Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1987. február 7., szombat Sátoraljaújhely ellátására nem lehet különösebb panasza a helyieknek. Ez meglátszik ennek az érdekes alakú üzletnek a forgalmán is. Tart még a téli vásár. A megye különböző áruházaiban most 30-40 százalékkal olcsóbban vásárolhatunk. Szükséges a fogyasztói érdekvédelem Mindannyian vásárlók (is) vagyunk Kereskedők és vásárlók. Látszólag ellentétesek az érdekeik, hiszen az egyik elad, a másik vesz. A kereskedő minél többet, lehetőleg „mindent" - tehát a gyengébb minőségűt, a csúnyábbat, a zsírosabbat, a szárazabbat, hibásabbat is, és ezeket is minél jobb áron - el akar adni, a vevők természetesen minél jobbat, frissebbet, szebbet, s lehetőleg olcsóbban szeretnének vásárolni. Ha túldramatizáljuk ezeket az ellentéteket, akkor a vevő szempontjából minden kereskedő őket igyekszik becsapni, vastagon fog a ceruzájuk, számoláskor mindig az ő kárára tévednek, mindig otthon derül ki, hogy már megint megkaptuk a szalámivéget, hogy lejárt a szavatossága a tejfölnek, hogy rossz a készülék, hogy beázik a cipő. A kereskedő szerint viszont a vevő kibírhatatlan, hisztizik, válogat, a legszebb árut is lefitymálja, az isten minden választéka is kevés neki, s ráadásul min dent drágáit, pedig tele a bukszája, ami nem is csodá, mert van-e akit gyengébben fizetnek, mint őt, a kereskedőt?... Ezek az érdekek pedig valójában nem is ellentétesek, hiszen mindkettőjüknek az a jó, ha szép és jó az áru, ha nem kell azt mondani, hogy nincs, hogy elfogyott, hogy nézzen be a jövő héten; ha a vevő azt mondhatja, hogy kérem szépen, az eladó meg, hogy tessék parancsolni. De hát ez idillikus állapot, ellentétek igenis vannak, s a dolgok néha egészen másként hatnak a pult egyik és másik oldaláról nézve. Munkatársaink most ezt a különös, mindennapi viszonyt igyekeznek feltérképezni, azt vizsgálják, hogy milyen az ellátás, a fogyasztói érdekvédelem, milyen a választék, a városban, és a kistelepüléseken, s ebben a „szembenállásban” vannak-e vesztesek és győztesek, vagy igaz az, hogy ha az egyik veszít, az előbb-utóbb a „győztesnek" is vereséget jelent. Hisszük, hogy a kulturált kereskedelemben csak nyertesek vannak, jól jár a vevő is, megtalálja számítását az eladó is. Csak sokszor már arról is vita folyik nálunk, hogy létezik-e egyáltalán ez a kulturált kereskedelem. Lássuk. A szoros elszámolás: öngól lenne Szerződés — licit nélkül Ha valahol a kereskedelemről beszélnek, rövidesen szóba kerül a fogyasztói érdekvédelem is. Ez valójában állami feladat, ám nagy segítséget nyújtanak ebben a munkában a Fogyasztók Tanácsának megyei, városi szervei. A lakosság véleményének széles körű megismerésével éppen azokat a területeket vizsgálhatják meg, ahol a legégetőbbek a problémák. A tapasztalatok szerint sajnos, a fogyasztóknak egyre inkább szükségük van erre az érdekvédelmi tevékenységre. A Fogyasztók Megyei Tanácsának elnökével, Lelik Jánossal az ellenőrzések tapasztalatairól beszélgettünk. Az ár és minőség kapcsolata, a vendéglátóhelyek osztályba sorolása, a lejárt szavatosságú termékek árusítása mind olyan téma, ami a jövőben is munkát ad ennek a társadalmi szervezetnek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szerződéses boltokban, üzletekben több a hiányosság, a visszaélés. Sokszor ellenőrizhetetlen az áruk eredete, minősége, és emiatt az árral is vannak problémák. Ebben az évben több vizsgálat is kiterjed majd a szerződéses boltokra. Az elmúlt évben több jelentős ellenőrzést tartottak: vizsgálták az alapellátást nyújtó vállalatok, a sütőipar, a tejipar tevékenységét. Itt a legtöbb fogyasztói panasz a minőség ingadozására érkezett,, illetve arra, hogy a teljes választék nem jelenik meg az üzletekben. A jelenlegi érdekeltségi rendszer veszélyezteti a késő délutáni, esti tejellátást. Az ipar most jóval