Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987. március 14., szombat # E gazdasági szaklap bemutatásaihoz egyik volt szerkesztőjének, Kerbolt Gyulának — a megye kertész-, kertbaráttársadalma körében napjainkban is köztiszteletnek örvendő nyugalmazott megyei főkertésznek — segítségét kértük. — A felszabadulás előtt a mezőgazdasági kamarák egyebek között afféle érdekképviseleti szerv szerepet töltöttek be. Az Országos Mező- gazdasági Kamarán túl, az ország nagyobb tájegységeinek megfelelően létezett, működött Duna—Tisza közi, alsó-dunántúli, felső-dunántúli, tiszántúli és tiszajobb- parti kamara. Ez utóbbinak a működése Nógrád—Hont, Heves, Borsod—Gömör, Kishont, Abaúj—Torna és Zemplén vármegyék területére terjedt ki. Ennek a kamarának hivatalos közleményeként jelent meg a Tiszajöbb- parti Mezőgazda. E lapnak az elsőrendű feladata az volt, ' hogy olvasóit tájékoztassa a kamarának ezen megyék mezőgazdásága érdekében végzett tevékenységéről, illetve propagálja — elsősorban a parasztgazdaságoknak — az időszerű tennivalókat, s a legújabb, legkorszerűbb agrotechnikai módszereket. A Tiszajobbparti Mezőgazda első évfolyaménak első száma 1925 februárjában jelent meg. Ettől kezdve a lap havonta kétszer látott napvilágot, ez alól kivétel az 1932. december 25. — 1936. december 18. közötti időszak volt, ekkor ugyanis havonta csak egy példánya hagyta el a nyomdát. A lap 1944—1947 eleje között szünetelt. Majd 1947. április 16-tól a megszűnt kamara helyett a Ti- szaíjóbbparti Földművelésügyi Tanács égisze alatt — egy-két szám után már csak kézirat gyanánt — jelent meg. Utolsó gazdája 1947. augusztus 12-től egy rövid ideig a Miskolci Földművelésügyi Tanács volt, a lap ugyanis 1948-ban megszűnt. Hogy olvasóink közelebbről is megismerkedhessenek e sajátos profilú újsággal, belelapozunk a Tisza jobb- parti Mezőgazda 1927. június 5-i, harmadik évfolyam kilencedik számába. A fejlécből mindjárt megtudhat- iuk, hogy a' szerkesztőség Miskolcon, a Városház tér 22. szám alatt, míg a kiadó- hivatal a Hunyadi utca 13. szám alatt székelt. A lap négy és fél oldalon számol be a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara tavaszi közgyűléséről. E bő terjedelmű írásból, egyebek között megtudhatjuk, a közgyűlés tagjai elismeréssel fogadták az elmúlt évi munkásságról szóló beszámolót, mely ^tanúságot tett arról, hogy kamaránk vezetősége eleven érzékkel, őszinte ügyszeretettel, s mezőgazdálkodásunk fejlődéséhez ... méltó buzgósággal kezel minden kérdést, mely agrár közéletünk területén felvetődik.” Ugyanakkor panaszként fogalmazódott meg, hogy a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamarának az anyagi helyzete aránytalanul kedvezőtlenebb, mint a társkamaráké. A május 31-én megtartott közgyűlésen Bottlik József kamarai elnök megnyitó beszédében bizakodóan értékelte gróf Bethlen István miniszterelnök olaszországi tárgyalásait. „Megtörtént az első, lépés a gazdasági elszigeteltségünkből való kiemelésre — mondotta. — Szerződés köttetett az olaszokkal, s ezáltal az olasz állat- és gabonakereskedelem figyelmét felénk irányítja.” Szólt arról is, hogy rövidesen Csehországgal hasonló szerződés lép életbe, s megtörténtek az első lépések a Németországgal való kereskedelem felvételére. A várhatóan kiteljesedő külpiac azonban feltételéket is támaszt a magyar termékekkel szemben. Olyan minőségű árura van szükség, amelyek külföldi viszonylatban is megállják helyüket. Hogy mindezt garantálni tudja a magyar mezőgazdaság, „szükséges a külkereskedelem rendezése, hogy az ipari cikkek árai leszállítassanak, különösen a benzin és a nyersolaj, mert ha történtek is itt olyan lépések, amelyek enyhítik a helyzetet, távolról sem tartunk ott, hogy versenyképesek vagyunk a külfölddel, ahol ezek a cikkek árai SO százalékkal olcsóbbak a mieinkkel szemben.” A kamara elnöke beszédében nagy teret szentelt a szakoktatás fejlesztésének. Mint mondotta, minden járásiban szükség volna szakoktatóra és olyan oktatási módszerre,, amely mindenki számára lehetővé teszi az intenzív gazdálkodás elsajátítását. „Olyan tanfolyamokat kell