Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

1987. április 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Életmentő tetanuszoltás Az időskorúak védelmében Hárskúti ímréné himes tojásai 25 éves a Tokaji Múzeum Hímes tojások húsvétra Magyarországon a teta­nusz 1950 óta tartozik a be­jelentendő fertőző betegsé­gek csoportjába. Az elmúlt három évtizedben hatezer megbetegedés fordult elő, s ezeknek a fele halállal vég­ződött. A halálos kimenete­lű fertőzéses esetek száma egyre növekszik, különösen az időskorúak körében. A tavaly hozott rendelet —, amely a legveszélyeztetet­tebb korosztály — az idős­korúak egy csoportjának vé­dőoltását írta elő — igyek­szik feltartóztatni ezt az ér­telmetlen halált. A tetanusz elleni védőoltás hazánkban 1953 óta kötelező a gyermek­korban. Ezért a megbetege­dések kizárólag az 1941. ja­nuár 1. előtt születettek kö­rében fordulnak elő. Így vált a tetanusz elsősorban a 46 éven felüliek gyilkos kórjá­vá. A tavaly hozott rendelet nyomán 1986 tavaszán meg­kapták az első két .oltást a 60—70 év közöttiek, a har­madik oltást pedig ezekben a hetekben adják be nekik a körzeti orvosok. Az idén — ugyancsak ezekben a he­tekben — jelentkezhetnek az első és második oltásért a 71—75 évesek; ők jövőre részesülnek a 100 százalé­kos védettséget nyújtó har­madik oltásban. OLTÁS UTÁN - ENYHE TÜNETEK Mit kell tudni a tetanusz elleni védőoltásról? Annál is érdekesebb erre választ kap­ni, mert tavaly nagyon sok időskorú értetlenül fogadta ezt a rendelkezést. Össze­gyűjtve a lakosságban élő kételyeket és kérdéseket, felkerestük az Egészségügyi Minisztérium járványügyi osztályának munkatársát, dr. John Annát, valamint dr. Simon Lajos főorvost, aki Budapesten, a László Kórházban azt az osztályt vezeti, ahová az ország min­den részéből a súlyos álla­potban levő tetanuszos be­tegeket szállítják. Dr. John Anna mondja: — 1953 óta kötelező cse­csemők, kisgyermekek és gyermekek tetanuszos védő­oltása, amelyet kombinált oltóanyagban, több részlet­ben kapnak meg. Évente há­romnegyed millió kisgyermek kapja meg a tetanuszoltást, és ez soha semmilyen prob­lémát nem okoz. A tavaly első ízben beoltott időskorú­aknái sem jelentkezett sem­miféle szövődmény; eseten­ként helyi bőrpír, illetve enyhe, néhány napig tartó lázas állapot volt a legerő­sebb tünet. A tavaly kivá­lasztott korosztály oltása több, mint 6 millió 400 ezer forintba került, és ehhez az összeghez további 1,5 millió forintos ’ adminisztrációs ki­adás is járult. Ebben még nincs benne az egyszer hasz­nálatos oltótű és a fecsken­dő ára. Csakhogy jelenleg egyet­len tetanuszos beteg ápolási költségéből 25 ezren része­síthetők tetanusz elleni vé­dőoltásban. A tavalyi ren­delet előtt mintegy négymil­lió ember volt védtelen, az oltások bevezetésével azon­ban jelentősen csökkent ez a szám. FEGYELEM ÉS RÉSZVÉTEL — Milyen volt a részvétel az oltásokon? — Tavaly egymillió em­bert kellett beoltani, egy- egy körzeti orvosra átlago­san 300—350 ember jutott. Sajnos azonban — miután kiderült, hogy az oltás nem kötelező — sokan távolma­radtak. Átlagosan 60 száza­lékos, volt a megjelenés. Me­gyénként is változó volt az oltási fegyelem. Legkeveseb­ben a fővárosban jelentkez­tek oltásra, alig 39 százalék. A legtöbben Heves megyé­ben ismerték fel az oltás életmentő jelentőségét: a megye 60—70 év közötti né­pességének 91 százaléka ré­szesült védőoltásban. So­mogy, Csongrád, Szabolcs, Zala és Vas megye idősko­rú lakossága is megértette; az ő egészségük érdekében született a rendelet, mert ezekben a megyékben is jó volt a részvételi arány; sor­rendben 70, 66, 63, 63, 63 szá­zalékos. Különösen lesújtó, hogy a fővárosban Ilyen ke­vés embert sikerült beolta­ni. A FERTŐZÉS ÉLETVESZÉLYES Dr. Simon Lajos kórházi főorvos