Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
1987. február 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Népfrontos emlékeimből „Itl engem egy emlerei védeti” Darvas József — születésének 75. évfordulójára emlékezünk — 1960. augusztus 28-án a tiszala- dányi öreg iskola udvarán (az 1940-es író-paraszt találkozó 20. évfordulóján) mondta a címbeli szavakat, megköszönve a nehéz időkben ő és családja iránt tanúsított emberséget. Hatszáz ember meleg, dörgő tapsa volt rá a válasz. Budapesten, a Zene- akadémián József Attilára emlékező irodalmi esten a munkások és az értelmiségiek nagy tapssal fogadott beszédét hallottam tőle. A Szabad Szó szerkesztőségében már beszélgettünk is. Éveken keresztül a könyveit és írásait olvastam. 1945. februárjában a Nemzeti Parasztpárt (NPP) központjában Bogácsra jövetelem előtt ő adott politikai útbaigazítást. Az NPP képviselőjeként Mezőkövesden beszélt. Mint országgyűlési képviselőt elkísértem Bogácsra, Szent- istvánra, Mezönagymihály- ra, Taktaszadára, Cigánd- ra, Semjénbe és Bodrog- halomna. A dél-borsodi summásvidéken, a Takta- közben Bajcsy-Zsilinszky Endre hívei, a Bodrogközben a földosztó mozgalom utódai és a népi írókon nevelkedett — főleg néptanítók — értelmiségiek szeretettel hallgatták világos, tiszta tartalmú és nagy nyugalommal elmondott beszédeit. A gömöri Zá- dorfalvára és Kelemérre is ellátogatott. Erről cikket is írt a Szabad Szóban. Mint tiszántúlinak szokatlan volt az ottaniak bátortalansága. Miskolcon, mint közoktatásügyi miniszter 1951. m'afciüs 15-én a Petőfi- ■izobrot gdta át a városnak, ősszel pedig a Politikai Akadémián tartott tájékoztatót. 1953-ban a pe- dagógusnapon a Nemzeti Színházban rendezett ünnepség szónoka volt. 1955- ben mint népművelési miniszterhez fordultam az írócsoport és az akkor még a Szabadság téren működő II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár ügyében. Pénzt kértem tőle. „Majd később lesz” — válaszolta. Adott, mint ahogy építésügyi miniszterként — szülőfalum — a bogácsi Fő utca járdaépítéséhez is. Miskolci lakásunkon többször felkeresett. Eg.y-egy ilyen találkozáson sok mindenről beszélgettünk. Így az 1940—42-es tisza- ladányi író-paraszt találkozóról, amelyet Somogyi Imrével — a Kertmagyar- ország biciklis apostola — szervezett. Róla a Népszabadság 1972. szeptemberében írt. A hajdani találkozó húszéves évfordulójának méltó megünneplése és 12 évvel később a tokaji írótóbor szervezése is „napirenden" volt. Elmondta, hogy a „Részeg eső" című regényét foly* tatja, könyvet ír Magyar- ország felfedezéséről, Bajcsy-Zsilinszky Endréről és Rajk Lászlóról — Hunyadi és Zrínyi után — pedig drámát. írói és közéleti tevékenységét sohasem tudtam kettéválasztani. Az orosházi munkás- otthonban kapott muníciót az írói induláshoz, a szegény parasztság életének irodalmi bemutatásához és a néphez való hűséghez. 1933-ban 33 társával, köztük Rajk Lászlóval és József Attilával áll a bíróság előtt kommunista szervezkedésért. írásait osztály elleni izgatásnak minősítették. A börtönben ismerkedik meg a marxizmussal. így volt a népi írók táborában marxista és a kommunisták között a népi, a nemzeti hagyomány fontosságát hangsúlyozta. Tudta és terjesztette, hogy a parasztság felszabadulása csak a munkásosztály győzelmével jöhet el. Népi íróként a forradalmi parasztmozgalom egyik vezetője volt. 1934-ben a Nyugatban jelenik meg az első verse és ez évben a „Fekete kenyér" című kötete is. 22 éves korában a Vízkereszttől—szilveszterig című könyve megjelenésekor Móricz Zsigmond avatja íróvá. Szülőfalujáról „A legnagyobb magyar falu"- ról írt szociográfiája bevezető a legkedvesebb könyvéhez az „Egy paraszt család történeté”-nek, amelyet Veres Péter „könnyes meghatottsággal" olvasott. A kommunista párt Gondolat című, a népfrontpo- litikót előkészítő folyóiratában is publikált. Az 1937. március 15-én zászlót bontott Márciusi Front egyik alapító tagja, ugyancsak a Történelmi Emlék- bizottságnak is. Figyelmet keltő írása jelent meg a Népszava 1941. évi karácsonyi számában is. Az 1943- as szárszói konferencián is ott volt és a 30. évfordulóján mondott beszédében tanulságai között említi: „szocialista nemzet nem épülhet reális nemzeti önismeret nélkül. Ebben elengedhetetlen a leszámolás az illúziókkal, de a szigorú nemzeti önvizsgálat nem azonos a dezilluzi- onizmussal”. „A törökverő” című könyve a háború előestéjén az uralkodó osztály bűneire mutatott rá és a dolgozók összefogásának, a nemzeti lét és függetlenség szémpontjából való fontosságára. Az „Elindult szeptemberben” című könyvének hőse nekünk a parasztságból származó és leendő értelmiségieknek adott erőt; kötődni azokhoz, akik küldtek bennünket. A HNF I. kongresszusán 1954. októberében ő mondja az előadói beszédet. Az V. kongresszuson pedig, mint a népfrontmozgalom tekintélyes veteránja az Ország- gyűlésben az Alkotmány módosításakor mondott felszólalásából idézett: „a népfront ne legyen a politika háztájija", most azzal toldotta meg „hogy legyen az élő demokrácia egyik nevelő iskolája”. 1959-ben kezdődött az írói tevékenységének második szakasza. A „nagy- politikában” tíz év alatt szerzett élményeit és tapasztalatait írásaiban hasznosította. Az SZKP XX. kongresszusa bizalmat ébresztett benne. Az ’56-os tragédia után erőteljesen részt vett az irodalmi élet újjászervezésében. 1959-től haláláig a Magyar írók Szövetségének elnöke (1951 —53 között is) volt. A népfrontban, mint az MSZMP tagja hirdette, hogy jó a politika, mert reagál minden igaz problémára. A kétszeres Kossuth-díjas írót és az írószövetség elnökét elkísértem Mezőkövesdre és Szentistvánra egy öttagú, főleg fiatalokból álló írócsoporttal. Ber- zékre is ellátogatott, ahol 1944- ben bujdosása idején rövid ideig tartózkodott. Miskolcon a Zeneakadémián Dobozy Imrével, Jan- kovich Ferenccel, Váci Mihállyal és másokkal egy nagysikerű irodalmi esten vett részt. Drámái közül Miskolcon bemutatták: a „Kormos ég” címűt, amely az alkotó értelmiség felelősségével foglalkozik. a „Hajnali tűz”- bon a termelőszövetkezeti átalakulás konfliktusait láttuk, és a „Pitypang" című vígjátékát. „A térképen nem található” című riportdrámája Végh Antalnak a valóságban megjelent „Állóvíz" című írása körül támadt viharban akart békességszerző lenni, de a szabolcsi vezetők ezután őt is támadták, pedig több ciklusban képviselőjük volt. Én a megújult Darvas Józsefet láttam. Ez időben vallotta, hogy: „akiknek fontos e kis ország valósága, az irodalmat művelők érezzék, hogy ez szüntelenül változik". E szellemben harcolt a pe- nészleki változásokért, reformpártiként. Az első tokaji írótábor végén a meghívott tsz-vezetőknek a figyelmébe ajánlotta a tagok általános és szakmai műveltségének fejlesztését, hogy a holnapi nehezebb gondokkal könnyebben megbirkózzanak. Nemcsak az anyagi gyarapodást kell tekinteni, hanem értelmes életet is kell élnünk. Az írótábor után az íróknak is volt üzenete: „Ülök a tiszaladányi művelődési ház asztalsoránál és nézem az itt lévő írótársakat. Mind fiatalabbak, mint én — vannak köztük egész fiatalok is. Móriczra gondolok, Veres Péterre, Szabó Pálra, Erdeire, akik már elmentek. És akik még itt vagyunk? Mi már csak a magunk időszámítása szerint tudunk élni — amíg élünk. Van-e nemzedék, amely — pörölve, elégedetlenkedve velünk, ha kell. még megtagadva is minket — átveszi az írói magatartásnak ezt a mélyebb értelmét, a korhoz méltóan és korszerűen, amelyet nekünk többek között Móricz hozott...” Nem sokkal halála előtt a szovjet írók kongresszusán szinte testamentumként szóló megnyilvánulásában a következőket hagyta ránk: „...hogy a valóság új kérdéseire, az emberi lét mai ellentmondásaira mi adjunk alkotó válaszokat. Ez viszont nem megy másképpen, csak ha lételemünk az alkotó nyugtalanság, a mindig újat kereső elégedetlenség — s agyben a tiszta szigorúság önmagunkkal szemben is. A pórt, az eszme, a szocializmus ügye nem apológiát vár tőlünk, hanem az ellentmondásokat feltáró alkotásokat, igazi eszményi csak olyan irodalom tud teremteni, amely az őszinteség szavával képviseli a maga eszméit." S. Zaligin szovjet író. műveinek kiváló ismerője írja róla halála után: „Darvas nem írhatta végig legnagyobb művét. És ez a mű már nem mutathatja meg alkotóját sem egészen. Mert ez a mű: Darvas élete... Mindezt ami a legfontosabb, legfájdalmasabb és legbonyolultabb volt nemzete történelmében — jelenében — íróként érezte át s ábrázolta.” Halála után 14 évvel sokan jó, ha a nevét ismerik. A 70. születésnapja évfordulóján „A léleknek kenyere” című könyve jelent meg. Azóta semmi. Művei hiányoznak az irodalomban. az irodalmi közéletben a cselekvő ember hiányát érezzük. Molnár Zoltán, aki az Olvasó népért mozgalomban Fábián Zoltánnal együtt segítő társa volt. írta róla: „Halála után is ott lesz ezekben a küzdelmekben, mint szellemi frontunk többi hősi halottak” Példáját ezért kell gyakran idézni. Hegyi Imre Legfőbb érték az egészség Az érszükületes betegek ellátásáról A szívérrendszeri megbetegedések hazánkban emelkedő tendenciát mutatnak, ezen belül előkelő helyet foglalnak el a perifériás el- záródásos verőér, köznapi nyelven az érszükületes megbetegedések. Nemzetközi adatok alapján a 35—44 éves korosztályokban 2—4 százalék, a 45—54 évesek közölt 6—8 százalék, idősebb korban ennél magasabb az előfordulási gyakoriság. A klinikai gyakorlatban, valamint a következmények szempontjából ésszerű, hogy a verő (artériás) és a visszerek (vénás) betegségeit egymástól elhatároljuk, de meg kell jegyezni, hogy az ok gyakran azonos, és ezek nem ritkán együttesen fordulnak elő. A verőérszűkületek kialakulásában jelentős szerepet játszik a dohányzás, a zsírokban gazdag táplálkozás, az alkoholfogyasztás, a rosszul beállított cukor- betegség, az elégtelenül kezelt magas vérnyomás, de sorolhatjuk tovább a közismert rizikótényezőket, az alapvető higiénés rendszabályok elhanyagolását stb. A verőérbetegek 90 százaléka elsősorban a végtagok fájdalma miatt jelentkezik az orvosnál. Krónikus esetekben jellemző a járástávolság fokozatos csökkenése, a gyors elfáradás, a fokozott hidegérzékenység, zsibbadás, fokozódó nyugalmi fájdalom, érzészavar, majd kifekélvesedés, elhalás (gangréna) kialakulása stb. Az érbetegségekkel foglalkozó klinikai angiológia ma már jelentősen kiszélesítette a perifériás keringési zavarok keretét. Mind heveny, mind idült érrendszeri zavarok — például érelmeszesedés, gyulladás okozta elváltozások — kezdetben látszólag izoláltan (alsó végtagi keringési zavar) jelennek meg, később azonban az általános érrendszeri megbetegedés részjelenségének bizonyulnak. Gyakori a perifériás érszűkület és a szívkoszorús érbetegség, a szívinfarktus, az agyi érrendszeri elzáródás, a cukorbetegséghez társuló kis- és nagyérbetegség együttes előfordulása. Kimondhatjuk, hogy nem szabad ott a konzervatív belgyógyászati kezelést forszírozni, vagy amputációt végezni, ahol még lehetőség van a helyreállító műtétre. Az érszűkületben szenvedő betegek kivizsgálása, kezelése csoport (team) munkát igényel, melynek tagjai belgyógyász-angiológusok, röntgenesek. érsebészek. A Miskolci Megyei Kórházban az érbetegek kivizsgálásának, kezelésének korszerű feltételei biztosítottak. 1982- től önálló érsebészeti osztály működik, a megyei és a Vasgyári Kórházban lehetőség van érfeltöltéses (an- giográtiás), úgynevezett „véres" úton történő vizsgálatokra, katéteres értágításra. Bővültek — de még nem kielégítőek — az úgynevezett „vértelen" vizsgálati módszerek is (például Doppler-ultrahang stb.). 1985-től a megyei kórházban az I. belgyógyászaton megkezdődött az angiológiai profiltevékenység, és a rendelőintézetben megindult a megyei szintű angiológiai szakrendelés. Vidéki viszonylatban elsőként valósult meg a rendszeres angiológiai csoportmunka. A jövőben el kell érni — a gyógyítómunka hatékonyságának javítása érdekében —, hogy az érszűkületre gyanús beteg csak előzetes kivizsgálás Után. szakorvosi javaslattal keresse fel a megyei angiológiai szakrendelést. Az érszükületes betegek gyógyszeres kezelési lehetőségei — a műtéti megoldások, a katéteres értágítás mellett — az utóbbi időben jelentősen bővültek, fontos szemléleti változás is bekövetkezett. A gyógyszeres kezelés részleteinek tárgyalása meghaladja ezen tájékoztató kereteit. Néhány gyakorlati szempontot azonban érinteni szeretnék. A kezelésben fontos új elv a vér áramlási viszonyainak javítása, a vér hígítása (vérvétel + infúzió), a vörös vértestek rugalmasságának fokozása, úgynevezett vazoaktí'v gyógyszerek adása (Trentál, Agapurin stb.), a vér áramlását nehezítő komponensek (fibrinigén) csökkentése (Ancord, Ar- win stb.), a vérrög oldása (fibrinolízis), a fokozott al- vadási készség csökkentése (Colfarit, SP 54 stb.). Az említett lehetőségek mellett a hagyományos értágító kezelés (Xavin, Redergan, Tolasolin, Papaverin stb.) jelentősége csökkent, ma már csak a komplex kezelés kiegészítését szolgálja. A fent említett gyógyszerek alkalmazása kizárólag orvosi rendelvényre és ellenőrzés mellett történhet. Érdemes megjegyezni, hogy a programozott mozgástréning hatása azonos lehet a legkorszerűbb gyógyszer effektusával. Hiba tehát az ér- szűkületes betegnek mozgás- szegény életmódot javasolni. Az új, korszerű eljárások széles körű alkalmazásának jelenleg még vannak szemléletbeli, de esetenként beszerzési akadályai is. Fontos azonban leszögezni, hogy a tőkés beszerzésű Trentállal azonos hatóanyagú — a gyógyszertári forgalomban orvosi vényre kapható — Agapurin. Összegezve, megállapítható, hogy az érszükületes betegek kivizsgálási skálájának bővülése, korszerű műtéti megoldása, a műtéti kapacitás növekedése, a gyógyszeres kezelés új komponenseinek megjelenése jelentős előrelépést hozott ezen megbetegedések ellátásában. Dr. Zeltner György osztályvezető főorvos Jeles napok Farsang A télvég és a tavaszelő legjelesebb időszakát tulajdonképpen jeles heteknek is nevezhetjük, hiszen január b'-tól, vízkereszt napjától kezdve több héten át a vidámság, a jókedv, a tréfa, a mulatozás ideje. Persze a farsang évenként váltakozó időtartamú, hogy pontosan mikor, mennyi, azt a következőképpen kell kiszámolni: A tavaszkezdés napját, március 21-ét követő holdtölte utáni első vasárnap minden esztendőben húsvét napja. Ezt az ünnepet a régi keresztény világban mindig hathetes, pontosabban negyvennapos böjt előzte meg, amely hamvazószerdával kezdődött. Tehát negyven napot kell visszaszámolni húsvéttól, s megkapjuk hamvazószerda napját, a böjtkezdés idejét. Előtte van a farsang talán három legjelesebb napja, húshagyó kedd, húshagyó hétfő, húshagyó vagy farsangvasárnap. E napokon hág tetőfokára mindenhol a móka, többnyire e napokon rendezték régen a legtöbb nevezetes farsangi mulatságot, népszokást. Megyénk egyik legrégibb s talán legeredetibb farsangi szokásával, a rabvágással jómagam 1976-ban ismerkedtem meg. Ezt a „farsang- siratót" az 1800-as évek második felében minden farsangkor előadták, eljátszották Sajónémeti község lakói. A játék farsangvasávnap reggelén kezdődött. Jó torkú, nótás kedvű, maskarába öltözött férfiak már kora reggel járták a falut, s bekopogtak valamennyi házba. Ök voltak a „kántolók". Muzsikállak, énekeltek minden ház udvarán, ezért cserébe a nyársukra szalonnát, zsá- kukba lisztet, tojást, az üvegükbe bort kaptak. A kántolás befejezése után egy megbeszélt helyre vitték az élelmiszereket, ahol együtt evett-ivott a későbbi játék valamennyi szereplője, a vádlók, a vádlottak, s a hóhérok. A lakoma végeztével azonban lánc került a rabok derekára, hóhérbárd őrzőik kezébe, akik aztán a rabokat átkísérték a „siralomházba". E háznál gyülekezett a falu apraja, nagyja. Mindenki jókedvű volt, csupán a két „gonosztevő" családtagjai zokogtak. Később elindult a menet a „vesztőhely" felé. Az élen a rabok haladtak szomorúan, derekukra csavart lánccal. A lánc végét a hóhéraik fogták. Őket a rábök családtagjai követték, majd a bírák és a „szalmavivő ember" következett. Ez utóbbi viszi azt a szalmát, amelyre a rabok az ítélet végrehajtása előtt térdepelnek. A menetet jelmezbe öltözött gyerekek, lányok, majd pedig a falu felnőtt lakossága színesítette, s végül a sort egy cigányzenekar zárta. A cigányok vonója alól keserves siratok hangzottak fel. Elérkezve a „vesztőhelyhez". a bírák elfoglalták helyüket a bírói asztalnál, a rabokat őrzőik szembeállították a bírákkal és elkezdődött a tárgyalás. A bírák ismertették a vádiratot, miközben a két rab váltig tagadott mindent, s igyekeztek egymásra hárítani a felelősséget. A magyarázkodás azonban nem segített rajtuk. Az ítélet egyértelmű és jogerős volt: Mostan ítéletet mondunk, i Valamennyien itt vagyunk, ! Hogy itten már nincs kegyelem, Fejezzék le ezen percben! A rabok utolsó kívánságát teljesítve, a banda eljátszotta a kedvenc nótájukat. Aztán letérdepeltették őket a szalmára. A fejükre egy-egy köcsögöt tettek, s máris suhantottak a hóhérok a bárddá kinevezett kendercsapóval, s a következő pillanatban földön hevert a darabokra összetört köcsög. Ekkor a rabok futásnaK eredtek és meg sem álltak a kocsmáig, ahol estig, illetve ameddig bírták, ittak a hóhérok zsebére. Amíg a rabok a kocsmában mulatoztak, a falu lakói a vesztőhely körül táncba kezdtek. Meggyújtva a rabok szalmáját, a tűz körül járták a táncot. Ezzel a rabvágásnak vége volt, de a farsang még két napig tartott Sajó- németiben. Állt a bál, a vigalom egészen „húshagyó kedd” éjfélig. Ekkor a község plébánosa megjelent a táncolok között, pontosan éjfélkor. Kivette a cigány kezéből a vonót, a zene elhallgatott, a toronyban meg- kondultak a harangok. Vége lett a vigalomnak. Elkezdődött a nagyböjt. Hajdú Imre- : •• • „A* oly on napot, «naifhei évMÓtadak óta állandósult hiedelem vagy uokas fuxodik, jeles napnak nevelik."
