Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
1987. március 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Folytatódnak a régi hagyományok A szőlő- és bortermelés Tokaj-Hegyafján A tokaj-hegyaljai borvidék zártságát évszázadok óta védték. A borvidék fejlődése, a magyar bor hírnevének megtartása, öregbítése érdekében, ez sohasem volt közömbös. A háború előtt a borvidéken több borkereskedő, birtokos foglalkozott borgazdálkodással, forgalmazással, ám a kistermelők szőlőtermelése évenként visszatérően problémája volt, hogy a megtermelt terméket tudja-e értékesíteni, s a megélhetését abból tudja-e biztosítani. Ezzel összefüggésben a felszabadulás után a borvidék szőlőterülete rohamosan mérséklődött. Az ötvenes évek elején olyan mélypontra jutott, hoev a kormányzatnak kellett kormánybiztos kinevezése mellett a szőlőtelepítést kézbevenni, irányítani. Az ötvenes évek telepítései hagyományos módon, kisebb módosítással 120x100-as térállásban történtek. Ez a telepítési forma alapvetően kézi munkaerőt igényelt. Nem voltak, illetve nem konstruáltak olyan gépeket, amely a kézi munkaerőt kiváltotta volna. A kisgép ismeretlen volt. A borvidék szőlőtelepítésének térállósát illetően később vita alakult ki. Az egyik tábor a hagyományos telepítést helyezte előtérbe, a másik hajlandó volt modernizálni, vagyis a térállást bővíteni. Ez utóbbit szükségessé tette, indokolta, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a szőlőmunkát végző munkaerő lényegesen megfogyatkozott. Munkaerő, illetve művelés hiányában több szőlőterületet hagytak sorsára, parlagosodásra. A borvidéken az első 240x120-as térállású szőlőt 1962-ben a Tökaj-hegyaljai Állami Gazdaság Tarcalon telepítette. Az jelenleg is termelésben van. Ezt követően mások is, főképpen mezőgazdasági nagyüzemek és később a kistermelők is bátran nyúltak az úgynevezett Lenz—Moser telepítési formához. Sajnos ezekhez sem konstruáltak megfejelő gépeket. A hetvenes években a térállást ismét bővítették — a tapasztalatok alapján — 300x120-as, illetve még később 350x120-as térállásúra. A 480x100-as térállású szőlő telepítése nem honosodott meg a borvidéken. Az állami támogatás is a 350x120-as térállású telepítést támogatta és támogatja, de ezenkívül a 180x100-as telepítést is szorgalmazza nagyobb támogatási összeg juttatása mellett. A telepített szőlők egy része — szerencsére kisebbik része — alacsony lejtőtartományú területre került, amely a fagynak jobban kitett. Jelentősebb fagy 1973—74. maid 1984—85 telén következett be. Közel 300 hektár szőlőt fagyás miatt ki kellett vágni. A borvidéken a Tokai-hegyaljai Borforgalmi Vállalat felvásárló, készletező és forgalmazó vállalatként 1950. július 1-jével alakult meg. A borforgalmi vállalat működési területe 1970-tg kiterjedt a zárt borvidéken kívül Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Szabolcs-Szatímár és Hajdú-Bi- har megyékre is. A szőlőtermelés, s ennek következtében a felvásárlás folyamatosan emelkedett. A palackozóüzem hiányában a tokaji borokat Budafdkra szállítottuk, ahol palackozták és exportálták. Tudtuk, hogy azzal az értékesítéssel a borvidék jelentős eredménytől esett el. A nyereség jelentős része ott csapódott le. Szolid mértékű hárított költséget, illetve eredményt számolhattunk fel' csak a Budafokra szállított borra. Tudvalevő, hogy csúcsminőségű tokaji borokat belföldön csak palackozva lehetett forgalomba hozni — már akkor is —, ezért arra 'törekedtünk, hogy valamilyen palackozóüzemét létesítsünk a borvidéken. Az üzem építését Mádon 1957- ben kezdtük meg és 1958 márciusában helyeztük üzembe. Ez a palackozóüzem manufakturálisnak volt tekinthető, hiszen az üzem kapacitása egy műszakban éves szinten 2000 hektoliter volt. Ezt a palackozóüzemet bővítettük nagyobb teljesítményű gépekkel, és a kapacitás jelentős mértékben növekedett. Az 1960-as évek elején már évi 28 ezer hektoliter bor palackozása vált lehetővé. A szőlőtermelés és a forgalom emelkedése azonban igényelte a még termelékenyebb palackozó- üzem létesítését. Erre lehetőség csak 1974- ben nyílt. Az 1970. év decemberében GB- határozat született arra, hogy a tokaj- hegyaljai zárt borvidéken létrehozzanak egy agráripari kombirtátot. Ennek következtében jelentős szőlőtermelő terület, feldolgozó- és készletező kapacitás koncentrálódott. A borvidék integrálásán kívül feladatul kapta a Kombinát az addig is bonyolított felvásárlást, illetve termeltetést és azt, hogy teremtse meg a borvidék fejlődésének lehetőségét. Legyen a borvidék gesztora! A feladatnak való megfelelés érdekében tárolótér építése és palackozóüzem ka paci tásbővítése vált szükségessé. Jelentős saját és idegen (hitel) fejlesztési eszközök felhasználásával 1974-ben üzembe helyeztük az ötezer darab/óra teljesítményű palackozóüzemet Tolcsván. Ezt követően borászati berendezések, gépek beszerzése vált indokolttá, vagyis megteremteni annak feltételét, hogy saját lábon tudjunk állni és ne legyünk kiszolgáltatva a korábbiakhoz hasonlóan más vállalatnak, illetve vállalatoknak. A telepítési kedv az 1970-es években fellendült, a szőlőterület növekedett, s a hagyományos szőlőket részben korszerűsítették és parlagterületeket telepítettek korszerű ültetvényekkel. A termelés, a felvásárlás, valamint a forgalom folyamatosan emelkedett. Lehetővé vált az, hogy közvetítők közbeiktatásával, de exportra is tudjunk szállítani, biztosítva ezzel az eredetvédelmet. A fejlesztések jelentősebb részét tárolótér-építésre, borászati eszközök beszerezésére, palackozóüzem-építésre és készletfinanszírozásra kellett fordítanunk. Tárolóterünket az 1985. évre, az induló volumennel szemben kétszeresére emeltük. Bodrogszegibeii építettünk közel százezer hektorilteres kapacitású pincét. Az elhanyagolt pincék használatba vételét szorgalmaztuk, s igény szerint fahordót biztosítottunk és biztosítunk a pincék kihasználása érdekében bortárolás és borérlelés céljából. Fejlesztésre és forgóalap-fel töltésre az eltelt 16 év alatt több, mint 1800 millió forintot fordítottunk. Hiteltartozásainkat fizettük és fizetjük. A forgóeszköz-készletünket is több mint megkétszereztük. 1971. január 1-én az összes álló- és forgóeszközünk 970,6 millió forint, 1986. december 31-én pedig 3,1-szeresére emelkedett. Az 1981. évben üzembe helyeztük Tolcsván a II. palackozó gépsort, amely 8 ezer db/óra kapacitású, s ezzel palackozási teljesítményünk meghaladja éves szinten a 230 ezer hektolitert. A borvidéken végzett beruházások — közel 1,8 milliárdos értéke — lehetővé tette, hogy az itt termelt jövedelem itt maradjon. A szőlőtermelők biztonsággal termelhettek és termelhetnek, hiszen a felvásárláshoz, feldolgozáshoz, forgalmazáshoz megteremtődtek a feltételek. A mezőgazdasági nagyüzemek az általuk telepített szőlőültetvényeket egyéni művelésbe (bérbe) adták 1981-től kezdődően. Ez azt eredményezte, hogy a terméseredmények megnövekedtek, az 1982—83. évi nagy termések felvásárlása a tárolótér szűkös volta miatt nehezen volt megoldható. Három év alatt 200 ezer hektoliter tárolóteret építettünk, amelyekhez az üzemek is hozzájárultak. A melléktermék hasznosítására borlepárló, üzemet építettünk, biztosítva ezzel a borvidék termésének teljeskörű hasznosítását. A borlepárló és a további szőlőre alapozó beruházás — pezsgőüzem — ennek a vidéknek a foglalkoztatási gondján tovább enyhíthet. Ha viszont a borvidékről feldolgozatlan terméket szállítanak íki azon kívül, hogy az itt termelt nyereséget átviszik más területre, a foglalkoztatásra is hátrányosan hat. Közel 200 ezer hektoliter tárolótér maradt üresen 1986-ban a Kombinátnál, ugyanakkor párhuzamosan itt a borvidéken közel 20—30 ezer hektoliter tárolóteret építettek. A szőlőfeldolgozó kapacitást a minőségi bor termelése érdekében fejlesztettük. Boraink minőségével sikerült a régi hagyományokat felújítani és folytatni. Az eredetvédelem biztosítva van, és ez garanciát szolgáltat a tokaji bor minőségére. A Kombinát alapításának is ez volt az alapfeltétele többek között. Az, hogy boraink, mind az exportra kerülők, mind a belföldön forgalomba hozottak milyen minőségűek, arra legszebben és legjobban a borversenyeken, kiállításokon elért eredmények mutatnak rá. Az 1986. évi borversenyen bírálat alá vont boraink közül 20 darab az üzletek polcáról került begyűjtésre, azután bírálatra, értékelésre. A bírálatok az alábbi díjakat adták: a forgalmi borok: négy arany-, kilenc ezüst-, két bronzérem. A muzeális boroknál: négy arany-, egy ezüstérem. Kiváló pezsgő-szakembereket keresett meg a vállalat 1974-ben és kérte fel őket arra, hogy vizsgálják meg, lehet-e tokaji borból pezsgőt készíteni. A vélemény az volt, hogy csaik klasszikus pezsgő készíthető, de azt sem nagyon ajánlották. A vállalati kísérletezés eredményeként 1983-ban forgalomba hoztuk a félédes tankpezsgőt, amely keresett termék lett és az 1984. évi borversenyen aranyérmet nyert. A múlt évben — 1986-ban — klasszikus pezsgőt állítottunk elő. Ez a termék is sikert' aratott, ezüstérmet nyert a borversenyen. Tevékenységünkkel azt kívántuk és kívánjuk elérni, hogy a borvidék termése itt kerüljön feldolgozásra, az érték nagyobbik része itt maradjon, ne azok gazdagodjanak belőle, akik a tokaji bornak hosszú évtizedeken keresztül csak a hasznát élvezték. Dr. Gecsc Ferenc, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vezérigazgató-helyettese Megálmodtak, megcsinálták ... Miskolci panoráma. Remények és tervek a tervezőknél Épületekkel üzenni A pallagpusztai portya dobogós helyezést hozott. Nem nyert, de nem is vesztett az Észak-magyarországi Tervező Vállalat. Az új debreceni lakótelepet a nyertes helybéliek tervezhetik meg, de a miskolci ötletek sem elvetélt álmok. Bfelogh György, Fekete Miklós és Dávidházy Péter elképzelései valahol, valamikor hasznosulnak majd. Mert — miint minden versenynek — ennek is kockázata van. Szombathelyen csatát nyertek az északtervesék. A szakszervezetek székházát mondhatják magukénak. Vannak aztán úgynevezett köztes sikerek is. Erre példa Űzd. A pécsieké volt a legjobb program az első kerület rendezésére. De a miskolci székhelyű cég kapta a megbízást a részletek kidolgozására. Már a felsoroltakból is kitűnik, hogy az Északterv a forint reményében fogja a fillért is. Ök is, mint minden más tervező vállalat, futnak a pénzük után. Élni, megélni és boldogulni akarnak ... És talán boldogítani is. A tervező a jelenben produkál, de a jövőnek (is) álmodik. Alkotásait „unokáink} is .látni fogják". Van, aki elismerésre érdemes, akad, aki az első vizsgán megbukik. De a selejtet csak a csokoládégyárban lehel) megenni . .. A fél emberöltővel ezelőtti alapításkor három felsőfokú végzettségű szakembere volt a cégnek, most, a négyszáz foglalkoztatott közül 170 diplomás. Szakmai és vitális szempontból is erősödött -a kollektíva, s ezt ■nemcsak a versenytárgyalásokon, a pályázatokon elért eredmények igazolják, hanem az a tény is, hogy az Északtervnél nem kellett létszámot csökkenteni, mert van és lesz is munka. Igaz, változtak a talponmaradás feltételei. A nagy építési konjunktúra idején az volt a bravúr, hogyan szereljék le a kisebb megrendelőket. Most, h kínálati piacon, a vállalat minden eszközzel igyekszik felkutatni a pon- tenciális megbízókat. — Nem könnyű a cég rangjának megfelelő munkákat megszerezni — mondja Varga Zoltán igazgató. — Ügy hiszem, hogy tavaly ilyenkor volt a mélypont, ükkor nagyon megijedtünk és inagyon ráhajtottunk. Az első negyedévben keveset produkáltunk, aztán megindult a rendelések és megbízások áradata, s némi túlzással azt mondhatom, hogy a tervet, célkitűzéseinket lényegében kilenc hónap alatt teljesítettük. Az eredményre mindnyájan büszkék lehetünk, hiszen az 1986. évi 130 millió forintos saját árbevételi tervet teljesítettük. Csaknem tíz százalékkal növekedett a termelékenység, ami azt jelenti, hogy az egy dolgozóra • jutó árbevétel tavaly elérte a 315 ezer forintot. A hiaitékonysági szint mutatója (az egy forint keresetre számított hozzáadott érték) is magasabb az előző évinél. Módosítottunk a premizálás és a jutalmazás szabályain, a többletbérek felosztásában ... Azt persze nem állítom, hogy ezt a kollektívát kizárólag a 87,5 ezer forintot némileg meghaladó átlagkereset tartja össze. Mint gyufátlan ember a tüzet, őrizgetem a jó szellemi légkört. Igaz, mostanában volt egy kis nyugtalanság. Tandíjuk az új irányítási formát, s a múlt évi gyenge kezdés csaknem kifogta a szelet a vitorlánkból. Túl az eredményeken, ez a legnagyobb tanulsága 1986-nak. Aki elkényelme- sedik a konjunktúra idején, az a dekonjunktúra időszakában hiába szalad a szekér után. Mi a cég kapacitását nem kívánjuk, nem is akartuk csökkenteni. Aki ugyanis ilyen tapasztalat és szellemi tőke birtokában leépít, az óhatatlanul le is épül. Az idei tervek a 140 millió forintot célozták meg. Alább nem adhatjuk. Az építésztervező a kirakatban dolgozik, munkáját nemcsak a megrendelő, a szakmai zsűri véleményezi, hanem az „ezerfejű cézár”, a nagyközönség is. Vélemények csatáznak és csapnak össze. Az utca embere csettint, ha lát egy-egy szép középületet, vagy7 lakóházat. S bosszankodik, ha egy elfuserált lakótelepen kell élnie. Az elmúlt évtizedekben a tervezőket „megfagyott muzsikusként" emlegették. Okkal, de nem teljesen jogosan. Nem a kurázsi, a szakmai hozzáértés hiányzott ... Most, az egyéni otthonteremtés körülményeinek változása, az igényesebb megoldásokra sarkalló társadalmi kihívás nagyobb lehetőséget teremtett azok számára. akik a rajzasztalnál dolgoznak és álmodnak, de ez egyben fokozott kötelességet, ha úgy tetszik, elköte-i lezettséget is jelent. A múlt. az eddigi sok produkció, dicsér is. Jól sikerültek a Szinva-parti, az úgynevezett OTP-tömbben emelkedő házak, tetszetős a miskolci egyetem új aulája, épül a Technika Házának szép otthona. Leginkább a három északi megyében tevékenykednek az Északterv emberei. De a budapesti Ká posztásmegyeren félezer családnak otthont adó lakó- együttest sem tervezik több gondossággal, mint a miskolci Melinda utoai, új váz- rendszerű házakat. Mert ma már nincs kicsi és nagy munka. A produkciónak nemcsak ára, hanem értéke is van. Két évvel ezelőtt — jeles vendég járt a vállalatnál — az egyik Ybl-díjas építész a „problémamegoldó gondolkodású fiatalok” nevében elmondotta, hogy munkájukat elsősorban kulturális misz- sziónak tekintik, s csak másodsorban műszaki feladatnak. A tervező számára lelkiismereti kérdés is, hogy a jelenben jól funkcionáló, szép és ember-arcú épületekkel üzenjen a jövőnek. Brackó István Egyre határozottabb formát ölt a Technika Háza. Fojtán felv.