tapasztalatai: — Amikor elemezzük a hozzánk bekerült tetanuszos betegek kórlefolyását, sajnos, alapvető emberi mulasztá­sokkal találkozunk. A kö­zelmúltban elveszítettünk olyan embereket, akik ta­valy — noha az oltásra ki­jelölt korosztályhoz tartoz­tak — nem éltek a lehető­séggel és nem oltatták be magukat. Pedig nagyon egy­szerű sérülésekkel is bejut a tetanusz kórokozója a szer­vezetbe. Így például a leg­utóbb osztályunkon meg­halt 11 beteg az alábbi bal­esetnél fertőződött: elesett a baromfiudvaron, kézfeje sé­rült meg, tüskével megszúr­ta az ujját, lábát karóval szúrta meg. lábát megsebez­te a lakásban, fadarab fúró­dott a lábába, rozsdás szög szúrta meg műhelyében, el­esett, és nem volt kimutat­ható látványos sérülés ... A főorvos így folytatja: — Ezek a betegek még nemrég egészségesen tették a dolgukat a házuk körül, a kertben, az udvaron. Néhány nappal a sérülés után, — amire gyakran nem is fi­gyelnek oda, nem mennek vele orvoshoz — torokfájás, nyelési nehézség, szájzár lép fel, s mire a szirénázó men­tőautó felér a beteggel, már csak gépi lélegeztetéssel tud­juk életben tartani a rend­szerint súlyos görcsben, szep- szisben szenvedő beteget. Az időskorúakat nehéz már visszafordítani arról az út­ról, — bármilyen speciális ellátással vesszük körül őket —, amely a halálhoz vezet. Pedig ez az a fajta beteg­ség, mely megelőzhető len­ne, de súlyosságát, időtar­tamát a legkorszerűbb ösz- szehangolt terápiával is alig- alig lehet befolyásolni. — Milyen tünetek figyel­meztetnek arra, hogy teta­nuszos fertőzéssel állunk szemben? — Először levertség, rossz közérzet, végtagfájdalom je­lentkezik, de mindez más betegség előjele is lehet. Már tipikusan tetanuszos tünet, ha ezekhez torokfájás, nye­lési nehézség és szájzár is társul. Ezután már életve­szélybe kerül a beteg, mert • fellép az akadályozott lég­zés. Évente 150 ezer ember hal meg a világon tetanuszfer­tőzésben, annak ellenére, hogy már igen sok ország­ban nincs ilyen megbetege­dés, mert a teljes lakosság megkapta a védőoltást, no­ha nem is minden államban kötelező, ahogyan nálunk sem . . . Ebben az esztendőben ün­nepli megnyitásának 25. év­fordulóját a Tokaji Múzeum. Az évforduló jegyében ün­nepi programajánlattal tárja ki kapuit az időközben meg­újult múzeum az érdeklődők előtt. E programkínálat jegyében került már sor januárban az év végi népszokásokat meg­elevenítő folklórestre, most pedig a tavaszi ünnepkör kezdetén a következő ren­dezvényre. Ma, április 13-án nyílik meg Oláh Tibor fotó- kiállítása Hímes tojások — az élet jelképei címmel. A kiál­lítást Makoldi Sándorné mu­zeológus előadása kíséri. A fotókon egyébként gömöri és szatmári élményeit örökítet­te meg a fotós, és bemuta­A népesedés ügye A szakszervezetek népese­déspolitikai tevékenységéről, valamint a közlekedésben dolgozók élet- és munkakö­rülményeiről tanácskozik ma, hétfőn délelőtt a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöksége. Tájékozód­nak az elmúlt időszakban végzett mozgalmi munka eredményeiről és javaslatot tesznek a további felada­tokra. fásra kerülnek a himestojás- gyűjteményének legszebb da­rabjai is. A legnagyobb érdeklődésre egyébként a rendezők sze­rint a kiállítást megelőző gyakorlati bemutató tarthat igényt. Délután 3 órától ugyanis a híres ragályi to­jásíró asszony, Hárskúti Im- réné tanítgatja majd a gye­Már többször is foglal­kozott lapunk a témával, mely szerint a lakosság vé­leményét kérik ki arról, hogy bezárjanak-e két kocs­mát Sajószentpéteren. Leg­utóbb épp a Sajtóházban tartott Péter András, a nagyközségi tanács elnöke tájékoztatót, s ezen elmond­ta, hogy április elején kere­sik fel a kérdőívékkel a két választókörzet lakóit, dönt­sék el ők, hogy megvon­ják-e a működési engedélyt a két italbolttól, vagy sem. Erre az akcióra a jövő héten kerül sor, s most kí­váncsiak voltunk arra, ho­gyan reagálnak az érintettek a tervekre. Elöljáróban el kell mondani, hogy egy kivé­tellel helyeselték a döntést, mármint a kocsmák meg­szüntetéséről (holott döntés még nincs, éppen a lakók­nak kell ezt megtenniük), azt azonban nem értették, mi szükség van a szavazás­ra, egyszerűen nem szoktak hozzá, hogy az ő vélemé­nyüktől függ az ilyesmi. Latorczai László nyugdí­jas volt az egyetlen, aki be­leegyezett, hogy nevét is le­írjuk. Az ő véleménye sze­rint biztosan megszavazzák az engedély bevonását. So­kan mondják, hogy éppen ideje, sőt jó volna többet is megszüntetni. — Jól látjuk itt a ház­ból is, hogy milyen állapot­ban jönnek haza a kocs­mából férfiak is, nők is. Nemegyszer fényes nappal az utcán végzik el szüksé­güket, mindkét nembeliek. Ahhoz, hogy ilyen állapotba kerüljön valaki, az kell, hogy ittasan is kiszolgálják. Sok errefelé a lumpen elem, akinek ha csak öt forintja is van, égeti a zsebét, megy >a kocsmába. Élelmiszerbolt kellene helyette, mert van­nak itt kis, egyszemélyes boltok, de egy nagy áruház volna jó, ahol mindent kap­ni lehet. Vagy egy ruháza­ti bolt, hogy ne kelljen Miskolcra menni vásárolni. Egy idős asszony meg­kért, hogy nevét ne írjuk le, túl közel lakik a kocsmá­hoz, talán fél, hogy követ­kezményei lennének szavai­nak. ö is nagyon jól látja, mi folyik ezekben az ital­boltokban. A kötekedő, ve­rekedő, trágár kompánia ott jár el a háza előtt. Gyak­rekeket a hagyományos népi tojásfestés minden csínjára- bínjára. A szemük előtt vá­lik valósággá (egy gyufa­szállal és egy kis olvasztott viasszal) a népművészet cso­datevő hatása. A tojás hí­méivel az élet jelképpé vá­lik, hogy húsvétra mindenki megtanulhassa, s feleleve­nedjen e szép népszokás. ran dobálnak üres üvegeket a kertbe, van aki átmászik a kerítésen, gyümölcsöt, vi­rágot lopni, dolgát végezni. A bezárásnak nagyon örül­ne, szerinte is fűszerbolt kellene inkább a környékre. Egy másik ház tulajdo­nosai, akik a Keresztanyám kocsmája mögött laknak, meglepetésünkre azt mond­ják, hogy nékik ugyan sem­mi bajuk nincs a kocsmá­val. A, nincs itt semmi bot­rány, mondja a néni. Ha nincs vendég, bezárnák azok már délután öt körül. Ne­künk sose volt kellemetlen­ségünk, bennünket nem za­var. Ö tudja miért mondja, ta­lán a közvetlen szomszéd­ság befolyásolja. Mert bot­rányok vannak. Két-három házzal odébb, egy özvegy­asszony, aki sajnos szintén nem egyezik bele, hogy a nevét leírjuk, ezt mondja: — Esténként itt hemper- gőznek a földön a részeg nők és férfiak is. Itt men­nek el a kapu előtt, min­dig van törött üveg, ide hánynak, piszkítanak a ház elé. A gyerekék sokszor be­menekülnek a részegek zak­latása elől. Sajnos a férjem is átjárt, míg élt. Hiába kértem, ne adjanak inni neki. Adtak hitelbe is, tud­ták, ha jön a nyugdíj, úgy­is kifizetem az adósságot. Tőlem minden kocsmát be­zárhatnának, inkább egy cukrászda lenne helyette, ahol a gyerekek vehetnének egy fagylaltot. Most Parasz- nyára kell menni, ha fa­gyizni akarnak. Sajnos a rendőrök is túl elnézőek, több rendbontó részeget is elvihetnének... Alig egy óra leforgása alatt ennyi vélemény gyűlt össze. A jelek szerint töb­ben vannak a kocsmák be­zárása mellett, mint ellene. A törzsvendégeknek azon­ban nem kell aggódniuk, hiszen ha be is zárják a Pepsi büfét (vagy ahogy a nép hívja, a „Paraszt-biszt­rót”), és a Keresztanyám kocsmáját, még mindig ma­rad 13 kocsma Sajószentpé­teren. A bögrecsárdákat nem is számítva... A lakossági véleményké­rés eredményét lapunkban ismertetjük majd. Légrády Eszter Nem Paul Anka hajda­ni világslágeréről, s nem is a római hitrege vadászati istennőjéről van szó, aki mellesleg a női erényt vé­delmezte és az asszonyokat pártfogolta. A Diana jéles márka: a sósborszesz véd­jegye. Neve, propagandája legalább olyan patinás a magyar reklámtörténetben, mint — hogy csak néhány példát említsünk — a Tör­ley pezsgő, a Flóra szap­pan, a Meinl likőr, az Uni- cum gyomorkeserű, a Szent István cikóriakávé, a Mo- diano cigaretta, az Orion rádió. Szóval a Diana a kér­dések és a kétségek ke­reszttüzébe került. Érdek­lődésem akkor ágaskodott föl, amikor április 8-án, reggel a témáról hallottam a rádióban. Elhangzott, s a gyártó cég képviselőjétől telefonon megtudtam, hogy a sósborszesz mentolt és etilacetát tartalmaz, 45 szá­zalékos alkoholban oldva. Már bölcs eleink is gyógy­szerként használták, s ta­lán van, aki emlékszik még rá, hogy az iskolaorvosi hálózat kiépítése előtt nagy­anyáink kockacukorra cse­pegtették, s így kúrálták a hasfájós, maródi unokát. A Diana bevezetése óta sok minden történt a vi­lágban. Háborúk folytak, vezetők jöttek és mentek, kitalálták a légpárnás ha­jót, rakéták röppentek a vi­lágűrbe, panelházak épül­tek, létrejöttek a községi elöljáróságok, szavaztunk, vagy nem szavaztunk a TEHO-ra, elolvastuk Végh Antal újabb foci-könyvét, ízlelgetjük, hogy mit jelent a hozzáadott-érték-adó ... Közben, s most emberöl- tőnyi léptékkel tessék mér­ni, emelkedett a szesz ára is. Hajdan, a diósgyőri Ár­nyaskertben kettőhetvenbe került egy féldeci rum, s egy tízesért három korsó sört lehetett kapni. Ám nemcsak az árak emelked­tek, hanem ijesztő, aggasz­tó méreteket öltött az al­koholfogyasztás, s egyálta­lán az ivási szokások is átrendeződtek. A hagyo­mányosan borissza magyar nem ' nagyon kultiválja a hegy levét. Sörözik, s en­nek bizonysága, hogy az egy főre jutó fejadag — me­gyénkben — évente 92 li­ter. (A húszas esztendők­ben alig volt több két li­ternél!) De nem is ez a baj. A gondot a pálinka, a tömény italok fogyasztásá­nak növekedése okozza. Ki­számolni is nehéz, hogy hány halált, mennyi tragé­diát, mennyi milliós vesz­teséget okozott, okoz Mr. Alkohol... De mi köze eh­hez a gyógyszerként re­gisztrált, jámbor sósbor- szesznek? Az áremelés és az alko­holforgalmazási szigorítás a keresletet —, hogy tudo­mányosan fejezzem ki ma­gam — a Diana irányába tolta el. A szomjas magyar ezt issza a cseresznye, a törköly és a Kocsis Irma helyett. Illetve itta kilenc óra előtt is, mígnem egy miniszteriális rendelet egy kalap alá vette a sósbor- szeszt a pálinkával... Az­az, mindkettő csak kilenc után kapható. Oknyomozó túrámon miskolci boltokban jártam, érdeklődtem a nagykereskedelmi vállalat­nál, kedélyes eszmecserét folytattam a szesziparral. Megtudtam, hogy a félde- cis Diana 8 forintba, a két­decis 26 forintba kerül. Ol­csóbb, mint a kommersz rum, vagy a vegyes. Saj­nálattal értesültem arról is, hogy a derekát fájlaló há­ziasszony, műszakkezdés előtt, vagy alatt óvakodik bedörzsölni magát a jóté­kony medicinával, egysze­rűen azért, meri fél. Fél attól, hogy az alkohol- teszter érzékeny mikrofon­ja megszólaltatja a bűnös­séget jelző csipogót. Sok miskolci boltvezető már egyszerűen nem rendel sósborszeszt. Veszni hagy­ja ugyan nyugdíjas vevő­it, de nem kell kiszolgál­nia a kilenc óra előtt már a pénztárnál szobrozó al­koholistákat. Fura egy helyzet. A ren­delet, a kilencórás forgal­mazás miatt, értelemszerű­en alkohollá nyilvánitotta a Dianát. De egy másik, korábbi rendelet száműzte a kétdecisnél kisebb pa­lackozásé szeszes italok gyártását és forgalmazását. Ám a vadászat istennőjé­ről elnevezett nedű félde­cinként is kapható ... Csak azt nem tudom, hogy most mit panaszoljak föl: a ká­kán is csomót kereső okos­kodást vagy a fából vas­karikát gyártó álbölcses­séget?! Brackó István Sajószentpéteri kocsmák Mi a lakosság véleménye? (sz-i)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom