Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Március 15-e Miskolcon és Monokon Koszorúzások, nagygyűlések Budapesten A magyar történelem kiemelkedő eseményére, az 1848. már­cius 15-én a fővárosban kirobbant polgári forradalomra, és az azt követő szabadságharcra emlékezett vasárnap az ország. Ko- szorúzási ünnepségeken, nagygyűléseken adóztak tisztelettel a forradalmár elődök emlékének. Budapesten, a nemzeti ünnep reggelén a piros-fehér-zöld és vörös lobogókkal feldíszített Március 15. téren, Petőfi Sándor szobránál több százan gyűltek össze, hogy kegyelettel emlékez­zenek a forradalmár költőre. A Himnusz hangjai után elhelyez­ték a megemlékezés koszorúit az MSZMP, a KISZ és a Haza­fias Népfront budapesti és kerületi bizottságainak, a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsának, a fővárosi fegyveres erőknek és testületeknek, valamint a Petőfi Társaságnak a képviselői. Fővá­rosi ifjúmunkások és diákok, fiatalok és idősebbek helyezték el ezt követően virágcsokraikat a szobor talapzatán. Az ünnepség a Batthyány-induló hangjaival ért véget. Megyénkben az elmúlt napokban megemlékezéseket tartottak az 1848-as forra­dalom és szabadságharc év­fordulóján, tisztelegve a hő­sök előtt. Munkahelyeken, üzemekben, intézményekben idézték fel a márciusi ese­ményeket, a szabadságharc küzdelmeit. Koszorúzók rót­ták le tiszteletüket Kossuth és Petőfi szobránál, Szemere Bertalan sírjánál. A törté­nelemformáló elődökre em­lékezve, színes műsorokat láthattunk. * Fiatalok és idősek, leányok és fiúk, karjukon kisgyer­meküket szorongatók, a na­gyobbaknak meg fáklyát kereső apukák és anyukák ■gyülekeztek nem sóikkal délután öt óra után Mis­kolcon, a városi sportcsarnok előtti téren, hogy részesei le­gyenek a forradalmi ifjúsági napok idei, megyei megnyitó ünnepségének. A nyüzsgő forgatagot és hangzavart, pontban fél hatkor „némí- totta el” a tisztelet, a Him­nusz elhangzásakor, amelyet követően a Szinva-völgyi Néptánc Együttes látványos táncjátékában gyönyörköd­hettek a megnyitó résztvevői. Ezután Major János, a KISZ Központi Bizottságának tag­ja, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei KISZ-bizottság első titkára köszöntötte a megje­lenteket, és mondott ünnepi beszédet. — Ma, március 15-én az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk — mondotta. — Emlékezünk a márciusi ifjak történelmet formáló tetteire, a hősökre, a névtelen katonákra. Tisz­telegve gondolunk Kazinczy Ferencre, aki a reformkor előkészítésében és a magyar kulturális életben kiemelke­dő szerepet játszott; Palóczy Lászlóra, a reformkori or­szággyűlések egyik jeles alakjára, Borsod vármegye egykori főispánjára; Szeme­re Bertalanra, az első füg­getlen magyar kormány mi­niszterére, aki sok szállal kötődik a megyeszékhelyhez, Kossuth Lajosra, a forrada­lom és a szabadságharc ve­zető személyiségére. A szónok ezután azokról a fiatalokról beszélt, akik a forradalmár elődök pél­dáját követve, a márciusi üzenetet meghallgatva, har­minc esztendővel ezelőtt, 1957. március 21-én megala­kították a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetséget, amely az eltelt három évti­zed alatt jelentős fejlődést élhetett át. Története során mindig vállalta alapvető feladatát; a marxizmus—le- ninizmus eszméinek terjesz­tését, az ifjúság mozgósítá­sát pártunk politikai célki­tűzéseinek megvalósítására. A mai nehéz gazdasági kö­rülmények között ismét szükség van a hittételre, a társadalmi-gazdasági refor­mok mellett. Ezt szolgálja a KISZ Központi Bizottsá­gának a Jövőnk a tét! elne­vezésű akciója is. A szövet­ség azt szorgalmazza az if­Kezükben fáklyával vonultak a fiatalok az emlékhelyekhez tisztelegni. júság körében, végezze el mindenki tisztességgel, be­csülettel a rábízott felada­tot, legyen méltó folytatója, követője a forradalmár elő­dök nagyszerű életútjainak. Az ünnepi beszédet követő­en sok-sok fáklya lángja lobbant fel. Városunk lakói Kossuth Lajos sxüffiffiMJén z-sigereikbe nagyszerű esz­meisége. * Monok, vasárnap délelőtt, fél tíz. Helybéliek és más települések követei gyüle­keznek a Kossuth-szobor előtti útszakaszon. „A hely' kötelez. Monok a szülőföld, a környék, a felnevelő, esz- méltető táj. Kötelez a ke­gyeletre, az emlékezésre, a főhajtásra, de mindenekelőtt a tanulságok számbavételére. Emlékeznünk kell rájuk. Kossuthra, Petőfire. Szeme­rére, Vasvárira, a nagy elő­dökre és a hősökre, akik a nemzet nehéz ~ időszakában ismerték föl az együttes cse­lekvés nagy erejét, és vál­lalták a tetteket, akár az ál­dozatokat is... ők egyszerre * (Folytatás a 2. oldalon) Megyei kiemelt, ünnepség. Ez volt a hivatalos titulusa a mcnoki rendezvénynek. Kossuth Lajos szülőfalujá­ban. Méltó környezet kell ehhez — gondolhatták a helybéliek: így a népek seprűt, lapátot fogtak, elta­karították a porták előtti téli hordalékot, gondolható nem is azért, mert a hatt- gosbeszélőben egész hétvé­gén erre serkentő beszéde­ket hallottak, inkább is azért, mert az ünnep, ez az Ünnep bensőjükből fakad ... Tiszteletet, tisztaságot pa- rancsolóan ... Szombat délelőttre sűrű­södtek a tennivalók. Ácsol­ták a színpadot. Készülődés, Zászlókat lengetett a téli- tavaszi szél, kocsik jöttek, mentek... A hideg, úgy tűnt, senki kedvét nem szegte, a Nap pedig ragyo­gott ... Mondják a falubeli öre­gek: ez a Nagy Nap volt az első olyan, amikor az em­berek a télikabátokat kis- kabátokra cserélték, amikor a kisgyerekek meztélláb szaladgáltak már, amikor tizenötödike nyitotta amúgy igazán a tavaszt... Persze, azt is mondják, veit már ennél fagyosabb is az idő­járás március idusán, volt itt akkora hó is annak ide­jén. hogy bizony az ünnepet, alig tudták megtartani... Most — bár a hőmérsék­let nem volt igazándiból tavaszi — a Nap ellent­mondást nem tűrően világí­tott. S világított, tündökölt negyvennyolc szelleme, át­járva az ünnepség résztve­vőit, beleivódva agyukba, együtt vonultak el a párt-, állami, társadalmi és tömeg­szervezeteinek, valamint fegy­veres testületeink vezetőivel a 48-as hősök emlékhelyei­hez, szobraihoz, hogy elhe­lyezzék a hála és a kegye­let virágait. Megkoszorúz­ták a Palóczy-emlékoszlopot, Szemere Bertalan nyughe­lyét, a Kossuth-szobrot, a Petőfi-cmléktáblát, a Szeme- re-szobrot, a Deák-szobrot, a Battyány-emléktáblát és végezetül Petőfi Sándor szobrát. Miskolc város lakóinak fáklyás felvonulása, a hősök és dicső elődök emlékhelyei előtt tisztelgő körútja itt, a Petőfi téren fejeződött be. A forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitó ünnepsége a Szózat hangjaival és a Deszka-temető templomá­nak harangszójával ért vé­get. A Magyar Nemzeti Múze­um előtt, a múzeumkertben és környékén több ezren hallgatták, meg és nézték végig a KISZ Központi Bi­zottsága és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa ál­tal szervezett ünnepi nagy­gyűlést és műsort. Az ün­nepség elnökségében ott volt Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, továbbá a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának, az Országos Béketanácsnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, más állami, tár­sadalmi és torn :;,szervezet­nek, a fegyv • •!'<. erőknek és testületek”. képvise­lői, valamint a.-, o; 'en évvel ezelőtt zászlót bontott Már­ciusi Front alapító tagjai. A nagygyűlés résztvevőit Králikné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára köszöntöt­te, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mon­dott ünnepi beszédet. — Minden nép, minden nemzet történetének vannak sötét, vagy homályos lapjai; vannak vértől pecsétesek, vértől áztatottak és vannak tiszták és fényesek, ame­lyeknek az a tulajdonságuk, hogy a népek, a nemzetek életében nem kopnak, nem fakulnak, de egyre tisztáb­ban, egyre fényesebben tár­ják elénk egy közösség em­beri nagyságát, méltóságát, erejét és élni akarását — mondta bevezetőben a HNF OT főtitkára. — Szerencsénknek tekint­hetjük, hogy viszontagságos történelmünkből nemcsak az Árpádok és Hunyadiak nagy korszakára emlékezhetünk büszkeséggel, hanem a nyo­morúság és a megalázottság századaiból is olyan időkre, mint Bocskai szabadsághar­cának kora; Bethlen Gábor Erdélyének évtizedei; a köl­tő Zrínyi nagyszerű küzdel­mei; a kuruckor és a hatal­mas szabadságmozgalommá terebélyesedett Rákóczi-fel- kelés; vagy a magyar jako­binusok eszméltető mozgal­ma a XVIII. század végén. A magyar történelemnek ebből a nagy vonulatából is kiemelkedik és jelképpé ma­gasztosul egyetlen nap: 1848. március 15-e. Erre a napra emlékezünk ma, ezt ünne­peljük itt együtt. A magyar forradalmak és szabadság- harcok tavaszát, a magyar irodalomban jelképpé ava­tott márciusát, a magyar nép szívében jelképpé gyö­keresedett Nemzeti dalt és Kossuth-nótát, s a nagy ne­veket, elsősorban Petőfiét és Kossuthét. Döntő jelentősége a nem­zeti egység létrejöttében an­nak a magasrendű erkölcsi- ségnek volt, amely a re­formkor, a 48-as március és a szabadságharc korának nemzedékeit jellemezte. Ök a haladás eszméjéhez hű emberek, akik az országot az európai fejlődés ütemé­hez akarták igazítani, akik gondolatot, munkát, s ha kellett életet tudtak áldozni az eszmék beteljesüléséért. Tanuljuk meg tőlük, hogy ilyen erkölcsök, ilyen jelle­mek és a kor követelményei szerint szükséges áldozatok nélkül nincs alkotás, nincs haza, nincs demokrácia és niiics társadalmi haladás! A továbbiakban Pozsgay Imre a fél évszázada zász­lót bontott progresszív nem­zeti egységmozgalomra, a Márciusi Frontra emlékezett, amely ismételten igazolta: a kommunisták történelmének azok a legszebb napjai, ami­kor kezdeményezéseik és a nemzet szükségletei közvet­lenül találkoztak. Máig bató tanulság: a magyar nép érett saját sorsának irányí­tására, ügyeinek intézésére. Pozsgay Imre ezután hangsúlyozta: Nekünk, mai magyaroknak bárhol a vilá­gon, s itt Magyarországon tudnunk kell, hogv az em­beriség választás előtt áll, s a tét: megmaradás vagy a pusztulás. Előttünk is ez a végső kérdés áll. — Vannak tennivalók bőségesen, amelyeket csak együttes társadalmi-nemze­ti összefogással tudunk el­végezni. A kis népeknek nincs más lehetősége ma, csak az, hogy lélekben, er­kölcsben, szellemben váljék nagy néppé, ellenkező eset­ben folyton szegényedik és morzsolódik. A nemzetek között verseny van a világ­ban, szerencsére nemcsak fegyverkezési verseny, ha­nem az emberi-nemzeti mi­nőség versenye is. A koszorúzás után. A szabadság ébredése címmel félórás látványos, játék idéz­te fel jelképesen az 1848-as polgári forradalom pillana­tait. A KISZ megalakulására emlékeztek Pénteken bensőséges ün­nepségen nyitották meg a forradalmi ifjúsági napokat a megyei rendőr-főkapitány­ságon. A KISZ-aktivisták virággal és színes műsorral köszöntötték azokat a BM dolgozókat, akik 1957-ben alapítói voltak a KISZ-nek. Az ünnepségen részt vettek a Borsod Megyei Rendőr- főkapitányság, a BM For­radalmi Rendőri Ezred mis­kolci negyedik zászlóaljának és a rendőr tiszthelyettes- képző iskola vezetői. A KISZ BM Borsod Megyei Rendőr-főkapitánysága Bi­zottságának titkára, Molnár Judit megnyitó szavait kö­vetően Szabó Aladár, a KISZ Borsod Megyei Bizott­ságának titkára kitüntetése­ket és elismeréseket adott át az ifjúsági mozgalomban kiemelkedő munkát végzők­nek. A KISZ KB vörös ván­dorzászlaját ' kapta a KISZ BM Borsod Megyei Rend­őr-főkapitányság Bizottsága, Kiváló KISZ-szervezet zász­lót a BM Rendőr Tiszthe­lyettesképző Iskola és di­csérő oklevelet a BM FRE miskolci IV. zászlóalj Vár- konyi György KlSZ-alap- szervezete. A KISZ KB Ki­váló Ifjúsági Vezető érem­mel tüntette ki Andrékó Já­nost, aranykoszorús KISZ- j elvén nyel Szőke Istvánt és Fodor Jánost, dicsérő okle­véllel Szemén Károlyt és Vetró Jánost. A fentieken kívül 13-an részesültek di­cséretben, illetve jutalom­ban. ÍSfiiiS mmßm \ Egyszerre voltak nemzetiek és nemzetköziek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom