Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1987. március 7., szombat Mcgnyerbetetlen küzdelem A fegyverkezés negyven éve A világ haladó erői részéről rég felismert tény, hogy korunk legfontosabb és legsürgetőbb feladata a fegyverkezés, a fegyverkezési verseny megállítása és megfelelő leszerelési intéz-, kedések kidolgozása. Napjaink sajnálatos realitása azonban az, hogy a szocialista országok politikai vezetőinek folyamatos és ösz- szehangoit erőfeszítései, számos nemzetközi szervezet — köztük az ENSZ — határozott fellépése és sok reálisan gondolkodó polgári politikus állásfoglalása ellenére a világ békéjét és biztonságát alapjaiban veszélyeztető, ugyanakkor megnyerhetetlen fegyverkezési- versenyt nem sikerült megállítani. • A második világháborúi követő időszak fegyverkeFegyverek, Xegyverrendszerek megnevezése zési versenyére jellemző, hogy az elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között zajlott, sohasem igazodott automatikusan a nemzetközi helyzet alakulásához, a politikai enyhülés időszakában is változatlanul folyt. Hozzávetőlegesen nyolc-tíz éves periódusokban egyre nagyobb méretekben, magasabb ráfordítási költségű és minőségű szinten megismétlődött. Kezdeményezése minden esetben az Egyesült Államok és a NATO részéről indult ki — erre kíván utalni elsősorban a kimutatás is —. s a versenyben a Szovjetunió és a többi szocialista ország a saját biztonsága érdekében mindenkor a fenyegetett fél szerepében vett részt. A rendszeresítés éve Atombomba Hidrogénbomba Nagy hatótávolságú bombázó repülőgép Közepes hatótávolságú rakéta Harcászati atomfegyverek Interkontinentális rakéta Atom-tengeralattjáró Tengeralattjárón telepített, víz alól indítható rakéta Ellenrakéta Szilárd hajtóanyagú Több robbanófejjel ellátott rakéta Több, külön célokra irányítható robbanófejjel ellátott rakéta Neutronbomba Robotrepülőgép Több manőverező robbanófejjel ellátott rakéta Robbanófejek célprogramozási rendszere Megjegyzés: Észak-atlanti Szövetség (NATO) létrehozása Varsói Szerződés Szervezete (VSZ) létrehozása USA Szovjetunió 1946 1950 1953 1954 1953 1957 1953 1959 1955 1956 1955 1957 1956 1962 1959 1968 1960 1961 1962 1969 1964 1972 1970 1975 19»1 — 1983 — 1985 — 1986 — 1949 — rán a Szovjetunió is tovább növelte nukleáris potenciálját. Létrejött a Varsói Szerződés Szervezete, s megkezdődött egyes tagállamok fegyveres erőinek atomhordozó eszközökkel való ellátása. E második fegyverkezési szakasz végére az Egyesült Államoknak mintegy 25 százalékkal több hadászati interkontinentális rakétája, csaknem tízszer annyi tengeralattjáró-fedélzeti telepítésű hadászati rakétája, háromszor több hadászati nehézbombázója és kétszer több hadászati közepes bombázója és tizenegyszer több atom-tengeralattjárója volt, mint, a Szovjetuniónak. Ez mindenképp fenyegető erőfölény. Á rugalmas reagálás A fegyverkezési verseny harmadik szakasza hozzávetőlegesen 1961-ben a „rugalmas reagálás” elnevezésű katonai doktrína kidolgozásával és elfogadásával vette kezdetét. A doktrína a politikai célok elérésére a politikai-gazdasági és ideológiai harc fokozását helyezte előtérbe, a katonai eszközöket csak ezek sikertelensége esetén kívánta alkalmazni. E doktrína elméleti és gyakorlati megvalósításának módszeréül a háború lépcsőzetes és' fokozatos kiterjesztését jelölték ki. Amíg a második szakaszra az volt jellemző, hogy a fejlesztés során a hadászati légierő élvezett elvitathatatlan prioritást, a harmadik szakaszra viszont az, hogy ez a prioritás már a hadászati rakéták fejlesztésére tevődött át. Ennek eredményeként időnként az Egyesült Államok javára többszörös nukleáris erőfölény i.s kialakult, mely 1964-ben tetőzött, de 1968- tól már egy érezhető erőeltolódás vette kezdetét a Szovjetunió javára. A Szovjetunió erőfeszítései e szakasz idején természetesen a hadászati nukleáris paritás eléréséért folytak. Ennek során a Szovjetunió az évtized végére — nyugati szakértők szerint — ténylegesen elért egy hozzávetőleges erőegyensúlyt a hadászati csa- pásmérő erők tekintetében, ami azonban még mindig nem jelentett a nukleáris töltetek szempontjából hatás- és számbeli azonosságot. A Szovjetunió akkor mintegy 36 százalékkal több interkontinentális ballisztikus rakétával, az Egyesült Államok pedig hozzávetőlegesen mintegy 87 százalékkal több tengeralattjárón telepített rakétával rendelkezett, mint az ellenfél. Emellett az Egyesült Államoknak fegyverzeti arzenálja mintegy háromszoros hadászati nukleáris robbanótöltettel haladta meg a Szovjetunióét. Á reális elrettentés Á totális megsemmisítés A több mint négy évtizede folyó fegyverkezési verseny kezdetének az atombomba Japánban történt bevetését tekintjük. Ezzel kezdetét vette az atomzsarolás időszaka, mely az 50-es évek közepéig jelentős eleme volt az USA hidegháborús külpolitikájának. Az Egyesült Államok atommonopóliuma, majd atomfölénye, nem kevésbé pedig az egyre fokozódó agresszív magatartása, a reakciós katonai tömbök és a támaszpont-rendszer létrehozása arra kényszerítette a Szovjetuniót, hogy a szocialista tábor védelme érdekében létrehozza a saját atom-, majd hidrogénfegyverét és lépéseket tegyen a szocialista rendszer katonai védelmi tömörülésének, a Varsói Szerződés megalkotására. E fegyverkezési szakasz ,,a kommunizmus feltartóztatása és visszaszorítása" elnevezésű politikai, illetve „a totális megsemmisítés’’ katonai doktrínája alapján folyt. Indíttatásában lényeges szerepet játszott Churchill hírhedt fultoni beszéde és Truman elnöknek az 1947. március 12-i kongresszuson meghirdetett „demokrácia és a szocializmus elleni harc” programja. A totális megsemmisítés katonai doktrína tulajdonképpen a fasiszta német katonai doktrína lényegét vette át, melynek alapja, hogy mindenfajta pusztító eszközt és lehetőséget jogosnak tart alkalmazni az ellenfél teljes megsemmisítésének elérésére. Az 1949-ben létrehozott NATO jó szervezeti kereteket biztosított a katonai erő növeléséhez, a fegyverkezés fellendítéséhez, amelynek programja 1953-ra 75 szárazföldi hadosztály megszervezését és 6500 repülőgép rendszeresítését irányozta elő. A fegyverkezési verseny negyedik szakasza a „reális elrettentés” elnevezésű katonai doktrína 1972-ben történt elfogadásával vette kezdetét. Az előző doktrínától alapvetően abban tér sí, hogy nagyobb hangsúlyt kap a hadászati erők amerikai jellege, a hagyományos erők fejlesztése és a hadiköltségeknek a NATO- ra való áthárítása. A kitűzött célokat elsősorban diplomáciai, politikai, gazdasági és ideológiai harcban kívánja elérni, mindenkor készen állva a fegyveres agresszióra, fegyveres konfliktusok kiváltására. E fegyverkezési szakasz fő tartalmát — a hidegháborút felváltó nemzetközi politikai enyhülés bekövetkezése ellenére — az Egyesült Államok és a NATO nukleáris kapacitásának jelentős mennyiségi és minőségi fejlesztése, a hagyományos fegyverkezés fokozott méretű növelése, a Szovjetunió é.s a Varsói Szerződés részéről a katonai erőviszonyok fenntartásáért, stabilizálásáért folytatott küzdelem képezte. E szakasz végére kialakult és fennállt a katonai erők tényleges egyensúlya a NATO és a Varsói Szerződés között, noha a hadászati robbanótöltetek szempontjából az Egyesült Államok fölénye még mindig csaknem kétszeres volt. Ügy tűnt, hogy a politikai enyhülést, ha jelentős késéssel is, de — különösen a SALT—II előkészítésével és aláírásával — a katonai enyhülés is követni fogja. A valóság azonban az, hogy Reagan elnök hivatalba lépésével egy agresszívebb, a katonai erőfölényre alapozott konfron- tációs, a hidegháborúra jellemző politikai magatartás vette kezdetét. A fegyverkezési verseny ötödik és napjainkban is zajló szakasza a Szovjetunióval való „közvetlen szembenállás” stratégiájának elfogadásával kezdődött. Ez alapjaiban nem új doktrína, hanem kifejezettebben jut benne érvényre az erőfölényre való törekvés igénye. E szakasz tartalmának doktrinális lényegét az Egyesült Államok és a NATO részéről az a törekvés képezi, hogy — valamennyi haderőnem tekintetében — katonai erőfölényhez jussanak a Szovjetunióval és a Varsói Szerződéssel szemben, az 1980- as évek végére pedig megr teremtsék az űrhadviselés egyes eszközeinek telepítési előfeltételeit. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés törekvése ezzel szemben természetesen az, hogy fokozott és többirányú erőfeszítéseket tegyenek az elért katonai erőegyensúly további fenntartásáért, a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának meghiúsításáért, a leszerelési tárgyalások érdemi folytatásáért, a békés egymás mellett élés feltételeinek javításáért, a béke és biztonság pozíciójának minden eszközzel való erősítéséért. A 80-as évek fegyverkezésére jelenleg még a katonai erőegyensúly, a SALT —II szerződésben vállalt kötelezettségek betartása a jellemző. A nagy és kis országok közös érdeke, hogy ez a helyzet egyrészt stabilizálódjék, másrészt a fegyverzetcsökkentés irányába mozduljon el. A küzdelem, amit érte kell kifejteni, minden fáradságot megér, mert a tét nem kisebb, mint az emberi társadalom, a civilizáció megóvása egy esetleges nukleáris kataklizmától. Mindez egyezik az emberek millióinak békevágyával, a vilógmél retekben megújuló és élénkülő békemozgalom célkitűzéseivel, amit talán először Bükkhüldész görög költő fogalmazott meg a legtömörebben — ez így hangzik: ... minden jó magvat a béke hint e földre.” Dr. Benedek István mérnök-alezredes Az erkölcsi tartás és a bosszú élet A hosszú, békés élet titka nemcsak a kevesebb szénhidrát fogyasztása, a dohányzás mellőzése, vagy nem pusztán az emberi konfliktusok, ésszerű kezelése, de nem is valamilyen örökölt biológiai adottság, vagy nem a nyugodt hegyi életmód, hanem elsősorban a szilárd belső erkölcsi értékrend kialakítása, és az ehhez való — nem szolgalelkű — ragaszkodás egy életen keresztül. Aki szeretne elég sokáig élni, annak legyen egyéni etikája. Ebből akkor se engedjen, ha erős és vonzó, olykor szinte kikerülhetetlen csábítások — pénz, hatalom stb. — érik. Erkölcscsősz ' akarok lenni? Eszembe se jut. Csák az elmúlt években .kénytelen voltam tanúja lenni annak, hogy nem egy barátom, ismerősöm, példaképem hogyan omlott: össze, mint az a bizonyos kártyavár. Megrokkantak, kimerültek, meghaltak. Sorsukat elemzve az derül ki, mindenekelőtt abban vétettek, hogy a maguk normáihoz képest meggyengültek, meg- gyávultak, nem álltak ellent a csábításoknak. Szinte mindnyájan föladták azt a harcot, amelyre az életüket tették fel. Mert persze olyan érdekekbe, nézetekbe, falakba ütköztek, melyek sajnos erősebbnek bizonyultak belső meggyőződésüknél, hitüknél. A láthatatlan vereséget tagadták, ám maguk előtt nem rejthették sokáig. Nehéz magunknak: nagyon sokáig hazudni. Nem szabad elfelejteni, hogy van beleszólásunk sorsunk alakításába. Az egyik kedves ismerősöm, túl már az ötvenen, úgy hajtja magát, mintha huszonéves lenne. Megtermett, erős, közel százkilós férfi. Híres arról, mennyit bír megemelni, megtartani. Híd’háta van, mondták — és már csak mondták róla. Nem akarta elhinni, hogy nemcsak egy betonhíd, de egy emberi gerinc is elhasználódhat. Ma ül egy fotelban, felállni is nehezére esik. Megértem, ha valaki azért pazarolja korlátlanul önmagát, mert nincs lakása vagy öt gyereket akar felnevelni. Akkor nincs választása. Sőt erkölcsileg csak úgy dönthet, hogy végkimerülésig dolgozik. Nem i.s ők halnak meg a legelőbb, mert önmagukért és másokért harcolnak. Van miért. Van tartásuk hozzá. Ismerősömnek az volt a baja, istenigazából nem tudta, hogy miért űzi-hajtja magát. Jobb módban élt, mint amiben otthonosan mozgott. Belül — valószínűleg — túlságosan üres volt. Csak be akarta fogni a gazdagokat, mintha ennek lenne bármi értelme. A fizikai erejét így nem konzerválta a lelki, szellemi Vagy erkölcsi meggyőződés. A test megrokkanása: csak következmény. Etikai jellem hiányában kergette bele magát a betegségbe. Nem lesz hosz- szú élete. Beszélhetek arról az íróról is, akit véletlenül elütött egy autó, mielőtt megírta volna élete főművét. Ennek az írónak sokan köszönhetjük pályakezdésünket. Vagy harminc évvel ezelőtt felvállalta a nemzet névtelen napszámosának a szerepét. Nem vagy alig írt, hanem járta az országot, igét hirdetett, lelkesített, mások erkölcsi erejét növelte. Segített minden ismerősnek, ismeretlennek, aki bármilyen jót akart csinálni, önzetlenül szolgálta, hogy vidéken is legyen szellemi élet. A megtartó aprómunka lángelméje és menedzsere volt. De különösebb írói rangot nem ért el. Aztán végre nyugdíjazták, s életében eljöhetett volna az a korszak, amikor nagyregényben, vagy csak dokumentumregényben mindazt leírhatta volna, ami vele és körülötte történt. Az irodalmi élet történetének is koronatanúja volt. Nem tette. Járt tovább, faluról városra, embertől in-, tézményig, noha közben ereje, hite, mondanivalója is fogyott. Csodáltuk őt, ám éreztük, hogy neki már nem ez lenne a dolga. Aztán többen veszekedtünk is vele, hogy hagyja most már abba — az egyre inkább önr pusztító — országfoltozást. Majd mi és mások folytatjuk, ahogy tudjuk és ahogy lehet, mondtuk neki indulatosan. Mégis alig ült le írón asztala mellé. Képtelen volt életmódján lényegesen . változtatni. Aztán elütötte egy őrült autós — pedig nyugdíjazás után a sors adot;fc( volna neki időt. Ám életét akkor is pazarolta, feláldozta — másokért. Kicsit félek kimondani, de talán mégsem tévedek: nem volt elég belső hite az íráshoz. Etikai tartásából erre már nem futotta. Pedig nem azok közé tartozott, akiknek a múltjában túl sok a sötét, homályos, rejteni való folt. Mi a hosszú élet titka? Aki magával és a világgal olyan alkut köt, amit maga is értelmetlennek, netán károsnak tart, az hamarább belepusztul. Nincs értelme persze fejjel menni a falnak, különösen ha — az etikai tartás hiányában — lágy a fejünk. De az is életveszélyes, ha ott is betonfalat érzünk, ahol csak csalfa függönyt lebegtetnek előttünk. Mindenki arra vállalkozzon, amire képessége, hite, erkölcse van. Nem akarja az magát vagy a világot megváltani, aki a megváltás esélyétől is remeg. Nem biztatok tehát senkit, túlvállalásra, ám nem fogadható el az alulteljesítés sem. a mire azonban feltettük az életünket, azt nem lehet könnyen feladni. Ha azt tesszük, magunkat gyilkoljuk. Ez az élet egyik íratlan törvénye. Lehet persze olykor pihenni, kiengedni, új harcra készülni. Minden ember önmagáért, s nemzetéért felel. Ha a magára vehető felelősségrészt ledobja a hátáról, ne cső-' dálkozzék, hogy időnek előtte felőrlődik emberi, s erkölcsi gyengeségébe. Az erkölcs tartja meg az ember fáradó testét i.s. V. Cs. A gyermekek és a fiatalok egészséges fejlődésének elősegítése céljából az ÁISH támogatóst kíván nyújtani mindazoknak, akik vállalkoznak az ifjúság gyalogos, kerékpáros, vagy vízi vándortáborozását segítő szálláshelyek, illetve sátorozóhelyek építésére. Az 1987-ben elvégzendő, ilyen jellegű munkákhoz pályázat útján igényelhető egyszeri támogatás. A pályázat részletes kiírása megjelenik az Ifjúsági és Sportközlöny 1987. márciusi számában, illetve beszerezhető a megyei tanácsok ifjúsági és sportosztályain, továbbá a BISH- ban. Á tömeges megtorlás A fegyverkezési verseny második szakaszának kezdetéül az Egyesült Államok részéről 1953 végére kialakított hadászati nézetek átfogó rendszerét magába foglaló „tömeges megtorlás” című katonai doktrína elfogadását jelölhetjük meg. A doktrína' egyetlen alternatívát, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni általános atomháború előkészítését és megvívását tűzte célul. E szakasz lényegi tartalmát az adta, hogy ez idő alatt jelentősen nőtt az Egyesült Államok atomfegyvereinek száma. Erőteljes volt a hadászati légierő és a támaszpontrendszer, illetve a haditengerészeti flotta fejlesztése. Fokozott ütemben folyt a NATO szervezeti megerősítése és katonai erejének atomfegyverhordozó eszközökkel való ellátása, az új katonai paktumok létrehozása, ősz- szekovácsolása, s mindez £ nukleáris erőfölény biztosi tása jegyében. E rohamos, vagy erőiteteti ütemű fejlesztés az Egyesült Államok részéről annak ellenére folyt, hogy még Brzezinski szerint is 1955- ben az Egyesült Államoknak például tizenháromszol több olyan hadászati bombázója volt, mely a Szovjetunió elleni feltételezett támadás után képes volt visszatérni kiindulási támaszpontjára, és csaknem négyszer több atombomba szállítására alkalmas, bár kisebb hatósugarú bombázóval rendelkezett, mint a Szovjetunió. Tehát az erőltetett ütemet semmifajta konkrét szovjet erőfölény nem indokolta. Ezt a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamai természetes válaszlépése követte. Ennek soTámogatás isi táborhelyek építéséhez
