Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

1987. február 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Halmi összefogással a közbiztonság jártáséért (Folytatás az 1. oldalról) megemlítette, hogy a lakos­ság saját értékei iránti kö­zömbössége sokszor hihetet­lennek tűnik. A társadalmi tulajdon védelme összessé­gében biztosított. E téren több éven keresztül stagnált, illetve csökkent a bűncse­lekmények száma. A múlt évben viszont jelentősen, mintegy 50 százalékkal emelkedett. Sajnálatos, hogy növekedtek a vesztegetések, a befolyással való üzérkedé­sek, a csalások és a sik­kasztások — nagy számban lepleződtek le korrupciós jelenségek. Kedvezőtlenül hat a la­kosság biztonságérzetére az erőszakos bűnözés nagysá­ga. Évente 25—30 ember­ölés fordul elő, sok a rab­lás, a testi sértés, gyakori a garázdaság, a hivatalos személy elleni erőszak és az erőszakos közösülés. Szinte valamennyi erőszakos cse­lekmény visszavezethető a mértéktelen alkoholfogyasz­tásra. Az emberölések, rab­lások, testi sértések, garáz­daságod, többségét ittas álla­potban, vagy ittas ember sérelmére követik el. Éve­kig első helyen álltunk az ittasan okozott közúti bal­esetek elkövetésében. A múlt év elején bevezetett szigo­rító intézkedések viszont itt eredményeket hoztak. Az előadó felhívta a figyelmet arra a kedvezőtlen fejle­ményre, hogy megyénkben lényegesen nőtt a fiatalko­rú bűnelkövetők száma. Gondot jelent a fiatalkorú cigány bűnözők számának megduplázódása. Nagymér­tékben — 43 százalékkal — nőtt a gyermekkorúak rész­vétele a bűnözésben. Külö­nösen városokban, a gyer- rrt'ekkorúak csoportosan kö­vetnek el bűncselekménye­ket fiatalkorúakkal és fel­nőttekkel együtt. A jövő kilátásairól szólva az előadó tudományos kuta­tásokra, prognózisokra ala­pozva arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a bűnözés nö­vekedésével kell számolni. Ezért mindenkinek sokkal hatékonyabban kell végeznie feladatát: a rendőrségnek, az ügyészségnek, a bíróságnak, a munkahelyeknek, az isko­láknak, valamennyi társa­dalmi szervezetnek. A feladatokat öt pontban fogalmazta meg a főkapi­tány. — A gyermek- és fiatal­korú bűnözés megelőzése; — a vagyonbiztonság fo­kozása; — az alkoholizmus vissza­szorítása; — a cigánylakosság társa­dalmi beilleszkedésének se­gítése, a cigánybűnözés meg­előzése ; — az általános állampol­gári fegyelem megszilárdítá­sa. Kiemelte: a gyermek- és fiatalkorú bűnözés társadal­mi összefogással történő megelőzése ma már nem tűr halasztást. Átütő sikert és eredményt e téren tudtunk leginkább elérni. Az alko­holizmus problémáját érint­ve rámutatott: az erőszakos bűncselekmények 40—50 szá­zalékát ittas állapotban kö­vetik el, a rablásoknál a bűnelkövetők csaknem 60 százaléka, a sértetteknek pedig több mint kétharmada jttas állapotban volt. A le- részegedett emberek, akik céltalanul ténferegnek a vá­rosokban, a pályaudvarokon potenciális sértettjei a bűn­tetteknek. Mint ismeretes, a rendőrség 125 kocsma bezá­rását javasolta egy fél évvel ezelőtt. A feladat végrehaj­tásának még nagyon az ele­jén vagyunk, idáig mindösz- sze 19 kocsmát sikerült be­zárni a megyében, és négy egységnek n bezárása van folyamatban. N Az előadást korreferátu­mok követték. Dr. Deák And­rás megyei főügyész többek között tájékoztatott arról, hogy előrehaladott előkészí­tő szakaszban van egy jog­szabálytervezet, amely rész­letes tartalmi és szervezeti intézkedéseket tartalmaz a bűnmegelőzés feladatairól. Az ügyészi munkát érintve rámutatott: a bűnmegelő­zést szolgáló ügyészi munka legfontosabb érdemi feladata a büntető eljárás általános és különös megelőző hatásá­nak növelése. Az eredményes felderítések, a szakszerűen, jól, gyorsan, célravezetőén lefolytatott nyomozások érez­hető, kimutatható megelőző hatást gyakorolnak. Dr. Szo- lyák Ferenc, a megyei bíró­ság elnöke ugyancsak sok­oldalúan elemezte a bűnö­zés alakulását, annak okait, valamint a bíróságok gya­korlatát. Kiemelte: 1979 óta a büntetőitörvényünkben és a jogalkalmazás, jogpolitika elveiben lényegi változás nem történt. Ennek ellené­re a bíróságok 1980-hoz ké­pest 1986-ban az elmarasz­talt terheltek közül 20 szá­zalékkal többet ítéltek sza­badságvesztésre, és 25 szá­zalékkal kevesebbet a kevés­bé hatékony . pénzbüntetésre. Érzékelhetően növelték a szabadságvesztésre ítéltek büntetésének a mértékét. Józsa László, a NEB me­gyei elnöke korreferátumá­ban a népi ellenőrzésnek a témával kapcsolatos- tapasz­talatairól szólt. Porkoláb Al­bert, megyei tanácselnök- helyettes, a megyei bűn- megelőzési tanács elnöke elemezte a tanács tevékeny­ségének eddigi tapasztalata­it. Beszámolt arról, hogy eredményesek az évente más-más témakörben rende­zett bűnmegelőzési hónapok. Tavaly az alkoholizmus el­leni harc, az idén a cigány­bűnözés megelőzése jegyé­ben rendezték, illetve ren­dezik meg e hónapokat. Dr. Horváth Tibor, az NME jo­gi karának dékánja, tudo­mányos érvekkel indokolta a bűnmegelőzés fontosságát. A feladatokról szólva kitért arra, hogy szükséges a bű­nözés, a megelőzés tudomá­nyos kutatása az ország e régiójában is. Egv ilyen ku­tató csoportban szociológus, jogász, pedagógus, orvos együttműködése eredménye­ként pontosabb választ le­hetne adni a bűnözéssel kapcsolatos kérdésekre, pon­tosabban lehetne megfogal­mazni a tennivalókat. A korreferátumokat fel­szólalások követték. Szót kért Radó Gyuláné, Kazinc­barcika Város Tanácsának elnökhelyettese, Pella Tamás Ózdról (az Állami Biztosító munkatársa), dr. Rózsa Er­nő, a Pénzügyminisztérium Megyei Ellenőrzési Igazgató­ságának vezetője, Danes Ti­bor, a Pálháza nagyközségi bűnmegelőzési csoport tag­ja és Réti Pál, a sárospata-, ki áfész elnöke. Az aktíva Juhász Péternek, a megyei pártbizottság titkárának zár­szavával ért véget. A bűnmegelőzési aktíva kapcsán megállapíthatjuk: Borsod megye lakosságának döntő többsége tisztessége­sen és becsületesen él, tör­vényeinket, jogszabályainkat betartják. Évente az összla­kosság 3—4 százalékát kell felelősségre vonni kisebb- nagyobb jogsértések miatt. Nyugtalanító viszont, hogy az utóbbi évben — ahogy ezt az aktíván elhangzott előadás érzékeltette —, nö­vekedett a bűncselekmények száma. Ez indokolja a sok­rétű bűnmegelőzési tevé­kenység fokozását. N. Z. Érdekes, olykor izgal­# mas a kamionvezetők élete. Tele van várat­lan eseményekkel, s