tartani, ahol mindenkinek megadassék a mód arra, hogy a gazdasági kultúrának az elemeivel megismerkedjék ... A mezőgazda- sági tengődésből, mostani állapotából lez emelheti ki az országot. Rá kell végre térni, hogy a magyar föld alapja a gazdasági értékesítés, és ha a földet nem tudjuk intenziven művelni, akkor itt hiába minden, akkor az ország gazdasági egyensúlya felbomlik.” Az elnök szavait támasztották alá Borbély Maczky Emil kamarai, tag szavai is. Ö Gömör vármegye szomszédságában lakik és a put- noki, sokmilliós költséggel és ráfizetéssel fenntartott női háztartási iskola működését kifogásolja. „ ... ott sokkal jobb volna ennek megszüntetésével egy fiú földmíves iskolát létesíteni. A gróf Serényi uradalomból 2—300 hold földdel meg lehetne szervezni a földmíves iskolát.” A lap további oldalain közli az egenviidéki gazdák magyaróvári állattenyésztési tanulmányútjának pontos programját; értesíti olvasóit, hogy 1927. június 19-én vasárnap délelőtt 10 órakor Miskolcon az új vásártéren tenyészló- és igásfogatdíja- zást rendeznek; szakcikket közöl arról, hogyan védekezzenek az állattenyésztő gazdák a májmételykór ellen; s szakirodalom ismertetőjében felhívja a figyelmet báró Jeszenszky Ödön dr. tanulmányára, amely a mező- gazdasági üzemek jövedelemfokozásával foglalkozik. lÉrdefces és hasznos közleményei a lapnak azok á néhány soros információk, szaktanácsok, amelyek a gazdák figyelmét időszerű agrotechnikai teendőkre hívják fel. Például: a boldogulni akaró gazda műtrágyát is használ, mert ezzel növeli termését és gyarapítja vagyonát. Hazánk gazdasági föllendülése a több termeléstől függ, ami helyes talajműveléssel, nemesített vetőmagvak és műtrágyáik általános használatával érhető el. Kalászosok alá ne adjunk közvetlenül istállótrágyát, de szórjunk el kát. holdanként '150—180 kg szup erfoszfátot. Gondolatok \a többlettermés érdekében! címmel Kulin István növényvédelmi felügyelő, rovatvezető írt cikket. Foglalkozik azokkal iaz intézkedésekkel, akciókkal, amelyek a többlettermés érdekében eddig születtek és ezzel kapcsolatban azt fejtegeti „ ... gyakorlati jelentőséggel a gazdasági életben csakis iazok bírtak, amelyek kellő , tudományos és gyakorlati tapasztalatokon épültek fel, |s emellett olyan modorban lettek ismertté téve, hogy azok jelentősége bárki által könnyen felfogható, és érzékelhető volt.” A gazdasági szaklap utolsó oldalain munkát és munkást keresők hirdetéseit közli. íme két példa: „Szászfa községben lakó lBrilla András, Sándor Gábor, ifj. .és id. Köteles József, ifj. Köteles János és Lezsák János hivatásos mezőgazda- sági munkások ezideig elhelyezkedni nem tudtak és aratásra elszegődnének. Nagy Gyula, Szegi, 'Zemplén megye, 157 éves, gyermektelen, mint gépészkovács állást keres, összes szerszámokkal rendelkezik...” Legközelebb a 28-as Újság című szatirikus riportlappal ismerkedünk. Hajdú Imre Repró: Fojtán László A thai menyasszony ajándéka Vietnam északnyugati völgyeiben élnek a thaiok. A hagyományos thai társadalomban az asszony dolga a család ruhaneműjének az előállítása, a fonástól, a szövésen és a szabáson át a ruha megvarrásáig. A thaiok között az számít kapós lánynak, aki mindezt jól tudja. Hét-, nyolcéves korukban a lányok már a nővéreik felügyelete alatt varrogatnak, tizenkét évesen pedig a szövőszéken dolgoznak. Ettől kezdve zsákokat, fehérneműt, ágyneműt, matracokat, függönyt is tudnak varrni.' S a kész holmiból nem egyet félretesznek a házasság idejére, hogy az esküvőn legyen mit felajánlani a vőlegény szüleinek. Az esküvő napján a lány családtagjai kísérik a menyasszonyt új otthonába. A lány ajándékainak bemutatása vidám légkörben zajlik. Ha még élnek, elsőként a vőlegény nagyszülei kapnak ajándékot a menyasszonytól: többnyire egy pár vánkost, amelyet azután a zsámolyukra tesznek. Apósának a lány virágokkal szegett fehér sálat és egy pár matracot nyújt át (a thaiok cölöpházuk padlójára terített matracon alszanak). Anyósát míves díszítésű sállal lepi meg. Természetesen a menyasszony is kap ajándékot viszonzásul a vőlegény családjától. Laczó József képriportja
