Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1987. február 7., szombat. Köziünk szólva A bűnmegelőzésről A hét elején lapunk hasábjain beszámoltunk a megyei bűnmegelőzési aktíváról. Sajnos, nem tudósíthattunk valami rózsás helyzetről. A téma mindéi, lényeges mozzanatát felölelő előadás és vita arról győzte meg a hallgatóságot, hogy mintha lendületesebben akarnánk pótolni hazánk e • területen volt biztató lemaradását. A bűnözés, az erőszak, -j. terror terjedése világjelenség. Elhangzott az aktíván: ebben a helyzetben a magyar köz- biztonságot mindmáig a regjobbak között említik Európában. Az efölötti örömünket azonban beárnyékolja megyénk ama adottsága. hogy némi stagnálás és javulás után tavaly újra „megugrott" — 36 százalékkal — a bűnesetek száma. Csak részben megnyugtató: a növekedés nagyobb hányada a bűnüldöző szervek aktívabb, eredménye, sebb munkájának köszönhető. Az állampolgár bizakodik: mind .kevesebb bűn- cselekmény marad megtorlás nélkül. Csak hát a növekedés üteme nagyobb annál, mintsem örvendezhetnénk az eredményesebb bűnüldözés kapcsán. Kiváltképpen figyelmeztető mindannyiunk számára, hogy nőtt a fiatal, és gyermekkorú bűnelkövetők száma. Ez azért is riasztó, mert így — szomorú leírni — biztosítva van az utánpótlás. Az emlegetett aktíván több oldalról, sok érvvel támogatva fogalmazódott meg: nagyobb társadalmi érzékenységre, összefogásra van szükség a bűnmegelőzés érdekében. Nem lehet belenyugodni. nem lehet megváltoztathatatlannak elfogadni a bűnözés növekedését. Az olyan érvelés sem fogadható el, mely szerint a rendőrség, a bűnüldöző szervek feladata a közrend, a közbiztonság szavatolása, össztársadalmi érdekről van szó, és a probléma természetrajzából következően össztársadalminak kell lennie a védekezésnek, azaz a megelőzésnek is. Hol kezdjük? Minden bizonnyal a családban. Hiszen — a fiatal- és gyermekkorú bűnözés problémájánál maradva — a veszélyeztetettséget kiváltó leggyakoribb okok a következők: alkoholista egyik, vagy mindkét szülő, a fiatal, a gyermek nélkülözni, kénytelen a szülők lumpen életmódja miatt; a válások gyakori következménye a gyermek otthontalansága, csavargása, alkalmasint el- züllése. Sok fiatal közvetlen baráti környezete indít el a lejtőn, és valahol ez is a szülői figyelmetlenség körébe sorolható. Tudniillik: nem törődnek azzal, hogy magányos a gyerek, illetve kikkel barátkozik. Sokat tehetnek a megelőzés érdekében a munkahelyi és a lakóterületi közösségek is. Egyáltalán, mindannyian. Már azzal is, ha nem megyünk el közömbösen egy bűneset mellett, ha nem adjuk fel a harcot egy-egy veszélyeztetett körülmények között élő gyermek megmentéséért. Hallottuk az aktíván: a fiatalkorú bűnelkövetők köre mindinkább körülhatárolható. Nincs gond a gimnáziumok, a szakközépiskolák diákjaival. Több a probléma viszont a szakmunkásképző intézetekbe járó tanulók egy részével, a nyolc általánosból kikerült és tovább nem tanuló fiatalokkal, valamint a munkás- fiatalok egyes csoportjaival. A kép pontosabbá tételéhez hozzátartozik, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 40 százaléka cigány származású. amely egyértelműen utal társadalmi beilleszkedésük zavaraira. A bűnmegelőzési aktíván kategorikusan megfogalmazták: a gyermek- és fiatalkorú bűnözés társadalmi összefogással történő megelőzése nem tűr halasztást. Tudnunk kell minden veszélyeztetett helyzetbe kerülő gyermekről és fiatalról, és időben kell megelőzni a bajt. Receptet nehéz általában adni, hiszen az élet velejárója, hogy a konkrét esetek konkrét megoldásokat kívánnak. Minden gyermek és fiatal sorsa alakulásának közös vonása azonban a szülői, az iskolai, a munkahelyi közösség felelőssége, annak kedvező hatása, avagy hiánya, amely egyenlő a felelőtlenség osztódásával is. A múlt évi bűnözési statisztika láttán, ma talán naivnak hat a gondolat: elsősorban a bűnmegelőzést erősítsük és csak ezután a bűnüldözést. Már az is eredmény, ha az előbbi szerencsésen kiegészíti az utóbbit! A szervezeti keretek mindenesetre kialakultak. Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében, az országban elsőként alakultak meg a városi és a megyei bűnmegelőzési tanácsok. Az aktíván felszólalt a pálházi bűnmegelőzési csoport egyik agilis aktivistája. Arról számolt be, hogy a helyi öntevékeny bűnmegelőző tevékenységük, a veszélyeztetett családokkal való fokozottabb törődés nyomán területük cigánylakossága körében szép eredményeket értek el. Ez mindenesetre biztató jel. Mondhatná szebben... Falra hányt borsó? Többen megkérdezték már. van-e valami hatása a beszédkultúránk bajairól megjelenő írásoknak. A kérdés ilyen végletes formában is megfogalmazódott: vajon nem falra hányt borsó, fölösleges erőfeszítés-e időről időre szóvá tenni a visszásságokat? Alig látjuk a beszédművelés hatását, panaszolják sokan. Két éve jelentkezik e rovatunk a nyelv és magatartás köréből vett témákkal, s most — a sorozat ötvenedik közleményében — érdemes szembenézni a fenti kérdéssel. Tudom ugyan, hogy az itt megjelenő írások közvetlen hatása mennyire korlátozott, magam mégis derűlátó választ adhatok: a kulturált beszéd ügye és igénye egyre szélesebb körben terjed. Ha nincs is még gyökeres javulás, egyre határozottabban körvonalazódnak a teendők, szaporodnak a jó kezdeményezések. A beszédmagatartás problémaköre társadalmi üggyé növekedett. Nem egy- egy újságcikké vagy cikksorozaté az érdem. Ezek szerepe csupán annyi, hogy gondolatokat ébresszenek a jelenségek és lehetőségek bemutatásával, s má!s hatásokkal erősítve, kedvező folyamatokat indítsanak egyesekben. S hogy vannak ilyen folyamatok, azt tények bizonyítják. Nemrégiben szóltunk a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívásáról, amely szorgalmazza a kulturáltma- gatartás és érintkezés formáinak és normáinak érvényesítését, tökéletesítését és továbbörökítését. Most meg a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére indult meg a Szép szó mozgalom. Célkitűzései ugyanazokon az elveken alapulnak, amelyek a népfront kezdeményezését ihlették, s amelyek szellemében a mi „Mondhatná szebben” sorozatunk írásai formálódnak. Vagyis: „A beszédkultúra nem nyelvtani és szónoki szabályok ismerete elsősorban, hanem önmagunk és egymás megbecsülése, amely nemcsak szavakban, hanem viselkedésünkben, egész életmódunkban érvényre jut ” A KISZ felhívása arra ösztönzi a fiatalokat, hogy még többen kapcsolódjanak be az olyan hagyományossá vált. mozgalmakba, mint a Beszélni nehéz körök, a Szép magyar beszéd és az Édes anyanyelvűnk verseny vagy a Szépen magyarul, szépen emberül nap megtartása. Érdekes kezdeményezés, hogy a középfokú oktatási intézményekben sor ikerül a legpéldamutatóbban beszélő és viselkedő diák és tanár megválasztására. A kiválasztottak a tanév végén az iskola nyilvánossága előtt megkapják a mozgalom jelképét, a Szép szó harangot. A KISZ ugyanakkor pályázatokat is hirdetett. Az egyik a „Nyelv és illem a fiatalok szemével”, a másik „Korosztályom beszédmódja”, a harmadik „Múlt és jelen találkozása viselkedési és magatartási szokásainkban”, a negyedik „Szakmánk nyelve" címen várja a fiatalok gyűjtő, feldolgozó, elemző tevékenységével készülő pályaműveket. Ezekre készülve tudatosa'bbá válik a beszélő számára a nyelvi eszközkészlet kínálata, illetve a belőle történő válogaitás. Vajon nem jogos-e örör műnk >és derűlátásunk, amikor a népfront és az ifjúsági mozgalom kezdeményezései nyomán az általános beszédkultúra javulását remélhetjük? A televízió és a rádió adásaiban is egyre több az olyan msűor, amely az óvodásoktól és kisiskolásoktól a nyugdíjasokig minden korosztályhoz közvetíti nyelvi örökségünk szép hagyományait, a mai beszéd helyes mintáit. Két évvel ezelőtt Cyrano de Bergerac magatartására hivatkozva, az ő mondását átalakítva kezdtünk mi is rendszeresen szólni arról, hogy illik színesen és illendően élni a nyelv lehetőségeivel. Bízom benne, hogy az eddig megjelent ötven közlemény mondandója nem a faira hányt borsó értelmetlenségével pergett le olvasóink tudatában. Talán illőbb egy másik szólás szemléltető hasonlatával élni: „Csepp vájja ki a követ; nem erővel, hanem gyakori eséssel.” A latin eredetű mondás lehet törekvésünk jellemzése. Hiszen a beszéd- magatartás. dolgában nem vezet eredményre az erőszak, a parancsszó —, a türelmes és következetes kitartás annál inkább. Kováts Dániel Csalód Feledy Gyula rajza „Mikor ma reggel elindult haza, otthagyta a kendőjét. Az Árpiéknál kimostam minden, cuccommal együtt. De még nem tudom, visszaadom-e neki. Lehet, hogy elrakom emlékbe.” Ballada — egy segédmunkás fiú szép, szinte megható szerelme — rövid naplósorokban elbeszélve. „A lapokat eldobta, vagy tán elvesztette valaki” — jegyzi meg Ferling József, a megtaláló, aki a Nők Lapjában (1987. 3.) kommentár nélkül adta közre tíz nap történéseit, ahogyan írva volt. Hetek óta magamnál tartom az újságot: foglalkoztatnak a kitépett lapok. Még az is, hogy vajon hol és mikor vetette papírra ez a fiú azt a napi tizenhét sort, mely 1986 szeptember végétől október 7-ig enged bepillantást életébe. Egy életbe, amelyhez hasonló oly sok van ... 'Mit tudunk mi ezekről az életekről? Azt hiszem, szánalmasan keveset. Statisztikai képünk persze van, készültek, készülnek szociológiai felmérések is. A segédmunkások létszámáról, foglalkoztatottságáról, életmódjáról, életszínvonaláról, kulturális szintjéről — iskolázottságáról — vannak adataink. De... de! Igazán nem lehet lebecsülni azt a falukutató munkát, amit a harmincas évek második felében Magyarországon végeztek, de ha nem írja meg .Móricz Zsigmond 1935-ben a Boldog embert, ezt a páratlan értékű irodalmi művet, akkor jóval kevesebbet tudnánk a Joó Györgyök (én még személyesen is ismerhettem a modellt) életéről. Nemcsak az életmódjáról, hanem az indulatairól, gondolatairól, érzelmi életéről. ■Nézzük most azt a legényt, aki kimossa szerelme kendőjét, aki tiszta nagybetűvel írja le azt a nevet, hogy MARIKA, s aki egy ködös októberi vasárnapon ŐMIATTA várja a hétfőt. ......11 óra, unalmasan tel ik-múlik az idő. A MARIKÁRA gondolok állandóan, érzem: hamar szerelmes lehetek (leszek?) belé, ha még egy-két olyan éjszakai műszakom lesz vele, mint a 29-től 3-ig tartó volt.” A hétfőt tényleg csak Marika miatt érdemes várni, mert a meló az semmi örömet nem nyújthat; a fiúnak futószalagról kell lerakni az iszapot, meg ilyesmi. Persze jár fűtőtanfolyamra (Hol lehet fűtő, azt kutatja?) valamelyes emelkedésnek tehát van) esélye. Csakhogy ehhez nem ártana egy kicsit biztonságosabb hátország. Lássuk hát! A fiú meglátogatja anyját egy szeptember végi vasárnapon. „Anyuék itthon voltak. (Itthon? Úgy ■ látszik, a naplót is vitte magával — a szerk.) Anyu adott egy törülközőt ahelyett, amit ma loptam a cégbeli fürdőben. Pénze nem volt, így holnap stoppal megyek vissza.” Hát ilyen szálak kötik hősünket a szülői házhoz. Más kapcsolatok? Van egy bizonyos Julcsi, aki főz, akinél olykor alszik, akihez cigiért jár, akiről október 5-én feljegyzi: „A Julcsi egész nap hülye.” Julcsi havonként lóvét is kap a fiútól. Élettárs-félének érzem az asszonyt. És a másik. A másik csaj, azaz hogy MARIKA? „Tegnap a melóban megismertem egy 28 éves, elvállt, 1 gyerekes csajt. Marika a neve. Dumálgatni szoktunk, segítünk egymásnak! Szőke jóképű... A spinkó szerelmes egy két gyerekes elvált szivarba. A volt férje is zaklatja. De az ipse lányának (14 éves) ez nem tetszik, s állandóan marja Marikát, meg az apját. A Marika lánya (Marika az is, tízéves) viszont a régi apját szeretné megkapni. De Marika nem veszi visz- sza. A csaj le van törve, mint a porcelánbili füle. Én, ahogy tudom, vigasz- tailom.” Micsoda világos, tömör jelentés. (Elemzés? Látlelet? Kórtünet?) Egy nappal később a fiú már azt is tudja, hogy Marikának meg a lányának csak 300 forint marad havonta kajára. És az asz- szony hiába kínálja a munkahelyre hozott hallal — nem fogad el tőle egy falatot sem. Eszik ő Jül- csinjál. Igaz, hogy van, amikor csak „lötty ízű” kelkáposztát, de kerül azért az asztalra bab is sütniva- ló kolbásszal. Sőt, Julcsi olykor pénzt is ad, s vesz szappant, meg sört. A fiú a szállón issza meg a Julcsitól kapott üveg sört s közben MARIKÁRA gondol. Sőt, azt már korábban elhatározza, hogy anyagilag is támogatni fogja majd az asszonyt. „Elmondtam, hogy nem nézem k.. ,-nak, hogy nem akarok semmit tőle, de se- seteni akarom anyagiakkal ...” Mindez Marikának — szó szerint idézem — „jóleső, boldogító, de hihetetlen.” De vissza tudja-e valaki utasítani az anyagi segítséget, ha csak háromszáz forint jut neki kosztra? Azaz neki, meg a kislányának ... S vajon mennyi lehet a fiú fizetése, mikor annyira örül egy darab szagos szappannak, egy üveg sörnek, egy doboz cigarettának, s annak is, ha kolbász jut a babfőzelékre. Mindegy, hogy mennyi, ö segíteni akarja MARIKÁT. Más dolog, hogy még egy lopott törülköző is jól jön, s hogy Julcsinak varro- gatnia kell a fiú gatyáját. Fift'csa (legalábbis nekem furcsa), hogy a fiú nem panaszkodik, nem lázadozik. De álmai igenis vannak! Miközben szárad a Marika kendője, az asszonyra gondol — annak közelgő születésnapjára. „Egy doboz bonbont, meg szegfűt veszek neki.” S talán arra is' gondol, hogy milyen jó volna együtt élni MARIKÁVAL. Elvégzem a fűtő- tanfolyamot, függetlenítem magam (ezek az ő szavai) Julcsitól... Csakhogy Marika nem jött ma melózni, és tegnap se. „... ha péntekig nem jön, megkérdezem a barátnőjétől a címét és elmegyek hozzá.” Ennyit tudhattunk meg. A napló lapjait kitépték, eldobták, szélnek eresztették. Ez a valószínű! Mert ez a fiú véletlenül soha nem veszíti el a naplóját. Ha pedig eldobta, akkor sok minden mást is el kellett dobnia. Talán még a Marika kimosott kendőjét is. Miért keressük mi az antikvitásban, a reneszánszban, a távol-keleti kultúrákban, a jóléti társadalmakban, vagy a Holdon a drámai hősöket? . Gyarmati Béla-ap-szem-lélek iiiiga