nem­ritkán olyan helyzettel is szemben találják magukat, amikor nincs társ, nincs kolléga, akinek a segítségét kérhetnék. Fokozottan érvé­nyes ez azokra a gépkocsi- vezetőkre, akik a világ or­szágútjait járják rendszere­sen. Bárdi Béla, a Borsod Volán tehergépkocsi-vezető­je immár tizenkét éve jár a vállalat nemzetközi jára­tain. Negyvenhárom évesen megfordult Európa számos országában. Járt Csehszlová­kiában, Albániában, Romá­niában, a Szovjetunióban, a svájci Alpok útjain, Auszt­riában, Finnországban, Olasz­országban többször is. — Amióta 1970-től a Vo­lánnál dolgozom, több mint egymillió kilométert tettem meg balesetmentesen, amit az elmúlt esztendőben em­lékplakettel ismertek el — mondja. — Büszke vagyok arra is, hogy munkáltatóm­nak velem soha nem volt semmi baja. Ügy érzem, amit eddig elértem, mun­kámnak és annak köszönhe­tem, hogy hivatásnak tekin­tem, amit csinálok. Amit pedig csinálok, lelkiismere­tesen, felelősséggel teszem, vagy hozzá sem fogok, fél munkát nem szeretek vé­gezni. Csak úgy mellékesen jegy­zi meg, hogy bár gépkocsi- vezetői munkakörben dolgo­zik, esztergályos szakmája is van. Ha megtér egy útról, első dolga, hogy gondosan átvizsgálja a kamioht, s ad­dig a műhelyben tartózko­dik, amíg ismét útra készen nem áll a jármű. — Lelkiismereti kérdés­nek tekintem, hogy műsza­kilag megbízható, kifogásta­lan állapotban levő gépko­Az úton társak vagyunk csival vágjak neki a követ­kező útnak — jegyzi meg. — Akkor vagyok ugyanis nyugodt, amikor magam is meggyőződtem arról, hogy a volán mögé ülhetek, nem ér­het meglepetés. Amikor a közelmúlt egyik friss élménye felől érdek­lődtem, a január elejei olasz út viszontagságait említette. — öt kamionnal a múlt év december végén mű­anyaghulladékkal megrakod­va indultunk útnak a lenin­városi Tiszai Vegyi Kombi­nátból Olaszországba — em­lékezik a gépkocsivezető. Az odavezető, út sem volt mindennapi, de legalább hó akkor még nem nehezítette a közlekedést. Amikor meg­érkeztek a rakománnyal a Rómán túli rendeltetési hely­re, még nem sejtették, hogy visszafelé milyen megpróbál­tatás elé néznek. Speciális homokkal megrakodva, amit a Romhányi Csempegyár­nak fuvaroztak, már haza­felé tartottak, amikor de- fektet kellett javítania. Még ez sem jelentett különösebb nehézséget, hiszen ilyesmi egy úton többször is előfor­dulhat. Annál több gondot okozott a téli időjárás, mi­után átlépték a jugoszláv— magyar határt. A lepsényi felüljárónál az erős hófúvás miatt már annyira összeszű­kült a főútvonal, hogy a jár­művek szinte csak lépésben tudtak közlekedni. Aztán Polgárdi előtt a kamion is felmondta a szolgálatot, nem volt képes a hóakadállyal megküzdeni. A kényszer- helyzetben azonban akadt se­gítőtárs, egy „névtelen” autós személyében, aki ki­mentette a hó fogságából. Szerencsére mindig akad ember, aki a bajban segít­séget nyújt, mert tudja, hogy az országot, világot já­róknak ez kötelessége. S miután biztonságos he­lyen tudta a kamiont és a rajta levő szállítmányt, elin­dult Miskolcra, hogy válla­latától segítséget kérjen a gondjaira bízott tehergépko­csi hazaérkezéséhez. A nemzetközi fuvarozás­ban előállott rendkívüli idő­járás alatt tanúsított példa­mutató magatartásért dr. Juhász György, a Borsod Volán vezetője igazgatói di­cséretben és ötezer forint jutalomban részesítette Bár­di Béla tehergépkocsi-veze­tőt. Lovas Lajos Munkásőr-egységgyűlés Kazincbarcikán A kazincbarcikai munkás­őrök január 31-én, szomba­ton délelőtt 10 órától tartot­ták meg évzáró-évnyitó egy­séggyűlésüket. A város Eg- ressy Béni Művelődési Köz­pontjában a Nógrádi Sándor nevét viselő egység tagjain kívül ott voltak azok a ve­teránok is, akik harminc évvel ezelőtt tevékenyen vettek részt a Munkásőrség helyi csoportjainak a meg­szervezésében. Eljött az ün­nepségre Nagy Sándor, a SZOT titkára, Básti János, az SZMT vezető titkára, Soós Ottó, a Munkásőrség megyei parancsnoka és - a Kelet-szlovákiai Népi Milí­cia delegációja, Vladislav Mihalik vezetésével. Az egység elmúlt évi ki­képzési és szolgálati felada­tainak végrehajtását Fótos István egységparancsnok ér­tékelte, majd szólt a soron következő feladatokról. Ezt követően a szocialista ver­senymozgalomban élenjáró munkásőröknek adtak át ki­tüntetéseket. Ugyancsak el­ismerésben részesültek azok a munkásörfeleségek, akik negyedszázada segítik férje­iket társadalmi munkájuk becsületes elvégzésében. A veteránok Borbély Sándor­nak, a Munkásőrség orszá­gos' parancsnokának személy­re szóló levelét vehették át, a feleségek pedig egy-egy szál virágot kaptak ebből az alkalomból. Az egységgyűlés az új ta­gok eskütételével ért véget. Vajon hány termelő­9 szövetkezet van az országban, amelynek szántóterülete ezer hektár? Gondolom, sok. De öt uj- jamon meg tudom számol­ni azoknak a nagyüzemek­nek a számát, ahol ez a bizonyos ezer hektár csak a papíron ezer, ténylege­slen három-nágyszáz hek­táron keíll gazdálkodniuk. A többin a belvíz vet, s sok­szor bizony arat is. A bodrogolaszi Búzakalász Termelőszövetkezet is ezek­ről az arányokról, ezekről a kedvezőtlen tényezőkről volt nevezetes. A belvíz szinte minden évben — a Bodrog árhullámaival együtt — meg­sarcolta a határt, foglyul ejtette a földeket, s vizét addig nem engedte levonul­ni, amíg ki nem pusztítot­ta a növényeket, sárcsapdá­ba csalta a gépeket. így várható volt, hogy Egyed András, a szövetkezet elnö­ke ezúttal is az időjárásra panaszkodik. Ez meg is tör­tént. Csak fordított előjel­lel! — Mint az egykori gazda a szőlőjét ért jégverés után, bizony én is szívesen megra­gadtam volna a szőlőkarót, s nekiestem volna a kiper­zselt, megbámult kömény­nek: Az aszály egy hét alatt elintézett mindent. Számláb jánj 450 tonna termés szere­pel, ennyit nem tudtak le­aratni a gépek. A szövetkezet egyik leg­fontosabb növénye a kö­mény. Érthetően nagy az el­nök elkeseredése, hiszen a fűszerként ismert növény magjáért mázsánként hat­nyolcezer forintot kap a kö­zös gazdaság. Az aszály tíz­tizenkétmillió forintos árbe­vételtől fosztotta meg a nagyüzemet, s ennek — fi­gyelembe véve a kömény ki­magasló jövedelmezőségét — a fele nyereség lett volna(!). Ezt a csapást alig bírja a pénzügyi mérleg kivédeni. Szabad-e hát fűszernövény­nyel foglalkozni? Az elnök szerint igen. Hogy miért? Az ilyen ka­tasztrofális esztendő, mint a tavalyi, nagyon ritka. Má­sodszor a környék termé­szeti adottságai kedvezőek a fűszer-, s a gyógynövények termeléséhez. Harmadszor: annyira kicsi a szántóterü­let, hogyha eredményt akar­nak felmutatni, akkor olyan kultúrákat kell a szerkezet­be beállítani, amelyek árbe­vétele, s főleg jövedelme lényegesen felülmúlja a bú-, záét. — Mi az ipari tevékeny­ségünkből simán meg tud­nánk élni. A megyében első­ként hoztunk létre a fővá­rosban szolgáltató részleget — akkoriban nem is dicsér­tek bennünket érte —, amely a mai napig a szövetkezet egyik meghatározó üzemága. Az innen származó milliók­ból tudtuk kialakítani a he­lyi ipari üzemeinket, s old­hattuk meg az asszonyok szinte teljes foglalkoztatott­ságát. A jelenlegi szabályozó rendszer keretei között to­vábbra sem látnak más ki­utat a hatékonyság fokozá­sára, mint a fűszer-, s a gyógynövények területének további növelését. — Sikerült megfelelő szer­ződést kötnünk a Mátradrog Gazdasági Társulással. A kö­mény után megpróbálkozunk a kamilla termesztésével. Kísérletképpen tizenkét hek­táron vetettünk a magyar puszta kedvelt növényéből. Sajnos, csak tíz százaléka kelt ki, így sorsa bizonyta­lan. Természetesen egy év kudarcát ki kell bírnunk, hiszen ez is óriási árbevé­telű növény. A betakarítása is ritkaságszámba megy. hi­szen a fészkeket a szárról speciális gereblyével húzzuk el, gyűjtjük össze. Mozgó­sítani kell hozzá a fél szö­vetkezetei. Koriánderrel, kaporral nö­velik még idén a különle­ges növényeik számát. Ezek kisebb árbevételű növények ugyan az előzőeknél, de a hagyományos kultúráknál még mindig lényegesen töb­bet fizetnejv. Ahol már eny- nyi drogéria van, olt auto­matikusan biztos felötlött a gondolat... Az elnök nem várja be a kérdés végét: — Igen, to­vább kellene lépnünk a fel­dolgozásban. Legalább a csomagolásban, tisztításban. Lényegesen többet kaphat­nánk termékeinkért. Ami szintén lényeges, meg­kezdődött a bodrogközi me­lioráció, így ez a szövetke­zet is visszaperelheti a fo­lyótól földjeit. A csatornák mintegy ezer hektár bizton­ságát szolgálják majd, eny- nyivel nőhet a termőterület. De ez nem olcsó mulatság. Bár az állam hatvan száza­lékkal támogatja a meliorá­ciós munkákat, negyven szá­zalékot a közös gazdaságnak kell előteremteni. De hol van ezen a környéken olyan boldog szövetkezet, amely­nek bankszámláján 14 mil­lió forintos követelése van? — Válaszom tömör: sehol. Anélkül, hogy az elké­szült meliorációs tanulmány- tervet kritizálnánk, enged­tessék meg mégis egy sze­rény észrevétel, mivelhogy e terv a hatékonyság szem­pontjából tartalmaz egy fel­tűnő ellentmondást. A vár­ható kenyérgabona-hozamot a már védett táblákon hek­tárodként négy tonnában maximálja. (Természetesen átlagosan.) A számítások szerint — lévén a kamatter­hek, visszatérítések növelik a költséget, nem is beszél­ve a csatornák karbantartá­sáról — 5,5 tonna alatt nem lehet eredményes búzater­mesztésről beszélni. Kérdés: nem létezhetne terv, amely­ben — e melioráció terhei­nek mérséklésére is — sze­repelne fűszernövény-feldol­gozó üzem, szolgálva a szö­vetkezet jobb boldogulását? — kármán — Betakarítás gereblyével Kömény —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom