Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

1987. február 9., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

A Celladam kapcsán

Tisztelt Asszonyom!

örömömre szolgált, hogy a minap felhívott telefonon. Ami .erre késztette. az a nemrégiben megjelent „Celladam" című írásom olvastán támadt gondolatai voltak. Egyetértett az abban leírtakkal, de nem is ez a lényeges. Amiért most a nagy nyilvánosság előtt válaszolok önnek, az mindama többi, amiket még elmondott, s melyek engem további gondolkodásra, egyszersmind e levél megírására ösztökéltek. S ezek mór jóval túlmutatnak a Celladamon, bárha éppen az e szer körüli bonyodalmak adják a kiindulópontot.

Elmondta, hogy egyik rokona is súlyos beteg, ön ok- kal-joggal aggódik sorsáért. Ez teljességgel érthető is, mert az embernek, ugyebár, nemcsak teste, de lelki világa is van. Mert az ember érzéki lény is. önök mindent elkövetnek azért, hogy jobbítsanak a beteg állapotán, helyzetén. Így — sok más mellett - megpróbálták az emlegetett szer beszerzését is, de ez nem sikerült. A mindenáron való segíteni akarástól vezéreltetve egy másik gyógyszerre — melyet gondolom a kezelésre írtak föl — ráfogták, hogy ez „az" a szer. S a fölcsillanó reménytől, hogy hátha ..., betegük nagy pszichikai pluszt kapott, aminek révén kedélyállapotában, az életbe vetett hitében olyan kedvező fordulat következett be, amire gondolni sem mertek. Újra hinni kezdett. . .

Ezután kérdezte meg tőlem a telefonban, hogy van-e valaki('k)nek, bárki(k)nek is joga egy embert — egy olyan embert, akiről a vizsgálatok kimutatták, hogy az orvos- tudomány mai állása szerint menthetetlen - ettől a hittől, ettől a reménysugártól megfosztani? Mert lehet, hogy mégis . .. Hiszen a beteg emberekben éltetni kell a reményt; az orvosok is a kórházakban nem mondják a súlyos kórban szenvedőknek: már csak pár napja, hónapja von hátra . .. Ök hippok- ratészi esküjük szerint, az utolsó pillanatig harcolnak (kell, hogy harcoljanak) az emberi életért. Az injekciót még akkor is be kell adniuk, ha már tudják, hogy . .. Persze azt is jól tudja ön és más is: egy olyan szert, amit még hivatalos klinikai k í s é rl et ek n ek, vi zs g á I a to ka a k nem vetettek alá, fölhasználni nem lehet. Az ember nem kísérleti nyúl.

A zavar pontosan tt van. Mint ön is kérdezte: akkor miért használhatják az ország egyik megyéjében, településén, és miért nem a másikban? Ha itt vagy ott tiltott jelenleg az alkalmazása, amott miért nem? Hogy van ez? Mindeme kérdések úgy érzem, hogy jogosak. Mert ez így - a kérdésekben megfogalmazotton — elég felemás helyzet...

Arra a kérdésre, hogy akkor miért ír, beszél erről a Celladamról a tévé, a rádió, az újság — megpróbálok válaszolni. Tömören: a jobbítás szándéka miatt. Kicsikét bővebben: gyakran éri a sajtó dolgozóit olyan „vád", elmarasztalás, hogy egyes dolgok azért alakulnak úgy, ahogy, mert a tömegkommunikáció foglalkozik vele. Mert az újságíró „azt" megírta .. . A Celladam esetében is lehetett (és lehet) olyan hangokat hallani, hogy a toll - forgatók csinálták ezt az egészet. Azért lett ez „ügy" ... Ugye, Kedves Asszonyom, ez így abszurdum? No, de visz- szatérve a konkrét kérdéséhez: azért tesszük le a Cel- ladammal kapcsolatos dolgozatainkat a szerkesztők asztalára, mert hisszük és tudjuk, hogy azzal, ha valamiről nem írunk, nem beszélünk — mint például erről a szerről —, azzal semmit sem javul a helyzet, sőt. . . Mert hisszük, de legalábbis úgy gondoljuk, reméljük, hogy ezen írások megjelenésével valamelyest felgyorsulhatnak a dolgok . . . Pro, vagy kontra.

Kedves Asszonyom! Kicsit hosszúra nyúlt a levelem, bár még így is maradtak gondolatok bennem. Mindenesetre biztosíthotom, hogy az ön által mondottakkal én egyetértek, fogalmazhatom úgy is: egy hullámhosszon vagyunk. Celladam-ügyben pedig maradok reménykedő. . . r

Mészáros István

Kupola (májú „csapiak” a földkéregben

A kőolaj- és földgázlelőhelyek másodlagos-harmad- lagos kitermelése jelentős készleteket rejt.

A szakemberek feltételez-, ték, hogy a kőolaj és a kísérőgázok a földkéregben kupola formájú „csapdákban” gyüilemlenek fel. A kutatások azonban azt bizonyították, hogy ez a nyersanyag a földkéreg több tízezer méteres mélységében alakul ki. A „csapdákat" a mély lelőhelyekkel természetes csatornák kötik össze, s ezeken keresztül jut fel a viszonylag kis mélységekben található gyűjtőhelyekre a kőolaj és a földgáz. A kőolaj

kitermelése során a bányászok a mélyebb rétegeket nem érintik. Ezért ezek a kitermelt „csapdák” általában néhány évtizeden belül újra feltöltődnek szénhidrogénekkel.

A szovjet tudós feltételezéseinek helyességét. bizonyították a Közép-Ázsia és Ukrajna kimerültnek hitt lelőhelyein végzett kutatások. A kimerültnek vélt földgázlelőhelyeken például húsz—harminc év múlva — a „csapda" geológiai struktúrájának függvényében — az alapkitermelés mennyiségének mintegy egyharmada válik újra kitermelhetővé.

Munkaerőmozgás — a pályakezdők esélyei

Van-e felesleges létszám? Milyen a kereslet-kínálat?

Nagy visszhangot váltott ki a televízió egyik adása, amelyben arról értesülhetett az ország közvéleménye, miért szüntette meg a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár budapesti székhelyű gyáregységét, az egykori Vörös Csillag Traktorgyárat. Az adásban megszólalt á pártmunkás, gazdasági vezető és mindazok a munkások, akiket az üzem bezárása személy szerint érint.

Az effajta munkaerőmozgás eléggé fájdalmas. Ilyen tömeges felmondásokra, kényszerű munkahely-változtatásra megyénkben eddig még nem került sor.

— A gondok nálunk más természetűek, azokat házon, illetve gyárkapun belül igyekeznek az illetékesek megoldani — mondta kérdésünkre dt. Perjést Zoltán, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője. — Az viszont tény, hogy a gazdaság szerkezetének átrendeződése Borsodban az országosnál sokkal élesebben jelentkezik, ami abból is kiviláglik, hogy válságágazatokkal terhes megyeként tartanak bennünket számon. A munkaerő-kínálat és -kereslet is ennék megfelelően alakul. Ennek érzékeltetésére elmondom, hogy például a női munkaváilalók iránti kereslet 1984. óta erősen megcsappant, mintegy 15 —20 százalékkal mérséklődött a vállalatok igénye. Ez egyben azt is jelenti, hogy a női munkahelyek aránya kisebb, mint az időről időre jelentkező igények.

— Ugyancsak nagy a visz- szaesés a fizikai munkások számára alkalmas munkahelyekben, a csökkenés mintegy 52 százalékra tehető. Érdekes, hogy még nem is olyan régen a segédmunkások tetszés szerint válogathattak, hova mennek dolgozni, ma viszont egyre kevesebb ilyen dolgozóra tartanak igényt a munkáltatók.

— A munkaközvetítő szervezeteket bizonyára sokan keresik fel avégett, hogy ajánlatot kapjanak a minél jobb elhelyezkedéshez.

— A felméréseink szerint három évvel ezelőtt tíz és

fél ezer munkavállaló fordult meg a munkaközvetítőknél, ezzel szemben tavaly már csaknem tizenháromezren keresték fel a hivatalos szerveket. S ami még figyelemre méltó, hogy a munkára várók fele nő volt. De megfigyelhető egy olyan tendencia is, hogy az utóbbi időben erőteljes munkaerő-vándorlás indult meg a városok, mindenekelőtt Miskolc irányába. Van tehát mozgás a munkaerőpiacon.

— Mi mutatja még -az üzemek, vállalatok munkaerőigényétiek mérséklődését?

— Azoknak a száma, akik szervezett • keretek között jutnak munkahelyhez. Adatokkal bizonyítható, hogy a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodáinál 1984- ben megfordult munkavállalóknak mintegy 85 százaléka helyezkedett el, addig ez az arány tavaly 37 százalékra esett vissza. Elmondhatom példaként azt is, hogy körülbelül százötvenöt százalékkal növekedett a legalább egy hónap óta munkára várók aránya.

— Ez elég sok. Vajon, ebben nem játszik közre az, hogy egy részük szakképzet- len, gyenge munkamorállal bíró személy, akik számára ma igen nehéz munkát találni?

— Tagadhatatlan, vannak köztük szép számmal szakképzetlen, iskolázatlan, sok problémát Okozó dolgozók, segéd- vagy betanított munkások, s olyanok, akik csapongó, rendezetlen életmódjuk miatt a társadalom perifériájára kerültek. Előfordul, hogy egyik-másik már a negyedik-ötödik munkakönyvvel rendelkezik, több fegyelmiben részesültek, magatartásuk eltér a társadalmi normáktól, rendezetlen körülmények között élnek egyik napról a másikra. Persze, hogy a munkáltatók nem várják őket tárt ajtókkal.

— Bizonyára nem egyedi eset, amikor egy-egy ilyen „problémás" dolgozó hosz- szabb időn át sem kap munkát. Miből éljen, esetleg miből tartsa el a családját?

— A jövedelemnélküliség

a társadalmi normákkal különben is nehezen azonosuló egyéneket törvénysértő magatartásra, illetve bűnelkövetésre csábíthatja. Éppen ezért javasoltuk már az illetékes szerveknek a közmunka beindítását, amely ha ideiglenes is, de munkalehetőséget biztosítana és megfelelő jövedelemhez juttatná a rászorulókat.

— Szóljunk a pályakezdő fiatalok esélyeiről is.

— A különféle iskolából kikerülő fiatalok közül évenként 11 ezerre tehető azoknak a száma, akik első ízben lépnek munkába. A tervidőszak végére a számuk várhatóan eléri a tizenháromezret. Kétségtelen, elhelyezkedésük biztosítása rendkívül nagy erőfeszítésieket követel. Äz 1985—86-ban végzett tizenegyezer fiatal közül hétezernek volt valamilyen szakképzettsége, négyezernek viszont semmilyen. Ma olyan a helyzet, hogy még a szakmával rendelkezők közül sem mindenkinek megy könnyen az elhelyezkedés. Például, a nemrégiben még sláger szakmának számító autószerelő, műszerész iránt is csökkent az igény. De nincs túlzottan nagy kereslet villanyszerelőből és festő-imázolóból sem.

— Mind több vállalat foglalkozik a létszámcsökkentés gondolatával. Előfordulhat, hogy emberek önhibájukon kívül elvesztik munkahelyüket. Ezek a dolgozók (tíz vagy ennél több személy esetében) meghatározott időn át elhelyezkedési támogatásban részesülnek. Űjra elhelyezkedésüket elő lehet segíteni más szakma felé orientálással, átképzéssel is.

— Valóban van ilyen lehetőség. Tavaly már megkezdődött ez a munka, amelyre hatmillió forintot fordítottunk. Nőknek szabász, varró és cipőfelsőrészkészítő szakmában szerveztünk tanfolyamot. A férfiaknál napirenden van a melegüzemi dolgozók átképzése, de a tömegközlekedésben is történt kezdeményezés, ugyanis hiány mutatkozik autóbusz-vezetőkből. A Miskolci Közlekedési Vállalatnál már beindult az autóbusz- sofőr-képzés, ugyanezt tervezzük a Borsod Volánnál is.

— A foglalkoztatási gondok enyhítése érdekében a megye párt- és tanácsi szervei tovább folytatják azt a koordinációs munkát, amit már évekkel ezelőtt elkezdtek abból a célból, hogy minél több üzemet, vállalatot nyerjenek meg megfelelő struktúrájú munkahely létesítéséhez. Jó példa erre az Encsen létesített konfekcióüzem, amelynek dolgozóit ugyancsak az átképzési támogatás igénybevételével képezték ki a gépek, berendezések kezelésére, a különböző munkafolyamatok elsajátítására.

— Az is segítséget jelent számunkra — folytatta a gondolatsort dr. Perjési Zoltán —, hogy az iparilag elmaradott térségek, települések felzárkóztatására a kormány hárommilliárd forintot irányzott elő erre a tervidőszakra. A mi megyénk ebből az összegből az idén 62 millió íorinttal részesül. Ennek döntő részét új munkahelyek létrehozására költjük, számításaink szerint mintegy 500—600 új munkahely- lyel gyarapodunk általa. Természetesen a vidéki ipartelepítésben közreműködő vállalatok. ugyanúgy hozzáadják a maguk forintjait a közös cél valóra váltásához.

— Az elmondottakon túl vannak lehetőségeink a kis- határmenti munkaerőcserében, illetve kooperációban. Az idén például 420 dolgozónak tudunk munkalehetőséget ajánlani a szomszédos Csehszlovákia különböző építőipari szervezeteinél.

— Az emberek nagy többsége kimondva-kimondatlanul bízik abban, hogy a munkájukat becsülettel elvégző dolgozóknak nem kell attól tartaniuk, hogy állás, kereset nélkül maradnak.

— Magam is messzemenően osztom ezt a véleményt. Azért is bizakodó vagyok, mivel a megye párt- és tanácsi vezetése, a munkaerő- gazdálkodást irányító szervek minden erejükkel azért fáradoznak, hogy a meglevő nem kis feszültségek tovább csökkenjenek, hogy legyen munkalehetőség, azoknak, akik dolgozni akarnak.

Lovas Lajos

Néha elsírja magát, s naponta húsz kilométert gyalogol

Egy asszony a fonodából

— Azt szeretem, ha minden rendben megy, szépen telnek az orsók — vallja Petruska Istvánná. Fotó: Fojtón László

— Petruska Istvánnénak hívnak. A Masterfil Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában dolgozom már 28 éve. Két éve, a svájci munkamódszer bevezetése óta felügyelő vagyok, képzettségem szerint fonónő. Amikor a gyárba jelentkeztem, kevés volt a környéken a női munkahely, három hónap várakozás után kaptam értesítést, hogy jöhetek. Így léptem be 1959. jarfoiár 8-án a fonodába.

Nem az volt az életem álma, hogy fonónö legyek. Úgy képzeltem, sokáig tanulni fogok ... Szerettem volna később gyerekekkel foglalkozni. Mindez nem sikerült, mert családi okok miatt abba kellett hagynom a középiskolát, majd munkába állnom. Először átképzés tanuló voltam három hónapig, majd felszabadultam és egy év alatt, munka mellett elvégeztem a szakmunkásképzőt. Gondoltam, férjhez megyek, jönnek a gyerekek és otthon maradok. De nem így történt. Építkeztünk, kellett a pénz és én maradtam.

Amikor kezdtem, valósággal tolongtak a gyárkapunál, később csökkent a fonoda népszerűsége. Ma újra sokan jelentkeznek, vonzza a nőket a pénz. Nem rossz a 7—8 ezer forintos kereset, de mégis sokan nem bírnak itt megragadni. Hogy mi kell ahhoz, hogy valaki jó fonónő legyen? Elsősorban vasidegzet. Nemcsak a zaj miatt, hanem mert előfordul, hogy sorozatban szakadnak a szálak, elromlik valamelyik gép. Akkor bizony előfordul, hogy én is elsírom magam. Az egészben az a szép, amikor jó minőségű az alapanyag, szépen telnek az orsók, minden rerfdben megy. És természetesen ügyesnek, kitartónak kell lenni. A férfiak azért nem bírják ezt a munkát, mert nincs elég türelmük hozzá. Nem mellékes a fizikai erőnlét sem, naponta átlagosan húsz kilométert gyalogolunk a gépek között.

Két fiam van. Az egyik főiskola utáni katonaidejét tölti, a másik középiskolás Putnokon. A kisebbik az egyik nyáron itt dolgozott a fonodában, megnézte azt

is, amit én csinálok. Azt mondta: — Le a kalappal, anya! De volt már bent a gyárban a másik fiam és a férjem is, elismerték, nem könnyű a munkám.

Két éve valamivel köny- nyebb, mióta felügyelőnek neveztek ki. Most egy sor, negyvenegy gép tartozik hozzám. Járkálok a soron és ha valami baj van, szólok a fonónak. De nemcsak szólok, beállók és segítek, hiszen én is fonó vagyok. Különösen a fiatalkákat szeretem. Megértem a gondjaikat, nehézségeiket. Segítek nekik, hogy megtanulják a szakma csínját-bínját, hiszen nagyon sokat kell tudni ahhoz, hogy itt helytálljon az ember.

Még három évem van a nyugdíjig, mi 48 évesen megyünk nyugdíjba. Sok mendemonda szárnyra kapott mostanában, hogy nőni fog a nyugdíjkorhatár. Remélem, nem veszik el tőlünk a kedvezményt, amit nehezen harcoltunk ki. Mert akárhogy is • nézzük, nehéz, fárasztó munka a miénk. Különösen azoké, akik vidékről járnak be. Én is ’közéjük tartozom, mindennap négykor kelek, ha délelőttös vagyok. Húsz perc, amíg Ernődről beérek a vonattal és szeretek legalább tíz perccel hat előtt itt lenni, hogy rendben átvethessük a sort.

Természetesen törzsgárda- tag és szocialista brigád tag vagyok, összejövünk a munka után is. Mi, akik megszoktuk ezt a zajt, a gépek mellett is tudunk szót váltani. Kiabálni nem szoktam, ha baj van, akkor sem. Szerintem a nyugalom is olyan, ami átragadhat másra. Mint az idegesség. Jobb, ha az emer nyugodt, megértő; könnyebben elfogadják a társai. Tisztelni kell egymást. Nem vagyunk egyformák. De egyformán dolgozunk. Nálunk nagyon fontos az összhang!

Lejegyezte: M. Szabó Zsuzsa