olcsóbban vásárolja vissza a megmaradt tejet a boltokból, ezzel tartózkodóvá teszi a boltvezetőket, akik kevesebbet rendelnek. Ha nem tudnak megegyezni, akkor a Fogyasztók Megyei Tanácsának kell majd továbblépni a vásárlók érdekében. Tavaly napirenden volt a tömegközlekedés helyzete is. Menetrendi ügyekben a panaszokat továbbították a Volán és a MÁ'V helyi szerveinek, a tarifák felülvizsgálatát, a javaslatot a diákok és nyugdíjasok további kedvezménye érdekében pedig a Fogyasztók Országos Tanácsa felé. A megye jellegéből adódóan sokat foglalkoztak az aprófalvak ellátásával, az itteni boltok gazdaságosabb működtetésével. A Fogyasztók Megyei Tanácsa vizsgálatait mindig a vásárlók érdekében végzi. A feltárt hibák, hiányosságok alapján azonban sohasem általánosítanak, nem általában ítélik meg a kereskedőket. Sőt, méltányolják a kiválóan dolgozók munkáját, és ennek alapján adományozzák a Fogyasztók Kiváló Boltja címet. Sokrétű tevékenységet folytatnak tehát a Fogyasztók Tanácsának különböző szintű szervei. Nem ellenőrző, hanem érdekvédelmi szervnek tartják magukat, akik ha kicsit elfogultak is, a fogyasztók érdekében teszik. Persze kizárólag csak rájuk számítani nem' lehet, a vásárlóknak is védeni kell saját érdekeiket. Nem beszélve arról, hogy vannak olyan esetek, amelyek utólag már ellenőrizhetetlenek. Megütötte a szememet az Észak-IMagyarország egyik hirdetése. A hirdetés szövege szerint a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat versenytárgyalás nélkül, azonnal megköti a szerződést .egy-egy miskolci, alberttelepi, ormosbányai, rudabányai, rudolf- telepi iparcikkboltjának üzemeltetésére. Mi található a rendhagyó hirdetés hátterében? A kérdésre Madarász Józsefné, a BIK Szerződéses Boltokat Üzemeltető Leányvállalatának igazgatója válaszol: — Az említett üzleteket eddig vagy hússzor meghirdettük már, de egyetlen jelentkező sem akadt. A jogszabályok lehetőséget adnak rá, hogy ilyenkor az alapárért, licitálás nélkül, bérbe adjuk a boltokat. Néhány érdeklődő már volt, reméljük, hogy rövidesen tető alá kerül az ü?let, azaz aláírhatjuk velük a szerződést. Ugyanakkor meg kell mondanom, túl sok jelentkező még ilyen feltételekkel sem kopogtat az ajtónkon. — Nem nehéz kitalálni miért. Ezek a kis boltok aligha kínálnak nagy jövedelmet. — Igaza van. A miskolcit kivéve, a meghirdetett vegyesiparcikk-boltok olyan bányavidéken találhatók, ahol a termelés lassan megszűnik, s megkezdődött a lakosság elvándorlása. Üzleteink forgalma ott folyamatosan csökken. Az alberttelepi boltban 11)82-ben például 5,8 milliós forgalmat bonyolítottunk le, 1985- ben már csak 3,3 milliósat, s az összeg az elmúlt évben tovább csökkent. A folyamat véleményünk szerint visszafordíthatatlan, hacsak egy zseniális kereskedő csodát nem művel. Arra viszont nem számíthatunk, már csak azért sem, mert azon a területen nincsenek hagyományai az egyéni vállalkozásnak. Akik pedig ügyesebbek voltak, s némi pénzzel rendelkeztek, már régen jobb helyen, például Miskolcon nyitottak boltot, butikot. — Létezik más megoldás is. Például a hagyományos rendszerben, az úgynevezett szoros elszámolásos formában tarthatnák fenn azokat a boltokat. Az esetleges ráfizetést pedig ki- gazdálkodhatnák a vállalat jövedelméből. A BIK tanácsi vállalat, s ellátási felelőssége is van. — Nézze, számtalan fórumon kritizálnak bennünket, mert — úgymond — igyekszünk megszabadulni a ráfizetéses boltoktól. Senki sem hajlandó tudomásul venni, hogy kettős prés alatt állunk. A közgazda- sági szabályozók arra szorítanak bennünket, hogy nyereségesen dolgozzunk, a másik oldalon pedig elvárják tőlünk, hogy filléres napi forgalom érdekében is nyitva tartsunk. Ha a hirdetésben szereplő boltok a hagyományos rendben, szoros elszámolásban működ- nének^ minimum két embernek kellene ott dolgoznia, egy pénztárosnak és egy eladónak. A forgalom után képződő jutalék hideg vízre sem lenne elegendő. A vállalati költségek, a helyiségek bérleti díja, a csomagolóanyagok ára, a bérekkel összefüggő különböző költségek egyre növekednek, s a forgalom többszörösét fizetnénk ki, ha egyáltalában találnánk oda kereskedőt. A jövedelem- orientált gazdálkodásban azonban csak nyereséges egységeket tarthatunk fenn. Ha a meghirdetett négy boltot erővel a hagyományos gazdálkodás szabályai szerint tartanánk fenn, akkor csak öngólokat rúgnánk magunknak. Nem dönthettünk másként, csak úgy, hogy megpróbáljuk őket versenytárgyalás nélkül bérbe adni. Két Diana a belső zsebbe Á lila hajú szarka veszélyes Szerdán, késő délelőtt jártunk a miskolci Árucsarnokban — forgalom alig-alig volt, az eladók csak fél szemmel figyelték a vásárlókat, inkább a polcok árukészletét egészítették ki. A tapasztaltabb, ügyesebb bolti szarkák ilyenkor meghúzzák magukat, nincs értelme a rizikónak. De az éhség, többnyire az alkoholéhség vakmerővé teszi az iszákosokat. A tizenéves Mikita Katalin, aki még nem szakember, tanulólány, egy ilyen délelőtt leplezte le élete első bolti szarkáját. A rezes orrú illető két fél- decis üveget, Dianát csúsztatott a belső zsebébe, ám kérészéletű volt öröme. A kislány kezdeményezésére a pénztárnál kérdőre vonták, s ő kénytelen-kelletlen bevallotta: fizetés nélkül akart távozni. Zsebében csak fillérek — talán egy kifli ára — lapultak. A fila hajú, jól öltözött hölgy már rafináltabb, ügyesebben s jó néhány eredeti módszert alkalmazva lopja a pálinkát, ám ö sem kerülheti el a sorsát. Többször feljelentették, megbüntették már. A tanulólány társa, Varga Kálmánná hosszú évek óta dolgozik a kereskedelemben, az önkiszolgáló boltokban. Nincs trükk, amivel kijátszhatnák. A mindennapi munka mellett, csupán tapasztalataira építve, kitűnően ismeri már a bolti szarkák pszichológiáját. — A tolvajokat, főként az ügyetlenebbeket — mondja — egykettőre meg lehet ismerni. Bizonytalanul, látszólag céltalanul keringenek a pultok között, s amikor úgy érzik, hogy nem láthatja őket senki, a zsebükbe, szatyrukba csúsztatják a lopott portékát. No, nem a gondoláról emelik le, hanem előzőleg már a kosarukba tették, onnan ugyanis könnyebb továbbítani. A leleplezés után a szarkák egyik fele könyör- gőre fagja: engedjem el, most tévedt meg először. Másik felük fenyegetőzni kezd, magas beosztású rokonait, ismerőseit emlegeti. Egy elenyészően kis részük pedig lemondóan legyint és ellenkezés nélkül indul a vezetők irodájába. Veres Veronika boltigazgató: — Az éves forgalmunk már megközelíti a 140 millió forintot. Boltunkban 54- en dolgoznak, 14 pénztáros, 6 vezető, illetve vezető- helyettes, a többiek eladók. Csupán a vásárlók figyelésével, ellenőrzésével egyetlen munkatársunkat sem bíztuk meg, az elsődleges feladat a vevők kiszolgálása, tájékoztatása. Persze ha lopáson kapnak valakit, akkor kötelességük szólni valamelyik vezetőnek, aki kézbe veszi az ügyet. Mindenki elhiheti, nekünk is kellemetlen a bolti tolvajok leleplezése. „Strapás” az eljárás, ami esetleg a szabálysértési hatóságon, vagy a bíróságon következik. Am azon kell lennünk, hogy lehetőleg minden szarkát lefüleljünk, mert ha híre járna, hogy itt nem teljesítjük a kötelességünket, az enyveskezű emberek megrohannák a boltot. Évente 100—4120 bolti szarkát fülelünk le, s valószínű, hogy nem sikerül mindenkit tetten érnünk. A csarnokban a boltigazgató szavai szerint kínosan ügyelnek arra, hogy egyetlen vásárlót se gyanúsítsanak alaptalanul. A bolti tolvajokkal szemben is igyekeznek tapintatosan eljárni. Ez alkalmanként nem sikerül, hiszen sokan felháborodottan tiltakoznak, pedig zsebükben, szatyrukban ott lapul a lopott áru. Legutóbb egy illuminált, jó erőben levő fiatalembert kaptak lopáson. Hatalmas botrányt csapott, s a rendőrök is csak nehezen fékezték meg.
