapotokat, próbáltam is tenni ellene. Megválasztásom után minden addigi vezetőt megerősítettem posztján, nem érdekelt a múlt — különben is jól ismertem —, mondhatnám: mindenki tiszta lappal indult. És ezzel a bizalommal senki sem élt vissza. Mindannyian a helyükön maradtak, csak a nyugdíjba vonulóktól köszöntünk el Visszatért az emberek hite, szervezettebb, fegyelmezettebb lett a munka. Maximális önállóságot kapott a feladatához valamennyi vezető, s úgy érzem, változott a korábbi éveik el- kényelmesedett, túlságosan is óvatos vezetési szemlélete, stílusa. Gazdaságtalan tevékenységeinket fokozatosan szüntettük, illetve szüntetjük meg, tavaly a tervezett félszáz millió forint nyereség helyett 73 millió forintot inkasszáltunk. Ez a siker úgy hiszem három tényezőre vezethető vissza: megnyugodtak az emberek, értelme van munkájuknak; a tűzifa termelői árát rendezték; s végül, megélénkült kereskedelmi tevékenységünk is. önálló marketing osztályt hoztunk létre, fiatal szakemberekből áll ez a csapat, s nagy elánnal vetették magukat a munkába. Rá kellett jönnünk, hogy fából jelenleg kínálati piac van, s így igencsak figyelni kell minden rezdülésre, ha azt akarjuk, hogy nyereségesek legyünk, s termékeinket keressék. Márpedig ezt akarjuk ... 0 Néhány évvel ezelőtt — talán a környezet- és természetvédők mondották — arról beszéltek, hogy az erdőgazdaság rablógazdálkodást folytat, vagyis több fát termel ki crdcinkből, mint amennyit ültet, pótol... — Nem mondanám rabló- gazdálkodásnak .. . Tény, az erdőfelújítások területén valóban adósságunk van. s számításaink szerint 1990-re áll helyre az egyensúly, ám hogy ez így alakult, nem Fakitermelés a Bükkben. Kevesebb fát vágnak ki, de a nyereség nem csökken. rajtunk múlott. A korábbi esztendők hibás döntéseinek levét isszuk, de most már mindannyian látjuk — nemcsak itt! —, hogy nem akkor lesz több nyereségünk, ha minél több fát vágunk ki. A költségmegtakarításra helyezzük a hangsúlyt, gazdaságosabban termelünk. Az erdőből élünk, vigyázni kell az erdőre. Azokat a fákat, amelyeket most vágunk ki, még a múlt században ültették őseink. A bükk, a tölgy 100—120 éves korában lesz vágásra érett, a cser, a nyár, hamarabb megnő ... Amit most mi ültetünk, az árnyékot unokáinknak vet, s dédunokáink vágják majd ki, dolgozzák fel. A BEFAG a Bükk és a Zemplén 120 ezer hektáros területén gazdálkodik, s nincs még egy olyan erdőgazdaság az országban, amelynek területe majd’ fele természetvédelmi rész. Szóval nekünk úgy kell termelni, hogy közben védeni, óvni kell az erdőt, a környezetet. Nem könnyű... Akad olyan erdőszakasz, ahol jóformán kertészkedünk... Még valamit a termelésről: a 80-as évek elején félmillió köbméter fát termeltünk ki, dolgoztunk fel. Ebben az évben a tervünk 420 ezer köbméter. Ügy kellett visszalépnünk a termelésben, hogy közben eredményesebbek legyünk ... Ez másképpen nem ment, csak úgy, hogy nyugodt, biztos légkört teremtettünk a munkához, s úgy, hogy mindenkivel megértettük elképzeléseinket. 0 Többes számban beszél, Pedig a BEFAG szekere azóta szalad, amióta ttn vezeti ... — Ez csapatmunka. Én ülök a kormánynál, de nem én vagyok a kerék, a motor ... Csak közösen sikerült a kátyúból kikecmeregnünk . . . Valamennyien egyet akartunk. 0 És hogyan tovább? Merre fut a Borsodi Erdő és Fa- feldolgozó Gazdaság — szekere? — Hiszem, jó úton haladunk. Mondottam már, nagyobb hangsúlyt fektetünk az erdőművelésre, helyreállítjuk az ökológiai egyensúlyt. Ez évben másfél milliárd forint a termelési értékünk, ennek harmadát a fakitermelés, másik harmadát a fafeldolgozás adja. A kivágoit mennyiség jelentékeny része — több, mint ötven százaléka — tűzifa lesz. a többit a bányászatnak adjuk, fűrészáruként értékesítjük, faszenet égetünk belőle, fagyártmányként dolgozzuk fel. Exportálunk is, bár a nyugati piacoktól mi földrajzilag meglehetősen távol esünk, s így exportunk elsősorban közvetett. Erdeinknek sok a vad, a bérvadászatból is bejön évente vagy 15 millió forint. Mivel erre az összegre, a jövőben is számítunk, ezért a vadgazdálkodásra is költünk... És még valamire: területünkön meglehetősen sok az elhanyagolt erdészház. Ezeket vétek az enyészetnek hagyni. Épp ezért, ha találnánk megfelelő partneri, akkor idegenforgalmi célokra ezeket hasznosítani lehetne. Vendéglőket, olcsó turistaszállásokat rendezhetnénk be bennük, s a hazai turizmus ezáltal is fejleszthető lenne. Illésy Sándor Aki nyitott szemmel jár, s fogékony a társadalmi rezdülésekre, láthatja, tapasztalhatja, hogy napjaink politikai eszmecseréiben, de a családi és baráti beszélgetéseken is mind többet emlegetett téma az ország gazdasági helyzete; a reform; a tervezett szociálpolitikai intézkedések. Kétségtelen, hogy ezekről belpolitikai életünkben vita zajlik: ebben az alkotó türelmetlenség mellett felszínre kerülnek szélsőséges, irracionális nézetek csakúgy, mint a régi formákhoz való görcsös ragaszkodás. A legtöbb szó gazdaságunk problémáiról esik: a jövedelemtermelő képességről, a megújulásról, tehát a műszaki színvonal, az egyensúly, a szerkezetváltás kérdéseiről. S ami ezekkel összefügg: az életszínvonalban, a jövedelemben jelentkező következményekről. Találóan fogalmazott Berecz János, a Központi Bizottság titkára a csütörtöki miskolci aktívaértekezleten, amikor Ady egyik versét idézve azt mondta: ha „négy-öt magyar összehajol”, közöttük most nem az a fő téma, hogy a másodosztályban szereplő diósgyőri csapat felkerül-e a nemzeti bajnokság első osztályába, hanem: mennyi lesz a nyugdíj, milyen lesz az adórendszer? ... Ezek és más komoly kérdések régóta foglalkoztatják az embereket: nyugtalanító, hogy csökken az ország népessége, romlik lakosságunk egészségi állapota, zavarok mutatkoznak a társadalmi beilleszkedésben, gondjaink vannak az erkölcsi normák érvényesülésével, elbizonytalanodás kiséri a társadalmi értékek és kapcsolatok változását. Mint jeleztük: Berecz János a megyei pártszékházban találkozott a megye párt- szervezeteinek politikai, gazdasági életének vezetőivel, képviselőivel. Az időszerű politikai, ideológiai kérdésekről tartott előadásában elemezte hazánk helyzetét és a közvéleményt foglalkoztató kérdéseket, problémák gyökerét kutatva rámutatott: a nyugtalanító jelenségeknek, noha nem egyforma mértékben, egyaránt oka és következménye a társadalomban érvényesülő sokféle változás, hatás, de mindenekelőtt: a fejlődés lelassulása. Emiatt a lakosság különböző rétegeiben felerősödött az elbizonytalanodás, az aggodalom. Növekvő mértékben tapasztalható ez a párttagok között és az ifjúság egyes csoportjaiban is. A közösségi életben hasonló gondok foglalkoztatják a szellemi munkásokat: írókat, pedagógusokat, és a kérdést így teszik fel: lesz-e erőnk felemelkedni ? Az előadó — az okokat és összefüggéseket vizsgálva — elsőként említette a teljesítmény és a felhasználás összhangjának megbomlását, továbbá azt, hogy bár a követelményeket az elmúlt években több határozat megfogalmazta, e határozatok szellemisége és tartalma gyakran nem jelent meg konzekvensen az irányításban, a jogi szabályozásban, a szervezeti döntésekben, esetenként a vezetők magatartásában sem. A népgazdasági stratégia- és szerkezetváltásra 1977-ben máig érvényes párthatározat született, amelynek azonban nem sikerült megfelelően érvényt szereznünk, a megújítás irányába tett eddigi lépéseink nem kielégítsek, a kívánt eredményeket nem hozták meg. Közrejátszott ebben az is, hogy korábban sok tekintetben következetlenek voltunk a reform céljainak valóra váltásában, sok volt a kompromisszum, a felemás megoldás. Hangsúlyozta azonban: a XIII. kongresszus határozatainak gazdaság- politikai tételei ma is érvényesek, de ezek következetes megvalósításához most gazdaságpolitikai gyakorlatunk megújítására, irány- és lépésváltásra van szükség. A reformfolyamat napjainkban kibontakozott új szakaszában a cél a következetlenségek csökkentése és felszámolása, a gyakorlati megoldások egyértelműbbé tétele. Mint mondotta, a Központi Bizottság a közeljövőben napirendjére tűzi a gazdasági-társadalmi cselekvés programját, s ezen a testületi ülésen hoznak politikai döntést a nyugdíjrendszer, illetve a vállalati és személyi jövedelemadózás korszerűsítéséről is. A közvélemény — érthetően — nagy érdeklődéssel várja a soron következő testületi ülést, illetve az ott hozandó döntéseket. Ezzel kapcsolatosan Berecz János rámutatott: a különböző kollektívákkal történt beszélgetések alapján az a tapasztalat, hogy az emberek egy része, köztük vezetők is, továbbra is „felülről” várják a megoldást; jelentkezik a társadalom egyes rétegeiben valamiféle „csodaváró” hangulat, mások a megújulás helyett — a stabilitást „védelmezve” — az állapot konzerválására törekednek. Hangsúlyozta: „Abban az embereknek igazuk van, hogy most kell egy cselekvési program, és ennyi várakozást engedjünk is meg nekik. E várakozás teljesítése kötelességünk. Ezért a Központi Bizottság igyekszik kidolgozni a gazdasági és társadalmi cselekvés programját, de ettől sem várhatók csodák. Ez olyan keretprogram lesz, amelyet tettekkel kell megtöltenie minden munkáskollektívánaik, minden gondolkodó és termelő embernek. A csodavárás helyett cselekvésre, a stabilitás érdekében változtatásra van szükség!” Utalt rá a továbbiakban, hogy a most végbemenő reformfolyamat nemcsak gazdasági, hanem társadalmi jellegű is, hiszen semmilyen gazdasági reform nem képzelhető el megfelelő társadalmi közeg nélkül. Ezért a gazdasági döntésekkel párhuzamosan megújító lépésekre van szükség a társadalom más szféráiban, így a politikai intézményrendszerben is. Berecz János, ideológiai életünkről szólva, az előzőleg hozzá eljuttatott és az aktívaértekezleten feltett kérdések kapcsán is elmondotta, hogy a reformbizonytalanságok természetszerűleg az ideológiai munkában is új feladatokat jelentenek. Ennek tartalmát, irányvonalát kijelölte az ez év februárjában Szegeden tartott országos elméleti tanácskozás, amelynek a korábban tartott hasonló eszmecserék után az volt a célja, hogy a szocializmus magyar gyakorlatát vegyék számba, segítve ezzel a magyar társadalom előtt álló mai feladatok megvalósítását. Minthogy egy reálisabb szocializmusszemlélet csak a mai magj'ar társadalom viszonyainak reálisabb ismeretén és a problémák megoldásában való felelősebb részvállaláson alapulhat, a Központi Bizottság titkára a gazdasági és ezzel összefüggésben az ideológiai, agitációs és propagandamunkában a feladatok között első helyen említette az alkotó, előrevivő vita mellett — a cselekvést! Ez ma nemzeti felemelkedésünk, társadalmi haladásunk kulcskérdése: olyan társadalmi stabilitásra törekedni, amely magában hordja a további előrehaladás lehetőségét. Vagyis: szorosabban össze kell kapcsolnunk a racionális cselekvést a célokkal. Ebben is segít a vita, a nézetek azonossága, vagy ütköztetése. A kiútkeresés közben konfliktusokkal is szembe kell néznünk: a demokrácia szélesedése azt is jelenti, hogy az emberek nemcsak gondolkodnak, de a gondolataikból következtetések születnek. A megújulásnak a bírálat is velejárója. Széchenyit idézte, aki szerint „nem mindenki reakciós, aki másként képzeli a haladást...” A hazafiság, a szülőföldhöz, a hazához való kötődés kell, hogy határozottabban erősítse nemzettudatunkat, mert az alkotó erők összefogása nélkül elképzelhetetlen a társadalom stabilitása. A megújulási folyamat része az is, hogy dolgozó tömegek informáltak legyenek, tudják: mi, miért történik? A nyíltságon, a nyilvánosságon nem utolsósorban az információ zavartalan áramlását kell értenünk, s ebben különösen fontos szerepe van a tömegkommunikációnak, mint a közvélemény egyik legfontosabb befolyásoló eszközének. Egység és cselekvés ... E két kulcsszó gyakran elhangzott a nagy figyelemmel kísért előadói beszédében. A keretül szolgáló cselekvési program sikerre vitele az egész társadalom mozgósítását, összefogását, de mindenekelőtt a pártegység erősítését követeli meg mindnyájunktól — mondotta a Központi Bizottság titkára. Az aktivaértekezlet résztvevőinek egy csoportja Kihűlt a tüzes triin A ládi fatelepen. Jobban, többet fizetnek a magasabb feldolgo- zottságú termékért . . .
