Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8

1987. március 14., szombat

,

Szemere Bertalan

Emlékbizottság alakúit

1987. március 4-én a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácson megalakult a Szemere Bertalan Emlékbizottság. Célja: a kiemelkedő magyar politikus születésének 175. évfordulója alkalmából a megyében rendezendő megemlékezések szervezése és koordinálása.

Az emlékbizottság elnöke: Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese. Tagjai: Borsos Árpád, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, Csorba Csaba, a megyei levéltár igazgatója, Deák Gábor, a „Berzeviczy Gergely” Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola nyugalmazott igazgatója, Gápelné Tóth Rózsa, Miskolc megyei város tanácselnök-helyettese, Kövér Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Ruszoly József egyetemi tanár, az állam- és jogtudomány doktora, Terplán Zénó egyetemi tanár, a Miskolci Akadémiai Bizottság titkára, Szabadfalvi József kandidátus, a Herman Ottó Múzeum igazgatója, Túrós András, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, Ződi Imre, a 'Hazafias Népfront megyei titkára.

Az ünnepségek a tervek szerint 1987. augusztus 27-én kezdődnek Vattán, a szülőfaluban — a születésnapon. Augusztus 28-án a megyei tanácson emlékeznek meg az egykori másodalispánról. A következő napon — a Magyar Történelmi Társulat szervezésében — tudományos emlékülést rendeznek Miskolcon. Végül Sárospatakon, tanulmányai színhelyén idézik fel Szemere Bertalan emlékét. A tudományos ülésszakról könyv jelenik meg. Az ismeretterjesztés és az iskoLai oktatás segédanyagaként pedig kiadvány készül a megyében fellelhető Sze- mere-dokumentumokból.

Az emlékbizottság az évforduló alkalmából az alábbi felhívást teszi közzé:

Felhívás

Szemere Bertalan 1812. augusztus 27-én, szegény köznemesi családban született Vattán (Borsod vm.). A tehetséges ifjú tanulmányait protestáns tanintézetekben, közöttük a sárospataki református kollégiumban végezvén, ügyvédi oklevele megszerzése után 1834-ben megyéje szolgálatába lépett; hivatali pályája a fiatal ellenzékiek vezéreként a má- sodalispánságig ívelt. Számos haladó kezdeményezés fűződik nevéhez, s jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtett. A liberális ellenzék egyik vezető alakjaként szerepelt a két utolsó rendi országgyűlésen; részt vállalt a polgári átalakulást rögzítő 1848. áprilisi törvények megalkotásában. Az első független felelős minisztériumban a belügyi tárcát kapta, a második — Kossuth Lajos kormányzó elnök kinevezte kormányban — pedig ezzel együtt a miniszterelnöki széket foglalta el. Az emigrációban ellentétbe került Kossuthtal; nem sokkal a kiegyezés előtt, elborult elmével hazatérve 1869. január 18-án Pesten hunyt el. Hamvai a miskolci Avasi temetőben nyugszanak.

Emigrációbeli tevékenységéről a történészek körében ugyan máig nem jutott a vita nyugvópontra, ez azonban nem homályosíthatja el hazai — helyi és országos — munkásságának értékeit; nem indokolhatja megítélésének felemás voltát. Születésének közelgő 175. évfordulója jó alkalom nemcsak a puszta emlékezésre, hanem élete és műve sokoldalú kutatására és megvilágítására. Ezért határozták el az érintett megyei és miskolci szervek, intézmények vezető munkatársai, hogy az emlékbizottságot alakítva nem csupán a kutatásokat és az emlékezéseket hangolják össze, hanem a későbbiekben is gondoskodnak munkássága gondozásáról, közreadásáról.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa ünnepi ülésen emlékezik majd a megye nagy szülöttére; a Herman Ottó Múzeum kiállítást rendez, a Magyar Történelmi Társulat pedig országos tudományos ülést tart, melynek előadásai emlékkönyvben jelennek meg.

Mivel Szemere Bertalan emlékeinek csupán egy része került eddig közgyűjteményekbe, az emlékbizottság felhív mindenkit, akinek tőle származó, vagy vele kapcsolatos tárgyi emlék, vagy dokumentum van birtokában, jelentse be a Herman Ottó Múzeumnak (Miskolc, Felszabadítók útja 28. Pf. 4. 3501.)

Szemere Bertalan Emlékbizottság

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban őrzött Borsod vármegyei közgyűlési iratokban kutatva reá — a német Intelligenzblatt-ok példájára, eredetileg csak magánhirdetéseket közlő első borsodi lapra, a Miskolczi Értesítő-re (1842—1848) — vonatkozó, Szemere Bertalantól származó másodalispáni előterjesztés mellett két lapszámra bukkantam, melyek egyike (az 1847. dec. 9-i, VII. évf., 50. sz.) Fü- löp Tibor megyei sajtóbibliográfiája szerint nemzeti könyvtárunkban sincs meg.

Szemere Bertalannak az irodalommal és a tágabb értelemben vett sajtóval való kapcsolata eléggé ismert. Szép-, szak- és közíró volt egy személyben; hivatali iratait is tiszta, jó magyarsággal, a lehető tömörségre törekedve fogalmazta. Már írásának külleme is az ügy iránti odaadásra vall. Mint akinek magának is meggyűlt már a baja a cenzúrával, a sajtószabadság harcos követelője volt megye- és hongyűléseken egyaránt. Az 1843/44-i országgyűlésen ő dolgozta ki első szerzői jogi törvényjavaslatunkat is. Másodalispánként (1846—1847/48) nem csupán a tisztéből folyó igazságszolgáltatási feladatok hárultak rá, hanem a kulturális ügyek is. Legismertebb e körben a színházépítés körüli bábáskodása.

A Helytartótanács 1846. január 13-án köriratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben előírta: hivatalos hirdetményeiket csakis a Budapesti Híradó és a „pesti német újság” (Pester Zeitung), tehát a konzervatív lapok hasábjain közölhetik. Borsod figyelmét ez először elkerülte, nem így Pozsony vármegyéét, amely április 27-i (tavaszi) közgyűlésén ezen megütközve, fölírt a Helytartótanácsnak egy „hivatalos Hirdetményi lap” kitartásáért. Elgondolása szerint ezt minden hazai hírlap csatolmányaként lehetett volna terjeszteni. Föliratát szokás szerint, támogatás céljából a társtörvényhatóságoknak, köztük Borsodnak is megküldte. Itt augusztus

10-én került közgyűlése elé. A megye közönsége elvileg pártolta e hivatalos hirdetményi lapot, persze csak „egyedül nemzeti nyelvünkön szerkesztve”, a végső szó kimondását azonban az országgyűlésnek kívánta fönntartani. Kifogásolta, hogy a magyar nyelvről szóló törvény (1844:11. te.; a jegyzőkönyvben és az iratban tollhibából tévesen 1840 :XV. te.) szellemét ,s- rendelkezéseit félremagyarázva a Helytartó- tanács a pesti német lapban is közzétehetőnek tartja a hivatalos hirdetményeket. Föl is írt a Helytartótanácshoz „ennek a törvény szellemében intézkedés által eszközlendő helyreigazítására” (Borsod vm. ir. és jkv. 1846:2990.).

Ezután indítványozta Szemere Bertalan, hogy a „nyilvánosság és a kereskedési forgalom” érdekében a megye közönsége vegye pártfogásba — a majd féléves szünetelés után egyébként éppen ez év júniusában újraindult — Miskolczi Értesítő-1. Terve lényege az volt, hogy a helytartótanácsi és megyei közérdekű határozatokat hivatalból közölnék a lapban, melyet ezután minden megyebeli város és falu megkapna. A kiadó laptulajdonosokkal föltehetőleg már előzetesen megbeszélt ügyet a közgyűlés pártolta: „mind a nyilvánosság által feltételeztetett közrend, mind a kereskedési forgalom, mind székvárosunk piacza élénkségének érdekében elvileg elfogadván s korszerűnek találva, kedvesen vétetvén”, az indítványozót bízta meg a részletek kimunkálásával s a szerkesztőség nyilatkozatának kivételével (1846: 2991.).

Ö pedig gyorsan eleget téve megbízatásának, még e nyári évnegyedes ülésszakon, augusztus 18-án egyetértő szerkesztőségi nyilatkozattal az alábbi, teljes egészében elfogadott előterjesztést terjesztette a közgyűlés elé (1846:3217.).

Alulírt azzal bízván meg a T. Ns. (Tekintetes Nemes) Vármegye által, hogy a Miskolczi Értesítőnek kiterjesztésével úgy a kereskedés, mint a közrend érdekében gyakorlandó s elvileg a T. (Tekintetes) vármegyétől folyó évi August. 10-(i)kén már elfogadott nyilvánossági mindjár(t) részletesben és szabályokba foglalva, a szerkesztőség írásbeli nyilatkozatával és kötelezettségével együtt nyújtaná be; indítványom részleteit a következőkben foglalom össze.

Értekezésbe bocsátkozván az Értesítő tisztelt szerkesztőségével, a szerkesztőség ígéri és kötelezi magát:

1- (sz)ör hogy minden olyan szabályos határozatokat vagy hirdetményeket, melyek Miskolcz városa tanácsától, a középponti fősz(olga)bírótul, átjárások kormányzóitul, a t. (tekintetes) megyétől és a N. M.’ H. (Nagyméltóságú Helytartó) Tanácstól a közrend és rendőrség érdekében alkottatvák, s így köztudomásra jutások szükséges, lapjaikba ingyen, díj nélkül kinyomatnak;

2- (sz)or hogy ingyen kinyomatnak minden hirdetményeket, melyek egyes adózó községek közpénztárát érdekelvén, közös jövedelmeiket szaporíthatják, mint szinte a megyei házi pénztárt illető minden adásvevési hirdetményeket is;

3- (sz)or hogy azon árvaszéki kezelés alatt levő árvákat illető mindenféle haszonbéri, eladási hirdetményeket szinte díj nélkül kinyomatnak, kiknek összes vagyona 1000 pftot (pengőforintot) nem ér.

4- (sz)er hogy az Értesítőből minden megyebeli falunak és városnak egy példányt fognak ingyen kiszolgáltatni.

E néhány pont folytában következők lennének a T. (Tekintetes) Vármegye által kegyesen elhatározandók, úgymint:

a) Meghagyathatnék Miskolcz városa tanácsának, hogy a városi pénztárt, s mezei és közrendet illető; továbbá, a középponti és fősz(olga)bíró uraknak, hogy a járásaikat általában s községek pénztárát illető; továbbá házi főpénztárnok urnák, hogy a megyei házi pénztárt illető; továbbá, a kormányzó főjegyző urnák, hogy az 1-(s)ő pontban körülírt megyei határozatokat és

H. (Helytartó) Tanácsi intézményeket beigtatás végett a szerkesztőségnek rendesen küldje meg.

b) A megnevezett hivatalok e hirdetményeket egyenesen küldik meg a szerkesztőségnek; ellenben az ingyen példányokat, már járásonkint szétkötve, a szerkesztőség tartozik a főjegyzői hivatalba beküldeni, honnan mindenik kötet az illető fősz(olga)biró úrnak tüstént kiküldetik, ki viszont azoknak széljel küldöztetését sietve eszközlendi; a körülmények szerint hetenkint, vagy előbb is.

c) Meghagyathatnék fősz(olga)bíró uraknak az is, hogy a maga példányainak leveleit minden helység tartozik összefűzni, s az év végével öszekötni, részint mivel ez lesz a rendnek jele, részint mivel ezen adatok a hivatalbeliek magok igazolására nem ritkán lehet(nek) szükséges(ek).

Másrésztől, miután e kötelezettségek által a szerkesztőség költségei igen tetemesen fognak szaporodni, kéri elrendelni:

1- (sz)ör hogy minden pénzbeli elmarasztalást magábanfoglaló ítéletek végrehajtásának hirdetményei, melyeknek köröztetését a törvény különben is parancsolja, az Értesítőbe a szokott díj mellett szükségkép(p)en beigtattattanak;

2- (sz)or hogy hasonlókép(p)en díj mellett beigtattassék azon árvaházakat illető minden haszonbéri, árverési, eladási hirdetmény, kiknek összes vagyona árvaszéki kimutatás szerint 1000 pftra (pengőforintra) van becsülve.

Mely két pont folytában, az ebben körülírt hirdetmények be- igtatására, egyrészről az Árvaszéke, másrészről a T. (Tekintetes) Megye köréből ítélő valamennyi bírák köteleztethetnének, kik a végbevitt hirdetést ez Értesítőnek példányával tartozandanak igazolni, és mindez kezdetét f. é. (folyó év) September 1-én fogná vehetni.

Ez intézkedésből később, ha t. i. a gyakorlat mezején kedve- zőleg érlelődik, még egy nagyszerűbb, egy általánosb intézet fog kifejlődni, haszna azonban most első pillanatra is szembeötlő, miután a vevőt s adót megismerkedtetvén egymással, ez tudakozódást szül, a tudakozódás pedig a versenyt s kereskedési élénkséget neveli; miután a mostani írott s kevéssé olvasott hirdetmények s körlevelek helyét pótolván, midőn a nép az olvasáshoz szokik, egyszersmind terjed a felsőbbségi szabályok ismerete a közrend érdekében, s ekkép egy közlöny által mind a kereskedési czikkek holkaphatásának tudása, mind a felsőbb parancsolások, s hirdetmények szükséges ismerete terjesztetik, mindkettő biztosabban és kevésb költséggel az eddiginél.

Egyszersmind a T. N. (Tekintetes Nemes) Vármegye által Kívánt szerkesztőségi nyilatkozat és kötelezés is e hivatalos tudósítás után írva következvén.

Költ Miskolcz, August’ 13, 1846.

M. (Másod)alispán Szemere Bertalan

E szó szerint, bár e napilap igényelte ortográfiái egyszerűsítéssel közölt becses sajtótörténeti irat nyomán tehát 1846. szeptember 1-jétől a Miskolczi Értesítő több lett, mint magánhirdetéseket közlő orgánum: a megye hivatalos lapjává vált. Olyan, helyi társadalmi kérdésekkel is foglalkozó hírlappá, melyet Héti lap-ként Kun Miklós is javasolt 1842- ben, nem lett ugyan, ehhez ti. a szerkesztői szándékon kívül helytartótanácsi engedélyre is szükség lett volna, mire alig lehetett reménye. Azzal mégis, hogy ezután eljutott minden faluba, fölkelthette az olvasási kedvet.

A változást bejelentő 1846. szeptember 3-i szám első két lapját (egyébként mindössze négylapos volt e negyedrét nagyságú lap), benne Szemere Bertalan cikkét, alább kicsinyített hasonmásban közlöm.

Ruszoly József

ÉMUSSSHTO.

C«8(8rt9kSn, September 8-kán 191«.

Előftzelnl lehet Lichtenstein Jó'séf és Furman Ferdinándnát, fél évre keJjrbes hixhom Mldve 30 kr., postán fl ír. 80 kr. p. p.

Nyo»l»uUi díjj egy sortól t kr. pengők««.

A’ líözűuségliez.

A’ t. me gye" kire! és rendoi meggyőződvén arról, hegy »' közrend és «' törvények’ érdekében hozott 'exobályoe határozatok, és felsőbb intézvények csak ezért nem (or(fiinak meg pontosan, mivel kellőleg közladomásre nem jntnsk, és Így «' polgárok hibáznak saját vétkük nélkül t meggyőződvén arról, bogy a' (Örvényes árverések azért gyakran nem elégítik ki a' Teleket, mivel az eddigi kornyék éltetés igen tökéletlen | én arról ie meggyoződrén , hogy Miskolc* városának, már is nevezetes kereskedése még inkább # él ónk illetik egy olljr lapnak, milyen az Értesítő, terjesztése állal, melyben miud az adó azt, a* mit eladni akar, mind a' vevő azt a* mit venni akar, kihirdetheti: mind cwn okoknál fogva a# Miskolczi Értesítőt a( t megye’ rendei pártfogás alávették, közlönyül választották, 'a a* szerkesztőség írásbeli nyilatkozata és illetőleg kötelezettsége folytában a' következőket határozták el:

A' szerkesztőség a’ törvények’, felaőkb intézvények, *a a* közrend érdekében kötelezi magái:

„hogy minden ollyan szabályos határozatokat, ragy hirdetményeket, mellyek Miskolc« városa tanácsától, a* középponti fó-szolgabírótúJ, a’ járások' kormányzóitól, a’ megyétől, ti M. K. Helytartó tanácstól, a' közrend és rendőrség érdekében alkofvák, és így köztudontásra jutásuk szükséges, lapjaikba ingyen, díj nélkül kinyomatnak."

Az adózó nópéaközségek'érdekében:

„hogy aiinden hirdetményeket, mellyek az adózó községek küz pénztárát érdekelvén, közös jövedelmeiket szaporít halják, mint szinte a'házi pénztárt illető mindek adáa vevéai hirdetményeket is ingyen kinyomnunk."

A’ szegény árvák' érdekében:

„hogy az árvaszéki kezelés alatt lévő, '^Összesen 1,000 pft. értékkel nem híró árvák át illető mindenféle hoszoiibéri, eladási hirdetményeket is ingyen kinyomásunk.“

A* nyilvánosad g’ érdekében :

„hogy az Értesítőből minden megycbuli falsnak és városnak egy egjr példányt ingyen fognak kiszolgáltatni."

S *-* '&

« *f«**w*. $

I 10. SiÓJU. |

Egyszersmind elhaléroxták »’ I. megye’-knrai in rémiéit

1-szOr hogy minden pénzbeli elmaruzlalisl, magokban foglald ítéletek végrohej- 14,inak hirdetményei, mellyeknek kOrózletését a’ «Örvény kálómban ie parancsolj., aa Értesitúbe a1 »okolt díj mailéit beiglattasianak.

t-szor hogy hasonlóképpen díj mellett beigtattassék, ezea ttrvákat Illető miede« haszonbér!, árverési, eladási hirdetmény, bikánk őesxa. vagyon., árruxéki n—*->i- •záriul, 1000 pftra van beoaOlve.

A' megye’ kOvébea Ítélő bírák, ■’ végbevitt kOrOxteléet ez Érteaité iil.lt példányával terteznek Igazaiéi f. é. September 1-élól kezdve.

Ez Intézkedés állel »’ L megye «erezetet czéloket véli elérhetni.

, A’ felsőbb Intézvények é. megyei határozatok jobbe« iamerlelvéa, meg fognak tartatni, — most •’ falas! ki.blré »’ romról éa ról.l Jrll kArlev«U«l amk .l*fTt »• fal««, a‘ városi dobost pedig osmk a’ gyermekek áe kofák hallgatják.

Az adózó községek és *’ házi pénztár ingyen hirdethettek.

A’ »egény árvák-hasonlóképpen nem fizetnek dili.

Minden kOuég ingyen példányt fog kapni.

Az Ítélet folytában! árverések, biztosan j.lnak kOztndootásr«, a’ felek" nagy buraira.

Az Erteafló kOzOnsége szaporodván, terjedvén, a’kereskedés élénkéi, 'emennél inkább beone len mindé« «’ ml pladó él »’ ml keresltük, mánál exéleeebbre terjed Miskolc» Városainak piacza, és az Erleailö elvűén hírét annak a'mi van, éa a' mi kerestetik , es álul Szr.k-városonk' piacza a* szomszéd megyék piaczává fa válik, ágy zz odók miit a* vevők' eeregél ide rozsda.;

Miskolcz Aagaaata. ,7-kóa Idát. Mólod Alii,dny,

______. _________ Szemere Hcrtnlnn.

T

isztelt Közönség t

Örömmél üdoezeljük a' kegyes hatdronntot, mint a’ L megye közlönye at ÉrUsllS áj időszakot kend élni. Nem kétkedünk hogy feltámadván hamvaitól, fényetebb életre támad fel. E* határozat folytában nem Siettük, hogy a* tártat élet etak némi fokún álló polgár,. annyivaUnkdh b ttory álmát matter ember, tnővést, kereskedő és birtokos tatdUiOznik, ki at Értesítő’ olcsó lapjait nélkülözhetni, mintán at a* féltőbb inlitvétiyek, ét ttabdlyot határozatokra néavt, «’ t. megye közlönye, ét ato* hat ebből lehet megtudni biztosan / miután mindenféle bírói árverések itt ftynnk közé tétetni f miután a' mi bele iglaltalik, at at agitt megyében, annak minden faluiban elterjed, mi at ErtetUo lapok főkelléke, k I. at elterjedt nyilvánostAy. Ctélunk tisztán az volt mindég, a' kereskedői nyiloány, tudtán hogy at sí platt élénk, népet, melyről tudatik mit tehet adni és mit lehet kapni.

Költségeink ugyan tetemesen szaporodnak, azonban at s lő fit étét i díj maradt at előbbi, t. i. fél évre 30 pkr. reményloén, hogy előfizetőink' száma szaporodni fog, mint szinte a’ beigtutásoké is. Figyelmeztetjük a' vidéki U ez. Közönséget arra is, hogy ha lapunkat megrendelik, azt ingyen fogjuk a' vidékre is kőidhelni. ^ ;

Egyébiránt megtartja at Értesítő előbbi tie t tán hirlői jellemét, mint alakját is, — at utóbbit addig, míg a’ kör élmények annak nagyobbltásdt etOkeiyeseé nem teszik.

Ezek szerint a’ t megye kegyesen, és a' szerkesztősig is megtévin a' magáét a' többi függ a’ t ez. Közönségtől, ’s «' kOzszslIemtől, snelly megyénkben uralkodik.— -Furaaa 11. Fcrdiudud. Lóckloneleia Jó'eeC.