Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-09 / 57. szám

1987. március 9., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mérnök a társadalomban Minél pontosabb képünk van a társadalom egyes ré­tegeiről, annál nagyobb a gazdaság és a politika manő­verezési képessége. Ez adja meg a szociológia létjogo­sultságát és semmi mással nem pótolható, helyettesíthe­tő hasznát is. A valóságis­meret még soha nem volt ennyire létérdekünk, mint ma. Nem véletlen, hogy a gyakorló politikus a döntések előkészítésekor, tájékozódás­ként, tanácsadóként bevonja a tudományt is, figyelembe veszi a szakemberek véle­ményét. Érdekes és érdemes nyomon .követni a magyar szociológiatudomány útját az elmúlt évtizedekben. Som­másan fogalmazva a makró- struktúrától halad a mikro felé. Először osztályokban gondolkozott, később az egyes rétegeket tette górcső alá. Nem véletlen, hogy az értelmiség, kutatása egyre intenzívebb. Indokolja ezt maga a változás is, hiszen abszolút számarányát, de a termelésben betöltött szere­pét tekintve is megnőtt a súlya. Ennek érzékeltetésére csupán egy adat: az osztály­nak nevezett parasztság szá­zalékos aránya ma már ala­csonyabb az értelmiségénél! A fejlett ipari országodban fo­kozatosan csökken a mun­kásság aránya az értelmiség javára. Ez a folyamat egyre gyorsul nálunk is. Az értelmiség-kutatás vi­szonylag friss hajtása a mér­nökök helyzetének feltárása, felmérése. Egyik kutatója, dr. Tóth Árpád szociológus Miskolcon él-dotgozik, innen irányítja, szervezi az orszá­gos kutatást. Noha a kuta­tás még korántsem tekint­hető lezártnak, befejezettnek, máris számos (rész)tanul mánya jelent meg különböző szaklapokban. Munkahelyén: a lakásán kerestem fel, hogy a kutatás jelenlegi fázisáról, eredményeiről, terveiről be­szélgessünk. — A megbízást a kutatás­ra az MSZiMíP KB Agitációs és Propaganda Bizottságától kaptuk. Ma már senki se vonja kétségbe, hogy a mű­szaki értelmiség kutatása, munka- és életkörülményei­nek megismerése e réteg ér­dekein túlmutató társadalmi probléma. Tizenkét évvel ez­előtt, amikor az első tanul­mányaink megjelentek a mérnökökről, ez még koránt­sem volt ilyen egyértelmű. Az utóbbi 6—7 évben alap­vetően megváltozott a hely­zet. Ma már nyugodtan el­mondhatom, hogy nincs olyan központi döntés, amely előtt ne kérnék ki a véle­Annak ellenére, hogy mindeddig meglehetősen ke­ményen tartja magát a tél, március lévén nagyon bí­zunk benne, már nem késik soká a kikelet. Különösen a kertészkedő emberek vár­ják türelmetlenül a szebb napokat, hiszen mielőbb sze­retnének hozzálátni a mag­vetéshez, s a többi halasz­tást nemigen tűrő kerti munkához. Ezt bizonyítja Bíró János szerkesztőségünkhöz küldött levele is. A Visontán, Erő­mű út 6. szám alatt élő kertbarát az egyik legelter­jedtebb kertészeti kultúra, a paradicsom termesztésének saját maga kikísérletezett módszerét adja közre. Egye­bek között a következő­ket írja: „Rendelkezem egy olyan folytonnövő paradi­csommal, amelyet több év alatt kísérleteztem ki. Ez a fajta alkalmas az általam kidolgozott metszésre. Egy tő teljes termése meghalad­ja az 50 kilót. ményünket. Az utóbbi évek­ben a Magyar Tudományos Akadémia, az OMFB, az MTlESZ kért fel különböző bizottságokba. Különösen sok segítséget kaptunk Pál Lé- nárt elvtárstól, az MSZMP KiB titkárától. Segítségével vált lehetővé a pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főis­kola bevonása is a kutató­munkába. — A téma azért nehéz, mert nem könnyű megköze­líteni. A kutatás központjá­ban a műszaki fejlődés áll, amely egyben a mérnöki tár­sadalom kritikáját is magá­ban foglalja. Látnunk kell ugyanis, hogy maga a mér­nöki társadalom is differen­ciált réteg. A nagy kérdés az, hogy mennyire képes megfelelni a gyorsítás köve­telményeinek. Mérnökeink a jelenlegi teljesítmény több­szörösére képesek, amennyi­ben annak a feltételeit a társadalom és a gazdaság megteremti. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha a magyar mérnököket a világgazdaság mércéjével mérjük, vagyis figyelembe vesszük azt a rendkívül felgyorsult folya­matot, amely a fejlett ipari országokban zajlott le, nos ezeknek a követelményeknek a mérnökeinknek csak töre­déke képes megfelelni. Tehát, míg találunk egész kimagas­ló személyiségeket is, nagyon sok a középszerű mérnök és igen sokan csak alacsony szinten, vagy még úgy sem képesek eleget tenni a kor követelményeinek. — Ez a kép végleges? — Még csak a gépész-, épí­tész- és bányamérnökökről van teljes országos felméré­sünk. A többi mérnök szak vizsgálata csak most indult meg, s eredmény majd 1990- re várható. Ennek ellenére máris levonhatunk néhány elvi következtetést. A mű­szaki értelmiség ma még nem kapta meg a megillető he­lyét társadalmunkban. Ez részben történeti, részben szemléleti okokkal függ ösz- sze. Mindenekelőtt a műsza­ki-természettudományos, va­lamint a humán-társadalom­tudományos értelmiség elkü­lönültségét, egymással szem- beállítását tartjuk a társa­dalmi fejlődésünkkel ellen­tétesnek. Sokan „technokra­táknak” minősítik a mérnö­köket, holott még a legfej­lettebb országokban is csu­pán a mérnököknek egy szűk rétege képes az uralmi és hatalmi csoportokat alko­tó ,/technokráciába” bekerül­ni. — Messzemenően figyelem­be kell venni azt is, hogy a A. magot március I5-e körül vetem el tejfölös po­harakba. Napos ablakban szépen kifejlődik a palánta. Május 15-e körül biztonság­gal kiültethető szabadföld­be. Amikor a palánták 20 centiméter magasak, vissza­csípem a hegyüket, ezzel el­ágazásra késztetem. Ezeken az elágazásokon, ágakon alakulnak ki az első köté­sek. Néhány kötés után új hajtások törnek elő, ezek­ből a legmegfelelőbbeket meghagyom, a többit kicsí­pem. Minden harmadik le­vél után képződik virág­fürt, s ezekből 8—10 darab paradicsom. Amikor egy-egy ágon 7—8 fürt van, az ág tetejét szintén visszacsípem. Így a tövet nem terhelem le túlzottan. (Egyébként a tő teherbíró-képességét be­folyásolja a talaj tápanyag­készlete.) Úgy tapasztalom, 22—28 fürt az ideális terhelés, ez esetben szép nagyok a bo­gyók. Először az alsó ága­műszaki értelmiség nem ho­mogén, mert a szakok, a munkahely jellege, a beosz­tás szerint is erősen diffe­renciált. El kell tudnunk vá­lasztani az innovatív, a ma­gas műszaki kultúra szintjén alkotni kész és képes mérnö­köket a rutinmunkát végzők­től, valamint azoktól is, akik rendelkeznek ugyan diplo­mával, de a mérnöki mun­kára nem alkalmasak. — Milyen az ipar és az egyetemek kapcsolata? — Megvizsgáltuk az ipar mérnökmegtartó képességét, s izgalmas adatokhoz jutot­tunk. Az általunk vizsgált egyetemen és főiskolán vég­zett hallgatók 65—85 száza­léka az iparban helyezkedik el először, de 10 év eltelté­vel mintegy felük otthagyja az ipart. A miskolci egyete­men 1968-ban végzett gépész- mérnökök 52,5 százaléka he­lyezkedett el a gépiparban, de 15 év elteltével ezek ará­nya 26)1 százalékra csök­kent. Van ellentétes példa is. A ’68-ban végzett bányamér­nökök 70,4 százaléka helyez­kedett el a bányászatban, 15 évvel később is a 63,4 szá­zalékuk még ott dolgozott. Az 197'3-ban végzett bánya­mérnökök (ekkor dekonjunk­túra volt a bányászatban!) 57,7 százaléka kapott csak munkát a bányászatban, mégis ennek az évfolyamnak a hallgatóit 67,3 százalékban később már a bányászatban találtuk meg. — Vizsgálataink szerint azok a műszaki egyetemek vannak előnyben, amelyek­nek a környezetében sok a kutató-, tervezőintézet, ame­lyek magasan kvalifikált mérnököket igényelnek. Ez egyértelműen csak Budapest­re érvényes. A másik cso­portot azok a mérnök ka­rok, szakok képezik, ame­lyek országos szakemberellá­tást biztosítanak, mint pél­dául az erdész, bányász. Ez lelhet vidéken is. A vidéki egyetemek, főiskolák hallga­tóinak többsége abban a kör­zetben helyezkedik el, ahol az intézmény működik. így függ össze a mérnökök mun­kájának megbecsültsége és a régió üzemeinek mérnök­megtartó képessége. — Befejezésül Bene Lajos 50 évvel ezelőtt írott tanul­mányából idézek, mert ez a megállapítása még ma is ér­vényes: „Ügy látjuk, hogy a mérnökség korántsem érte el azt a helyzetet az életben,, amelyet tudásával és mun­kájával méltán megérdemel”. horpácsi kon érik be a termés. Ezt leszedve — mivel a tő már nincs leterhelve — a levél­nyelekből előtörnek új haj­tások. Ezek közül a legal­sót meghagyom, s hamaro­san virágozni fog. S mire a legfelső fürt is leérik, ak­korára ezeken 3—5 fürt ki­fejlődik. Ekkor a régi ága­kat lemetszem. Kiskertben 2 tő ellát egy közepes nagy­ságú családot. Aki nagyban akar foglalkozni vele, annak 20—30 tő termesztését aján­lom. Tavasszal 5—6 ágra nevelve, 22—28 fürtöt hagy­va, 4 hét alatt berakódik, s leérik még a szabadföldi előtt. Nyáron 2—3 ágon ér­demes csak termeszteni, ak­kor ugyanis olcsó, ellenben ősszel újból 5—6 ágra ne­velve október 20-tól novem­ber 10-ig 200—250 db pa­radicsomot »köttethetünk«. Fólia alatt 3 hét alatt be­érik, tövenként 15—20 kiló.” Bíró János, mint írja, szí­vesen segít módszerét, faj­táját elterjeszteni a borsodi kertészkedők körében, sze­mélyesen is, levélben is bár­ki megkeresheti. Bízunk ben­ne, már idén jó néhány miskolci, borsodi kertbarát kertjében sikerrel terem majd a Bíró-féle paradi­csom. (ha) Paradicsomtermesztés „metszéssel" Kerékpáralkatrész Sárospatakról Varga Sándorné sorozatban gyártja a kerékpárok kormánycsészéit Sárospatakon a Cse­pel Müvek Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat helyi gyáregységében. Fotó: Laczó József Két érdekelt értékelése yjpari ex A Chemolimpex legutóbbi sajtótájékoztatóján hangzott el, hogy a tavalyihoz képest megélénkült a kereslet a magyar vegyipari termékek exportpiacain. A megye két leginkább érdekelt cégétől, a Tiszai Vegyi Kombinát és a Borsodi Vegyi Kombinát szakembereitől azt kérdez­tük, hogy mennyiben érin­tik ezek a változások a vál­lalat tevékenységét. Várhegyi Miklós, a TVK kereskedelmi főosztályveze­tője: — Két igen fontos termé­künknél is tapasztaljuk a vásárlói kedv növekedését. A polipropilén granulátum korábban is nagy népszerű­ségnek örvendett a tőkés piacon, most pedig igen ked­vező . feltételek mellett ér­tékesíthetjük. Reméljük, hogy ennél a terméknél to­vábbi kereslet- és árnöveke­dés következik be az év fo­lyamán. A piac alakulása azt bi­zonyítja, hogy nagyon jól időzítettük a lineáris poli­etiléngyár megépítését és üzembe helyezését. Ennek a terméknek is megnőtt a ke­letje, s most több tízezer tonnát értékesítünk a gyárt­mányaiból. Elsősorban a Tá­vol- és Közel-Keleten kere­sünk partnereket két okból is: egyfelől, mert itt fize­tőképes a piac, másfelől, mert a nyugati tőkés vám­szabályok kedvezőtlenül érintenek bennünket. Igyek­szünk úgynevezett maga­sabban feldolgozott termé­kekkel megjelenni a piaco­kon, egyre inkább erre toló­dik el az export szerkezete. Ez azért is előnyösebb és biztonságosabb a vállalat számára, mert könnyebben kivédhető az olajár hirtelen változása. Egyébként a TVK most sem az olajár csökke­nését sínylette meg, hanem azt, hogy erre lassan és el­késve születtek meg a vá­laszintézkedések. Mint aho­gyan mindenki számára az olajpiac stabilitása a kívá­natos, mi is azért szurko­lunk, hogy ez hosszú ideig tartson. Hermándy Gábor, a BVK exportkoordinációs osztályá­nak a vezetője: — Hiába élénkül a ke­reslet, ha nem növekednek az árak. Tavaly év elején összeomlott a műtrágya-pi­ac, az árak a korábbi évek árainak a felét sem érték el. Ezt a világ valamennyi műtrágyagyártója nagyon megérezte. Ez év elején már nőtt a kereslet, de az árak változatlanok maradtak, te­hát ezen a területen még nem érezzük a kedvező ha­tásokat. Szerencsére az olajárcsök­kenés nem mérsékelte a PVC-por, illetve a PVC fél­kész- és késztermékeinek az árát, sőt a PVC-porért töb­bet fizettek, mint korábban. Az elmúlt hónapokban to­vább emelkedett a PVC-por ára, ami a BVK szempont­jából két okkal magyaráz­ható: egyrészt nőtt nyuga­ton a beruházási kedv és ez kelendőbbé tette a műanyag­ból készült építőipari ter­mékeket, másrészt a nyuga­ti valutákhoz képest csök­kent a dollár árfolyama, ami látszólagos áremelkedést je­lentett. Ma a vállalat nincs abban a helyzetben, hogy esetleg a lényegesen emel­kedő igényeket is kielégítse, mert ezt sem a termelőbe­rendezések kapacitása, sem pedig a tőkésimport-korlá- tozások nem teszik lehetővé. Mi már azt is sikernek könyvelnénk el, s erre min­den reményünk megvan, ha sikerülne megismételni ta­valyi eredményeinket. Fónagy I. Társadalmi akciókat is segít a takarékszövetkezet Nagyjavítás az acélöntőiben Az Ózdi Kohászati Üze­mekben ma reggel hatkor leállt a termelés a folyama­tos acélöntőműben, s 250 karbantartó szakmunkás hoz­zálátott a fontos termelő- egység berendezéseinek nagy­javításához. Csaknem nyolc­millió forint költséggel fel­újítják a 150 tonnás üsthú­zó kocsit és a kokilla mozga­tását biztosító berendezést, kicserélnek hét húzóegyen- getőt és hajtóművet, s teljes revízióra kerül sor a villa­mos vezérlésű berendezése­ken is. Az acélöntőmű za­vartalan, folyamatos terme­lését biztosító nagyjavítás a tervek szerint kilenc és fél napig tart. A szokásos évi takarékszö­vetkezeti közgyűléseken nem­csak az elmúlt év sikeres gazdálkodásáról, a tagoknak nyújtott lakásépítési, mező- gazdasági és más kölcsönök- ről, nemcsak a 30 éves ju­bileumról emlékezhetnek meg a beszámolókban. Szá­mot adhattak arról a társa­dalmi akciókban való rész­vételről is, amelynek során különböző segítséget nyújtot­tak intézményeknek, de ma­gánosoknak is. A takarékszövetkezetek a társadalmi akciók során meg­közelítőleg 50 000 forinttal segítették a miskolci Megyei Vértranszfúziós Állomás lét­rehozását. Hasonló összeget juttattak a budapesti Nem­zeti Színház építésére fel­fektetett gyűjtési listára. Részt vállaltak, és jelentős anyagi eszközökkel segítették a Számítógépeket az iskolák­nak mozgalmat is. Bár az akció folyamatos, eddig már többek között a Bogácsi, va­lamint a Tállyai Takarékszö­vetkezet juttatott pénzt az iskolák számítógéppel törté­nő felszerelésére. Ugyancsak a Tállyai Takarékszövetke­zet volt az, amely jelentős összeggel, 50 000 forinttal já­rult hozzá, hogy a helyi ál­talános iskola tornaterme megvalósuljon. A rászorulók személyes se­gélyezéséhez is hozzájárul­nak a takarékszövetkezetek. Ezen humánus akciók során például a Mezőkeresztesi Ta­karékszövetkezet több mint 30 000 forintot juttatott az arra rászorulóknak széntüze­lési utalványok, valamint egyéb segélyek formájában. Jeleskedtek az idős korúak segítésében többek között a tarcaliak is, akik erre a cél­ra mintegy hatvanezer fo­rintot juttattak. Nem ma­radt le ebből a nemes akció­ból a Szendröi, a Sajókazai, valamint a Ricsei Takarék­szövetkezet sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom