Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
I Világ proletárjai, egyesüljetek! ÉSZAK Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Felszabadulásunk évfordulója alkalmából Kitüntetési ünnepség a megyei pártszékházban Antal Béláné, a szerencsi Bocskai István Gimnázium tanára átveszi a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést Juhász Pétertől Felszabadulásunk 42. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak Miskolcon, a megyei pártszékházban. Az ünnepségen dr. Kovács Ferenc, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora méltatta a sorsfordító évforduló jelentőségét. Felidézte mindazok emlékét, akik életüket áldozták hazánk felszabadításáért. Szólt az eltelt évtizedek tapasztalatairól, a szocializmus építésének eredményeiről, napjaink és az elkövetkezendő időszak fontosabb tennivalóiról. Céljaink reálisak, az elődeink által lerakott alapokra, hittel, bizalommal és kemény munkával építhetünk — mondotta. A szocialista demokrácia továbbfejlesztése és a szövetségi politika jegyében való együttdolgozás fontos biztosítéka annak, hogy céljaink megvalósuljanak. Ezután Juhász Péter, a megyei pártbizottság titkára kitüntetéseket adott át. Az Április Negyediké Érdemrendet adományozta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa: Mezei Istvánnak, a Borsodi Szénbányák Vállalat központi üzeme lakatos csoportvezetőjének és Nagy Zoltánnak, az Észak-Ma- gyarország főszerkesztőjének. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést vette át: Tímár Vilmos, a Miskolc Városi Pártbizottság titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Antal Béláné, a szerencsi Bocskai István Gimnázium tanára, Bertalan Antal, a Diósgyőri Gépgyár főművezetője és Fakla Béla, a háromhutai általános iskola tanítója. ' A Munka Érdemrend bronz fokozatában részesült: Balogh János, a Borsod Volán (Folytatás a 2. oldalon) Vologdai delegáció a Szerencsi Ág-bán Az 1978-ban megkötött szerződés óta már járt delegáció a Vologdai Baromfi Kombinátból a Szerencsi Állami 'Gazdaságban. Az eltelt esztendő során azonban mindkét gazdaságban kicserélődtek a vezető szakemberek, így vált különösen aktuálissá egy újább meghívás, amelynek kapcsán nemcsak hazánk felszabadulásának 42. évfordulóját ünnepelni, valamint a szerencsiek munkáját megismerni, • tapasztalni jöttek a szakemberek, hanem ismerkedni, barátkozni is. Csütörtökön délelőtt a Szerencsi Állami Gazdaság vezetői fogadták a küldötteket. A magyar állami gazdaságok kialakulásáról, működéséről dr. Osvay György igazgató tartott rövid ismertetőt, majd a szerencsiek gazdálkodásáról, eredményeiről szólva részletesen elemezte az új gazdasági irányítási formát, a vállalati tanács munkáját. A Vlagyimir Viktorovics Bulanov állatorvos, kombinátigazgató által vezetett öttagú delegáció — amelyben helyet kapott zootechnológus, műszaki vezető, javítórészleg-vezető és baromfifeldolgozó — ezután a szerencsiek gépüzemével, munkájával jsmerkedett. Megtekintették az újvilági baromfitelepet, s a gazdaság tojásfeldolgozó üzemét. A vologdai küldöttek felkeresték a Szerencsi Csokoládégyárat is, tegnap pedig a város történelmi múltjával, nevezetességeivel ismerkedtek, majd délután részt vettek a Szerencsen rendezett felszabadulási ünnepségeken. A vendégek a gazdaság életével ismerkednek A haladás többet, jabbat kíván mindenkitől Hámori Csaba beszéde a rádióban és a televízióban A felszabadulás ünnepének előestéjén Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Tisztelt Nézők! Kedves Hallgatók! Köszöntőm Önöket hazánk felszabadulásának ünnepén. Negyvenkét évvel ezelőtt egy elkínzott, a háborútól meggyötört nemzet emelte föl fejét, kezdte el sorsát, jövőjét formálni. Az emlékezet szétzilált, megcsonkított családok, lerombolt házak, gyárak, hidak képét őrzi. Megrendítően nagy volt a pusztítás. Ám nekünk, mai magyaroknak megrendítő és csodálatra méltó az az alkotni. teremteni vágyás is, amely a mindent újrakezdő emberekben munkált, bámulatosan rövid idő alatt sikerült eltakarítani a romokat, helyreállítani a civilizált élet alapvető feltételeit. Az újjáépítésben kezdett testet ölteni az a nemzeti összefogás, amely mindmáig társadalmi fejlődésünk nagy és megőrzésre méltó értéke. Miben bízhattak a túlélők, akik nekifeszültek a romoknak? A mi hazánkat ezer éve népe szorgos munkája, elszánt küzdelme és hazaszeretete vitte előbbre. Ez volt és ez maradt a magyarság hitének legfőbb táplálóereje. Ebben bíztak azok is, akik a háború nyomában kezdtek új országot építeni. És még valamiben: egy új, minden korábbinál igazságosabb és emberibb társadalom megteremtésében. A szabadság első perceiben alighanem közelebbinek tűnt a cél és egyenesebbnek az út, mint amelyen a valóságban járnunk kellett. Ám épp a megpróbáló küzdelmek eredménye az az anyagi és szellemi gyarapodás, amely méltán vált ki tiszteletet mindenütt a világon. Szabadon, félelem nélkül élünk, tájékozódunk, utazunk. Nem sújt senkit hátrányos megkülönböztetés véleménye, vallása, nemzetiségi hovatartozása miatt. v Kevesen hitték az újrakezdés pillanatában, mekkora tekintélyt szerez majd viselőjének a magyar név, s hogy négy évtized múltán már a világűrből hoznak hírt magyar műszerek a Földre. Nagy út van mögöttünk. Korszakos vívmányokat mondhatunk magunkénak. A 42 év nagy léptékű átalakítási folyamatai, politikai küzdelmei, a sikerek és a tragédiák messzeható" tanulságokat hordoznak. Azt, hogy népünk önmaga formált rendben kíván élni és alkalmazkodni a világ változásaihoz. Történelmünknek még nem volt eredményesebb szakasza, mint az utóbbi négy évtized. Múltjához képest jól él az ország. S mégis mind többeket kísért közös jövőnkért érzett aggodalom. Fejlődésünk lelassult, késve és nehezen alkalmazkodunk a világgazdaság új követelményeihez. Egy ideig úgy tűnt: csupán átmeneti gazdasági zavarokkal küszködünk. Ma már világos, mélyebbre kell ásnunk, ha megtorpanásunkat elemezzük. A továbbhaladás csak az egész társadalom teljesítő képességének növelésével sikerülhet. Hasonló vízválasztó előtt állnak a világ országai, mint álltak majd két évszázada a gőzgép megjelenésekor. Az akkor káprázatosnak tűnő, sistergő masinák kiszorították az öregebb szerszámokat a műhelyekből, mind nagyobb részt kérve az emberek szokásaiból, gondolataiból, átformálták a társadalmak rendjét, s új sorrendet állítottak az országok között. Napjainkban valami hasonlót tesz az elektronika, az informatika. Néhány éve még az volt a mérnökök. a vezetők feladata, hogy a kor tudományos, műszaki eredményeit folyamatosan, (Folytatás a 2. oldalon)
